Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-04 / 203. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 4. KOMMENTÁR Mossák kezeiket TUBA LAJOS A kormány kedden javasolta: januártól emelkedjen a létmini­mum és a minimálbér. Nem is tehetett mást, hiszen törvény kötelezi arra, hogy ezeket a minimáljuttatásokat a megélheté­si költségek emelkedéséhez igazítsa, és már így is késve lé­pett. Ehhez járul még a családi pótlékra vonatkozó szabályok apró korrekciója, amely azonban még mindig nem nagyon vi­gasztalja meg azokat a többgyermekes, átlagkeresetű csalá­dokat, amejyeket annak idején egyetlen tollvonással megfosz­tottak ettől a forrástól. A minimáljuttatások emelése után most már törődni illene azokkal is, akik munkájukért ennél valamivel többet kapnak: az ország nagyobbik részével, az átlagkeresetűekkel. A sors fintora, hogy a kormánykoalíció a parlamentben ugyancsak kedden véglegesítette a bérszabályozásról szóló törvényt. Ez­zel kapcsolatban nincs szükség különösebb kommentárra, elegendő elolvasni az államfő indoklását, amellyel az ügyet visszaadta a parlamentnek (persze hiába). De nem is kell ah­hoz közgazdásznak lenni, hogy rájöjjünk: a törvény impozáns megfogalmazása ellenére a menedzserek számára nem okoz majd gondot, hogy kárpótolják magukat az esetleges kereset­kiesésért (Jozef Majsky nagyvállalkozó már be is jelentette, hogy ő legalább tízféle kerülő utat tud mondani). így aztán a bérszabályozás megint csak az alkalmazottakat sújtja, Mečiar, Slota és Ľupták privatizátorai pedig moshatják kezeiket, ha a néhány, utolsóként kitartó szakszervezetis közül valaki eset­leg felteszi nekik a kérdést: miért is marad el a béremelés? Mint annyiszor az elmúlt három évben, most is hamar bebizo­nyosodik majd, hogy az egyes részproblémákra való kapkodó reagálás a helyzeten nem javít, sőt sokszor még ront is. Ahhoz pedig a jelenlegi hatalomnak nem fűlik a foga, hogy a rend­szer átalakításával terelje a társadalmat és a gazdaságot a szo­ciális piacgazdaság irányába. Ehhez ugyanis tiszta szabályok­ra volna szükség, de úgy látszik, ennek nálunk még mindig nem jött el az ideje. JEGYZET Hol van itt sztriptíz? TÓTH MIHÁLY Sok mindent el lehet képzel­ni Kádár Jánosról, azt azon­ban az ellensége sem feltéte­lezheti róla, hogy vetkőző hancúrmókusokat szemlélve próbálta volna rendben tar­tani hormonháztartását. Vallják, akik közelről ismer­ték, hogy a szexet illetően ki­mondottan puritán volt. És mégis, megtörtént egyszer, hogy New Yorkba érkezése után másfél órával az egyik helyi lap szalagcímmel közöl­te: „Mr. Kádár a sztriptíz iránt érdeklődött". A való­ságban annyi történt, hogy a bulvárlap riportere megkér­dezte a politikust: „Készül-e sztriptízbárba látogatni?" Mi­re ő: „Van itt sztriptízbár?" Szlovákiában az ellenzéki pártok továbbképző tanfo­lyamain is érdemes lenne tanrendbe iktatni ennek az epizódnak a tanulságait. A végső konzekvencia ez len­ne: Ha bármennyire csábító is számodra a tévé, a rádió vagy az újságok által nyújtott szereplési lehetőség, mielőtt nyilatkozol, nézd meg, ki ke­zeli a kamerát, melyik újság­író tartja orrod elé a magnót. Idáig fajult a helyzet. A tö­megtájékoztatás egy része el­fajulásának túlsó határát, tartok tőle, a csillagos ég leg­távolibb galaxisa jelenti. Hét­főn este legalább százezer szlovákiai magyart döbben­tett meg az SZTV 1 hírszol­gáltatása. Duka Zólyomi Ár­pád azt „nyilatkozta", hogy kormányra kerülés esetén a Magyar Koalíció az oktatási és a kulturális tárcára tart igényt. Vannak a szlovákiai magyar választópolgárok kö­zött is, akik nincsenek valami nagy véleménnyel a Magyar Koalíció honatyáinak politi­kai teljesítményéről, de még ezek is úgy vélekedtek a nyi­latkozatról: elképzelhetetlen, hogy így hangzott volna el. És igazuk volt. Kiderült, hogy a közszolgálati tévé propa­gandistái az alkotmányozás 5. évfordulójának jeles nap­ján bulvárra vették a figurát. Úgy megvágták a Duka Zó­lyomival készített interjút, hogy éppen a fordítottja „jött ki belőle", mint