Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-01 / 176. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 1. KULTÚRA 9 Dolán György egyéves magyarországi tárlatkörútjának utolsó állomása Képek és leletek Budapesten Dolán György: Homokban, 1994 (Archív felvétel) Augusztusi filmbemutató Egy múlt századi klasszikus angol regény, a Jane Austen írta Emma filmváltozata kerül a napokban bemutatásra a hazai mozikban. A főszerepet Gwyneth Paltrow alakítja, aki nemrég még Brad Pitt menyasszonya volt. (ú) MOZI POZSONY HVIEZDA: Anakonda (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA ­KERTMOZI: Üvöltés (am.) 21.00 OBZOR: Con air (am.) 15.30, 18, 20.30, Csak a bolondok sietnek (am.) 18.00 MLADOSŤ: Marvin szobája (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Batman és Robin (am.) 15.30,18,20.30 YMCA: Batman és Ro­bin (am.) 15.30,18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 Fargo (am.) 17, 18.45 A szerelem rajbai (am.) 18.30, 20.30 Három szín: piros (fr.-lengy.-sv.) 18.00 Interjú 20.00 Nap a hálóban (ang.) 20.15 ISTROPOLIS: A fény (ausztr.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 Államérdek (am.) 18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Kutyaidők (cseh.) 21.00 PAT ­PANORÁMA: Támad a Mars (am.) 21.00 ZSELÍZ - SPUTNIK: Csak az őrültek sietnek (am.) 20.00 LÉVA - JUNIOR: Alvilág (am.) 18.00 AMFITEÁTRUM: Bátor szív (am.) 21.30 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Con air (am.) 19.00 Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban Mosonmagyaróvár, Sop­ron, Győr, Újpest - és Pest­belváros. Öt kiállítás Ma­gyarországon egy év lefor­gása alatt, ez Dolán György legújabb mérlege. Minde­nütt más és más, a helyszín adottságainak és szellemi­ségének megfelelő kereszt­metszet az elmúlt egy évti­zed munkásságából. HUSHEGYI GÁBOR A budapesti Képek és leletek cí­mű kiállításon mindez még hat­ványozottabb, hisz a magyarbéli alkotó művészetében rejlő multikulturalizmus és kulturális nomadizmus a maga eszmeisé­gében, filozófiai vetületében tel­jes mértékben ellentmond az otthont adó Szlovák Intézet ál­tal is szolgált kultúrpolitikának. A pesti tárlat, Dolán kultúra- és művészetszemlélete kapcsán Gianni Vattimo kulturális mini­malizmusról szóló gondolatme­nete elevenedik fel az ember­ben. A kitűnő filozófus nyugat­európai tapasztalatok alapján elmélkedik arról, hogy milyen eredménnyel és következmény­nyel jár az egyes kisebb-na­gyobb közösségek - akár nem­zetek, vagy vallások - identitá­sának teljes gyengítése, a meg­különböztethetőség jegyeinek, vagy szimbólumainak minimali­zálása, vagy teljes kiiktatása a közéletből, kultúrából. Vattimo úgy gondolja, hogy a csaknem nullafokú identitás hozzájárul­na az etnikai, kulturális és vallá­si alapon létrejöhető konfliktu­sok kiküszöböléséhez, ugyanak­kor figyelmeztet, hogy ez egy­ben a közösségek elsorvadásá­hoz és a kultúra elsivárosodásá­hoz is vezetne. Éppen ezért sze­rinte a konfliktusokat kiváltó okokat kell megnevezni, s kulcs­fontosságú az identitás - erő­szak - hatalom, valamint a poli­tika és gazdaság fogalmak, ill. viszonyrendszerek felismerése. Ezek összefonódása és domi­nanciája azonban - véleménye szerint - civilizációnk jellegéből fakad, amelyben identitásunk kialakítása, annak megerősítése csaknem kizárólag a konfliktus­helyzetekben megy végbe. Mivel a jelenlegi állapotot zsák­utcának véli, s több alternatíva átgondolása után sem talált megoldást a hagyományos esz­köztár keretében, ezért merő­S oberra emlékeztető személyleírást eddig egy szót sem hallott. ­Ha ebben az esetben három férfi szerepelt, a zsák­mány harmadrésze a szemem láttára kerülhetett a takarékba! -Várd ki a végét. Lehet, hogy csalódni fogsz. Annak a fickó­nak hatos találata is lehetett... -Nem hiszem! - A"vállalat az egyhónapi ered­ménytelen nyomozás után az Éber Szem segítségét