Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-26 / 221. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 26. K O AA AA E N T Á R Salamoni döntés TUBA LAJOS A hágai bíróság bölcsen döntött. Mindkét fél alapvető eljárását: az 1977-es szerződés egyoldalú magyar felmondását és a Duna szlovák önkényes elterelését egyaránt jogtalannak minősítette. Mindazok, akik a vízlépcsővita kapcsán kölcsönösen elfogadható kompromisszumot szeretnének, nyolc éve vártak erre a pillanatra. Azóta nyilvánvaló ugyanis, hogy a két szemben álló félnek ilyen külső hivatkozási alapra van szüksége. A hágai bíróság megteremtette ennek lehetőségét. A következő hetekben elemzések tömkelege foglalkozik majd a döntés értelmezésével. A hivatalos nyilatkozatok és a propagandisták mind a két oldalon azt igyekeznek majd sugallni, hogy a döntés inkább számukra kedvező. Szlovákiában azt helyezik majd előtérbe, hogy az 1977-es szerződés érvényes, így újra nyitott Nagymaros kérdése. Magyarországon nem ennyire könnyen felrajzolható az alapvető értelmezés, főként azért, mert a szerződésbontás mellett annak idején egy sor irracionális érvet is felsorakoztattak. A Duna mellett élők számára ennél sokkal fontosabb az ügy további folytatása. Kedvező, hogy a bíróság a kártérítés kérdésében sem foglalt egyértelműen állást, mert így senki sem érezheti magát nyeregben. A szakértőknek hat hónapjuk lesz a megoldási javaslat kidolgozására. Túlzottan optimisták azonban ne legyünk. Mindkét ország választások előtt áll, ami olyan időszak, amikor sehol a világon nem vállalnak felesleges politikai kockázatot. Nálunk a helyzetet súlyosbítja, hogy a DSZM és az SZNP az utóbbi hetekben egymást tromfolja a magyar kártyával. így megeshet, hogy a nehéz vízlépcső-tárgyalások is csak ehhez szolgáltatnak majd nekik muníciót. Nem lenne meglepő, ha az ügy fél év múlva újra Hágában végezné. Szerencsére a bíróság gondolt erre is. Amennyiben nincs megegyezés, a dunacsúnyi létesítményeket közösen kell működtetni. Márpedig az is nyilvánvaló, hogy 1992 októbere, vagyis a Duna áttöltése óta éppen ez a kölcsönösen elfogadható és józanul felmérhető kompromisszum alapeleme. JEGYZET Balkáni portya? TÓTH MIHÁLY Egyáltalán nem csodálkoznék, ha Vladimír Mečiar, a hét elején szőrén-szálán eltűnt miniszterelnök péntekre előkerülne, és - úgy, ahogy azt az Extra Zemplín c. újság már korábban beharangozta - megjelenne a kassai sportcsarnokban tartandó DSZM-nagygyűlésen. Én már azon sem csodálkoznék, ha Horvátországból hazatérve bejelentené, hogy a balkáni ország tengerpartjának mondjuk 50 km-es szakaszát Szlovákia rendelkezésére bocsájtotta a zágrábi kormány, továbbá, hogy Rezes és Smerek, a két szlovák nagyiparos társaságában megegyezett teszem azt kerek 250 ezer új kelet-szlovákiai munkahely létrehozásában. Már korábban is előfordult, hogy miniszterelnökünk eltűnt, mint Rózsa Sándor a ködben. Voltunk, akik az eltűnés hírére reménykedni kezdtünk. Mindhiába. Előkerült. És már máskor is előfordult, hogy külföldre utazott, és azzal tért vissza, hogy olyan megrendeléseket szerzett, amelyek teljesítése 100 ezer munkahely létrehozásávaljár. Reménykedtek a munkanélküliek. Közismert, hogy mennyire megalapozottan. Ahogy én a kormányelnökünket ismerem, szerencsés megkerülése alkalmából az ígéretére rátesz egy lapáttal, és legalább 200 ezer új munkahely létrehozását helyezi kilátásba. A hazai oknyomozó zsurnalisztika teljes csődjét jelenti, hogy a minisztrelnök hollétéről, útja céljáról és a tárgyalópartnereiről szóló hírek úgyszólván kivétel nélkül feltételes módban fogalmazódtak meg. Tóthová miniszterelnök-helyettes vagy mímeli a rosszul tájékozottat, vagy valóban rosszul tájékozott. A kormány összes többi tagjával együtt. Csak nem arról van szó, hogy főnökük annyira gyanakvó, hogy még legközelebbi munkatársaival sem tudatta titokzatos útjának céljait? Persze, az sincs kizárva, hogy egyetlen célja van a nagy titokzatoskodásnak: KeletSzlovákia megnyerése a DSZM számára. Az eltűnés közhírré tételével sikerült felkelteni a kassaiak érdeklődését, így meglehet, zsúfolásig megtelik a sportcsarnok. Hogy a miniszterelnök megjelenése esetén majd nagy ígéretek hangzanak el, arra mérget vehetünk. Más kérdés, hányan lesznek, akik ezeket el is hiszik. