Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-13 / 211. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 2542 KULTÚRA Q Három egyetemre is felvették a pozsonyi magyar nyelvű gimnázium idén érettségizett diákját Kellemes dilemma VOJTEK KATALIN Ha létezik kellemes dilemma, Fiala Jánosé, a pozsonyi magyar nyelvű gimnázium idén érettsé­gizett diákjáé az - melyiket vá­lassza a három egyetem közül, ha már egyszer mindháromra felvételt nyert? Ráadásul olyan helyekre, ahol minden évben hatalmas a túljelentkezés, s épp ezért nagyon kemény a felveteli vizsga: a pozsonyi Közgazda­ságtudományi Egyetem külke­reskedelmi szakára és a Komenský Egyetem jogi karára. Ezenkívül, biztos, ami biztos alapon, jelentkezett a Műszaki Egyetem vegyészmérnöki kará­ra is, ahol - kitűnő tanulmányi eredményeinek köszönhetően ­felvételiznie sem kellett. Melyik egyetemet választot­tad? Szüleim és barátaim legna­gyobb meglepetésére a közgaz­daságtudományit, noha már vagy hat éve mindig azt hallot­ták tőlem, hogy jogra megyek. Úgy tervezem azonban, hogy a második vagy a harmadik évtől távúton a jogot is hozzáveszem. Nemzetközi jogot szeretnék ta­nulni. Jogra és közgazdaságtudo­mányra általában a humán tantárgyakat kedvelő diákok szoktak jelentkezni. Hogy ke­rül a képbe a vegyészet? Annak ellenére, hogy kiskorom óta leginkább a történelem von­zott, az iskolában igazán sikeres mindig matematikából, fiziká­ból és kémiából voltam, a kémi­ai olimpián is jó eredménnyel szerepeltem. Úgy hallottam, kitűnően be­szélsz angolul. Folyékonyan olvasok és csak­nem folyékonyan beszélek. Nyolcéves koromban kezdtem angolul tanulni. Tavaly egy ba­ráti meghívásra Kanadába utaz­hattam, ahol a nyári iskolát láto­gattam egy hónapig. Ez olyan, mint a rendes iskola, de minden egyes tantárgyat külön osztály­ban tanítanak, és négy hét alatt veszik át fél év anyagát. Én az angol irodalmat választottam a mi gimnáziumi harmadikunk­nak megfelelő osztályban, hogy minél több lehetőségem legyen a nyelvet beszélni és hallani. Nekem ugyanis elég nehezen megy a nyelvtanulás, legalábbis jóval nehezebben, mint a reál­tantárgyak, vagy a történelem. Épp azért esett a választásom a közgazdasági egyetemre, mert ott két nyelvet kell kötelezően tanulni. Remélem, az angollal nem lesznek problémáim, és így elég időm jut majd a spanyolra. Imponáló az a céltudatosság, ahogy a jövődet tervezed. Azt hiszem, ezt hazulról hoz­tam. Az angolt például eleinte nem szerettem igazán, de a szü­leim ragaszkodtak hozzá, hogy tanuljam. Nekik köszönhetem azt is, hogy igyekszem mindig mindenütt megállni a helyem, s ha lehetséges, az átlagnál job­ban szerepelni. Húszéves a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, amely Nyíregyházán alakult 1977-ben Két évtized mérlegen Amikor 1977-ben Nyíregy­házán megalakult a Nem­zetközi Magyar Filológiai Társaság, elsődleges céljá­ul azt tűzte ki, hogy az egyre növekvő mértékben nemzetközi tudománnyá váló hungarológia számá­ra ütőképes nemzetközi fórumot, szervezeti kere­teket biztosítson. LISZKA JÓZSEF Azóta a társaságnak a világ számtalan országából csaknem ezer tagja van, kongresszusokat rendez és kiadványokat jelentet meg rendszeresen. