Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)
1997-09-24 / 219. szám, szerda
ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 16. SporT E G * A Fórum '97 nemzetközi filmfesztivál keretében: Bizonytalan jelentés a világ végéről Juraj Jakubisko pozsonyi premierje TA SR-HlR Pozsony. Telt ház előtt mutatták be vasárnap este az Istropolis nagytermében a jelenleg Csehországban élő Juraj Jakubisko legújabb munkáját. A Bizonytalan jelentés a Világ végéről című filmet a Fórum '97 nemzetközi filmfesztivál keretében láthatta a közönség. Juraj Jakubisko azonban ezúttal nemcsak rendezőként van jelen Pozsonyban: ő a fesztiválzsűri elnöke is. A Bizonytalan jelentés a világ végéről című filmjének premierje éz év februárjában volt Csehországban, a szlovákiai mozikban azonban csupán jövő év febri;árjától, azaz egyéves késéssel láthatja közönség. A vetítést követő tegnapi sajtótájékoztatón Deana Horváthová-Jakubisková, a film producere és egyben egyik főszereplője elmondta, hogy a Bizonytalan jelentést... benevezték a montreali nemzetközi filmfesztiválra, amely augusztusban volt. A részvétel feltétele azonban az volt, hogy a fesztivál időpontjáig sehol máshol nem vetíthetik külföldön. Ezen kívül Deana -Horváthová-Jakubisková producerként azt a feltételt szabta, hogy egy-egy mozi legalább két hétig tartsa műsoron a filmet. Az augusztusig húzódó várakozás mindenesetre nem volt hiábavaló, hiszen a montreali fesztiválon Juraj Jakubisko fimje elnyerte a hét fődíjak egyikét, s így további „fesztiválkapuk" is megnyíltak előtte: Vancouverben, Los Angelesben, Hamburgban, Rio de Janeiróban, Spanyolországban és Nagy-Britanniában is láthatja a közönség. „Kicsit univerzálisabb filmet akartam készíteni, ezért több rétege van és különböző műfajok keverednek benne. Ezúttal egészen másképpen akartam dolgozni, de nem akartam teljesen eltávolodni az esztétikámtól sem" - nyilatkozta a rendező, aki jelenleg végzős növendékeinek szenteli idejét a prágai Filmművészeti Főiskolán. Emellett olajfestményeit készíti elő a Miro galéria számára, amely 1998 januárjában állít ki Jakubisko képeiből harmincat. Ezek közül jó néhányat a rendező éppen saját filmjei ihletésére készített. Saját bevallása szerint már készül új filmjére is, amely vidámabb és szeretetreméltóbb képet nyújt majd világunkról. „A harmadik nem munkacímet adtam neki. Olyan emberekről szól, akik boldogságuk érdekében nemet változtatni is hajlandók." Juraj Jakubisko a Fórum '97 plakátja előtt (Fotó: ČTK) A magyar dráma napja alkalmából Szép Ernő díjak A Magyar Kodály Társaság szervezésében Kodály Konferencia MTI-HÍR Életműve elismeréseként és a Hová lett a Rózsa lelke című drámájáért Hubay Miklós; Mohózat című drámakötetéért Spiró György, drámaírói és színházművészeti tevékenysége elismeréseként Tasnádi István részesült az idén Szép Ernő díjban. A magyar dráma napja alkalmából immár 14. alkalommal odaítélt elismeréseket Inkei Péter helyettes államtitkár adta át hétfőn. Pogányné Szép Berta - az író húga - végrendeletében egy nagyobb összeget a művelődési tárcára hagyott azzal a céllal, hogy minden évben az adott évadban bemutatott vagy nyomtatásban megjelent legjobb magyar dráma szerzőjének, illetve egy életmű elismeréseként ítéljék oda a jutalmakat. A Szép Ernő díjat először 1984ben Weöres Sándornak ítélték, aki A kétfejű fenevad című drámájáért nyerte el az elismerést. MTI-HlR Budapest. Nemzetközi Kodály Konferencia kezdődött Budapesten. A Kodály Múzeumban