Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-23 / 218. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 23. KOMMENTÁR Tenger(ny)i gond V. KRASZNICA MELITTA Amit a természet egyik részről elvesz, azt máshol pótolja ­tartják az öregek. E bölcsességet látszik igazolni az a tény is, hogy bár a júliusi esőzések megnehezítették a kalászosok betakarítását, sőt jelentős veszteségeket okoztak, jót tettek a kukorica fejlődésének. És bár a gazdálkodók nem szívesen bo­csátkoznak termésbecslésbe, annyit megkockáztatnak, hogy aránylag jó termés ígérkezik kukoricából. A gond tehát nem a mennyiséggel lesz, hanem várhatóan az értékesítéssel és az árral. " Nem újkeletű a probléma, gyökerei még a múlt évre nyúlnak vissza, amikor is a gazdasági minisztérium a földművelési mi­nisztérium javaslatára leállította a kukoricakiviteli engedé­lyek odaítélését. Az indok: kevés volt a kalászos gabonaféle, és kukoricával akarták pótolni a hiányt. Természetesen azt már nem hangoztatták, hogy nagyrészt a búza illegális kivite­le, majd drága pénzen történő behozatala miatt került kis híján veszélybe az ország gabonaellátása. Ám mint minden fércmunka, ez sem bizonyult jó megoldás­nak, hiszen teljes mértékben nem lehet kukoricával helyette­síteni más gabonafélét. A kukoricakivitel mesterséges leállítá­sának az lett az eredménye, hogy bár tavaly ősszel a termelők 4500 koronáért tudták eladni kukoricájukat, tavasszal a táro­lási költségekkel együtt 4300 koronát kaptak érte - ugyanis belföldön jelentős túlkínálat keletkezett. Az idei betakarítást a tavalyi raktárkészletekkel a nyakukon várják tehát a terme­lők. Ez természetesen lenyomja az árat, amely akár 4000 ko­rona alá is süllyedhet. A kiviteli tilalom pedig hivatalosan to­vábbra sincs feloldva. Igaz, Peter Harag, az Állami Piacszabá­lyozási Alap igazgatója kérdésünkre megerősítette, hogy be­látható időn belül fokozatosan mintegy 100 ezer tonna kuko­rica kivitelét engedélyezik majd. Az egésznek azonban több szépséghibája is van. Egyrészt a ta­valyi kiesés miatt elvesztettük legnagyobb felvevőpiacunkat, Csehországot, helyet biztosítva ezáltal a magyarországi szállí­tóknak. Másrészt az Európában mutatkozó kukoricafelesleg miatt a termény világpiaci ára 100-110 dollár körül mozog. És mivel kiviteli támogatásra termelőink nem számíthatnak, csak jelentős ráfizetés mellett tudnának versenyképesek ma­radni a külföldi piacokon. Ez pedig ellentétben áll a józan pa­raszti ésszel. liiiilMiilliill pártját Maca néni hívná. Per­sze megbékélés és jólét ettől nem lesz, mert Feri bácsi to­vábbra is rendszeresen issza el a fizetését. Itt az ideje, hogy megmagyarázzam, mi­ért alapítottam meg elmélet­ben a „Maca Néni Morog" ne­vű pártot. Csak. Mert felkap­tam a vizet egy kormányhi­vatali közleményen, amit a sajtó és rádió sietett világgá kürtölni. Idézet: „a DSZM és az MNM megbeszéléseit kö­vetően az oktatási tárca elállt korábbi szándékától, s nem vonják össze az ipolysági és a zselizi magyar és szlovák gimnáziumot". Mondanom sem kell, hogy a hírben sze­replő MNM nem a „Maca Né­ni Morog". Autóban hallgat­tam a hírt, és majdnem neki­mentem egy villanyoszlop­nak, mert már elszoktam a kommunista propagandától. Most, hogy marad az ipolysági meg a zselizi iskola annak ami volt, azt állítólag egy fantompártnak köszönhetem, amelynek legi­timitása nincs. Illetve van. Pont annyi, mint az általam kitalált pártnak, amelyet pi­maszul úgy nevezek, hogy: Maca Néni Morog. Vagyis MNM. