Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-06 / 180. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 2162. PAN OR Á MA F J A csodaszarvas három napon át reflektorfényben legelészett a komáromi hatos bástya fokán. A tánc szárnyalása és a színház botladozása A komáromi Nyári Szabad­téri Táncszínház Alapít­vány és a Városi Művelődé­si Ház hagyományteremtő szándéka mindenképpen eredményes volt. Az Élete­ink című Novák Ferenc­kompozíció után két évvel idén A csodaszarvas című táncvíziót mutatták be júli­us 25-én. DUSZA ISTVÁN Ha nem állítják elém, és a hang­súlyozandó jelenetekben nem vi­lágítják meg reflektorokkal, ta­lán nem'is tudtam volna, hogy A csodaszarvas című táncszínházi produkciót látom. Mert nézőként én már csak ilyen maradok: felté­telezetten értelmi fogyatékos, de legalábbis diszlexiás, nagyothal­ló és nézőtéri csőlátásban szen­vedő. Mi másért kellett volna mindent kétszer-háromszor hal­lani, látni (még szerencse, hogy más-más színpadi műfajokba olt­va), ha nem az örök nézői értet­lenségem miatt. Persze, Novák Ferenc ezt még fokozni is tudta a sámánok és a táltosok egyidejű szerepeltetésével. Hadd tudja meg az a huszadik század végi magyar, hogy a néphitben, amit a szakkutatás sem nevez ősval­lásnak, a sámán lehetett táltos, de a táltos sokkal több volt mint sámán, mert nem ember volt. Akik persze nem feltétlenül'ilyén eredeti küldetésüknek megfele­lő dramaturgiai funkciókkal fel­vértezve, csoportosan jelentek meg a táncjátékban. Abban, ami­ről ma sem tudom, milyen dra­maturgiai rendezőelv szerint működött, és mely rendezői gon­dolatokat követve lett olyan, amilyen volt. Megjelentek ugyanis a táncjáték­ban a táltosok. Rendszerint a hangsúlytalan, amolyan somfor­dálós jelenésekre szolgáló „bal­Kopócs Tibor grafikája A csodaszarvas plakátjáról hátsón" érkeztek a három piros, fehér, zöld ruhákban és fejdí­szekben feszítő táltosok. Magya­rok voltak az istenadták, vagy mifene! Ők már akkor is tudták az égi világban, hogy az Árpád­háziak piros és ezüst sávjaihoz, egyszer a zöld is passzolni fog. Boráros Imre, Dráfi Mátyás és Ropog József a Bella István költő által modernné stilizált verses szövegeket szavalva, deklamál­va és elzengedezve valahol a magyarság világképében az egy­más fölött elhelyezkedő világok tetején szólaltatták meg. A dra­maturgiai tisztázatlanság követ­kezményeként mégis egy bar­langszerű építményen keresztül ereszkedtek le a földi világba. Ahol viszont eredeti funkciójá­ból eredeztetve, a Novák Péter által virtuóz módon megszemé­lyesített, eltáncolt és elementá­ris erővel eljátszott sámán fel­adata lenne a kapcsolatterem­tés. Az égieket és földieket ösz­szekapcsoló sámánfára révült ál­lapotában megfelelő pilanatok­ban fel is hágott a játék sámánja. Éppen ezért dramaturgiailag nem nagyon indokolható, hogy az ősi magyar hitvilágban szel­lemvüágot látogató alakjai, az ál­latokká változni is tudó táltosok miért egy barlangszerű nyíláson át érkeztek a földre. Nagyvonalúan keveredtek ebben a játékban a sámánhit és a tote­mizmus elemei, hiszen maga a csodaszarvas-monda előképe­ként az Ősanya (Stubendek Ka­talin) szülte fiúk is totemállattól születtek. Persze, az nem derült ki, hogy milyen dramaturgiai szervező elv mentén formálód­tak a totemállattól született hét fiú, majd a vándorlásaik során feleséget más földön találó Hu­nor és Magyar a szabad gondo­lattársítás mentén hét vezérré. Akik - jó erősen megcsavarva a monda alapját és a történelem menetét - a totemállatként őket szülő Ősanya hívására visszaván­doroltak szülőföldjükre, az ő né­pükhöz. Kiizzadva az eszmei mondanivalót: mindenütt jó, de legjobb otthon. Ha ezt Álmos és Árpád tudta volna, valahol még mindig kumiszt innánk az előázsiai sztyeppéken, és talán már rég oroszul beszélnénk. Eljátszadozom a gondolattal: mi lenne, ha a táltosokat kiemelve a játékból, egy lineáris történetfű­zés mentén a totemállattól - Ős­anyától - született fiúk feleség­é5 földrablásának kiteljesedésé­vel reménységesen nyitott véget érne a csodálatos táncvízió. Mert