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság 1997. augusztus 25-én (pontosan az alapítás huszadik évfordulóján) tartotta rendes évi végrehajtó bizottsági ülését Budapesten. Az ülés elsődleges témája az 1996 szeptemberében Rómában megrendezett IV. Hungarológiai Kongresszus ér­tékelése, valamint a 2001-ben Finnországban rendezendő kö­vetkező kongresszus előkészítő munkálatainak az ismertetése volt. Emellett a végrehajtó bi­zottság nagy aggodalommal hallgatta meg azokat a beszá­molókat, amelyek az egyes kül­földi hungarológiai műhelyek fokozatos leépüléséről, leépíté­séről szóltak. Este a (többé-ke­vésbé) kerek évforduló tisztele­tére, a római kongresszuson Rá­kos Péter, prágai hungarológus professzor helyébe választott új elnök, Amadeo di Francesco, a nápolyi egyetem magyar nyel­vészprofesszora fogadást adott a Duna Palota Széchenyi Termé­ben. Itt nemcsak a végrehajtó bi­zottság tagjai, hanem a Társa­ság alapítói és a magyar szellemi élet számtalan jeles képviselője is megjelent. É kis évforduló szolgáljon most ürügyül arra, hogy a Nemzetközi Magyar Filo­lógiai Társaság eddigi eredmé­nyeit nagy vonalakban szám­bavegyük! A Társaság talán legmaradan­dóbb eredménye az, hogy 1979­ben útjára bocsátotta a Hunga­rológiai Értesítő című folyóira­tát, ami évi négy számban ugyan, ám általában összevont számokban az adott időszak ma­gyar nyelvészeti, irodalmi és néprajzi (olykor zenetudomá­nyi) irodalmát adja, s mind­amellett a hungarológia legfon­tosabb híreit közli. Bár felmerül­tek kételyek a folyóirat ily for­mában történő megjelenése ér­telmével kapcsolatban, úgy tű­nik, hogy a lap mégis marad, sőt manapság már az Interneten is olvasható. Talán még ennél is fontosabb a Hungarian Studies, elsősorban angol nyelven meg­jelenő hungarológiai lap megje­lentetése, hiszen a magyarság­tudomány eredményeit ez közli világnyelveken! S bár a lap anyagi gondokkal küzd (ahogy manapság szinte minden!), s szerkesztőjének, Szegedy-Ma­szák Mihálynak emberfeletti munkájába kerül annak színvo­nalas megjelentetése, nyilván­való, hogy e fórumra szükség lesz a jövőben is. A Társaság ugyancsak fontos eredményé­nek tudható be az immár négy alkalommal megrendezett hun­garológiai kongresszus (1981: Budapest; 1986: Bécs; 1991: Szeged; 1996: Róma, Nápoly), ahol egy adott témakör köré csoportosítva a világ valameny­nyi tájáról érkezett kutatók szá­molhattak be az adott proble­matikában elért tudományos eredményeikről. A Társaság élén tizennégy éven keresztül Bo Wickman svéd professzor állt, majd öt esztendőre Rákos Pétert választotta meg az 1991­ben Szegeden tartott közgyűlés elnökül. Befejezésül az ő, Szege­den megtartott debütáló beszé­déből idézek: „...tudván tudjuk: célkitűzéseinkkel, egész eddigi működésünkkel alapjában jó és hosszútávon mindenképpen gyümölcsöző tevékenséget fej­tettünk ki, s nincs okunk a kishi­tűségre, van ellenben igenis ar­ra, hogy egy olyan világban, melyben a kozmikus méretűnek és történelmi horderejűnek hitt jelenségek is eltörpülnek és je­lentőségüket vesztik, továbbra is megőrizzük hitünket a kis dol­gok becsében. Egy, tudásom és emlékezetem szerint szentágos­toni mondással fejezem be: ám legyen kicsiny az, ami kicsiny, de a kis dolgokban való állhata­tosság nagy dolog ám!" A Fórum Intézet szemináriumai Ebben az évben is sikerült kiadnia a Fórum Intézetnek a Skabela-Bóna-féle szlovák nyelvoktatási tankönyvcsomagot, immár a harmadikos taneszközök jelentek meg. A tavalyi év­hez hasonlóan a Fórum Intézet szemináriumokat szervez az alapiskolák első, második, illetve harmadik osztályában tanító szlovák szakos pedagógusok számára. Dunaszerdahelyen szeptember 19-én, Érsekújvárott szeptember 26-án, Komá­romban pedig október 3-án kerül sor a szemináriumokra, (ú) A Csemadok OT pályázata A Csemadok Országos Tanácsa pályázatot hirdet 1. főtitkári tisztség betöltésére. Feltételek: egyetemi vagy főis­kolai végzettség magyar tannyelvű középiskolában szerzett érettségivel; legalább ötéves gyakorlat szervezői, illetve kul­turális jellegű munkakörben; angol vagy német nyelvtudással rendelkezők előnyben. 