Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-29 / 223. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 29. KOMMENTÁR Rézkrajcár a Dunában TÓTH MIHÁLY Megszoktuk, hogy némely szlovák pártok ilyenkor, választások közeledtével derekasan élnek a magyarellenességben rejlő lehetőségekkel. Igaz, nehezen, de 1990 óta már afölött is napirendre tudok térni, hogy vannak magyarországi pártok, amelyek nem tudnak leszokni arról, hogy az irántunk érzett szeretetet demonstrálva próbáljanak meg voksokat szerezni. Figyelemre méltó törvényszerűség, hogy minél kisebb egyegy ilyen párt, annál többet törődik azzal, hogy az ilyen kampányolás során elhitesse, aranytallért csúsztat a szlováki. ai magyar politikusok markába. Később kiderül, hogy szó sincs aranytallérról, hanem rézkrajcár ez a pénz. Azt viszont soha nem lehet megszokni, hogy szlovákiai magyar politikusok olykor szánt szándékkal úgy politizálnak, hogy abból csak kára származhat közösségünknek. Ráadásul még azoknak a magyarországi pártoknak sem származik belőle haszna, akik javára gesztust tettek; az 1994-es választások bebizonyították, hogy csak „felvidékizéssel", csak „erdélyizéssel" ma már nem szólítható meg eredményesen Magyarország lakossága. A múlt hét végén Budapesten szlovákiai magyar politikusok vendégeskedtek a Rákóczi Szövetségnél (RSZ). A Duna tévé tudósított a találkozóról. Bár ne tette volna. Vagy ha tette, akadt volna politikusaink között valaki, aki képes lett volna meggyőzni a Duna televíziós stábjának főnökét, hogy minimum nem használ a szlovákiai magyar koalíciónak, ha Budapesten jelentenek be olyan dolgokat, amelyeket kizárólag Dunaszerdahelyen vagy Losoncon vagy Királyhelmecen lenne indokolt bejelenteni. Tehát untig elég lett volna közhírré tenni, hogy az RSZ alapítványátóljelentős értékű elektronikai eszközt kapott a szlovákiai magyarság. Szlovákiai magyar politikus azonban azt is belenyilatkozta a Duna tévé kamerájába, hogy miként reagál az MK, ha Mečiar módosítja a választási törvényt, így a magyarok hárompárti koalíciójának háromszor 5 százalékot kell a választásokon produkálnia, hogy bejusson a parlamentbe. Kérdés, érdemes-e a szlovákiai magyar stratégiát akár Budapesten, akár Dunaszerdahelyen nagy dobra verni. A hazai magyarok odaadták kevés rézkrajcáruk egyikét néhány magyarországi kis pártnak, és ez a pénz is a Dunába esett. Ne nagyon csodálkozzunk, hogy a Szlovák Demokratikus Koalíció kissé gyanakodva tekint a Magyar Koalícióra. JEGYZET Legyek egy csapásra VOJTEK KATALIN Nem tudom, emlékeznek-e még, micsoda felháborodást keltett kormánypárti körökben, hogy magyar képviselők ellátogattak egy magyar iskolába, és ott a parlamenti munkájukról beszéltek a gyerekeknek. „Iskolába nem való a politika!" - szólt a szigorú kinyilatkoztatás. Most mégis maga a kormányzat degradálta a politika játékszerévé az ipolysági és a zselizi magyar gimnáziumot, egy részletesen kidolgozott forgatókönyv alapján. Először „kiszivárgott" a hír: a két intézményt kiiktatják a középiskolák hálózatából és közös igazgatás alá vonják a helybeli szlovák gimnáziummal. Utána következett a hosszas bizonytalanság: megmarad-e a két iskola önállósága, vagy jön az öszszevonás, mindazzal együtt beleszámítva az „alternativizálás" ily módon könnyebbé váló megvalósítását -, amit egy ilyen lépés jelent. A várakozási idő alatt elgondolkodhatnak a magyar szülők, vajon érdemes-e magyar iskolába íratni gyermeküket, ha egyetlen hatalmi tollvonással megvonható bármilyen kisebbségi jog, s egyáltalán, érdemes-e Szlovákiában magyarként megmaradni, ha tekintetbe veszszük az anyaországba való szabad áttelepülés Mečiar által oly nagylelkűen felvetett lehetőségét. Az összevonás végül elmaradt, s a hatalom sietett is világgá kürtölni, kinek köszönhetően: természetesen és kizárólag a hosszú nevű magyar pártnak. Ő az a védangyal, amely egyedül képes képviselni és megvédeni az itteni magyarság jogait. A kormányzat nyájasabbik arcát fordítja feléje, mert ő is nyájas és lojális a kormányzathoz. Magyarok, ha valamit el akartok érni, jövőre csak rá szavazzatok! - üzeni a forgatókönyv. Kidolgozói épp csak azt felejtették el, hogy az üzenet címzettjei tudják: ha a kormányzat betartaná a demokrácia játékszabályait, és nem kreálna mesterségesen gimnáziumés egyéb ügyeket, „védangyalra" sem volna szükség. