Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-06 / 205. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR - HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 9. VENDÉGKOMMENTÁR Ad absurdum A szlovák bel- és külpolitika abszurditásaira önmagára valamit is adó kommentátor már szót sem veszteget. Leg­alábbis elméletileg. Mert egyébként ha az ember nem légből kapott szen­velgésekkel kívánja a kilátástalanság irányába terelni az olvasót, akaratla­nul is szembe talál­ja magát a szloyá­kiai mitikus realiz­mussal. Elég föl­idéznie Mečiart, aki „főilluzionista­ként" lépten-nyo­mon olyan mutat­ványokkal szolgál a politika színpadán, amelyek miatt bár­mely zseniális bűvésznek záptojásokat vagdosnának a fejéhez, egy albániai kisköz­ségben is. Cuper ^ügynökről" nem is beszélve. Ő alkot­mányjogász ugyan, ám parla­ment ide, alkotmánybíróság oda, kövekezetesen úgy vi­selkedik, akár egy közönsé­ges vidéki borbély. (Már bo­csánat, borbély uraimék!) No mármost, ilyen közegben aztán van mit „elvi politizálnunk"... Kiváltképp a magyar-szlovák alapszerző­dés ügyében, ugye? Talán majd egyeztetnek a legitim Magyar Koalícióval a kisebb­ségi problematikát vizsgáló Barak László bizottság szlovákiai magyar tagjának kinevezéséről ­ezek? Aki ilyesmit vár el, itt és most, az veszekedni akar, pusztán a veszekedés kedvé­ért. Avagy minimum föltű­nésre pályázik. (Mondjuk szent­ségtörés, hogy ilyesmik jutnak a kommentátor eszébe!) Ám állító­lag (!), és még nem hivatalosan (!), most ezek (!) törököt akarnak fogni... Száraz Jó­zsefköztisztelet­nek örvendő pol­gármester szemé­lyében. Aki ren­des, normális, ma­gyar ember, nem Gyimesi­féle konjunktúralovag, az Együttélésé ő, sőt a Magyar Koalíció valamennyi politiku­sa számára elfogadható alany. (Ezért fognak vele tö­rököt Mečiarék!) És mégsem tetszik a Magyar Koalíciónak valami! Az nevezetesen, hogy ab ovo nem hagyatta jó­vá jelölését „velünk" Mečiar... Azt javaslom, fiúk, hagyjátok jóvá őt utólag! Ha még nem riasztottátok el tőle - ad absurdum! A szerző a Nap kiadó igaz­gatója. JEGYZET Lódolgok KERTESZ GÁBOR Peches ember ez a mi derék Mečiarunk - akinek nem derék, sőt még csak nem is -unk, az ne vegye magára, akinek meg még mindig az, hát cipelje szó nélkül -, nincs neki elég baja (a baj az, hogy tényleg nincs neki), még Franck Egraz is jól le­égette őt a minap. Tetszik tudni ki a Franck ez az Egraz? Hát a főfoglalkozású francia lóstoppos, aki, miután előző paripá­jának a forgalmi engedélyét karanténilag bevonták, Mečiartól kért és kapott ajándékba egy lovat. Ami, a mai lóárakat néz­ve, nagyon ló vásár volt, s minek örömére másnap a boldog francia hullórészegen garázdálkodott Pozsonyban. A lóltájékozott szemtanúk szerint úgy vágtatott lovával végig a járdán, mintha lóversenyen lenne, s így a rémült gyalogosok csak a bokrokba ugrálva tudtak elmenekülni előle, sőt még a rend ló őreivel szemben sem viselkedett teljesen lovagiasan, s ezért szépen megbilincselték. Hogy a lóval mi lett, azt speciel nem tudom. Lehet, hogy visszament a gazdihoz. Apropó! Honnan volt Mečiarnak lova? Úgy terem a kormányban a ló, hogy még ajándékba is futja? Mert ha mondjuk párthátas, ak­kor egy szavam sem lehet, de ha