Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-05 / 204. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 5. SIDÓ H. ZOLTÁN Az amúgy is bizalmatlan és ideges hazai pénzpiacot kedden újabb övön aluli ütés érte. A kormány ugyanis elfogadta az államkötvények megadóztatásáról szóló törvénymódosítás tervezetét, és sürgősséggel a parlament elé terjeszti, hogy október elsejétől életbe léphessen. A kabinet azzal indokolta a lépést, hogy esélyegyenlőséget akar teremteni a kötvények piacán. A nem az állam által kibocsátott kötvényekre már eddig is 15 százalékos nyereségadó vonatkozott. Októbertől az adó az államkötvényeket is sújtja, s ami még cifrább, visszamenőleges hatállyal. Ilyen szerencsétlen lépést csak szorongatott helyzetben levő kormány tesz. Sajnos, a Mečiar-kabinet valóban súlyos problémák közé került: az állami költségvetés hiánya régen túllépte a 10 milliárd koronát, a külkereskedelmi mérleg deficites, a grandiózus közberuházások pedig egyre nehezebben pénzelhetők. Az új adó révén az eddig eladott 52,4 milliárd korona értékű államkötvény megadóztatásából 700 millió korona fog befolyni. Ezzel azonban csupán egyszeri bevételhez jut az államkassza, mégpedig azoktól, akik még mindig bíznak az államban. Ezek után ki lehet biztos abban, hogy az állam, mondjuk, egy hónap múlva nem fogja-e viszszamenőleges hatállyal emelni az adókat - jegyezte meg egy pénzintézet elemzője. A befektetési alapok megregulázása, a visszamenőleges hatályú törvények meghozatala után a pénzpiacokon a teljes bizalmatlanság lehet úrrá. Márpedig a kormánynak a hazai bankok és a külföldi pénzintézetek bizalmára ugyancsak szüksége van, hiszen ők vásárolják fel a költségvetési hiányt finanszírozó államkötvényeket. Valószínűleg a törvénymódosítás életbe lépése után is megvásárolják majd az állampapírokat, viszont jóval kisebb mértékben és sokkal magasabb kamatok mellett. Még életbe sem lépett a törvény, és az egyéves futamidejű államkövények piacán máris megugrottak a kamatok, végleg maguk mögött hagyva a 20 százalékos határt. A kormány keddi döntése övön aluli ütést jelent az eddigi papírvásárlóknak. Ezt az ütést sikerült bevinniük, de a bokszból tudjuk, hogy ha az nem megrendítő erejű, akkor csak még jobban felbőszíti az ellenfelet. Márpedig a bankokat bizonyosan bosszantja a keddi lépés. A visszavágás a megugró kamatok formájában nem váratott sokáig magára. Ez még csak visszaszórás, a kemény jobbcsapott akkor érheti a kormányt, ha különféle indokokra hivatkozva elállnak az állampapírok vásárlásától. KOMMENTÁR Övön aluli ütés JEGYZET Mire megy lei a játék? FEKETE MARIAN „Már decemberben új államfőt választunk" - nyilatkozta Mečiar. Jelöltje (i) nevét nem volt hajlandó elárulni, mert ezzel „precedens nélküli támadásoknak" tenné ki ő(ke)t. (Ámbár nehéz elképzelni alattomosabb, agresszívabb, az alapvető emberi jogokat még jobban sértő támadásokat, mint amelyeket éppen Mečiar és udvaroncai folytattak a jelenlegi államfő ellen). Hogy az újságíróknak, ellenzéki politikusoknak lehetőleg minél kevesebb töprengeni valójuk maradjon a jelölt(ek) személyét illetően, azt is elárulta, hogy a leendő államfő már nem lesz politikai elnök. Mintha csak véletlenül, mindenkinek Ladislav Ťažký jutott az eszébe. Az írót Mečiar - korábbi szokásaitól eltérően - a Hogyan tovább, miniszterelnök úr? című tévéműsorba is meghívatta. Jóformán mindenki hihetőnek tartja, hogy a 73 éves, mélynemzeti érzelmű, vélhetően könnyen kezelhető