összegyűlt hazai és külföldi szakemberek a zeneszerző halálának 30. és születésének 115. évfordulójára is emlékeznek a Magyar Kodály Társaság szervezésében immár negyedik alkalommal megrendezett tanácskozáson. A konferenciát megnyitó Glatz Ferenc, az MTA elnöke Kodály egyetemes értékű munkásságáról beszélt, amely ma, az integráció korában, a tömegkommunikációs eszközök elterjedésével még nagyobb hangsúlyt kap. A zenetörténészek, kutatók három témakörben mondják el tapasztalataikat, számolnak be kutatási eredményeikről a konferencián. Elemzik a legfrissebb zenetörténeti eredményeket, a zenepedagógiai lehetőségeket és a népzenegyűjtés mai helyzetét. A virtuális nagynéni kalandjai a hűtlen feleségekkel és a féltékeny férjekkel Színészek és nézők csapdában Szabálytalan színikritikát kell írnom. Kötelezően most, és nem máskor. Legalábbis nem akkor, amikor komolyan kell venni mindazt, amit láttam. DUSZA ISTVÁN Mert Vaszary Gábor Klotild néni című zenés vígjátékát nem lehet komolyan venni. Legkevésbé úgy, ahogyan azt a Kassai Thália Színház játssza. Létezik egy eltökélt szándék színházainkban, mely szerint azzal véírk gyógyítani saját maguk és a nézők lelki sebeit, hogy a huszasharmincas-negyvenes években született vígjátékot választanak önmaguk és a nézők szórakoztatására. Mintha ez lenne a jelszó: Szórakoztatás minden áron! Akár úgy is, hogy a „csak-dramaturgia" egyik virulens alkotását szemelik ld, amellyel kapcsolatban felmerülő kérdésekre az egyetlen elfogadhatónak hitt válasz: Csak! Ettől azonban nem feltétlenül kellene miniatürizálni a rekamiét, a szerelmi légyotthoz tervezett díszletlakás némely bútorait, hogy a sűrűn befüggönyözött ablakról (amelyen át belesni óhajtott a Stüszi vadászként és Sherlock Holmesként frangáló álféjj)Jkülön ne is szóljak. Az sem egészen egyértelmű, hogy a kicsapongásra hajlamos fiatalaszszony sálas kiskosztümjére feltétlenül kell-e és ízléses-e az ezüstróka-gallér. Mi a fészkes fenéért tolakszik be a főhős házába egy fiatalember féltékeny férjnek álcázva, aki egy magándetektív jelmezébe bújva eléggé félnótásnak mutatja magát ahhoz, hogy a végén ldderüljön róla: a szomszéd házban általa megfigyelni kívánt nőnek nem is a férje, hanem a szeretője? Csak. Miközben a házigazda, aki természetesen a felesége és a házibarátjuk szerelmi kapcsolatáról mit sem sejtő férjként tündököl, akarom mondani tobzódik a váradan vendég felkeltette féltékenységi rohamoktól, miért nem hiszi el, amit lát és hall? Csak. Miért kell mindazt a nagybeteg Klotild nagynéni telefonon történő zaklatásával bizonyítani? Csak. Minek utána a féltékeny férj és a csalárd házibarát karonfogva egymást átmegy a megfigyelésre kiszemelt lakásba, s ott balfácánok módjára lelki terror alá veszik az éppen egy személyben hűdenkedni akaró szeretőt és feleséget, minek kell odahívni a mit sem sejtő igazi férjet? Csak. Mitől olyan marha az amerikai cowboy-jal keresztezett maffiózó, hogy elégedetten nyugtázza a magát zavart zárdaszűznek mutató kicsapongó feleség portrékészíttető igyekezetét? Csak. Miért éppen egy portréfestő lakik a szomszédház megfigyelt lakásának a szomszédságában? Csak. Miért föstögeti oly előszeretettel ruhátlanul a cukorkagyáros leányát, amikor sokkal inkább fél a gyáros papa általi leleplezésüktől, mint amikor a szüzességüket közösen vesztették el a bájos modellel? Csak. Miért követeli aztán a cukorkagyáros papa, hogy azonnal vegye el a leányt, bár olyan szegény a festő, mint a templom