Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-04 / 203. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 5. KULTÚRA - OKTATÁS 4 Magyar gyerekek négy országból Győrújbaráton. A népdalok mellett a népi kézművességgel is ismerkedtek Folklórtábor határok nélkül Ezen a nyáron is folytatódtak az egészséges változások a gyermektáborok szervezésében. DUSZA ISTVÁN Szaporodtak az olyanok, amelyekben a közösségi élményeken túl a képességek, a nyiladozó tehetségek próbálkozásainak szabad teret engedtek a szervezők. Ezek között volt egy néptánc- és kézművestábor a magyarországi Győrújbaráton, amelyen négy ország magyar gyerekei vettek részt. Az Erdélyből, a szlovéniai Muravidékről, Győrből és a Csallóközből érkezett gyerekek egy olyan táborban tölthették a szünidejük egyik részét, amely a látszólag behatárolt céljai ellenére is nyitott volt. Szervezői - Brand! Ferenc népművelő-koreográfus és csapata - arra törekedtek, hogy a magyar néptánc, népdalok és népzene mellett a népi kézművesség olyan szakmáit is bemutassák, amelyek termékei a folklórt szülő mindennapok használati tárgyai voltak. A tánctanítás, a néldaléneklés foglalkozásaihoz igyekeztek a hangszeres népzenével is megismertetni a zenét tanuló'gyérekeket. Ez a győrújbaráti tábor a mélyen és szélesen merítő szaktáborok egyike volt idén augusztus végén. Hiszen, aki érdeklődött akár a bábozás iránt is, az elleshette a poszonyeperjesiektől a legegyszerűbb rongybabakészítés fogáMindig sokan állták körül a fazekasmestert, akitől érdekes fogásokat tanulhattak. (Fotó: Kisalföld-Hanis) sait, de megismerhette a színpadi bábkészítés alapjait is. Tehát mintegy kinyitotta a folklór világát, egy az erre alapozható igencsak sokoldalú pedagógusi tudást és gyermeki képességeket kívánó bábozás felé. Sokszor éppen ez a teljesség, a dolgok és az emberek közötti kapcsolatteremtés képessége hiányzik iskoláinkból. Egy-egy ilyen lelkiekben is gazdagító szaktábor után tűnhet fel a gyerekek számára olyannak az egész iskolaév, mintha a tanulás kötelessége csupán fárasztó nyűg lenne. Pedig a folklórtábor ismeretek sorát nyújtotta, csak éppen a módszertan, a nevelők és a szakemberek hozzáállása volt más, mint az egyre inkább a mindennapi létezés gondjaival küzdő, a hatalom elvárásainak eleget tevő iskolákban. Ez a tény is sürgeti az ilyen táborok elszaporodást. Mert amíg a civil szféra a nevelés területén is képes szabad, minden politikai korlátot áthágó cselekvésre, addig kötelessége népművelőnek, pedagógusnak, szülőnek az ilyen nyári közösségi csodák megszervezése. Azt írom: közösségi. Pedig a győrújbaráti folklórtábor mintegy háromszáz senkivel össze nem téveszthető gyerek egyéniségét, képességeit, tehetségét gazdagította. Volt közöttük olyan gyerek is, aki először ismerte fel, hogy az ujjainak engedelmeskedik a fazakaskorongra tapasztott agyag, a ritmusérzéke a rábaközi táncban is segíti, s a zenei és hangszeres jártassága könnyedén eligazítja a pásztordallamok és népdalok világában. Tehát minden egyes esetben az egyén, az individuum, a páraüan és összetéveszthetetlen egyediség gyarapodott. Hogy ez aztán egy színes gálaműsorban megismételhetetlen természetességgel egy alkalmi jelleggel, éppen az egyéni késztetések következtében lett teljesen közösségi, az már a folklór természetéből fakad. Mert abban ismeretlenek a kitaláló zeneszerzők, költők, táncosok, csak a letisztult dallam, a megtanult szavak, az ellesett lépések ismertek, maradtak ránk. A győrújbaráti folklórtáborhoz hasonló más találkozókon, a népdalok, a népzene megismerésén, a bábozáson, a