Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-17 / 213. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 11. SPORT e

fj Gian Paolo Barbieri szereti a szépet. Legfrissebb fotóalbuma szerint Madagaszkáron is megtalálta A bűnbeesés földi paradicsoma Madagaszkár, Közép-Európából nézve, á világ „túlsó" fele. Nem is tudunk róla túl sokat. Pedig földünk nagyságra negyedik szigete. SZABÓ O. TÁSZLÓ Gian Paolo Barbieri fotói alapján: festői paradicsom. Őserdőkkel borított parti síkságok, szavannás fennsíkok, széles lapályok, ősi kőzetekből álló sziklás dombok, szurdokszerű völgyek, korallszigetek teszik széppé, de mindenekelőtt az az ismeretlen varázs, amely a szigetlakók életében egyenlő a természettel kötött legszorosabb kapcsolattal. Madagaszkár földjére évezredünk elején az arabok jutottak el elsőként. Diogo Dias volt az első európai, aki 1500-ban elhajózott partjai mellett, felfedezőjének azonban az ugyancsak portugál származású Francisco de Almeidát tartják, aki hat évvel később kisebb körutat tett a szigeten. A gyarmatosítás természetesen Madagaszkárt sem kerülte el. Versengtek érte az angolok, de ugyanígy a franciák is, végül az utóbbiak győztek. Lakói "viszont 98 százalékban malgasok, és csak 1 százalékban franciák. Ismertté elsősorban csillám- és grafitbányászatáról vált a sziget, de szegfűszegből és vaníliából is rengeteget ad a világnak. Akinek még ez is kevés, az jelentős gyöngyhalászatáról jegyezze meg, bár Barbieri felvételei egytől egyig arra utalnak: Madagaszkár maga is egy gyöngyszem. Gyöngyszem, avagy a bűnbeesés földi paradicsoma. Éppen ezért nehéz lenne fejezetekre bontani a fekete-fehér fotókból álló vaskos albumot. A közös nevező, a természet ugyanis minden képen jelen van, ha máshogy nem: háttérként. Erő és szilajság árad a képekről, a tájjal, az emberekkel, a sziget növény- és állatvilágával való szoros együttlét. Barbieri szereti a szépet. S mert szereti, keresi és meg is találja. Felfedezi egy csupaszra vetkőzött fában, a forró ég alatt, egy áthatolhatatlannak tűnő agáveültetvényen a vulkáni kúpok tövében, észreveszi az égig érő „rudak" tüskés erdejében, az aloe virágzó kelyhében, az orchideák érzékiségében, az esőerdők bujaságában. Birkózók Elejtett cápákat, lakmározó kaméleonokat, egymás hegyénhátán lustálkodó krokodilokat, tengerből felbukkanó bálnákat, napon száradó halakat is szívesen fényképez. De ezekről a fotóiról sem hiányzik a döbbenet, a felfedezés, az ámulat, a pillanat megismételhetetlensége. Külön sorozatot alkotnak azok a felvételek, amelyekkel Barbieri a sziget lakóit mutatja be. Élet és halál, születés és pusztulás hosszú útján jár nyitott szemmel, érzékeny lélekkel. A vállán hatalmas kardhalat cipelő férfi testében ugyanúgy megcsodálja az erőt, mint a forró fövenyen birkózó kamaszokén vagy a sziget asszonyát jókora hordágyon cipelő kilenc „markoslegény" tartásában. Elmegy a grafitbányába is, ahol a férfiak bőrén fénylik a por, meglesi az áldozati rítust, megáll a levágott ökörfejeket cipelő, huszonéves fiú előtt, a nyaka körül kölyökkrokodilt szorongató folyami halász lábánál. Gyerekeket, nőket, lányokat és asszonyokat örökít meg, amint mindennapi életüket élik. Nincs póz, nincs beállítás. Barbieri szinte észrevétlenül van jelen. Alanyaitól nem kér többet, csupán azt a pillanatot, amíg megnyomja a gombot. Portréi fénnyel festett képek. Mindent megmutat, amit