kérte. Tu­dod, hogy hol van az Épületfel­újító fővárosi telepe? - Egy külvárosi utcában. - Az igazgatóság emeletes épü­lete egy kurta, fedett folyosóval van összekötve a bejárati por­tásfülkével. A folyosóról ajtó nyílik az udvarra is. Ott ülnek be az autóba a vállalati vezetők. Ha kocsival érkeznek, ott tér­nek vissza az épületbe, hogy az üzemi őr is láthassa őket. Ab­ban az időpontban, amikor a pénzt szokták hozni a bankból, két overállos szerelő várakozott a kurta folyosón. Azt mondták az üzemi őrnek, mindjárt jön a mesterük, nála a megrendelés, hogy mit kell itt megjavítaniuk. Az egyik kék munkaruhás alak, ben új, mind a másságot valló­kat, mind a többségieket sokko­ló javaslattal állt elő. Az identi­tás kérdésének háttérbeszorítá­sában látja a kiutat, amit a mo­nolitikus, egységes és kizáróla­gos identitásra való nevelés he­lyett a nyitott és rugalmas, de­centralizált pluralitású identi­tásra való neveléssel lehet elér­ni. Ez Vattimo szerint egy olyan 21. századot eredményezne, amelyben a kultúrák és vallások konfliktusai a kultúrák és vallá­sok versengésévé alakulnának át. Mi köze van ezen új szubjektum­eszme-keresésnek Dolán György képzőművész budapesti kiállításához? Dolán a Vattimo által felvetetteket a gyakorlat­ban, a művészetben hajtotta végre. Európai létére megismer­kedett az iszlámmal, buddhiz­mussal és hinduizmussal, az arab, afrikai és ázsiai kultúrával, s mindez a kortárs művészet kulturális nomadizmusa és indi­viduális mitológiája jegyében je­lent meg műveiben. Ezek a kul­turális hatások, valamint az Észak-Afrikában töltött évek és aki a szerelőtáskát tartja a kezé­ben, köpcösnek mondható, vagy 160 centiméter magas, testes férfi. A másik nyúlán­kabb, a leírás alapján 170-180 lehetett a magassága, vastag keretes szemüveget viselt. A fe­jükön mélyen lehúzott sildes sapka. Mindkettőjük arca igen borostás. A vaskapu nyitva. Be­fut a fekete Volga. Az autóból egy nő lép ki. A sofőr a csomag­Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 41. rész tartóból kiveszi a pénzestáskát, átadja a pénztárosnőnek. A nő belép a kurta folyosóra. A nyú­lánk magas ember elállja az út­ját. Valamit kérdeznék - mond­ja. A köpcös, háttal a portásfül­kének, pisztolyt szegez a pénz­tárosnőre. Ha megmukkansz, itt vérzel el! A magasabbik kira­gadja kezéből a pénzzel teli tás­kát, s futnak ki az utcára. Né­hány pillanattal előbb egy sárga Škoda állt meg a bejárat közelé­az indiai tartózkodás hozzájá­rultak a korábbi realista, kizáró­lagos kollektivista eszméken nyugvó, a pozsonyi Képzőművé­szeti Főiskolán a 70/80-as évek mezsgyéjén kialakult művészet­szemlélet átértékeléséhez. Se­gítségére volt ebben a szürrea­lizmus formai eszköztára, Csontváry festészetének hely­színen tudatosított esszenciája, valamint a végtelen homok és az ott fellelhető őskori régészeti le­letek és barlangrajzok világába tett kiszállások. Ezek a tapasztalatok és élmé­nyek váltak meghatározóvá mű­vészetében, ennek eredményei az 1990-91 között készült Lelet és Lelőhely c. sorozatok, ame­lyek rusztikus képstruktúrájuk­kal, a behelyezett régészeti elemmel az informel vonzáskö­rébe juttatták Dolán művésze­tét. A következő két évben ez a nonfiguratív, több rétegű kép­mező már a kazettás művek alapját képezte, s azok a rászórt, ill. ragasztott homok részleges eltávolítása révén ismét figurá­lis kompozíciót jelenítettek meg. A Kőkorszak című sorozat ben. Mind a két ajtaja nyitva. A „szerelők" bevágódnak a kocsi­ba, és már száguldanak is. A pénztárosnő kiáltására a bódé­jából kifutó üzemi őr kiront az utcára, de már csak azt láthatja, hogy a sárga autó a közeli sar­kon a keresztező szomszédos utcába kanyarodik. Fellármáz­ták a rendőrséget. Rádión ria­dóztatták a városban cirkáló rendőrautókat: tartóztassák fel azt a sárga Škodát, amelyben két overállos férfi ül! Csakha­mar meg is találták