amit a képvi­selő mondott. Arra azonban jó volt, hogy Mečiar tévéje a magyarokkal rémisztgesse az egyszerű szlovák lelkeket. Politikai bulvár, amit az SZTV művel. Unalmasabb a szexuálisra orientált bulvár­nál. De veszélyesebb is, mert butít. F SK Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (S238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Kérem, adjon nekem valami más gyógyszert, mert ennek káros mellékhatása van. Kiüríti a pénztárcámat... (Lehoczki István kartikatúrája) A magyar nyelvű oktatás vörös posztó ennek a hatalomnak a szemében Szeptemberben nem jön demars... Itt a szeptember, valamit írhatnál a tanévkezdésről, nézett rám jelentőségtelje­sen egy pedagógus bará­tom, amikor augusztus kö­zepén összefutottam vele. Persze, bólintottam, bár őszintén szólva nem iga­zán vágytam arra, hogy a nyár közepén beleéljem magam a kezdődő tanév kínjaiba. Meg aztán miről is írjak? LENDVAY TIBOR Arról, hogy nálunk az oktatás már megint a politika szolgáló­lánya lett? Hogy iskoláinkban már harmadik éve nincs szó ko­molyan az oktatásról és a neve­lésről? Hogy az igazgatói posz­tokra szakemberek kellenének, nem pedig megbízható pártká­derek? Már a a vak is látja, hogy a király mezte­len. De hát ezeket mindenki tudja, még akkor is, ha nem beszélnek róla. Téma tehát volna, csak hát az emberek manapság olyan fásul­tak, olyan érdektelenek. Például azt is szóvá lehetne ten­OLVASÓI LEVELEK Érsekkétyi falunapok Augusztus 23-24-én rendeztük Érsekkétyen a III. falunapokat. Szombaton a Szent György lo­vagrend néhány képviselője, a visegrádi, hajdúsági és a diósi lovagok csapata lovagi tornát mutatott be, este pedig népmu­latság volt. Vasárnap délelőtt a római katolikus templomban ökumenikus istentiszteletet tar­tottak, délután pedig megko­ni, hogy a társadalmi értékrend valahol a béka feneke alatt van, s hogy a törvényt éppen azok sértik meg, akik alkotják. Meg hogy fura módon azok lopják a közvagyont, akik a tisztességről, a tiszta kezekről beszélnek. To­vábbá hogy az iskolákban a pe­dagógusoknak a király ruháját kellene dicsérniük - lásd Ďurica-kônyv-, pedig már nem­csak a kisgyermekek, de a vak is látja, hogy a király meztelen. Igen nehéz tehát az új tanév ele­jén kincstári optimizmussal a jö­vőbe pillantani. Nemcsak azért, mert a magyar nyelvű oktatás vörös posztó a hatalom szemé­ben, nemcsak azért, mert az ipolysági gimnáziumban történ­tek - lesz osztály, nem lesz osz­tály, húzd meg, ereszd meg já­ték - egyetlen civilizált ország­ban sem eshetne meg, hanem azért is, mert nincsenek jobb helyzetben az államnyelvű isko­lák sem. A szakmai hozzá nem értésre, a nemtörődömségre ékes bizonyíték az alapiskolák kilencedik osztályának „elő nem készítése". A tanulók, akik aka­ratukon kívül maradtak ebben a csonka évfolyamban, egyetlen tankönyvet sem kapnak, nem készültek el idejében a tanter­vek, a tanároknak fogalmuk sincs arról, mit fognak tanítani. De hát ez - valljuk meg őszintén - nem valami hét országra szó­ló, látványos botrány. Ezért még szorúztuk a Hősök Emlékmű­vét, valamint a zsidó és a német katonák emlékművét. Magya­rországról a Tolna megyei Kéty és Lázi község önkormányzata baráti látogatást tett falunkban. Az ünnepet színvonalas kultu­rális műsor zárta, melynek befe­jezéseként a tolnai Kéty község polgármestere ünnepélyes kere­tek között átnyújtotta az önkor­mányzati képviselő-testületnek a testvérközségi kapcsolatok felvételére vonatkozó szándék­nyilatkozatát . Mikus Irén Kéty polgármestere nem ül össze a NATO vezérkara, s nem küld demarsot az Európa Tanács sem. Ami azonban fon­tosabb: a hazai közvélemény sem fontolgatja komolyan a de­marsot. Van tehát a káosz, amitől legfő­képpen a pedagógus feje fájhat. Gyorsan leváltanak majd egy-két magyar iskolaigazgatót. Ő ugyanis már tudja, hogy a fel­adatot, amelyet kiróttak rá, nem lehet jól elvégezni. A legna­gyobb vesztes azonban mégis a gyermek, akinek sorsa a kísérle­ti nyúl szerepében teljesen bi­zonytalan. Joggal félhetünk, hogy a kiöntött