néptáncon, a drámajátékokon kívül segítheti-e hatékonyabban valami is magyar iskoláinkat a nemzeti öntudat természetes, a gyerekek életkorához képest adekvát erősítésében? A magyar iskolákban mostanában tapasztaltakra gondolva fogalmazható meg a válasz: aligha. Negyvennégy szlovákiai magyar pedagógus vett részt Erdélyben az egyhetes Bolyai Nyári Akadémián Tartalmas előadások jó hangulatban KAMONCZA MARTA A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége idén a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének segítségével 44 hazai magyar pedagógus számára tette lehetővé a részvételt a Bolyai Nyári Akadémián. A továbbképzésen szerzett tapasztalataikról Dávid Mihállyal, a szlovákiai magyar pedagógusok csoportjának vezetőjével beszélgettünk. Milyen élményekkel tértek haza? Nagyon jól sikerült az utunk. Az alsótagozatos tanítók Királyfürdőn voltak, a matematika-, fizika-, kémia- illetve informatikaszakosokat Sepsiszentgyörgyben helyezték el. Nagyváradon a történelem-, Zernyesten a földrajzszakosok számára volt továbbképzés. Csíkszeredán pedig a testnevelés, az iskolavezetés, a lélektan iránt érdeklődőknek szerveztek előadásokat. Kedvesek, segítőkészek voltak a házigazdák, magas színvonalúak az előadások. Kellemesen meglepett bennünket a baráti, családias hangulat, amely az egész továbbképzést uralta. Ön melyik előadást tartotta a leghasznosabbnak? Nagyon érdekes és tartalmas volt a Burus Siklódi Botond szervezte teljes program. Engem főként az iskolavezetés témaköre érdekelt, és különösen dr. Hoffmann Rózának, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetőjének tréningjeit, előadásait tartottam hasznosnak. Sok új ismeretet szereztünk a korszerű iskolavezetésről, az iskola arculatánal formálásáról. Hasonlóan kitűnő előadásai voltak Fodor Lászlónak, a kolozsvári egyetem pedagógiai tanszéke tanárának. Mennyibe került a pedagógusoknak a romániai továbbképzés? Fejenként 750 koronát fizettünk a szállásért és étkezésért. Úgy érzem, hogy valamennyien, akik részt vettünk a Bolyai Nyári Akadémián, köszönettel tartozunk a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének azért a fogadtatásért, amelyben részesítettek bennünket. Gondolom, hogy az egy hét alatt voltak hiányosságok is. Vagy minden zökkenőmentesen zajlott? Természetesen voltak hibák is, amelyekről tájékoztatni fogom a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének vezetőségét is. Hangsúlyozom, sikeres út volt. Amit nehezményeztünk - ez azonban könnyen kiküszöbölhető hogy egész idő alatt kihasználatlanul állt az autóbusz. Amikor a sofőröket arra kértük, vigyenek kirándulni bennünket, azt mondták, nem lehet, mert ez nincs benne a szerződésben. A legközelebbi út során erre jobban oda kell majd figyelni. Hiszen a tartalmas előadásokat kirándulásokkal még érdekesebbé lehetne tenni. Már kapható az Ifi legújabb száma Az Ifi legújabb száma is minden lélekben fiatalhoz kíván szólni, képpel és betűvel nem enged a negyvennyolc oldalból. A hónap témája ezúttal a Bátrak és gyávák. Az összeállításban az olvasókon kívül megszólal a pszichológus, dr. Stredl Terézia, a festőművész, Szkukálek Lajos, a színész, Mokos Attila. Akit érdekelnek a teleregények, olvashat a legutóbbi sikeres sorozat, A homok titkainak sztárjairól, mások Jim Carrey karrierjéről, szemrevételezhetik a Szépasszonyok nyarának képviselőit, amely tíz szépséget kínál Cindy Crawfordtól Julia Robertsig, a kényesebb témák kedvelői meg arról, kinek a problémája a narkó, s azzá válhat-e a mára világőrületté vált technozene. Ráadásnak pedig lap