2. gazdasági vezetői helyre. Feltételek: középfokú közgazda­sági jellegű iskolai végzettség, illetve megfelelő felsőfokú vég­zettség; számítógépes alapismeretek; legkevesebb három éves gyakorlat. A jelentkezéseket magyar nyelvű életrajz kíséretében 1997. szeptember 30-ig várjuk a Csemadok OT, 815 57 Bratislava, nám 1. mája 10-12. címre. A pályázatokat 1997. október 31­ig a Csemadok OT Elnöksége értékeli ki. (ú) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Sötét zsaruk (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Al Pacino - III. Richárd (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15 Orbis pictus (szlov.) 18; Az ellenfél arca (am.) 16.30, 20.30 Kolja (cseh) 18.30 Trainspotting (ang.) 19 KASS A ÚSMEV: Féktelenül 2 (am.) 16, 18.15, 20.30 DRUŽBA: Sötét zsaruk (am.) 15.30,17.45, 20TATRA: Anakonda (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Sötét zsaruk (am.) 15.45,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - PANORÁMA: Anakonda (am.) 18, 20.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: A kövérek bölcse (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Sikoly (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Anakonda (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 19 Katarzyna Figura, a Hollywoodban élő lengyel színésznő is vendége lesz a szeptember 17-én Pozsonyban kezdődő Fórum Nemzetközi Filmfesztiválnak. (Fotó: Miloš Fikejz) REGÉNY A képeket a retiküljébe teszi és sietve elhagyja a presszót. Nem kel­lett volna menekülve távoznia a „darázsfészekből", mert az a személy, aki kíváncsi lehetett volna rá, nem tartóz­kodhatott a presszóban. Úgy zajlott le minden, mint ahogy Peti és Stir elképzelte. Ria, akit már a rosszullét környékez, a hátsó kis irodábából kitárcsázza a Diák úr számát. Remedi türel­metlen hangon jelentkezik. - Ki zavar megint?! A vad hang hallatán Ria sírva fakad. - Én vagyok az... - zokogja a te­lefonkagylóba. - Mit akarsz? - Te megölted Sobert... - Rád jött a bolondóra?! - Egy szőke detektívnő járt ná­lam. - Az ördögbe veled is! Kattanás. Remedi Ernő lecsapta a kagylót. Az Éber Szem detektíviroda előtt, a kopott Spartakban ülő Peti és Stir már türelmetlenül várakozik. Végre befordul az a taxi, amely csak Zsuzsit hozhat­ja a városból. Kifizeti a taxist, és beül a bajszos barátja mellé. - Hová megyünk? - kérdezi Zsuzsi. - A határállomásra - feleli Peti. - Ha nem akar rendőrkézre ke­rülni, gyorsan el kell hagynia az országot... És Te? Nem gyullad­tál be? - Csak akkor féltem egy kicsit, Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 76. rész amikor sietve távoztam a presz­szóból. Ha látták volna az arcát!... - El tudom képzelni. - mondja Peti. - A gyilkosságról sejtelme sem lehetett. Derűs mosollyal megsimogatja Zsuzsi kezét. - Ilyen jó kezdet után még te is felcsaphatsz detektívnek! - Azon nem csodálkoznék, ha Stir úr téged venne maga mellé - feleli Zsuzsi. - És te mit válaszolnál? - Érdekesebb lenne az én éle­tem is. De hagyjuk ezt. Most az érdekel, hogy milyen arcot vág majd az a pasas, amikor a ha­társorompó nem emelkedik fel előtte... A kopott, piros Skoda végre a Dunán átívelő új hídon robog, s jobbra kanyarodva már gyor­sabban száguldhat a közeli ha­tár felé. Peti