egere? Csak. Minek kell mindehhez egy cselédlány, aki az egész történetet végig asszisztálja, mint lepcseszszájú rezönőr és lelkes telefonos kisasszony? Csak. Folytathatnám a „csak-dramaturgia" fényeskedésének történetét, de nem szeretném elárulni a vígjáték csattanóját, bár a józan ész diktálta logikával aligha lehet rájönni, hogy milyen ok-okozati összefüggés kerekedhet ki az eddig elmondottakból. Klotild néni ugyanis egy virtuális nagynéni, akit a darab szerzője szerint a kicsapongó feleségek szoktak kitalálni, mint az esti távolmaradásuk okaként megjelölt beteglátogatás alanyát. Hogy miért éppen őt? Csak. Igaz ugyan, hogy férjeik kérdésére válaszolhatnák azt is, hogy várja őket a varrónőjük, a fodrásznőjük, a portréfestőnőjük, a barátnőjük. Ez utóbbi esetében azonban a hitelességben a mai szexuális divatokról tudva, egy féltékeny férj helyében már erősen kételkednék, mint ahogyan abban is, ha szabóhoz, fodrászhoz, portréfestőhöz igyekeznének csütörtökön délután ötre. Miért? Csak. Mint ahogyan arra sem adhat mást választ a Thália Színház vezetése, hogy az egyetlen fillérjébe sem kerülő magyarországi vendégrendezőket miért követhetetlen szempontok alapján hívják meg. Ismereteim és tájékozottságom (ezek közül persze egyik sem mérvadó) szerint nem tudom, mennyire elismert rendező Magyarországon Harsányi Súlyom, de annyi bizonyos, hogy a magyarországi Verebes István, a kárpátaljai Vidnyánszky Attila vagy a szlovákiai Štefan Korén či kiváló rendezései után igencsak alacsonyra került a színházvezetés igényszintje. Márpedig csak rajtuk múlik, milyen rendezők dolgoznak a Thália Színházban, legalábbis Magyarországról. Azt ugyanis bizonyítani tudom, hogy az onnan érkező vendégrendező ugyanolyan összegű tiszteletdíjat kap, mintha magyarországi színházban rendezett volna. Éppen ezért mindenkitől elvárható, hogyha már nem is rendelkezik a Verebes Istvánhoz vagy Vidnyánszky Attilához hasonló színészpedagógiai ismeretekkel, legalább a darabot állítsa színpadra tisztes középszerűséggel. Máskülönben igen sokáig vergődik majd színész és néző a szórakoztatás jelszavával ásott csapdában, amelyben a felhőtlen vidámsággal feledtetni illetve felejteni szeretnénk a mindannyiunk cipőjébe folyó vizet. A Böngésző nyertese A Vasárnap 38. számában feltett kérdésre a héten 1024 helyes megfejtés érkezett. A beküldők köziil tegnap J. Mészáros Károly, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Hegedűs Ferenc csábi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1981-ben. (v) A Kortárs Magyar Galéria Szlovéniában A három éve működő dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria első ízben nyitott tárlatot külföldön. Pázmány Péter polgármester szeptember 5-én nyitotta meg a jelenleg is tartó kiállítást Szlovéniában, a lendvai várban. A tárlat még két helyen lesz megtekinthető az ottani Magyar Nemzeti Művelődési Intézet és a Csemadok Dunaszerdahelyi Választmányának jóvoltából. (sz) Holnap Bajor-Koós show Rimaszombat. A múlt hét pénteken az M3-as autópályán a pályadíj bevezetése elleni, előre be nem jelentett forgalomlassító autós felvonulás következtében elmaradt Bajor-Koós show holnap, azaz szeptember 25-én, csütörtökön este nyolc órakor kerül megrendezésre a rimaszombati művelődési házban. A megváltott jegyek érvényesek, (ú) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Becket (19) KIS SZÍNPAD: Amikor táncolt... (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Kazimir és Karolina (19.30) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Mirandolina (10) MOZI P OZSON Y HVIEZDA: Sötét zsaruk (am.) 15.30, 18,20.30 OBZOR: Az ellenfél arca (am.) 16, 18, 20.30 MLADOSŤ: Al Pacino - III. Richárd (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; A csillagokat az égről (szlov.