a lopott sár­ga Škodát, az Épületfelújítótól a harmadik utcában. Csak egy­két percig ülhettek az autóban, s a saját kocsijukban levették magukról a kék munkaruhát. A rendőrnyomozók vallatták az üzemi őrt. Kíváncsiak voltak a harmadik személyre is! Persze, hogy látta a Škodát. A szomszé­dos családi ház előtt ledöglött. A kocsivezető felcsapta a mo­torház fedelét, és valamit javít­gatott. Hogy nézett ki? Igen vállás, erős férfi lehetett. Fiatal, idős? Mit tudom én, szakálla, bajsza volt, süt a nap, a sötét szemüveg is takarta az arcát. Milyen magas? Talán olyan, mint én, százhetvenes vagyok, darabjai a lelőhely, a kereső­négyzet, a barlangrajz és a talált kő-tárgy egységéből állnak. Ezekben az alkotásokban bonta­kozik ki legszembetűnőbben Dolán György individuális mito­lógiája, az őskor és a későbbi történelmi korok szubjektív ér­telmezése, amit a homokkal ké­szült kazettás képek több jelen­tésrétegű kompozíció-fragmen­tumai, képátfedései szemléltet­nek. 1994-95 között már a művészi pálya újabb fázisának lehetünk tanúi. Á kis, ill. a korábbiakhoz képest kisebb méretre zsugoro­dott festményeken az előző évek formavilága egyszerű, redukált jelrendszerré módosult. Az ún. „homoktechnika" sajátosságát, a rusztikus hatás képzetét most más anyagok felhasználásával kívánja elérni, mindehhez csat­lakozik még az előző években háttérbe szorult hengeres és ecsetfestéses technika újfenti al­kalmazása. Ez utóbbiak érdeme a szín meghatározó szerepe, amit már a hangsúlyos kontúr nem befolyásol, mivel az a kar­colás és vésés formájában visz­szavonult a kép hátterébe. Dolán a festészet mellett az ins­tallációban is érvényre juttatja egyedi nomadizmusát, újabban pedig a monumentálisabb mére­teket öltő festészethez tért visz­sza. Dolán György és az országos (te­hát nem csupán provinciális) je­lentőségű magyar művészeink alkotásait szemlélve - amelyek meghaladják a másságot nem­zeti alapon valló közösség elvá­rásait - felvetődik a kérdéskör egy, Vattimo által érthetően fi­gyelmen kívül hagyott mozza­nata. Nevezetesen az, hogy a konfliktus, vagy a békés egymás mellett élés nemcsak a nemze­tek, kultúrák, vallások közötti viszonyrendszerek eredménye, hanem a közösségeken belüli erőviszonyok következménye is. Mert a másságot együtt vállalók körében is érvényesülnie kell a decentralizált pluralitásnak ­mind a kultúrában és művészet­ben, mind a közéletben. Hogy bárki a közösség tagjai közül szabadon, a megbélyegzés és ki­rekesztés veszélye nélkül élhes­sen az egyediséghez, más véle­ményhez és cselekvéshez való jogával. (Dolán György: Képek és lele­tek. Szlovák Intézet, Budapest, 1997. 7. 15.-8. 6.) de ő sokkal vállasabb nálam. Térdig sem érő bő ragián volt rajta... Csak ezt emlegette, ez maradt meg legjobban az emlé­kezetében. A színe feltűnő volt, élénkkék... - Stir Viktor kérdőn pillant a riporterre. - Nos? Az az erősnek mondott vállas férfi nem lehetett a te Sober Karcsid! - Ha a vállrésszel egybeszabott bő ragián volt rajta, bévülről alaposan kivattázhatták! És ba­juszt, : zakállt ragasztottak a po­fájára! A tapasztalt nyomozó kedélye­sen mos ilyog. - Kinevetsz? - mérgelődik Peti. - Jó, hogy ilyen csökönyös vagy! -Te nem gondoltál ilyesmire? - Tudod, hogy mire gondol­tam? Jól fog az eszed, tudsz va­riálni. Kapásból is olyasmira kö­vetkeztetsz, ami kevés ember­nek jutna az eszébe. Ha nem te­reled figyelmemet Soberra, a rendőrségi kollégákkal együtt én is azt az erős, vállás férfit ke­resném... - Ha holnap megtudod, ki volt Sober cellatársa, vagy a dutyi­ban kivel barátkozott össze, a köpcös neve, címe is a kezünk­ben lesz! S ők majd elvezetnek Szombaton 9 órakor kezdődik a Hétről hétre című publicisztikai magazin. Szociológiai felmérés kutatta, Szlovákiában minek alapján döntik el a magyar csalá­dok és a vegyes házasságban élők, hogy milyen tanítási nyel­vű iskolába adják gyermeküket ­ez lesz a 3 órás magazin közpon­ti témája, H. Rudas Dóra szer­kesztésében. A déli hírek után az IFI és a magyar adás közös slá­gerlistáját hallhatják. Lazítani cí­mű kabaréműsorunk 13 órakor kezdődik. 