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Gyula úr, most nehéz napjai lesznek. Népszavazás előtt, Hága után úgy kell egyezkednie a hazai ellenzékkel és a szlovákokkal, hogy maradjon földje is, Dunája is Magyarországnak. (Dunai Imre rajza) A nacionalizmus táptalaja Szlovákiában is a tájékozatlanság és az elszigeteltség Ki fogja itt felülütni a magyar kártyát? Az, hogy a magyarellenes hisztéria a szlovák kormánykoalíció egyik fő ütőkártyája lesz a választási kampányban, sejthető volt. Mečiar hírhedté vált kijelentése, valamint a szlovák külügyminisztérium minden realitásérzéket nélkülöző tiltakozó jegyzéke arról tanúskodik, hogy Mečiarék számára már elkezdődött a kampány. PETŐCZ KÁLMÁN A szlovák ellenzék (és természetesen, a Magyar Koalíció) történelmi felelőssége, hogy hagyjae magát újra sarokba szorítani az úgynevezett magyar kártyával, vagy ezt a veszélyesnek vélt fegyvert éppen azok ellen fordítja, akik állandóan előhúzzák. Mečiar végső kétségbeesettségéről tanúskodik az a tény, hogy éppen akkor hozakodik elő a magyarellenességgel, amikor az Csak Magyarország és Lengyelország tett gesztust. objektív tények tükrében ennek igazából vajmi kevés sikere lehetne, ha... Ha az ellenzék ügyesen, józanul és éberen politizálna... Ha a kényelmesség helyett a fokozott aktivitást részesítené előnyben és nem várná ölbe tett kézzel, hogy majd magától ölébe pottyan a választási győzelem... Nézzük hát a tényeket! A júliusi NATO-csúcs és az Európai Bizottság döntéseit követően gyakorlatilag teljes nemzetközi izolációba került Szlovákia felé OLVASÓI LEVELEK Ennyit sem érdemlünk? Elsősorban Csallóközben és Mátyusföldön termelik a kenyérnek való búzát, mégpedig főleg a magyar nemzetiségű polgáraink izzadságos és fáradságos munkájával. Ennek ellenére még annyit sem érdemlünk meg, hogy magyarul is ráírják a zacskóra, hogy búzaliszt. A mellékelt példa jól tükrözi, hogy a termék címkéjén szlovákul, csehül, angolul, németül és csak Magyarország és Lengyelország tett gesztust azzal, hogy e két ország képviselői legfelsőbb szinten voltak hajlandóak találkozni a szlovák kormányfővel. Magyarország anyagi segítséget ajánlott fel Szlovákiának az árvízkárosultak gondjainak mérséklésére. Horn volt annyira szíves, hogy nem csinált rögtön nemzetközi botrányt Mečiar győri ajánlatából. Miközben Mečiar a magyarok kitelepítésének lehetőségét lebbentette meg vérszomjas hívei előtt, Dél-Szlovákiában, a magyarlakta vidékeken nagyméretű jótékonysági akciók zajlottak az észak-szlovákiai árvízkárosultak megsegítésére. Komárom város és a Komáromi járás önkormányzatai, lakosai több mint egymillió korona értékben járultak hozzá a segélyakció eredményességéhez. Köztudott az érekújvári városi képviselőtestület kétszázezer koronás támogatása, valamint a Tichý Potok-i gyerekek tardoskeddi üdültetése. És ott van még az a sok-sok névtelen ember, aki lehetőségeihez mérten ugyancsak hozzájárult az árvízkárosultak megsegítéséhez. Azt már nem is említem, hogy a szlovákiai magyarok annyira lojálisak nemcsak az államhoz, de még a jelenlegi kormányhoz is, hogy szemrebbenés nélkül fizetik az adót, amelynek nem kis részéből a tisztelt miniszter- és kormánypárti képviselő urak és asszonyok élnek. Mindezekre a félreérthetetlen gesztusokra a szlovák kormánykoalíció arroganciával válaszol, úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban, nem hajlandó, vagy nem képes bármiféle pozitív válaszlépéssel viszonozni Magyarország és a szlovákiai magyarok szolidaritását, és fűzoroszul is feltüntették azt, hogy félsima búzaliszt, csak éppen magyarul nem. Egy másik példa. Vettem német csokoládét, és mit nem látnak szemeim? A csomagolópapíron, amelyen számos nyelven, köztük magyarul is feltüntették a csokoládé összetételét, rá van ragasztva egy szlovák címke is, amely természetesen szlovákul ismerteti a terméket. Mit gondolnak, hová ragasztották a szlovák címkét? Igen, eltalálták! Pontosan oda, ahol az eredeti, tehát a német csomagolópapíron éppen magyar nyelvű a felirat. Tehát így vannak nekünk, itt Szlovákizük hozzá, türelmét. Ezen a ponton a kormány bírálatát abba is hagyhatjuk. Kutyából nem lesz szalonna. A helyzet kulcsa nem a kormány, hanem az ellenzék kezében van. Szilárd meggyőződésem, hogy például ha a fentebb felsorolt tényeket felhasználva a magyar-szlovák viszony pozitív oldalait bemutatja, akkor az ellenzék felül tudná ütni