öregúr Mečiar favoritja. Ezt valószínűsíti az a körülmény, hogy Ťažký talán a DBP néhány képviselője számára is elfogadható. Még valószínűbb viszont, hogy Mečiar egyszerűen újabb figyelemelterelő manővert hajtott végre, és egyáltalán nem gondolta komolyan az új államfő megválasztására tett ígéretét. Ezt a feltételezést erősíti az is, hogy egyik alkotmányjogásza további vitát kezdeményez arról, mikor is érne véget a jelenlegi köztársasági elnök ötéves megbízatási ideje. Az eddigi meddő viták arról szóltak, hogy az a megválasztásától vagy a hivatalba lépésétől számított öt év elteltével szűnik-e meg. Mečiar szuperjogásza egy újabb komolytalan időpontról győzködte tegnap az újságírókat: nézete szerint „az ötéves megbízatási időszak idén decemberben, az új államfő megválasztásával telik le". Ha decemberben nem választják meg az új elnököt, a kormányfő az ellenzékre hárítja át a felelősséget, és feb-. ruár közepétől gyakorolni fogja az államfői hatásköröket is, még több jogkört kisajátíva magának. Ajáték végül is erre megy ki. I . ' w >. -1 Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készü! a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 SI Bratislava. Űjságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Mečiar: - Ma még akadályozhat engem, köztársasági elnök úr, ám decembertől, de legkésőbb jövő tavasztól már ezen a poszton is nekem tetsző ember fog ülni! (Szűcs Béla karikatúrája) Bérszabályozási törvény - a fizetések maradnak, az árak emelkednek... (F)osztogató hatalom Minden kormány réme, hogy a piacra fedezetlen pénz kerül, hisz ez ellenőrizhetetlen inflációt indíthat el. BAUER EDIT Tavaly Szlovákiában ennek a jelei mutatkoztak, ugyanis a munkatermelékenység lassabban növekedett, mint a reálbérek. Megoldást keresve a kormány törvénnyel kívánja szabályozni a bérek emelkedését, lévén ez egyszerűbb, mint a munkatermelékenység növekedésének feltételeit megteremteni. Ahhoz például tőke kellene. Mivel hazai tőkének híján vagyunk, a nyugatiban meg nem bízunk, így marad a legkézenfekvőbb megoldás - a bérszabályozás. Ma már nem számít újdonságnak, ha a parlament alkotmányellenes döntést hoz. A parlament 32. ülésén ugyanis ez történt. A szakszervezetek és az ellenzéki képviselők tiltakozása ellenére a köztársasági elnök által visszaadott törvényt a koalíciós pártok képviselői jóváhagyták. Ez azt jelenti, hogy a kormány a magántulajdonban levő vállalatoknál is beleszól abba, hogy a tulajdonos mennyit fizethet alkalmazottjának. Az államfő jogi szakértői legalább 5 pontban találták alkotmányellenesnek a törvényt. így például hatályukat vesztik az eddig megkötött kollektív szerződések, ha magasabb bérnövekményt tételeztek fel, mint amekkorát a törvény megenged. Ugyanakkor a kollektív alkuhoz való jogot, amely elsősorban béralkut takar, az alkotmány garantálja. Tehát kézenfekvő, hogy a törvény alkotmányos jogot korlátoz. Nem tévedés, és nem is elfogultság, hogy a kormányt terheli a felelősség azért, ahogyan a parlamenti többség döntött. Ehhez mérten fogja majd a kormány - mint annyiszor eddig is - mosni a kezét, s képmutatóan a parlamentre hárítani a felelősséget. Közben nyilvánvaló, hogy a párt vezérének döntése nélkül semmiféle határozat nem születhet. A parlamentben sem. Hasonlóan az alkotmány garantálja a tulajdonjogot, melynek korlátozását szigorú feltételekhez köti. A feltételeket, mint pl. a tulajdonjog gyakorlásának korlátozásából származó kár megtérítését a most elfogadott