Novák Péter és társainak sámán­kodását sokáig nem tudom majd feledni; a Honvéd, az Ifjú Szívek, a Hajós és az Istiglinc táncosai ál­tal megformált Foltin-, Román­és Diószegi-koreográfiák vará­zsos ihletettségű táncait újra és újra látni szeretném. Sok-sok olyan jelenetet vágyom látni, mint az idegen népek, idegen le­ányaival táncoló fiúk mozgásá­nak szerelmi bájolása. Erő, érzelemteremtés, az össz­hang megtisztító állapota ­Novák Ferenc és alkotótársai eb­ben voltak, és ma is ebben felül­múlhatatlanok. A Csodaszarvas vadászatán úgy lőtt bakot, hogy a táncszínházat részben valami mássá alakította át. Nem tudom mivé, nem tudom azt sem, mi­lyenné. Ha színházként néztem, zavartan észleltem iskolás rende­zői hibákat, ha táncszínházként figyeltem rá, fölösleges szósza­porításnak tűnt a szöveg, ügyet­len toporgásnak a színészek mozgása. A hagyományos érte­lemben vett teatralitás messze a Rossa László komponálta zené­ből, valamint táncokból áradó szellemi energiák, a mélytudatot felkavaró harciasság, a szerelmi erő és a lelket szárnyaltató tiszta­ság mögött loholt fáradtan. Képtelen vagyok elvonatkoz­tatni az Életeink két évvel ez­előtti színpadi csodájától, ahol éppen a lineáris idősík, a mint­egy a történetmesélés csomó­pontjai körül kiteljesített szo­kás- és táncanyag fantáziavilága tűnt fel természetesnek, őszin­tének, drámai látványvilága nyűgözött le. Nem véletlenül kérem számon Novák Ferenc rendezőn azt, amit Novák Fe­renc, a táncszínházi mágus oly nagyszerűen tud. Szabó Gyula ismeretlen festményei a Kortárs Magyar Galériában szeptember tizennegyedikéig Párbeszéd a holddal ÚJ SZÓ-HÍR Dunaszerdahely. Eddig hat kü­lönböző kiállításon tárta közön­ség elé Kubická Kucsera Klára Szabó Gyula életművét. Most, a művész születésének kilencve­nedik, valamint halálának hu­szonötödik évfordulója alkal­mából a művészettörténész Sza­bó Gyula ismeretlen festménye­iből rendezett kiállítást. Ahogy hírben és értékelő írásunkban korábban beszámoltunk róla, május tizenötödikétől július ti­zennyolcadikáig a losonci Nóg­rádi Galériában volt látható az a kiállítás, amelyet a művész utol­só éveinek (1961-1972) alkotá­saiból rendezett Kubička Ku­csera Klára. A Pro Arte Los­soncziensis, Dunaszerdahely önkormányzata, valamint a Csemadok Területi Választmá­nya támogatásával a losonci ki­állítás képanyagát a duna­szerdahelyi Kortárs Magyar Ga­lériában is bemutatják. A Párbe­széd a holddal című kiállítás mától tekinthető meg és egész szeptember tizennegyedikéig látogatható, (t-si) Református ifjúsági tábor Diósförgepatony. Ma délután kezdődik Diósförgepatonyban a Nyári Református Ifjúsági Tábor, mely változatos programot kínál a résztvevő fiataloknak. A nyitó előadást ma 15.30-kor Balogh Zoltán, a budapesti német ajkú református gyülekezet lelkésze tartja. A vasárnapig tartó táborban dr. Mészáros And­rás, a Komenský Egyetem Magyar Tanszéke vezetője, Kuty Jó­zsef lelkész, Kornfeld Ferenc és Koncsol László előadását is meghallgathatják az érdeklődők. Nem hiányzik a tábor prog­ramjából az énektanulás, játék, sport, beszélgetés és az esti tá­bortűz sem. Mindenkit szeretettel várnak az érdeklődők, (ú) A Böngésző nyertese A Vasárnap 32. számában feltett kérdésre a héten 892 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap S. Forgon Szil­via, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Szikszai Angelika szomotorii olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: A Nemesi Színházban, 1787-ben. (v) Megjelent a Vasárnap 32. száma A lap tartalmából: Az elvetett sulyok - Kövesdi Károly vezér­cikke; A demokrácia is szabadságra ment? - P. Vonyik Erzsé­bet írása; Jelen kell lennünk minden fontos fórumon - Molnár Imre interjúja Chászár Edével, az Észak-Amerikában működő Szlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya főtitkárával; Több mint szélmalomharc - J. Mészáros Károly interjúja; Mikor le­szünk marslakók?; Fohász a világosságért, a magyar papi hi­vatásért - Zalaba Zsuzsa riportja; Néprajzi Tábor Árvában ­Tallósi Béla írása; Egyszer-egyszer a királynő is megbotlik ­Urbán Klára portréja Martina Hingisről. (v) ÄA O ZS POZSON Y HVIEZDA: Fegyencjárat (am.) 15.30, 20.30 Örök szerelem (am.) 18HVIEZDA-KERTMOZI: Az angyal (am.) 21 OBZOR: Csak a bolondok sietnek (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Marvin szobája (am.) 15.30,17.30 Elfelejtett fény (cseh) 20 TATRA: Batman és Robin (am.) 15.30,18, 20.30 YMCA: Batman és Ro­bin (am.) 15.30. