Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-13 / 211. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 13. VE N O ÉG KOMMENTÁR Inkább rossz, mint alkotmányellenes Ondrej Dostál Az államnyelvtörvény nincs összhangban a Szlovák Köz­társaság alkotmányával, s ezen a megállapításon mit sem változtat az a tény, hogy az alkotmánybíróság csupán egyetlen pontban találta alkotmány­ellenesnek a jog­szabályt. Ez a kü­lönféle pártok szá­mára más-mástje­lent. A DBP és a DU képviselőinek az esetében például azt, hogy ók elő­ször szavaztak meg olyan törvényt, amely alkotmány­ellenes. Ez azért is kellemetlen, mert már a végső szavazás előtt sokan kétségbe vonták a tör­vénytervezet alkotmányos voltát. Merőben más pozíció­ban érzik magukat a kor­mánykoalíció képviselői, akiknek már nagy gyakorla­tuk van alkotmányellenes törvények megszavazásában. Ök most akár győztesként is pózolhatnak, hiszen az alkot­mánybíróság a megtámadott kilenc paragrafus húsz pontja közül mindössze egyet nyil­vánított alkotmányellenes­nek. A végső értékeléshez tü­zetesen át kell tanulmányoz­ni a kassai testület döntésé­nek írásbeli indoklását. Azért is, mert a beadvány aláírói indítványukat úgy fogalmaz- A szerző a Sme munkatársa. ták meg, hogy ha az alkot­mánybíróság nem találná al­kotmányellenesnek a kifogá­solt paragrafusokat, akkor készítsen az ügy kapcsán olyan indoklást, amelyből egyértelművé vá­lik: a rendelkezé­sek az adott terüle­teken nem sértik a kisebbségek anya­nyelv-használati jogát. Egyébként az alkotmánybíró­ság döntése egyál­talán nem azt je­lenti, hogy az ál­lamnyelvtörvény kapcsán minden a legnagyobb rend­ben van. Ugyanis nem minden rossz törvény al­kotmányellenes. Ez a tétel a kifogásolt rendelkezésekre teljes mértékben vonatkozik. Ezért van szükség a mielőbbi módosításokra. Ugyanakkor az alkotmánybíróság dönté­séből az sem következik, hogy nincs szükség a kisebb­ségi nyelvtörvény megalkotá­sára. A kormánykoalíció többször ígérgette ilyen tör­vény megszületését, a köztár­sasági elnök is sürgeti, a ha­zai magyar kisebbség pedig kitartóan követeli, s a külföl­di döntéshozók is elvárják az adott szó megtartását. JEGYZET Mondjam vagy... KERTÉSZ GÁBOR Megint ironizálsz, öregem. Pajkos kínrímek gyártásában ke­resed örömed, szórakoztatni akarsz, jópofáskodsz. Sziporká­zó szójátékokat fabrikálsz, neveket facsarsz ki, komor tette­ken élcelődsz, poénokat hegyezgetsz, mintha egy könnyű ka­barénak volnál önkéntes, vidám bohóca. Nevettetned kell ­úgy érzed, pedig nem vicc ez már rég, nem játék, nem kabaré - a diktátor nem azért barnult úgy be, mert a pár hete még tű­ző napon felejtették. Eszelős tobzódásba, lelkekbe tipró gyil­kos táncba nem most kezdett a vezér, s az aljas eszme sem új keletű. Csak teijedni hagytuk újra, mert más volt megint a dolgunk: a kert, a szőlő, a búza - igen, a kenyér, amelyet alá­zattal a köz asztalára teszünk. Nem figyeltünk, pedig virrasz­tásra, éberségre, józanságra születtünk mindahányan e ha­zánknak vallott, szívünkben hordott idegen világban. Idegen vüágban, őseink földjén, a szülői házban, amelyet már - mert erre ösztönzi őt a császár - ki is nézett magának némely di­csőségtől megittasult „államalkotó polgártárs". És így virág­zik nálunk majd a Balkán vagy a véres törzsi Afrika, ha - mint kívánja egy beteg akarat - jobb sorsot másutt nem keresünk! Tudom, rém egyszerű volna azt mondani: menjen, ki minket küld, gyógyíttassa magát. De erkölcsi nullák szintjére miért süllyednénk? Kényelmes volna tán a hallgatás is, hallgatni, s várni, hogy rádöbben majd, ki most vérünkért kiált: a hazárd­játék őt is végveszélybe sodorja, sorsának irányítása kikerül a kezéből, s a káosz ül majd tort vágyai felett. S ilyesmit senki sem akarhat a harmadik évezred küszöbén. És el is menekül­hetnénk - önként persze - ,de az öngyilkosság nem lehet nemzeti erény. Maradunk hát éberen, vigyázva egymást, őriz­ve a még rettegőt, arra biztatva a már kétkedőt, hogy a politi­kai kalandorokat végzetük mindig a történelem szemétdomb­jára