törvény nem szavatolja. Ha az ember a fát nézi, gyakran nem látja az erdőt. A kormány - mint olyan sokszor ... marad a legkézenfekvőbb megoldás - a bérszabályozás. eddig is - ismét ebbe a hiába esett. Ha a hosszú távú folyamatokat vette volna figyelembe a törvény alkotója és nemcsak az 1996-os évet, észre kellett volna vennie, hogy az elmúlt 8 évben a munkatermelékenység 115%ra emelkedett, viszont a reálbérek 80-83 %-ra estek vissza, s az utóbbi évek lassú növekedése sem képes ellensúlyozni a jövedelmek és a fogyasztás zuhanásszerű esését, mely 1991-ben következett be. Ez alatt az idő alatt a létfenntartási költségek növekedése elérte a 300%- ot, a termelői árak pedig kb. 270%-kal emelkedtek. A valós fogyasztás színvonala az 1989-es évinek kb. az 55-90%-át éri el az egyes társadalmi rétegekben. Ilyen körülmények közt a szociális feszültség fokozása arról tanúskodik, hogy a kormány lebecsüli ennek politikai kockázatát, vagy saját hatalmától elvakítva elveszítette józan ítélőképességét. A kormány ugyanis könnyű szívvel úgy döntött, hogy a gazdasági problémákból adódó újabb terheket is áthárítja a lakosság leginkább kiszolgáltatott rétegeire. Gazdasági fejlesztési stratégiát építeni a kivitel csaknem kizárólagos növelésére, mint ez az elmúlt években történt, miközben a belső piac zsugorodik, előbb-utóbb törvényszerűen a gazdaság összeomlásához vezet. Az elmúlt év első 9 hónapjában az állami fogyasztás 16, viszont a lakossági csak 7,8%-kal nőtt. Az állam fogyasztásának növekedését nem elsősorban a közjavak fogyasztásának növekedése okozta, hanem magának az államapparátusnak a költségei nőttek szinte ugrásszerűen. Nem is csoda, hisz a területi átszervezés igazán nem egy olcsó mulatság... De hát ha az osztanivaló vagyon fogyóban van, akkor még mindig lehet jól fizetett hivatalt osztogatni. Ha meg az is elfogyott, akkor újabbakat kell kitalálni. Az állampolgár nagyobb örömére... S az az 500 ezer alkalmazott, akit a bérszabályozás úgy érint, hogy a reálbére csökken, pedig nyögheti az újabb beharangozott áremelések terhét. Csak ezután kevesebb pénzből. Legalábbis addig, amíg az alkotmánybíróság majd másképp nem dönt, s még azután is egy fél évig, amíg a törvény hatályát nem veszti. De addig még választások is lesznek. Vajon az az 500 ezer kire adja majd a voksát? S hányan bírják még ezután is mondani, hogy éljen... Eduárd? A szerző a Magyar Koalíció parlamenti képviselője. TALLÓZÓ SLOVENSKÁ REPUBU KA A délvidéki szlovákok magyarul imádkoznak - ezzel a címmel közöl interjút a lap Stanislav Bajaníkkal. A Matica slovenská alelnöke elsősorban az államnyelvről szóló törvénnyel kapcsolatban az alkotmánybírósághoz eljuttatott ellenzéki beadványról mond véleményt. Bajaník megállapítja, hogy „Szlovákia az egyetlen ország a világon, ahol az államalkotó nemzet rovására gyarapodik a magyar kisebbség". „Az önálló szlovák államiság új jogi, nyelvi és társadalmi állapotot hozott létre. Az államnyelv nem szabályozza a kisebbségek nyelvhasználatát, ezzel egy sor törvény foglalkozik. De nem rendezi a szlovák nyelv használatát sem az egyházi liturgiákon. (...) A dél-szlovákiai szlovákoknak még mindig harcolniuk kell a szlovák nyelvű misézésért. (...) Egész délen gyakorlatilag a magyar is hivatalos nyelv, néhol kizárólag csak a magyar. A párkányi és a somorjai önkormányzati képviselők nem haboznak anyanyelvükön, magyarul beszélni a hivatalos üléseken, de máshol is előfordul ez. (...) Az alkotmánybírósági