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Maca néni morog POLÁK LÁSZLÓ Ha Maca néni morog a jólé­tért és a megbékélésért Feri bácsival, az kérem egy stan­dard családi viszály. Ám ha a jeles néni eme tevékenységét törvényes keretek közé tereli, bejegyeztetheti magát mint pártot. A név adott: „Maca Néni Morog a Jólétért és a Megbékélésért". A párt neve a programja, Maca néni mor­gása permanens Feri bácsi­val, mindaddig, amíg Maca néni férje havi rendszeres­séggel elissza a párt, akarom mondani a család fizetését. Ha megtörténik a bejegyzés, akkor a „Maca Néni Morog a Jólétért és a Megbékélésért" MNMJM rövidítéssel a politi­ka színpadára léphet. Nem gond, hogy nincs parlamenti képviselője, majd lesz. Van viszont egy ügyes taktikája Maca néninek. Lojális, olyan perverz értelemben, ahogyan azt a mai szlovák kormány magyarázza. Még a kor­mányhivatalban is fogadják az MNM-et, ahogy röviden TALLÓZÓ Dušan Slobodník: Már of óra, és ma még nem írtam egyetlen magyarellenes cikket sem a Republikába... (Szűcs Béla karikatúrája) Ebben a boszniai klímában egy szép napon levél jött a Csemadoknak... A ló meghal, a szavak.. „Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég" - ezzel a sorral kezdődik Vörösmarty Mi­hály egyik nagy költemé­nye, az Előszó. Midőn vi­szont én ezt a Vörösmarty­sort idézem, fenti dolog az égről nem mondható el. GRENDEL LAJOS Igen, kérem! A Mečiar-Slota ko­alíció maga a jégverés, és nem csak a szlovákiai magyarok szá­mára. Amit azonban ezek az urak a legutóbbi néhány hétben műveltek, az minden eddigi hősködésüket felülmúlta. Me­čiar győri javaslata a nemzetkö­zi közvéleményben és a szlovák társadalom - ma már hál' Isten­nek elég népes - demokratikus felében egyaránt megütközést keltett. Ennek ellenére jött Le Pen s a szlovák kormányzat fér­fiúinak és hölgyeinek kitéphe­tetlen bolsevik gyökereiről ta­núskodó minősíthetetlen hangú jegyzéke. Ez a hangnem kultu­rált országokban, mint mondjuk Ausztria, Portugália, Litvánia vagy Malaysia, elfogadhatatlan. Nem úgy Szlovákiában. A kor­mány átvette a Slovenská Re­publika és a Zmena kommentá­torainak stílusát, bizonyítva, hogy nemcsak barátja a sajtó­nak, hanem tanul is tőle. Aztán, amint az várható volt, a minisz­terelnök bűbájos bábja lemond­ta budapesti tárgyalásait a ma­gyar külügyminiszterrel. Hogy mi lesz itt még - legalábbis a vá­lasztásokig -, az sejthető. Nos, ebben a boszniai klímában történt egy napon, hogy levél Az is valami, hogy nem vágták a fejünkhöz a nikkel szamovárt. jött a Csemadokba, egyenesen az elnöknek, Kolár Péternek cí­mezve. A levelet nem Szilágyi Erzsébet írta, s nem is holló hoz­ta, hanem az állami posta alkal­mazottja (lásd még postás), így került sor néhány napja Pavol Pánis államtitkár és két ta­nácsadója, valamint a Csema­dok elnöke és két alelnöke kö­zött egy másfél órás „tisztázó" eszmecserére a kulturális mi­nisztérium épületében. A tár­gyalások hangneme megfelelt az európai normáknak, szinte már selymesnek nevezhető. Azok után is, hogy a tárgyaló fe­lek kölcsönösen kioktatták egy­mást, biztosítva a másik felet tiszteletükről.A Csemadok veze­tői ígéretet kaptak, hogy a jövő évben a szervezet néhány orszá­gos rendezvényét a minisztéri­um anyagiakkal is támogatni fogja, továbbá hogy a mostani megbeszéléseknek folytatása is lesz, és a minisztérium irodái mindig nyitva állnak a Csema­dok vezetői előtt. Hát így állunk most az Úr színe előtt. Az em­ber, persze, szkeptikus is, mert, Kassákkal szólva, a ló meghal a szavak kirepülnek. Mindeneset­re már az is valami, hogy nem vágták fejünkhöz a nikkel sza­movárt. Én pedig úgy érzem ma­gam, mint egy nyugdíjas, akinek kétévi böjtöltetés után megígér­ték, hogy újra folyósítani fogják volt nyugdíja egy részét. A szerző a Csemadok alelnöke DIEWELT A német lapokban tovább rezo­nál Vladimír Mečiar lakosság­cserére tett javaslata. „Lényegé­ben arról van szó, hogy Mečiar szeretné rávenni Magyarorszá­got: fogadja be az 500 ezer szlo­vákiai magyart, vagy legalábbis azokat közülük, akik ezt szeret­nék. Jelenleg a szlovákiai és ro­mániai magyarok csak kivételes esetekben kaphatnak magyar állampolgárságot, vagy tele­pedhetnek le Magyarországon. Budapest ezzel a korlátozó poli­tikával szeretné elkerülni, hogy a szomszédos országokban élő két és fél millió magyar elárasz­sza a kereken tízmillió lakosú, gazdagabb anyaországot" - véli a Die Welt. SME A lap azokra a félelmekre emlé­keztet, melyek a Le Pen-vizit miatt merültek fel, konkrétan, hogy a szélsőséges politikus lá­togatása tovább ront Szlovákia nemzetközi megítélésén. „A látogatás után