fürdővízzel együtt ő is az utcára kerül. Akik pedig minderről tehetnek: a felelős hivatalnokok, hogy a valódi bajokról eltereljék a fi­gyelmet, gyorsan leváltanak majd egy-két magyar iskolaigaz­gatót, s előveszik a lerághatat­lan csontot, a kétnyelvű bizo­nyítványok ügyét, hogy mint egy csodatakaróval befedjék az új tanév hozta, de korántsem új koncepciótlanságot, szakmai te­hetetlenséget. Itt az új tanév, optimizmusra semmi ok. A szerző ipolysági pedagógus. A zséreiek fellépése Augusztus 20-a Magyarország nemzeti ünnepe, Szent István ki­rály ünnepe. Á zoboralji telepü­léseken már szokásos, hogy a kapcsolatok további bővítése céljából egyes falvak képviselői részt vesznek különféle magyar­országi rendezvényeken. A Bala­ton környéki és a zoboralji tele­pülések között főleg a kultúra te­rén bővülnek a kapcsolatok. A 13 zoboralji településnek a Ba­latonfelvidéki falvakkal van ba­TALLÖZÓ PRÁVO „Horn Gyula magyar kormány­fő, akit a bíróság az átvilágítási törvény kapcsán érintettnek ta­lált, azért utasította el a lemon­dásra való felszólítást, mert tu­datában van annak, hogy a ha­zai közvélemény jelentős része múltjának ismeretében is támo­gatja őt - állítja szerdai számá­ban a Právo című cseh baloldali napilap. Rámutat: a külföld úgy ismeri Hornt, mint azt az em­bert, aki megnyitotta a ma­gyar-osztrák határt az NDK ál­lampolgárai előtt, és ezzel ki­szakította az első téglát a berlini falból. Kormányzása alatt Ma­gyarország a NÁTO küszöbéhez érkezett, és a gazdaság konszo­lidálásával megkezdte az EU­tagság feltételeinek teljesítését. „Horn a hazai és nemzetközi pozícióját olyan erősnek véli, hogy nem tartja szükségesnek a lemondást." Ä Právo azonban megjegyzi, hogy ez nem vonat­kozik arra a hét szocialista kép­viselőre, akiket a bírák szintén érintettnek találtak, de esetle­ges távozásuk a parlamentből sem sodorja veszélybe a jelenle­gi kormánykoalíció kétharma­dos többségét. PRAVDA „A magyar átvilágító bizottság lelete nem számít szenzációs le­leplezésnek, hiszen Horn múlt­ját kellőképpen ismerte a nyil­vánosság. Ezért megalapozot­tan védekezik azzal, hogy amit a bizottság nyilvánosságra ho­zott, azt a választók már a par­lamenti választások idején is is­merték." A lap rámutat: Horn nem az első és vélhetően nem is az utolsó magyar politikus, aki a pozitív átvilágítás ellenére sem mond le tisztségéről. SME Népszavazás és népszavazás között óriási lehet a különbség ­írja a Sme annak kapcsán, hogy Szlovákia után novemberben Magyarország is népszavazást rendez a NATO-ba való belépés­ről, bár a szlovák alkotmányhoz hasonlóan a magyar sem ren­delkezik arról, hogy a NATO-in­tegráció azon döntések közé tartozik, amelyekről kötelező népszavazást kiírni. „A hasonló­ság azonban ezzel véget is ér" ­állapítja meg a kommentár, és rámutat: a két népszavazás me­rőben ellentétes körülmények között valósul meg. Szlovákiá­ban a madridi csúcs előtt tartot­ták a népszavazást, amikor már szinte biztos volt, hogy az or­szág kimarad a bővítésből, a magyar népszavazásra viszont már a meghívás után kerül sor. A magyar vezetés ki akarja kér­ni a lakosság véleményét egy ilyen fontos kérdésben, a szlo­vák kormány azonban csak in­tegrációs csődjének palástolá­sára akarta felhasználni. A nép­szavazásra bocsátott kérdések­kel Szlovákiában inkább eluta­sító választ akart kicsikarni a kabinet; Magyarországon olyan kérdésekre válaszolnak, ame­lyekből kiviláglik: a kormány az ország védelmének biztosítását látja a NATO-ban. ráti kapcsolata, mely kiteljed a kultúrára, a sportra és egyéb te­rületekre is. így a mostani au­gusztusi ünnepségeken részt ve­hettek a zséreiek is, a Balaton melletti Királyszentistvánon a kulturális műsorban fellépett a zsérei folklórcsoport, amely a Zsérei lakodalmast adta elő nagy sikerrel. Jól szerepelt a zsérei asszonykórus is. A műsorok után a zséreiek ellátogattak egy másik településre, Papkeszire is. Az ün­nepségek fénypontja a király­szentistváni tűzijáték volt. Gál László Zsére

Next

/
Thumbnails
Contents