beadványt az önálló állam alkotmányos rendjének megkérdőjelezésére tett kísérletként értékelem" - jelentette ki egyebek mellett Bajaník. SME „Csak egy barbár és a DSZM képes arra, hogy politikai tőkét kovácsoljon Diana walesi hercegnő halálából" - írja a lap, és Ján Smolecnek, a Szlovák Újságírók Szövetsége elnökének kijelentésére emlékeztet, mely szerint a „szlovákiai paparazzók elsősorban a szlovák államiságot létrehozó politikusokra összpontosítanak". „Smolec és a DSZM lapja egyértelműen politikai tőkét akar kovácsolni a tragédiából, azonban szembeszökő a különbség az említett politikusok és a közkedvelt híres személyiségek közt. Szlovákiában egyáltalán nincsenek paparazzók, és az oknyomozó újságírás is gyerekcipőbenjár. De a »szlovák államiság létrehozói® milliókat érő házainak és luxusautóinak fotózása, vagy az állam vagyonának szétlopásáról, a törvények és az alkotmány áthágásáról való tudósítás nem mondható pikáns hírekre való vadászatnak. Mint ahogy az sem, ha egy lap leíija, hogy minek nevezte Ivan Gašparovič a köztársasági elnököt, vagy éppen azt, hogy egy közjogi méltóság fasiszta múlttal rendelkezik" - írja a lap. NOVÝ ČAS „Felettébb kínos, ha Mečiar hivatottnak érzi magát arra, hogy garanciát nyújtson a jövő évi választások tisztaságára, holott erre senki sem kérte. A választások menetét ugyanis törvény és az alkotmány szabályozza" szögezi le a lap. OLVASÓI LEVELIK Névtelen emlékmű Az elmúlt évtizedek súlyos mulasztásait igyekeznek pótolni azok a községek, amelyek a második vagy mindkét világháború áldozatainak tiszteletére emlékműveket emelnek - különös tekintettel arra, hogy ebben az évben emlékezünk az 55 éwel ezelőtt a Don-kanyarban elesett több százezer magyar katonára. A magasztos feladatnak próbált eleget tenni az elmúlt vasárnapon Ipolykiskeszi (Érsekújvári járás) önkormányzata is. Á község temetőjében felavatták a két világháború hőseinek emlékművét. Az emlékműre azonban az elesettek neve nem került rá. Pedig egy kis fáradsággal még az első világháború elesettjeinek névsorát is össze lehetett volna állítani. A második világháborúban 7-8 polgár vesztette életét a községből, s a hozzátartozók nagyrészt ma is a faluban élnek. A tisztelt önkormányzat megfosztotta őket attól a lehetőségtől, hog)' az emlékművön elolvashassák az idegen földbenjeltelen sírban pihenő édesapa (nagyapa) nevét. Az elismerést érdemlő igyekezet mellett a község önkormányzatának nem helyénvaló döntése a jeltelen sírban nyugvó hősök emlékművét is jeltelenné tette. Prikler János Párkány Dénesdi búcsú Örülhettek azok a szlovák olvasók, akik az áhított „slovenský maďar" szellemében olvashattak tudósítást a folyamatosan csak Dunajská Lužnáként emlegetett csallóközi község búcsújáról az Új Szó augusztus 18-i számában. Az igaz, hogy korábban több nemzetiségű volt a település, de a később betelepülő németeken és az őslakos magyarokon kívül a településen 1945 előtt szlovák lakos sosem volt! (Püspöki nagy Péter: A Csallóköz helyneveiről, 1989). Milyen megbékélés az, ahol magyar szó sem volt a plakátokon, és másutt sem... Még véletlenül sem hívtak meg magyar szereplőket, de szerbeket, vajdasági szlovákokat igen. Ugyanakkor a tudósító nem vette észre, hogy a templom melletti Lurdesibarlangnál csak magyar nyelvű táblák tájékoztatnak az első világháború helyi hőseiről. Az is elkerülte a figyelmét, hogy egy magyar szentmise is volt az egyébként magyarul Dénesdnek nevezett község búcsúján. Zilizi Tihamér Pozsony