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Zdenka asszony, e héten is én szidom az ellenzéket, az újságírókat és Horn Gyulát, maga meg bizonygatja, hogy mennyire jók Szlovákia integrációs esélyei! (Pápai Gábor rajza) Az autonómiateremtés az angol demokratizálás szerves részét képezi Már a walesiek is... Hogy Nagy-Britanniának „problémái" vannak a kisebbségekkel is, azt az északír terrorizmus jóvoltából már régóta tudja a világ. BIRÓ BÉLA Az északír kérdést (a baszkkal egyetemben) mégis valami véletlenszerű, a nyugati társadalomberendezkedéstől idegen anomáliaként kezelte a világ. Egy ideig maguk a britek is szívesen áltatták magukat azzal, hogy Nagy-Britanniában minden rendben lenne, csak az északírek nem képesek alkalmazkodni az amúgy tökéletes nemzetállamhoz. Az utóbbi időben azonban egyre többet hallatnak magukról a walesiek, sőt a hajdanvolt brit világbirodalom legkülönbözőbb területeiről összesereglett s elkülönült etnikai, vallási, nyelvi közösségekbe tömörült színesbőrűek is. A legnagyobb meglepetést azonban a skótok jelentették. Az elmúlt két esztendőben mind sűrűbben hallhattunk a skót autonómiatörekvésekről. Ezeket a törekvéseket Nyugaton ma már nem bélyegzik „szeparatizmusnak", és méltán, hiszen a skótok nem kiválni szeretnének NagyBritanniából, ennek semmi értelme nem lenne, mindössze azt szeretnék, ha a Brüsszelhez való kapcsolataikat az Európai Unió kiépülését követően nem London közvetítené, hanem egy autonóm skót parlament. A skótok július 24-én hivatalosan is bejelentették szándékukat, hogy Skóciát Nagy-Britannia autonóm területévé nyilvánítják. A szeptember 11-ére tervezett referendumnak olyan átfogó autonómiakoncepcióról kellett döntenie, mely alapvetőOLVASÓI LEVELEK Fizetés helyett ígérgetés Ismerősöm hosszas rábeszélés után augusztusban egy lévai székhelyű vállalkozónál vállalt munkát. Mindent megígértek neki, a fizetést garantálták, és a Mohi Atomerőmű építési területére küldték dolgozni. Alig egy hónap alatt kiderült, hogy a munkahelyen teljes a zűrzavar, fejetlenség és kapkodás uralkodik, egymásnak en megváltoztathatja Nagy-Britannia mai intézményi egyensúlyát. A szavazóknak két alapvető kérdésre kellett választ adniuk: legyen-e független skót parlament, s ha igen, rendelkezzék-e pénzügyi függetlenséggel is. A válasz kedvező volt. A skót parlament megválasztására így az 1999-ben esedékes parlamenti választások alkalmával máris sor kerülhet. A parlamentnek természetesen külön költségvetése is van. Az új, Edinburghban székelő parlament egy úgynevezett first minister által vezetett kormányt is kineE törekvéseket Nyugaton már nem bélyegzik „szeparatizmusnak". vez. A megnevezésben nyelvi paradoxon is lappang, hiszen a londoni kormányzat első emberének hivatali neve prime minister, a first pedig, akárcsak a prime, elsőt jelent. Lehet egy országnak két első embere? Sőt mivel az új angol miniszterelnök, Tony Blair, maga is skót származású megtörténhet, hogy a mégiscsak angol Nagy-Britanniának egy adott pillanatban két „skót" miniszterelnöke lenne? A népszavazás tervéről tudósító cikkében a párizsi Le Monde a skót szándékokat „döntő jelentőségűeknek és szerencséseknek" nevezte, hiszen a Nagy-Britanniában, Franciaországban és Spanyolországban mozgolódó nacionalisták „lefegyverzésére" a szerző szerint csupán az Európai Unió keretében megvalósított autonómiák rendszere teremthet valóságos esélyeket. Úgy, ahogyan az például Katalóniában történik. Ha a baszk és északír terrorizmussal állítjuk szembe - folytatellentmondó utasításokat kapnak a beosztottak. Mindeközben elérkezett szeptember 12., a fizetés napja. Az olyannyira ígért és garantált fizetés azonban elmaradt, a munkaadók csupán ígérgettek. Ez a lehetetlen állapot 10 napig tartott, míg végül ismerősöm megunta a folyamatos átverést, és emelte kalapját. A fővállalkozónak meg biztos dagad az erszénye, benne a ki nem fizetett bérekkel. Vajda András Szete ja kommentárját a cikkíró -, a skót szándékok mindenképpen pozitívnak tekinthetőek. A skótok az 1707-es egyesülési okmány óta briteknek számítanak, egyszersmind azonban európainak is. A katalánokkal, a baszkokkal és a bretonokkal egyetemben. Az ember nem hitt a szemének, az egyik vezető francia lap újságírója a skót „szeparatista" törekvések hallatán nem vált hisztérikussá, nem Anglia területi integritásáért aggódott, nem a brit állam feldarabolásának