állami az illető ló, akkor, ké­rem, ne tessék csak úgy elajándékozni, mert az ugye a miénk is, a választópolgáré is, ha nem is az egész ló, de legalább egy része - hogy a ló melyik részét kapja a polgár, azt ne tessék mindjárt gondolni -, tehát máskor tessék legkevesebb nép­szavazást tartani az ilyen ajándékozásokról. Persze az is le­het, hogy Mečiar így akart lópontokat szerezni a franciáknál az európai integrációs felvételünkhöz. Akkor ez mindjárt más, akkor megbocsátható a dolog. Persze még így is jobb, ha vigyáz mindenki, aki él és mozog, mert Mečiar nagy lóvátevő hírében áll, elég ha csak körülnézünk lóvátett kis hazánkban. Most viszont kiderült, hogy Mečiar sem lóvátehetetlen. Le­égette, lóvátette őt a Franck. S a ló az botlik, még ha négy lá­ba van is. S ha még jól meg is szorongatnák... mjfMk mt'-iiMMSM főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyese: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Hétvégi olvasmányok (Brabácz Gyula karikatúrája) Egy ember, akit szerettek, és egy állam, amely szerettetni akarja magát Ember és állam Szeptember elsején két esemény uralta a szlováki­ai közvélemény figyelmét: Diana hercegnő tragikus halála és a szlovák alkot­mány ünnepe, amelyet a kormányzó ideológia és propaganda a szlovák ál­lam voltaképpeni születé­sének az évfordulójaként tálalt. PETŐCZ KÁLMÁN Egy ember, akit szerettek, és egy állam, amely szerettetni akarja magát. Ebből a „viadalból" egy­értelműen az ember került ki győztesen, az ember, aki szere­tetre, boldogságra és nyugalom­ra vágyott, és aki nemcsak azt várta el, hogy ő részesüljön sze­retetben, hanem maga is oszto­gatni kívánta azt. Diana hercegnőt halála után is imádni fogják, még akkor is, ha talán sokan nem értenek teljesen egyet azzal a hagyományrombo­ló életmóddal, amellyel felboly­gatta az évszázados porral bele­pett udvari szokásokat. Az „új, fi­Államunk elvárja tő­lünk, hogy tiszteljük, szeressük. atal" szlovák állam is hagyomá­nyokat rombol. A különbség csak az, hogy nem az ódon, el­avult hagyományokat rombolja, hanem éppen azokat, amelyek a OLVASÓI LEVÉL A tárgyilagosság érdekében Az Új Szó két tudósításban is beszámolt a Dunajská Lužná-i búcsúról, vásárról és falunapról (1997. 8.13., 1997.8.18.). Az tény, hogy e tudósítások szak­mailag nem voltak teljesen makulátlanok, de hát mégiscsak többé-kevésbé használható in­formációkat közöltek. Zilizi Ti­hamér olvasói levele (Dénesdi búcsú, Új Szó, 1997. 9. 5.) vi­szont elfogult és torzít, s bár többször megfogadtam már, hogy nem bocsátkozom efféle vitákba, a tárgyilagosság kedvé­ért néhány megjegyzést mégis­csak kell fűznöm a kérdéshez. Először is azon ironizál a szer­ző, hogy az ominózus cikkek­ben „folyamatosan csak nyugati demokráciák fellendülé­sét hozták - a hatalom megosz­tásának elvét, a jogállamisághoz való ragaszkodást és az emberi méltóság tiszteletét. Államunk elvárja tőlünk, polgá­raitól, hogy tiszteljük, szeres­sük, sőt imádjuk és bálványoz­zuk, mégpedig mindezt az előtt, hogy valami csekély jelét adná annak, hogy ő is tisztel és szeret bennünket. De lehet-e egy álla­mot szeretni? Hiszen az állam pusztán egy absztrakt forma, amely ha nem töltődik fel emberközeli tarta­lommal