ó maga is fürkészve szemlél. Titkait nem leplezi, hiszen tudja: bármit fényképez is, önmagát adja. Látásmódjával, kíváncsiságával, „megfogalmazásával" ugyanolyan pőrére vetkőzik előttünk, mint munkája végeztével a vágóhídi mészáros, vagy a halászatból megjött fekete Vénusz. Michelangelo után szabadon ő is a test szépségét hirdeti. Erő, pattanásig feszült szenvedély árad nem egy alkotásáról. A cukornádhalom tetején álló ruhátlan férfi, amint a láncot köti a daru horgára, vagy a nagy esőzések után új utat építő fiatal munkásemberek koreográfusokat megszégyenítő plasztikus mozdulatvilága a reneszánsz mesterek legszebb képeire rí(Gian Paolo Barbieri felvétele) mel. Másutt elég egy mellkas is, amelyen délidőben végigfut egy izzadságcsepp, vagy az áttetsző gyolcsba csavart derék, egy meztelen talp, egy turbános fej, amelyen Ázsia, Afrika és az arab világ folyik egybe, vagy az anyja mellén pihenő gyerek. Ez mind a szépség ódája. Barbieri 1938-ban született Milánóban. Huszonhárom évesen már francia divatlapok fotósa, 1965 ben a Vogue olasz munkatársa. Valentino, Armani, Yves Saint-Laurent és Versace jobbkeze. Képei bekerülnek a Victoria és Albert Museumba, a bécsi Kunstforum gyűjteményébe, a párizsi Musée D'Orsay falai közé. Madagascar című albuma az ötödik könyve. Két hónap mun kája vászonba kötve. Címlapján óriástojást tart sáros kezében egy érett férfi. Gian Paolo Barbieri talán ugyanezzel a gyengéd mozdulattal fogja elválaszthatatlan társát, a fényképezőgépet. Pátosz nélkül állítom: nála ebben van az élet. A Böngésző nyertese A Vasárnap 37. számában feltett kérdésre a héten 839 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kövesdi Károly, a Vasárnap vezető szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Fekete Erzsébet rőcei olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Két kor mezsgyéjén. (v) Ma kezdődik a Fórum '97 Pozsony. Nemzetközi sztárokat vámak a rendezők a ma kezdődő Fórum '97 nemzet közi filmfesztivál ötödik évfolyamára, amely egyéves kiha gyás után idén újra vendégül láthatja az alkotókat és nézőket. A kezdő filmesek seregszemléjén ebben az évben közel száz filmet láthatnak a nézők, természetesen különböző kategóriákban. A filmfesztivál fő szállítója, a TNT Slovensko körülbelül 220 kilométer filmet „utaztatott" a világ minden tájáról a szlovák fővárosba. (pp) Kiosztották az Emmy-díjakat Pasadena. Negyvenkilencedik alkalommal osztották ki az elmúlt hét végén az amerikai tévés Oscart, vagyis az Emmy-díjakat. A fődíjat a Law and Order (Jog és rend) című dráma és a Frasier című komédia nyerte. A sorozatok kategóriájában a legjobb színésznőnekjáró Emmyt Gillian Anderson, azaz a tájainkon is rendkívül népszerű X-akták Dana Scully ügynöke kapta. Ugyanebben a kategóriában a legjobb színésznek járó díjat Dennis Franz, az NYPD Blue című sorozat főszereplője vehette át. A komédiasorozatok közül a Mad About You főszereplője, Helen Hunt lett a legjobb színésznő, míg ugyanebben a kategóriában a férfiak közül John Lithgrow kapta az idei Emmyt a Third Rock From the Sun című sorozatban nyújtott alakításáért, (ú) Gillian Anderson és Dennis Franz SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Balettest (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nők törvénye (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Sötét zsaruk (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: Anakonda (am.) 20 MLADOSŤ: Al Pacino - III. Richárd (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; Az ellenfél arca (am.) 16.30, 20.30 Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 20.30 Féktelenül 2 (amn.) 18.30 Trainspotting (ang.) 19 Vörös gyíkocska (cseh) 20.15 KASS