sodoija. Menthetetlenül. [STTETS Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Matinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Braüslava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Mai történet. (Sajdik Ferenc karikatúrája) Az volna az igazi, ha teljesen megújulna a kormány gazdasági stratégiája Mečiari furcsaságok Múlt csütörtökön Vladimír Mečiar kormányfő exklu­zív interjút adott a szlovák hírügynökségnek. Az „ex­kluzív" jelző azért is he­lyénvaló, mert a nyilatko­zatban elhangzottak a lo­gikátlanság ritkán tapasz­talt keverékének tekinthe­tők. ALICA ĎURIANOVÁ Mečiar rögtön az elején leszö­gezte: „Az átalakítás kapcsán Szlovákia több stratégiai fontosággú lépést máshogy tett meg, mint szomszédai. Az idő, amely eldönti a választott út he­lyességét, nekünk ad majd iga­zat. Jelenleg számunkra kedve­zően alakul a kép, de még nem mondhatjuk, hogy a folyamat le­zárult. Ebből következően straté­giánkat tovább kell alakíta­nunk." Ha az eddigi eljárás a mostani helyzet szempontjából kedvező, nehezen értelmezhető a kormányfő állítása, hogy „a fo­gyasztás meghaladja a termelést, vagyis hiány képződik". Az pedig már emberi ésszel teljesen fel­foghatatlan, hogy „mivel ez a kü­lönbözet kiegyenlítődik, lépnie Expoalarm '97 Vagyonunk védelme Pozsony. Tegnap zárta kapuit az Expoalarm '97 biztonságtech­nikai kiállítás. A rendezvényen a személyi és vagyonvédelem te­rén használt új termékeket mu­tatták be. Az ötödik alkalommal szervezett kiállításon vadász- és sportfegyvereket is megtekint­hettek az érdeklődők. Szerdán bemutatót tartott a rendőrség kommandóegysége is. (TA SR) OLVASÓI LEVELEK Visszatérés a múltba A sajtóból értesültem, hogy Vla­dimír Mečiar, Szlovákia minden polgárának miniszterelnöke (ezt ő mondta) a Horn Gyulával foly­tatott tárgyalásokon egy olyan merész ajánlattal lépett elő, amely minden köntörfalazás nélkül a szlovákiai magyarok ki­telepítéséről szólt. Nem szolgál Mečiar mentségére, hogy az ön­kéntesség elvét hangsúlyozta. Azt hittem, hogy az idő kereke visszafelé forog, vagyis nem kell a kormánynak, a vállalko­zóknak és a szakszervezeteknek is". A kormány beavatkozása ak­kor válna szükségessé, ha nem si­kerülne egyensúlyba hozni a fo­gyasztást és a javak termelését. Hol a gond, ha kiegyenlítődik? Ha viszont nem áll fenn egyen­súly (márpedig ez a helyzet), mi­ért állít mást a kormányfő? A be­szélgetés további részében is ez a furcsa dialektika nyilvánul meg: „Az államnak bizonyos mérték­ben vissza kell fognia a kiadáso­kat, hogy ne álljon meg a jelenleg tapasztalható fejlődés." Más kor­mány a kedvezőtlen fejlődést igyekszik megállítani a kiadások „... bizonyos mérték­ben vissza kell fognia akiadásokat..." visszafogásával, a miénk azon­ban nem ezt teszi. A kormányfő azt is elmondta, hogy „népszava­záson döntsenek a polgárok ar­ról, hogy a devalvációt és a ma­gasabb inflációt, vagy pedig a nem termelőkkel szembeni sze­lektív restrukciót, illetve a jók tá­mogatását választják". Amikor a kormány felszámolta a vagyon­jegyes privatizációt, amikor ki­szúrta az emberek szemét a va­gyonalapi kötvényekkel, amikor akadályozta a külföldi tőke be­áramlását, amikor kielégítette a mečiarista privatizátorok hihe­tetlen kapzsiságát, amikor milli­árdokat költött az államigazga­tási apparátus felduzzasztására és amikor jól fizető helyeket adományozott híveinek, akkor a kormányfő nem kérte a népet, hogy mondjon véleményt. Most, amikor betelik a keserű pohár, azt kellene eldönteniük az em­bereknek, hogy félig teli vagy fé­lig üres tálat kérnek-e? A jelenle­gi körülmények között, olyan kormány országlása idején, amely visszamenő hatállyal mó­dosítja az alapvető gazdasági törvényeket (például az állam­kötvények megadóztatása), na­gyon nehéz vállalkozni. Ha a kormányfő „újabb" stratégia szükségességéről beszél, az bizo­nyos optimizmusra ad okot. De sokkal lelkesítőbben hatna, ha azt mondaná, hogy az új straté­gia teljesen más lesz, mint a mos­tani. A szerző a Slovenský profit munkatársa. A megnyitón kommandósok tartottak bemutatót. (TA SR-fotó) 1997-et, hanem 1946-ot írunk. Kár a magyarázkodás a minisz­terelnök