a lapban, Popmánia interjúkkal, érdekességekkel, (ú) II. Jazz- és Dixieland Napok Losonc. A tavalyi sikeres nyitány után a Vigadó kulturális managementje főszervezésében Losonc másodízben ad otthont a nemzetközi Jazz- és Dixieland Napoknak. Az összehangolt szervezés eredményeként a koncerteket az ugyanezen időpontban zajló Region Kontrakt '97 nemzetközi kiállítás résztvevői is láthatják. A zenekarok és híveik új kapcsolatokat létesíthetnek a kiállítás résztvevőivel és látogatóival. Szeptember ötödikén a Kiállítási Központban lép fel a füleki Jazz Vision, a losonci 21 Band és Les Fleurs du Mai, a besztercebányai BB Band Dixieland Jazz Band, a horvátországi Zagreb Dixiland Band, az ostravai Digis és a Ghýmes együttes. Szeptember hatodikán a Kiállítási Központban és a Kubinyi téren zajlanak a koncertek. A már említettek mellett fellép a modori Stará jedáleň, a pozsonyi Sunnyland, a Selmecbányái Padlášový výber, a turócszentmártoni St. Martin's Veteran Jazz Band és az eperjesi Jazzvec. A fesztivál zárókoncertjére a Vigadó színháztermében kerül sor. Ennek vendége lesz Ilobo, alias Földes László, Peter Lipa & Band Pozsonyból és ismét fellép a Ghýmes együttes is. Puntigán József MOZI POZSONY HVIEZDA: Anakonda (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: A fegyencjárat (am.) 21 OBZOR: George, a dzsungel királya (am.) 16, 18 Féktelenül 2 (am.) 20.30 MLADOSŤ: Lövések a Broadwayn (am.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; Az ellenfél arca (am.) 16.30, 20.30 Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 20.30 A kert (szlov.-cseh) 18.30 Osztály, vigyázz! (am.) 19 Jeanne d'Arc pere (fr.) 18 Utazás a diák lelkébe (cseh) 20.15 KASSA ÚSMEV: Féktelenül 2 (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Könynyek az esőben (am.) 16.15,19.15 DRUŽBA: Anakonda (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Csak a bolondok sietnek (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 15.45, 18, 20.15 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Két túsz között (am.) 18, 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Michael (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Vér és bor (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Magánbűnök (am.) 19 REGÉNY út erdőn keresztül vezet. Ria közelebb húzódik a volán mögött hallgatagon ülő emberhez. Előbb a karjára, aztán a combjára lapítja a tenyerét. - De jé lesz nekünk az erdőben! - suttogja mézesmázosan. Sobernak az jár az eszében, hogy ez az út Sasfaluba vezet. Hazamehetne. Ha az apja békén hagyná, csak a szüleinél pihenhetné ki magát. Összeszorítja az ajkát, hogy fájdalmában ne kiáltson fel. Nem mehet haza! Az anyját látja maga előtt, aki zokogva kérdezi: Mégis igaz?! - Nem igaz! - kiált fel magában. Nincs már pénzem! Nem kell a pénz! Elhagyják az első falut. Sober azon kezdi törni a fejét, hol lehet a Séf víkendháza? Csak tegyenek ki valahol, és hagyjanak itt. Innét már gyalog is hazamehetek. - Mi bajod van, Fehérkém? duruzsolja Ria. - Estefelé már más leSzel, amint megérzed a pénz szagát. Sober még lassúbbra fogja a kocsijárását. Egy gyanús autó sem követi, senkitől sem kell „elszakadnia". Csakazokelől menekülne, akik a Skodájában ülnek. Mit csináljon, hogy ne lássa többé őket? Rajtam nem fognak nevetni! - fogadkozik. A Séf már türelmetlen. Zsebében izgatottan szorongatja a pisztolyát. Semmi sem tántoríthatja vissza az elhatározásától. Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 68. rész Sober az útjában áll. Minden szavával, leheletével a poklot idézi. Még örült is annak, hogy nem noszogatta, hajtson gyorsabban, mert az utánuk jövő két autó megelőzte őket, s a harmadik kocsi valahol lemaradt. Egy újabb erdő övezte útszakaszon haladnak tovább. A kanyar mögött bal felé szekérút vezet az erdőbe. Az országút mentén nagy farakásra figyel fel. A szekérútra mutat. - Ott kanyarodj be az erdőbe, arra a víkendházam... Vagy száz méter után Sober kénytelen megállítani a kocsiját. Egy öreg borókafenyő vastag, kidőlt törzse keresztezi az utat. - A múlt héten még nem volt itt! - hazudja a bosszankodó Séf. - Most már mindegy, mehetünk gyalog. Mind a hárman kilépnek a kocsiból. Ria visszanyúl, hogy a retiküljét is magáhozt vegye. - Te maradj itt, vigyázz a kocsira! - figyelmezteti a Séf. - Innen még egy kilométernyire sincs az üdülőm, délután könynyen odatalálsz! - és Soberhez fordul. - A maskarádat hagyd itt, visszavisszük. Sober előbb a kék ragián zsebébe nyúl, ott az a két darab ezres, amelyet a Séftől kapott költőpénznek. Amikor az ujjai megértintik a papírpénzt, kirántja a kezét, mintha tűzhöz ért volna. Nem kell! Az autó hátsó ülésére teszi a kék raglánt, a napszemüveget, a sildes sapkát és a kis bajuszt. - Ha szükségünk lenne rád, kijövök érted - mondja a Séf, hogy Fehér ne érezze, végleg megszakítja vele a „munkatársi" viszonyt. - Engem most hagyjatok ki a játékból... Ria a Séf intésére Sober melléhez nyomkodja a kiugró nagy keblét. - Ha már egy fedél alatt leszünk, engem nem hagyhatsz ki a játékból! Sober hátrább lép. Az édesanyjára gondol: Csak tűnjetek el, s azonnal elindulok Sasfalu felé! - Egyedül szeretnék lenni... szólal meg halkan, elkeseredetten. - Estig kipihenheted magad mondja Ria. - Amint elintézzük a bajkeverődet, kijövök hozzád, hozom a gubát is! - A pénzt valahol tanúk nélkül rejtsd el - tanácsolja a Séf, hogy se Sober, se Ria ne gondolhasson semmi rosszra. - Nem kell nekem az a pénz... - Reggel nem azt mondtad, hogy valamit meg akarsz velem beszélni?! - emlékezteti Ria a „felezésre". Látja, hogy Sober tiltakozni akar. Az ujját a szájához nyomja. - Most hallgass! Este majd elmondod, amikor kettesben maradunk... - Ria arra is gondol, ha Sobernak nem kell a pénz, a félmilliót megtarthatja magának! T

alpraesett kislány! dicséri magában a Séf, mert akármire is gondolt, a kedve szerint beszélt. Sober kissé felélénkül. Ria a bécsi „kirándulást" juttatta az eszébe. Pislákoló reményt kelt benne: holnap átmehet a határon, zakója zsebében az útlevele! - Rendben van, Ria, csak gyere vissza a kocsimmal, és hozd magaddal a gubát! mondja, s a magas, karcsú, „szakállas" férfira pillant. Merre van a víkendház? -Vedd magadhoz a szatyort, s gyere utánam. Sober kókadtanl lépked a Séf mögött. Ria rágyújt, s elgondolkodva néz a távozók után. Ha Sober neki adná az ezres bankókat, talán nem is kellene elárulnia a Diák úrnak. Bolond lennék, ha az ajándékot nem fogadnám el! S megfogadja, jó lesz hozzá... A fiatal magándetektív még a kanyar előtt leállította a kocsiját. Átveszi a távcsövet Petitől, aki az előző percekben az előttük haladó sötőtszürke Skodát gukkerozta. A Fiú a kanyarhoz lopakodott, s onnan figyelte Sober autóját. Csak néhány perc múlva tér vissza a nyugtalanul várakozó Petihez. - A kanyartól nem messze bal felé egy erdei út. Arra mentek. Vagy száz méternyire megálltak. A két férfi gyalog ment tovább. A szőke nőt a kocsinál hagyták. Az a kék raglános, bajszos alak a mi Soberünk. Peti kezébe veszi a detektív távcsövét. -A szőkét megnézem én is. Le is fényképezhetnéd... Belopakodnak az erdőbe, óvatosan megközelítik a sötétszürke Skodát. (Folytatjuk)