Mečiar magyar kártyáját. Ha Čamogurský, Kukán vagy Weiss Čadcán azt mondaná (és tényekkel bizonyítaná), hogy „embeA magyar-szlovák viszony pozitív oldalait bemutatja... rek, ne bomoljatok, hiszen Komáromban a magyarok egymillió koronát összegyűjtöttek, hogy segítsenek nektek", akkor az ottaniak mos-tanában mesterségesen szított magyarellenessége legalábbis enyhülne. Ehhez persze el kellene menni Čadcára és más városokba, s ki kellene állni az ottani emberek elé, ami bizonyára némi kellemetlenséggel járna, de aki fél a kellemetlenségektől, az ne legyen politikus Szlovákiában. Nincs egyetlen ország a világon, amelyben több mint húsz százalék rendíthetetlen, „született" nacionalista élne. A nacionalizmus táptalaja elsősorban a tájékozatlanság és az izoláció. Ha a szlovák ellenzék egy része ezt nem képes, vagy nem hajlandó eloszlatni, akkor vagy nem bízik saját erejében, vagy saját maga is hadilábon áll a toleranciával. Én azért hiszem, hogy ez nem így van. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke ában „nadštandard" kisebbségi jogaink. Lancs István Nagymácséd Sinka Istvánra emlékeztünk Gyulán, Nagyszalontán és Vésztőn szervezték meg, méghozzá nemzetközi szinten - Magyarország, Erdély, Szlovákia és a Vajdaság képviselői, küldöttei jelenlétében - a Sinka István századik születésnapjára emlékező tanácskozást. Egy idézetet ismertetnék abból a könyvből, TALLÓZÓ SME Ján Slota magyar nemzettel kapcsolatos kijelentései nyomán a Sme a Szlovák Nemzeti Párt vezérének jogi úton történő felelősségre vonásának esélyeit boncolgatja. A szerző megállapítja, hogy az elhangzottak egy laikus számára első hallásra kimerítik a nemzetgyalázás fogalmát és a Btk. 198-as paragrafusa alapján eljárás indulhatna Slota ellen. „Az, hogy jogi szempontból is ilyen egyértelmű-e az eset, már a büntetőszervekre tartozik, viszont a monokratikusan irányított ügyészség munkáját már nyilvánvalóan politikai érdekek is befolyásolják. Mindemellett Slota képviselőként mentelmi jogot élvez, tehát a büntetőeljárás megindításához a parlament beleegyezése is szükséges, viszont a törvényhozásban a kormánypártok többségben vannak. SÍota tehát túlzottan körül van bástyázva ahhoz, hogy kijelentései miatt eljárás indulhasson ellene" - véli a lap. PRAVDA A Pravda Ivan Saktorral, a Szakszervezetek Konföderációjának elnökével készített interjút elsősorban a bérszabályozásról szóló törvényről, melynek elfogadása miatt a szakszervezetek felfüggesztették a háromoldalú érdekegyeztető tárgyalásokat. Saktor szerint a szakszervezeti vezetőség kellőképpen felvilágosította a tagságot a törvény várható következményeiről, melynek hatása szerinte már októberben, novemberben érezhető lesz. „A szakszervezetek a kollektív szerződésekből kiindulva ülnek majd le tárgyalni és ezek alapján, legális úton próbálják meg kiharcolni jogaikat, függetlenül attól, hogy létezik-e bérszabályozás, vagy sem. Ezért jelentettük be, hogy készek vagyunk sztrájkolni is, ugyanis a sztrájk a kollektív szerződések alapján teljesen legális. Tehát ha valóban sor kerül a bérszabályozásra, sor kerülhet a sztrájkra is, ha megfelelő támogatást szerzünk ennek kihirdetésére tagságunk soraiban" - jelentette ki Saktor. MLADÁ.FRONTA Gyorsan romlik a szlovák-magyar viszony és rosszabb, mint bármikor a múltban - írja a cseh lap, és ezt azzal indokolja, hogy Magyarország már az EU és a NATO fogadótermében van, Szlovákia pedig az előszobáig sem jutott. Mečiar sértve érzi magát és képes a végletekig feszíteni a húrt, hogy nehezítse Budapest tárgyalásait, ugyanakkor már Horn sem olyan elnéző, mint korábban. „Mečiar, aki hozzászokott, hogy magyar kollégáját a falhoz szorítja, most felbőszült bikaként reagál a megváltozott helyzetre" - íija a lap és feltételezi, hogy a közelgő magyarországi és szlovákiai választásokig csak éleződni fog a helyzet. amely Sinka István tevékenységét méltatta (a tanácskozáson Sinka műveit is árusították): „Sinka István a magyar szegényparasztság hányatott sorsú népi énekese 1897. szeptember 24-én, Nagyszalontán látta meg a napvilágot. A Partium (a mai Románia országrésze - a szerk.) nagy költőt nem is egyet adott a magyar irodalomnak, hiszen ezen a vidéken született Arany János, Ady Endre és Erdélyi József, de egyikük sem jött olyan mélyről, mint Sinka, a fekete bojtár..." Szanyi József Kassa