és a kormánykoalíció részéről, mert ez a Karadzsics által véghezvitt etnikai tisztoga­tásra emlékeztet. Szeptember 8­án a Szlovák Rádióban Dušan Slobodník nem felejtette el is­mét „eldarálni" a magyarok „át­lagon felüli" jogairól szóló el­nyűtt költeményét. Nincs pontos áttekintésem, hogy hány ma­gyar iskola működik Szlovákiá­ban, de Slobodník 700 magyar iskoláról tett említést, viszont azt hazudta, hogy Magyarorszá­gon egyetlenegy szlovák iskola sincs. Szóval a jogaink ebben az országban átlagon felüliek, de azt az átlagot majd a miniszter­elnök állapítja meg, és akinek ez nem tetszik, az szedheti a sátor­fáját, és mehet. Sajnos nekünk, szlovákiai magyaroknak az a szerep jutott, hogy ha kell, ak­kor a hatalmon lévő pártok elő­húzzanak bennünket mint az or­szág első számú ellenségeit, akik csak arra törekednek, hogy elszakadjanak Szlovákiától. Az még eddig egyik kormánypárt­nak sem jutott az eszébe, hogy mi lenne akkor, ha megadnák a bennünket megillető jogokat, és nem tekintenének ránk úgy, mint másodrendű polgárokra. Benyovszky László Léva TALLÓZÓ SME A cseh rendőrség a hodoníni ha­tárátkelőhelyen szerdán feltar­tóztatta Igor Cibulát, a SZISZ volt vezetőjét. Ennek oka az volt, hogy az általa vezetett gép­kocsi 1995 januárja óta a körö­zött autók listáján szerepelt. Hi­ába magyarázta Cibula, hogy a kocsit barátjától kapta kölcsön, átadták őt a szlovák rendőrök­nek, akik saját kérésére Holíčba szállították. Hosszas telefonál­gatás után kiderült, hogy az au­tót még 1996 márciusában meg­találták, és visszaszolgáltatták tulajdonosának, de a körözési listáról mégsem törölték. NÁRODNÁ OBRODA A kormány integrációs tanácsá­nak tagjai a napokban Brüsszel­ben azzal próbálkoztak, hogy megcáfolják az Európai Bizott­ság értékelését Szlovákiáról. Magyarázkodásuk lényege az volt, hogy az ajánlás pontatlan, mivel inkább Szlovákia rossz imidzséből indul ki, semmint a reális tényekből. A lap szemle­írója ezzel összefüggésben meg­állapította: „Ami az imidzset il­leti, nehéz azt olyan országban alakítani, melynek kormányfője maga rángatja ki a diplomáciai vizek zavarosából saját szeren­csétlen ötletét. S mindezt csak azért, hogy egy nagygyűlésen eldicsekedhessen, hogyan érte el ezzel Horn Gyulánál egészsé­ges arcszínének elvesztését." NYEZAVISZIMAJA GAZETA „Vladimír Mečiarnak a szlováki­ai magyarok tízezreinek áttele­pítésével kapcsolatos ötlete a már semmin sem csodálkozó szlovák demokratikus közvéle­ményt is sokkolni tudta" - írja a moszkvai lap, emlékeztetve arra is, hogy a szomorú emlékű kite­lepítés fél évszázados évforduló­jának napjaiban előteijesztett kezdeményezésével a szlovák kormányfő gyakorlatilag az 50 éwel ezelőtti folyamat megis­métlésére tett javaslatot. A Po­zsony a tűzzel játszik című írás külön kiemeli, hogy Mečiar kez­deményezését a DSZM legutóbbi nagygyűlésén „lelkes ordítás" fogadta. M^pÁ .FRONTA DNES Jiŕí Ilonajzer, a Polgári Demok­rata Párt frakcióvezetője nem zárja ki, hogy a kormánykoalí­ció legerősebb pártja esetleg ki­válik a koalícióból, s a legköze­lebbi választásokig ellenzékbe vonul. Václav Klaus miniszter­elnök pártja ugyanis rendkívül elégedetlen azzal, ahogyan egyik partnere, a Keresztényde­mokrata Unió - Csehszlovák Néppárt az utóbbi időben a koa­lícióhoz viszonyul. „így ez már valóban nem mehet tovább. Nem lehetünk túszai annak a pártnak, amely a legutóbbi vá­lasztásokon csak nyolc százalé­kot kapott, de a koalícióban egyedülállóan 90 százalékra teljesíti választási programját" ­nyilatkozta a Polgári Demokra­ta Párt frakcióvezetője. Diana halála Diana hercegnő halálhíre világ­szerte megdöbbenést és részvé­tet keltett. Való igaz: ha házas­sága nem futott volna zátonyra, akkor ez a tragédia sem követ­kezett volna be. Csupán talál­gatni lehet, hogy mi lett volna akkor, ha a tervezett második házassága megvalósul, és azt sem tudjuk már meg, hogy a dúsgazdag pár mit tehetett vol­na a világ elesettjeiért. A halál azonban áthúzta Diana és Dodi számítását. Most az elesettek egy új Dianára várnak. Győri Sarolta Szepsi

Next

/
Thumbnails
Contents