azonban for­dult a kocka, és valószínűbbnek tűnik, hogy Le Pen kompromit­tálta magát Ján Slotával. A Nemzeti Front vezére bizarr né­zetei ellenére kultivált politi­kusnak tűnik. Míg ő a beván­dorlók (akiknek nagy része ille­gálisan került Franciaországba) kitessékelését szorgalmazza, a nemzeti párt elnöke Vladimír Mečiar kormányfőtől inspirálva az ezer éve itt élő magyarságot akarja önkéntes alapon kitelepí­teni, és kijelenti, hogy Európá­nak az jelentette a legnagyobb csapást, hogy a magyarok itt te­lepedtek le. A francia neofasiszta szerint a kisebbségi ügyeket a kisebbség elfogadható javaslatai alapján kell rendezni. A szlovák kor­mánykoalíciót alkotó párt elnö­ke szerint a kisebbségek a koz­mopoliták eszközei a háborúk kirobbantásában. „A Le Pen­látogatás a lehető legrosszabbul sült el. Szlovákia nemcsak a francia neofasisztával, hanem szlovák vendéglátójával is kompromittálta magát". PRAVDA A lap is visszatér a francia szél­sőséges politikus látogatására, s megállapítja, hogy Le Pen úgy érezte magát nemzeti párti cso­dálói közt, mint hal a vízben és megígérte, visszatér. Annak ellenére, hogy nem a legfelsőbb szintű fogadtatásban részesült, hiszen „csak" két miniszter kí­sérgette. „Csurka István, Le Pen magyar­országi partnere nem tudott ilyen fényes fogadtatással szol­gálni, hiszen a soviniszta néze­teiről és revíziós elképzeléseiről ismert politikus még az Ország­gyűlésbe sem jutott be, nem­hogy a magyar kormányba, így Slota - aki azt is megmutatta, milyen keményen tud fellépni a magyarokkal, a cigányokkal és az újságírókkal szemben - bizo­nyára maradandóbban bevéső­dik Le Pen emlékezetébe - írja a Pravda. m^^m^^ammmx^m^^mm^^^f^^mmmmmí^^mmmmmmm A dél-szlovákiai történelmi borvidékekhez hasonlóan Dél-Morvaországban is megkezdődött a szüret. Felvételünk az utóbbi vidéken, Veiké Pavlivicében készült, ahol a nyári árvíz nem tett nagy kárt a sző­lőben. (CTK-fel vétel) mimmmmmmmMmmmmxmmmmmmmmmm^mmtí OLVASÓI LEVELEK Emlékezetes ünnepnap Falunk harangja Nánára is ha­zahívta a kitelepítetteket. Az augusztus 31-én történt találko­zón családi légkör uralkodott, hiszen az idős szülők, a kitelepí­tés túlélői már csak gyermekeik segítségével tudták megtenni a távot. A kitelepített 50 család mindegyike eleget tett a meghí­vásnak, és megérkezett Nánára. Molnár Imre történész nyitotta meg az elhurcoltakról szóló ki­állítást. Az ünnepséget politiku­sok, egyházi méltóságok is meg­tisztelték jelenlétükkel, és a kul­turális műsorban a meghurcol­tak írásaiból, verseiből is el­hangzottak részletek. Hajtman Kornélia Nána Tudják, mit mondanak? Az 50 évvel ezelőtti Csehország­ba történő kitelepítés és a Ma­gyarországra való áttelepítés fájó emlékei még mindig begyógyít­hatadan sebet, testi és lelki kínt, fájdalmat idéz elő minden jóér­zésű emberben, főleg azokban, akik részesei vagy szemtanúi vol­tak ennek az embertelen terror­nak. Aki tanúja volt az emberte­len akciónak, és ott volt a csalá­dok bevagonírozásánál, az az életében soha nem tudja elfelej­teni azt a kínt és elviselhetetlen lelki fájdalmat, melyet átérzett azokkal együtt, akiket napokig tartó tortúra után az elindulás előtt búcsúztattak a jó bará-tok, szomszédok, ismerősök, vagy az itt hagyott hozzátartozók. Az át­telepítés után szinte naponta jöt­tek hírek, hogy az idősebbek a nagy lelki sokk után egymás után hunytak el. Ahelyett, hogy Győ­rött Horn Gyula és Vladimír Mečiar miniszterelnökök a szlovák-magyar alapszerződés egyes pontjainak teljesítését megvitatták volna, Mečiar úr an­gol hidegvérrel kimondta azt, amit szívével és eszével már ré­gen gondolt, azaz felajánlotta a „magyarok áttelepítését". Hogy nem lett belőle mindjárt ott a helyszínen politikai botrány, azt Horn Gyula helyes politikai ma­gatartásának lehet köszönni, aki nem ragadtatta el magát, habár a hír szerint elfehéredett. Joggal. Ha ez az eset fordítva történt vol­na, ki tudja, hogy milyen vége lett volna a találkozónak, ismer­ve Mečiar úr vérmérsékletét, özv. Petőcz Kálmánné Komárom

Next

/
Thumbnails
Contents