és általánosan elfoga­dott értékekkel, akkor az iránta érzett vonzalom nem más irraci­Hiszen az állam pusz­tán egy absztrakt for­onális bálványimádatnál. Félre­értés ne essék, ez minden állam­ra vonatkozik, nem csak a mai Szlovákiára. A politikusok, ha hatalomra ke­rülnek, hamarosan hajlamossá válnak arra, hogy saját magukat azonosítsák az állammal (nem­zettel, más közösséggel stb.), és elvárják, hogy az ő személyükön keresztül szeressék az államot. Jogállamban azonban ennek a kóros folyamatnak nagyon ko­rán gátat szabnak a jogrendbe beépített ellenőrző és védő me­chanizmusok. Jelenleg Szlovákiában az alkotmány nem tartalmaz kellő garanciákat a Dunajská Lužnáként" emlegetik a csallóközi községet. Nos, en­nek egyszerű a magyarázata. Mivel a mai Dunajská Lužnát három település (Dénesd, Misérd és Torcs) egyesítésével hozták létre (mindez egyébként kiolvasható az idézett cikkekből is), s a szóban forgó ünnepség mindhárom egykori települést illeti, ez esetben véleményem szerint nem kell megkövezni a cikkírót, ha a mai hivatalos megnevezést használja. Ladislav Cingel ugyanis nem­csak Dénesd polgármestere, ha­nem a másik két településé is. Magyarán, a mai Dunajská Lužnáé. Arról most nem szeret­nék vitatkozni, hogy Dénesdre kik települtek először, a magya­rok-e vagy a németek. Egyes né­met kutatók szerint már a Karo­ling-korban volt itt német tele­pülés, ám ha ezt nem is fogad­juk el, az mindenesetre ténynek hatalmi visszaélésekkel szem­ben, és a hatalmi elit sem hajlan­dó önként alárendelni magát a demokratikus politikai hagyo­mány írott és íratlan szabályai­nak - az államot és a hatalmat pusztán önös céljai megvalósítá­sának eszközeként kezeli. Ezért sem volt szerintem különöseb­A családomat, a bará­taimat szeretem, az embereket tisztelem. ben mit ünnepelni szeptember elsején. A politika (és ez a kormányra, valamint az ellenzékre is vonat­kozik) nálunk a saját maga által kreált álproblémákkal van leg­inkább elfoglalva. Néha az az ér­zésem, elfelejtjük, hogy az em­berek hús-vér élőlények, akik­nek mindennapi megélhetési és más személyi és családi gondja­ik, igényeik, álmaik vannak. Nem csoda, hogy elsősorban a fiatalok nagy része elfordul a politikától. Ezért engedtessék meg nekem is, hogy elsősorban a családo­mat és a barátaimat szeressem, az embereket tiszteljem, imád­jam a jó zenét stb., csak ne kell­jen ugyanezt az állammal csi­nálnom. És ahelyett, hogy öröm­ujjongva az államot ünnepel­jem, rójam le kegyeletemet a ha­lott hercegnő emléke előtt. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke. látszik, hogy már a tatárjárás tájékán is lakták németek a tele­pülést. Minden tisztelet és be­csület Püspöki Nagy Péternek, de ebben az esetben azért nem az ő munkáját idézném, már csak azért sem, mivel tételesen nem találtam meg benne a Zili­zi Tihamér által „idézett" részt, így célszerűbb tán a hivatalos statisztikákhoz fordulni: ezek­ből kiderül ugyanis, hogy Dénesd lakosságának 1880-ban 83,9 százaléka volt német, majd 1910-re ez a szám 54,1 százalékra csökkent. Nem kell különösebben magyarázni, hogy ekkorra számos német már magyarnak vallhatta ma­gát, ezért az aránymódosulás. Nem óhajtom tovább idézni a statisztikai