rémét festette az alkonyati égre, hanem a franciaországi bretonok függetlenedési szándékát fogadtatta el - normális gyanánt - olvasóival. Sokat töprengtem: milyen érzésekkel olvashatják az ilyen jellegű cikkeket a közismerten frankofón Ion Iliescu, Adrian Nastase, Gheorghe Funar és társai? Vagy ők - Karinthyval szólva - franciául nem is tudnak már olvasni, csak írni? Most aztán a walesiek is az autonómia mellett szavaztak, ráadásul - amint az a lapok híreiből kiderült - a központi kormányzat kezdeményezésére. Az Amerika Hangja műsorából tudhattuk meg, hogy miért ennyire fontosak az angol kormány számára az autonómiák. Azért, mert a kormányzat az angol önkormányzati rendszer mélyreható demokratizálásának szerves részeként gondolja el őket. A walesi autonómiát például a nagy-londoni önkormányzat átalakításának kell követnie. Európa, a jelek szerint, ma már olyan utakon jár, melyekről nemcsak Romániában, de más kelet-közép-európai országban sem sokan vesznek szívesen tudomást. A szerző a Brassói Lapok munkatársa Nem másodrendű... A médiumokat hallgatva, nézve azzal szembesülünk, hogy minket, szlovákiai magyarokat csak másodrendű állampolgárokként emlegetnek. Pedig dehogy vagyunk mi azok! Az elsőrendű polgárok azok a szlovák „hazafiak", akik a kormánykoalíció szekerét tolják, vagy maguk is a koalíció aktív tagjai. Azok a szlovákok, akik látják a jelenlegi kormány igazságtalan döntéseit, húzásait, és nyíltan ki is TALLÓZÓ NEUEZÜRCHERZEITUNG Kompromisszumos ítéletet hozott a magyar-szlovák erőműperben a hágai Nemzetközi Bíróság, olyat, amely természetesen nem ad igazat mind a két országnak, hanem azt mondja ki, hogy egyiknek sem volt igaza - állapítja meg a hágai bíróság csütörtöki döntéséről a svájci lap. „Az elkövetkező fél évben az a kérdés, hogy Magyarország és Szlovákia az ítélet útmutatásainak megfelelően megtaláljae azokat a megoldásokat, amelyek műszakilag és politikailag mindenki számára elfogadhatóak. Ha nem vezetnének eredményre a megbeszélések, akkor mindkét országnak jogában áll, hogy ismét a hágai bírósághoz forduljon, és konkrét, kötelező érvényű utasításokat kérjen a további menetrendre." A zürichi lap szerint kemény dió lesz az elkövetkező tárgyalásokon a vízmegosztás kérdése, mivel a szlovákok a bősi erőmű üzemeltetéséhez nagy vízmennyiségben érdekeltek. Ugyanez vonatkozik a kártérítésre is. PRÁCE „Szlovákia számára a hágai bíróság döntése inkább pürrhoszi győzelem. Bár Pozsony jogot szerzett a kártérítésre, ennek érvényesítése még rengeteg energiát fog igényelni, s újabb bonyodalmak kezdete lehet a kölcsönös magyar-szlovák kap . csolatokban" - írta a hágai ít< lettel kapcsolatban a cseh lap ^ bíróság döntését Magyarors zág vereségeként lehet érték .elní, hiszen egyértelműen megfiogalmazódott, hogy Magyarországnak nem volt joga felmondani a szerződést. Magyarország erre keserűen rá fog fizetni, mert a helyzet megoldása komoly anypgi befektetésébe fog kerülni. Ráadásul várható, hogy miíidennek belpolitikai következményei is lesznek. A bíróáág mindkét felet arra kötelezte, hogy egyezzenek meg, ez azonban nem lesz könnyű. A legrosszab az lenne, ha ezek a viták az amúgy sem problémamentes kétoldalú kapcsolatok további romlásához vezetnének. Győzelemnek egyedül azt lehetne tekinteni, ha mindkét nemzet tanulna a történtekből - írta lap. DIE PRESSE Meglepőnek tartja az osztrák lap, hogy Magyarország úgy döntött: meghajlik a hágai bíróság ítélete előtt és visszavonja a döntését, melyben felmondta az 1977-es magyar-csehszlovák szerződést a bős-nagymarosi erőmű közös megépítéséről. A lap a Magyar Rádió híradása nyomán beszámol a hat magyar parlamenti párt megegyezéséről, miszerint hatályon kívül akarják helyezni a magyar Országgyűlésnek a szerződés felmondását megerősítő 1992-es határozatát. A lap úgy tudja: megfigyelők lehetségesnek tartják, hogy a két ország közvetítésre kéri fel az uniót. mondják az igazságtalanságokat, nyilvánvalóan nem tartoznak az elit szlováksághoz. Ők tehát a másodrendű állampolgárok. Így mi csupán harmadrendűek vagyunk. Mert minket tesznek bűnbakká, meg akarnak fosztani anyanyelvünktől, kultúránktól, iskoláinktól, ám mindezért cserébe legyünk lojálisak, és hallgassunk, mert úgymond átlagon felüli jogaink vannak. Csak azt nem tudja senki sem megmondani, hogy mi is az az átlagon felüli jog. Katona László Beretke