14 órakor hírek, majd szlovák nyelvművelő rovatunk jelentkezik. 14.10-kor az Okla­homa című musicalből hallhat­nak összeállítást. A már elhang­zott riportokból forgatunk le né­hányat 14.30-kor, a Tallózóban. 15 órakor zenés fejtörőnk au­gusztusi kiadása jelentkezik, Aki tudja, írja meg címmel. A vállal­kozók műsorát 15.30-tól hall­hatják. A 16 órai hírek után Kö­szöntő, 17.45-kor kezdődik a hírösszefoglaló, amely 18 óráig, műsorzárásig tart. Vasárnap 9 órakor hírekkel in­dul a magyar adás műsora. Ezt a Világosság követi, amelyben Nagy András bényi plébános Jé­zusról mint a legnagyobb aján­dékról elmélkedik, majd a Nemeshegyi Péterrel készült be­bennünket ahhoz, akiben több az ész, mint az erő. Az Újonc is nevet kap! - Ha így alakul a helyzet, a te érdemed lesz, Tiborkám! Látha­tod, milyen véletlenen múlik minden. Ha fél órával előbb vagy későbben mész a takarék­ba, nem dobhatod eléjük a ba­nánhéjat. Régi igazság, gyakran a véletlenek a nyomozók leg­jobb segítőtársai... - magyaráz­gatja Stir Viktor, amikor sánti­kálva a családi ház kapuja elé kíséri a harcsabajszos riportert. - Megtelefonálhatnád Zsuzsi­nak, hogy már az autóban ülök? M ég egy randevút is megbeszélek vele, hadd ismerjük meg mi is a vadon nőtt szép virágot! - mosolyodik el az őszes halántékú magánde­tektív. Elrobog a kopott, piros Škoda. Stir visszatér az irodájába. A fe­lesége a konyhából hívja: Gyere ebédelni! A konyhába biceg, hogy megmagyarázza az asz­szonynak, néhány perc múlva ő is az asztalhoz ül, de előbb még telefonálnia kell. Kitárcsázza Peti számát. szélgetés folytatását hallhatják a jezsuita atya Japánban végzett missziós munkájáról. A katoli­kus félóra után barokk zene szól. 10.10-től mesét mondunk a gyerekeknek. 10.25-kor meg­ismételjük a Kamaszrádió egy korábbi adását. Nyelvművelő rovatunkban Jakab István olvas­sa fel írását a „munkatöltetről". 11 órakor a Pedagógusnaplóban megemlékezünk Rácz Olivérről, szólunk a Szép magyar beszéd anyanyelvi tanfolyamról, a mű­sorból az is kiderül, miért igény­lik a pedagógusok a személyi­ségfejlesztő tréningeket. 11.30­tól a nótakedelőknek sugár­zunk, a déli hírek után pedig Pu­ha Józseffel randevúzhatnak. A műsor témái: beszélgetés a II. Magyar Ifjúsági Világtalálkozó­ról; csendes bánat üres csónak­ban, vagyis a kábítószer megje­lenése a rokczenében; sztárven­dég: Bársony Attila. Az Irodalmi mozaik 15 órakor kezdődik. Benne: Vajkai Miklós legújabb kötetéről beszél; megszólal Ken­de Péter, és elhangzik Bereck József egyik írása. 15.30-kor megismételjük egyik korábbi néprajzi összeállításunkat. A 16 órai hírek és a Köszöntő után 18 órakor, hírösszefoglalóval zárul adásunk, (péntek) - Már fut is magához! - jelenti Zsuzsinak. - Ennek örülök. Már azt hittem, hogy az esti mesét is magánál fogja végighallgatni. - Elégedetten megy haza - jegy­zi meg Stir, hogy jobb kedély­hangulatra derítse. - Igen tet­szett neki a mesém, lesz neki ma is miről írnia. - Ennek még jobban örülök. - Ha a kedves barátunk sejtel­me beválik, nagyon kell vigyáz­niuk. Ha azok a fickók veszélyt szimatolnak, nem ismernek pardont. - Engem ne féltsen, ravasz falu­si nő vagyok, inkább őt kellene figyelmeztetnie. - Kit kellene figyelmeztetnem? Nagy Pétert? - tréfálkozik Stir. - Még azt is kifecsegte? Majd adok én neki!... - Arra vár!... - szólal meg ne­vetgélve Stir. - Szélvészként száguld haza, hogy már az elő­szobában kedvesen fogadhas sa... - Maga is szép mesét hall­hatott tőle! - Jó nekem az ilyen mesét is hallani, a legénykoro­mat juttatja az eszembe... - Figyelmeztette a veszélyre, Stir úr? - kíváncsiskodott Zsuzsi. (Folytatjuk) REGÉNY

Next

/
Thumbnails
Contents