adatokat, de Misérd és Torcs esetében a németek számaránya valamivel még magasabb a dénesdinél is. E három falu esetében, ha valaki­TALLÓZÔ HOSPODÁRSKE NOVINY „Csehország kész visszaadni Szlovákiának azt a 4,1 tonna aranyat, amelyre Pozsonynak a szövetségi állam szétválása után még joga volt a közös cseh­szlovák vagyonból" - állítja prá­gai kormánykörökre hivatkozva a cseh napilap. Prága eddig visszatartotta az aranyat, mert Pozsony nem volt hajlandó ren­dezni a bankok vagyonának el­osztásakor keletkezett adóssá­gait. Prágának azért fontos a vi­ta lezárása, mert enélkül nem tudja végrehajtani a bejelentett bankprivatizációt. A COB-nak 24 milliárdos követelése van Pozsonnyal szemben, a Komerční Banka részvényeinek 14 százaléka szintén szlovák kézben van. Ha e problémákat nem sikerül rendezni, a bankok magánosítása során Csehorszá­got több milliárdos veszteség érhetné, mert a bankokat való­színűleg csak áron alul lehetne eladni. De nem valószínű, hogy az arany visszaadása gyors fel­melegedést hozhat Prága és Po­zsony viszonyában. NOVÝ ČAS Szlovákiának nincs olyan zuga, ahol a bőrfejűek ne intéztek vol­na támadást romák ellen. A leg­utóbbi poprádi eset „pikantériá­ja", hogy a rasszista támadás­ban állítólag egy rendőr is részt vett - írja a lap. Augusztus 20­án 15 bőrfejű rudakkal és há­rom kutyával, köztük egy pitbullterierrel támadt egy ki­sebb roma csoportra, melynek több tagját orvosi ellátásban kellett részesíteni. A romák sze­rint civil ruhában a poprádi rendőrség egyik tagja is aktívan részt vett a támadásban, és né­metjuhászát is bevetette. Ajárá­si rendőrparancsnok azt állítja, a rendőr nem a bőrfejűekkel volt, s éppen az ő jelenlétének köszönhetően sikerült azonosí­tani több támadót. A sértettek belső ellenőrző vizsgálatot kér­nek, bár néhányan annyira fél­nek, hogy nem mertek tanús­kodni a rendőr ellen. PRAVDA Mečiar vasárnap kijelentette, tiszteletben tartja a demokrati­kus választásokat, szerdán hoz­záfűzte, hogy a választások sza­badok, demokratikusak lesz­nek, de néhány ide vonatkozó törvény módosul. A lap meg­jegyzi: Mečiar a fiaskóval vég­ződött népszavazás után rosz­szallását fejezte ki, amiért a népszavazási bizottságokban minden parlamenti párt helyet kapott. Véleménye szerint a bi­zottságoknak jövőre kizárólag államigazgatási alkalmazottak­ból kell állniuk. Ha mindezt fi­gyelembe vesszük, a kormányfő kijelentései egyáltalán nem ne­vezhetők megnyugtatónak. ket sérelem ért a második világ­háború után, akkor azok első­sorban a németek és nem a magyarok voltak. És az sem igaz, hogy a településen „1945 előtt szlovák lakos sosem volt". Az igazság az, hogy számuk nem volt jelentős, de néhány család volt. Ami az 1928-ban felállított lourdesi barlang fel­iratait illeti, nagyon sajnálom, hogy Zilizi Tihamér nem olvas­ta el mindkét tábla szövegét, ugyanis az igaz, hogy az elsőn magyarul, de a másodikon né­metül olvasható a tájékoztató szöveg. Rendkívül bosszant a „hej szlovákok" gyakran szemel­lenzős, minden tárgyilagossá­got mellőző szemléletmódja. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a hasonló „hejmagyar" megnyil­vánulások olvasása örömmel töltene el... Liszka József Komárom

Next

/
Thumbnails
Contents