A ÚSMEV: Két nap a völgyben (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Könnyek az esőben (am.) 16.15,19.15 DRUŽBA: Sötét zsaruk (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Államérdek (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Sötét zsaruk (am.) 15.45,18,20.15 DÉL-SZLOVÁKI

A KOMÁROM - PANORÁMA: George, a dzsungel királya (am.) 18, 20.30 GALÁNTA - MOZI: A pokoli lecke (am.) 19.30 ZSELÍZ - SPUTNIK: Lövések a Broadwayn (am.) 19 LÉVA JUNIOR: Gyilkos gyógymód (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ PANORÁMA: Mikrokozmosz (fr.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Szép kis nap (am.) 19 REGÉNY —a— MHNNBMMNMMMHR H

ozzál egy csavarhúzót és mérőszalagot! - utasítja a munkatársát, s megkéri a bajszos újságírót, ha már ugyanolyan kocsija van, hogy megmérhesse a csomagtartó magasságát. Néhány perc múlva fellélegezhetnek, Remedi úr autójában két centiméterrel kurtább a csomagtartó! Kiszedik a felső fenékaljat! Szorgalmasan kattog a technikus fényképezőgépe. A régi fenékalj tele igelitzacskókba rakott bankókkal, egy nagyobb igeiittasakban ott lapul a Kürthy-kastélyból ellopott három festmény is. A festmények között kartonlapocskákat is találnak az egyik bécsi bank feliratával. Remedi lehajtja a fejét. Lopott és embert is ölt. Bilincs kattan a kezén. A bűnügyi parancsnok már inteni akar, hogy vihetik a foglyukat, de visszatartja magát, amikor látja, hogy az a detektív, aki az adó-vevő készüléknél maradt, intéssel jelzi, jöjjön vissza az épületbe! Amikor viszszatér, Remedi elé áll. - Kedves munkatársai már beismerő vallomást tettek. Falmer fűtő nem futott a takarékpénztárba, mint Sober, odahaza egy harisnyában rejtette el a részesedését. Bevallotta, hogy magával együtt kirabolt egy benzinkutast is, s a szőke parókás hölgy társaságában segédkezett a képrablásban. Az Épületfelújító pénzét is maguk vitték el. A Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 78.rész szőke paróka nem került a kezünkbe, mert a hölgy ijedtében elégette, s azt a pénzt, amelyet tegnap magától kapott, visszatette a presszóbeli íróasztal fiókjába. Csak ma reggel tudta meg, hogy tegnap agyonlőtte Sobert. A lakásában megtalálták a kék raglánt, a szakáilakat, bajuszokat, a munkaruhákat, a szerelőtáskát, a sildes sapkákat, a napszemüvegeket. A Kürthykastély és az Épületfeújító kirablását már most tisztázottnak tekinthetjük. De még sor kerül a pénzhordó nők és a benzinkutasok ügyének tisztázására is... - És a posta!... - szól közbe felindultan a bajszos riporter. - Azt nem kenhetik rám! -Van Krisztus-szandálja?! kérdezi felhevülten Peti. A bűnügyi parancsnok érti a riporter zaklatottságát és türelmedenségét. Feléje fordul, hogy csillapítsa indulatát. - Remedinéi még nem tartottunk házkutatást. Innen vele együtt a Mély út fölötti villába megyünk. - Biztosan ott lesz a posta pénzén vásárolt színes japán tévé, és valahol a víkendháza! - veti közbe Peti. - Azt is megtaláljuk - bólint a parancsnok. - A Krisztus-szandál lesz az egyik bizonyíték, hogy maga fenyegetőzött pisztollyal a kezében azon a