-cseh)) 16, 18.30, 20.30 George, a dzsungel királya (am.) 17, 20.30 Féktelenül 2 (am.) 18.30 A pokoli lecke (am.) 16 KASS A ÚSMEV: Az angol beteg (am.) 16, 19.15 DRUŽBA: Mikrokozmosz (fr.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Sötét zsaruk (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Sötét zsaruk (am.) 15.45, 18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - PANORÁMA: Csak az őrültek sietnek (am.) 18, 20.30 GALÁNTA - MOZI: A szent (am.) 19.30 LÉVA - JUNIOR: George, a dzsungel királya (am.) 16.30,19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Anakonda (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Szerelem és háború (am.) 19 Szeptember 26-án nyílik Komáromban Rovásírás kiállítás ÚJ SZÓ-INTERJÚ Szeptember 26-án 17 órai kezdettel a Csemadok komáromi székházában rendezik meg az Első Felvidéki Magyar Rovásírás Kiállítást. A részletekről és egy új felvidéki magyar őstörténeti vonatkozású programról kérdeztük Tarics Pétert, az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság Rovásírás Szakosztályának alapító tagját, a kiállítás szerkesztőjét. Mikor fogant az ötlet, hogy rovásírás kiállítást állítson öszsze? Dokumentumkiállításról van szó, amely 110 dokumentumanyagon keresztül, valamint ismertető szövegek segítségével szemlélteti, illetve írja le a magyar rovásírás eredetét, történetét, kialakulását. Az ötlet idén tavasszal született, abból a célból, hogy a magyar művelődéstörténet egyik legfontosabb fejezete feledésbe ne merüljön. Sőt, mindenki hozzáférhessen, jobban megismerhesse ősi írásunkat, hiszen hozzátartozik a magyar történelemhez. Vannak bizonyítékok a magyar rovásírás létét és fennmaradását illetően? Igen. Ezek a kiállításomon is láthatók. A kiállítás bemutatja a magyar rovásírásemlékek nagy részét, a legfontosabb nyelvemlékeket, azok megfejtését. A kiállítás anyaga azt is bizonyítja, hogy a magyar rovásírás ma is él, s az egykori közhiedelemmel szemben nemcsak egy-két megszállott „őrült" kedvenc szórakozása. Meddig látható a kiállítás, s lesz-e folytatás? Október végéig tekinthetik meg az érdeklődők Komáromban, a továbbiakban pedig vándorkiállításként szeretném elvinni Pozsonytól Ágcsernőig minden magyarlakta vidékre. A közeljövőben tankönyve jelenik meg a magyar rovásírásról... Igen, itt elsősorban a magyar iskolákhoz szólok, hiszen szeretnénk elérni, hogy a magyar rovásírást minden magyar iskolában - legalább érintőlegesen tanítsák, sőt érettségi tételként is tanítsák a magyar középiskolákban. Szellemi igény van rá, a kivitelezés már a tanárainkon múlik. Remélem, kaphatók majd erre a feladatra. Ön éppen a múlt héten vett részt Miskolcon egy őstörténeti nemzetközi konferencián, ahol megszerezte a Buenos Aires-i Instituto Universitario de Altos Estudios Orientales oklevelét. Mit adott önnek ez a konferencia a rovásírás további kutatása terén? Elsősorban szellemi táplálékot. Továbbá értékes és használható ötleteket, módszereket a kutatást illetően. A történelmi tisztánlátás szempontjából létfontosságú volt ez a konferencia, hiszen nemcsak egymás szakmai tapasztalatait cseréltük ki, hanem konkrét kutatási feladatokat adtunk egymásnak a jövőre nézve, (karsay)