a szeme előtt levő órára pillant. - Kilenc óra öt perc... - Stir igen elgondolkodhatott, mert válasz nélkül hagyja a riporter figyel­meztető megjegyzését. Peti egy pillanatra Zsuzsira tekint. - Te nem tudod, hogy most mi törté­nik a városban. Viktor és a bűn­ügyi parancsnok esti megbeszé­lése szerint kilenckor megkez­dődött a városi akció. Riát és Falmert már kivonták a forga­lomból, mind a kettőjüknél most tartják a házkutatást... Le­het, hogy Remedi éppen most indul a határ felé. Három kocsi is a nyomába ered. Csak meg ne előzzön bennünket! - Erre ne is gondolj! - inti Stir. ­A vagyonát át kell mentenie. Ezt a „pakolást" nem intézheti el néhány perc alatt. S ha meg is előzne bennünket, semmi baj, a határnál ott vár rá az emberei­vel a bűnügyi parancsnok. - Valóban neked köszönhetik, hogy most elfogják őt? - csillan fel Zsuzsi szeme, s Peti karjára teszi a kezét. A riporter felnevet. - Neked, kislány! Ha a cérna­gyárban nem akad meg rajtad a szemem, vígan élhetnének... A határállomás épületében a ci­vil ruhás bűnügyi parancsnok az adó-vevő készülék előtt áll, és figyelmesen hallgatja az öt­percenként elhangzó jelentése­ket: hol tart a határ felé közele­dő Remedi autója. Az egyetlen kedvező megoldást választotta: késedelem nélkül perceken be­lül el kell tűnnie az országból! Szerencséjére közel a határ! Odaát, Ausztriában, már van néhány jó ismerőse, akiknél menedéket találhat. A „raktár­ban" maradt három legértéke­sebb festményt, az összegyűlt pénzével együtt most viszi át a határon túlra. Sober pénzével együtt csaknem kétmilliót rej­tett el az autójában. Egy ne­gyedmillióval több is lehetett volna, ha egy garast sem ad Riának. Az ördögbe vele! - mo­rogja. Csak a haver, Falmer tar­tott ki becsületesen mellettem! Ami volt, már nincs, törődj az­zal, ami van, s aminek lennie kell! - figyelmezteti magát. A „körözött" festményeket nem találhatják meg a kocsijában. E gyszerű művelettel a lakatos szakmához és a szereléshez is értő Falmer fűtő „megdup­lázta" a csomagtartó alját. Ott teregette szét az igelittáskába rakott három festményt, a zacs­kókba rakott ezres és ötszázas pénzcsomagokat. A dupla fenék felső részét visszaerősítette. A vámőrök már jól ismerik, ked­vesen is fogadják a magánvál­lalkozót, mert megszokták, hogy hazatérőben mindig kap­nak valamit tőle. Amerikai ciga­rettával vagy itókával, csokolá­déval ajándékozta meg őket az­zal, hogy üdvözli a kedves csa­ládjukat. Egyszer sem akadé­koskodtak. A vészvihar még nem érhetett követlen közelé­be, csak kerülgeti őket. Még né­hány perc, s átkerül a határon! De hogy feledkezhetett meg Sober mellzsebéről?! Mindent elvitt tőle, de a legfontosabbat otthagyta! Ha az a nagy bajszú ördög nem találja meg a telefonszámát!... De hogy ke­rült az erdőbe, hogy bukkanha­tott rá Fehérre?! Csak Ria árul­hatta el neki! Vagy az a bajszos mégis követte őket egy más ko­csival, s a sajátját otthagyta a presszó közelében?! Akkor már tegnap érte jöttek volna! Ha az egyik változat sem érvényes, akkor mi történt? Ha reggel a magándetektív hívta fel, akkor az ügyet még nem adták át a rendőrségnek. Biztosan az új­ságíró akarja megkaparintani az Épületfelújító jutalmát! Sobert kitapogatta, aztán Riához csapódott. Nagy szeren­cséje van, hogy tegnap délután nem jött el a randevúra! Ria még a kezében volt, robotként teljesítette volna minden paran­csát. És nincs menekülés, átke­lés a határon! (Folytatjuk) „Nyolcéves koromban kezdtem angolul tanulni." (Fotó: archív)

Next

/
Thumbnails
Contents