postán. Elvisszük oda is a Krisztus-szandállal a lábán, s a fejére húzzuk a selyemharisnyát is. És újra megíratjuk magával a nekünk küldött névtelen levelet, hogy az írásszakértők megmondhassák a véleményüket. Peti Tibor megnyugodva elmosolyodik. Ha az ő tromfjaival kirukkol a rendőrség is, elképzelését elfogadható feltételezésként kezelik. - A barátainkat még valami érdekli - int Stir és Peti felé a parancsnok. - A névtelen levélre a saját nyálával ragasztotta a bélyeget. Ez valamit még akkor elárult magáról. Ugye, nullás a vércsoportja? V

égleg befellegzett! fojtja el magában keserves sóhaját Remedi Ernő. Ha a kirabolt pénzhordó asszonyok és a benzinkutasok elé állítják, alakjáról, hangjáról ráismerhetnek. És kezdettől fogva írásba foglalhatják „talpraállási" karrierjének egész történetét, amelynek csúcspontja az erdőháti gyilkosság! Édesapja hangját véli hallani: „Tudtam, hogy belőled soha nem lesz semmi. Ellenünk csak járattad a szádat, s a szavaid a füstbe mentek. Semmit sem tettél, amiért érdemes lett volna élned! Te csak rablással akartál magadnak paradicsomot teremteni. És embert is öltél, hogy tiszta maradhass!" Remedi összeszorított ajakkal hagyja, hogy beültessék a rendőrkocsiba, amely szintén az épület mögötti autóparkolóban várakozott az utasára... Két nap múlva, szombaton, amikor mindenki jobban ráér, kis ünnepséget rendeznek az Éber Szem detektívirodában. Jelen van a bűnügyi parancsnok, az Épületfelújító Vállalat igazgatója és pénztárosnője. Stirné Zsuzsi segédletével ízletes szendvicseket készített. A fiatal detektív pezsgős palackokat hozott az üzletből. Az első irodahelyiségben fehér abroszszal takarták le az összetolt két íróasztalt. Amikor köréje ültek, az Épületfelújító igazgatója akit a detektíviroda főnöke előre tájékoztatott - hálás szavakkal mondott köszönetet Peti szerkesztő úrnak a tettesek leleplezéséhez vezető nyomravezetéséért, s ennek köszönhetően üzemük visszakaphatta az elrabolt másfél milliót. S így folytatta: - Hallottam, hogy milyen csökönyös volt, nem tágított az elképzelésétől. Mi is csökönyösen ragaszkodunk a saját elképzelésünkhöz, s ezennel átadom a megígért jutalmunkat - és Peti kezébe adja a száz darab ezrest tartalmazó borítékot. A szokatlan megtiszteltetés zavarba hozta Petit, csak motyogott valamit, s a kézszorítás után fészkelődve visszaült a helyére. A maga elé helyezett borítékot pillanatok múlva odébb tolta, mintha semmi köze sem lenne hozzá. Az Épületfelújító pénztárosnője a rablás pillanataira emlékezve, könnybe lábadt szemmel halkan megszólal: - Borzalmas volt az a néhány perc... Csak soha többé ne történjen ilyesmi! Ezek a szavak elgondolkoztatták Stir Viktort. Amikor már feszélyezettség nélkül koccintgattak és falatoztak, akkor is a pénztárosnő megjegyzése járt az eszében. Borzalmas volt az a néhány perc... Ezen könnyű segíteni! - villanyozódott fel Stir. Ki is rukkolt az elgondolásával: - Hogy ne rabolhassák ki a pénzhordókat, mi is védelmet nyújthatnánk. Az őrszolgálatunkat kiterjeszthetnénk más értékek védelmére, az éjszakai lopások elhárítására is. Erre a szolgálatra szakembereket alkalmazhatnánk, betanított ku tyákat is adhatnánk melléjük... Á felszerelés megvétele sokba kerülne! Hol lenne erre annyi pénzed? - gondolja Peti. S nem csak a vagyonvédelemre, hanem más zűrös ügyek kivizsgálására újabb „szaglászó indiánokat" kellene szerződtetnie! (Folytatjuk)