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 Fargo (am.) 17, 18.45 A szerelem rabjai (am.) 18.30, 20.30 Három szín: piros (fr.-lengy.-sv.) 18.00 Nagyítás (ang.) 20 Betonon legeltetett lovak (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: A fény (ausztr.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - PANORÁMA: Fegyencjárat (am.) 21 PAT - PA­NORÁMA: Evita (am.) 21 GALANTA - KERTMOZI: Államér­dek (am.) 21.15 LÉVA-JUNIOR: Légörvény (am.) 18 AMFI­TEÁTRUM: Fogjátok el! (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁ­MA: A fény (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Fészkes fene­vadak (am.) 21 Gímesen augusztus 10-től 16-ig: Nyári szabadegyetem Szabó Gyula: A szép maszk elfordul ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A Magyar Ifjúság Érdekeit Vé­dő Szövetség (MIÉSZ) az idén hatodik alkalommal szervezi meg a Gímesi Nyári Szabad­egyetemet. Augusztus 10-e és 16-a között Bakay Kornél a „kincses Kelet örököseinek honalapításáról", Virt István a néprajzi gyűjtések módszerta­náról, Kiss Dénes a magyar nyelv logikájáról, Hász Erzsé­bet pedig „Erkölcs az irodalom­ban" és „Szép magyar nyelvjá­rások" címmel tart előadást. Emellett lesznek önvédelmi gyakorlatok, üvegfestés, ötvös­munkák, néprajzi gyűjtések a környező falvakban, gyöngyfű­zés, szövés, néptánc-tanulás, a nyitrai vár és múzeum régésze­ti leleteinek megtekintése, gya­logtúrák, fürdés. A szabad­egyetem a hagyományokhoz híven szombat délután szabad­téri szentmisével zárul. Részvé­teli díj: 300 Sk. Szállás fahá­zakban 7 napra 490. sátrakban 230 Sk személyenként. Étke­zés: ebéd, vacsora megrendelés szerint a campingben. A rövi­debb időre érkezők 50 Sk napi­díjat fizetnek személyenként. Még lehet jelentkezni a köv. cí­men: MIÉSZ, 934 01 Levice, ul. 29 augusta 10, P.O.Box 139, tel./fax: 0813/312-011. REGÉNY P eti Tibor figyelmesen hallgatja Stir Viktor újabb beszámolóját, és közben jegyezget is a vaskos füzetben. Ez is három­éves eset, 1988 nyarán történt. - Talán még emlékszel a leg­utóbbi postarablásra... - e sza­vakkal kezdte Stir az eset rész­letezését. - A rablásra igen, de arra nem, hogy elfogták volna a tettest. - Az a körzeti posta elég forgal­mas helyen fekszik, az üzletek­ből is hordják oda a napi bevé­telt. Csak este hétkor zár. S egy perccel a zárás előtt egy karcsú­nak mondott, fiatalos mozgású, vagy 165-175 centi magas férfi lépett be a felek fogadóhelyisé­gébe. Jól láthatták az alakját, mert csak nyári ing és nadrág volt rajta. A fején selyemharis­nya. Szerintük harmincéves le­hetett. A helyiségben már csak egy nő ült. A nadrágzsebből ki­kapott pisztolyt a pult mögött ülő nőre szegezte: Ide a pénzt! Már a zsákban van... Ide a Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 45. rész pénzt, ha nem akarsz itt megro­hadni! - bökte a nő felé a pisz­tolyát. A megrettent asszony a belső helyiségbe nyíló ajtó felé kiáltott: Lányok, hozzátok ide a pénzeszsákot, mert megöl! Az egyik munkatársnő egy csíko­zott postazsákot hozott be, még össze sem volt kötve. A piszto­lyos belepillantott. Ez kevés, van még több is! Kihozták a má­sik zsákocskát is. Felkapta mind a kettőt. Most már hívhatjátok a segítséget is, de az ajtón ki ne dugjátok a fejeteket, ha nem akarjátok, hogy az ott várakozó társam behorpantsa a koponyá­tokat! És kifelé indult. Az ajtó előtt a fejéről lehúzta a selyem­harisnyát. Az arcát nem láthat­ták, csak a haja színét figyelhet­ték meg. Sötétszőke, mondta az egyik nő, világosbarna, állította a másik. Az ajtó üveglapja mögé bújva még láthatták, hogy siet­ve átmegy a másik oldalra. Ott nagy épület van, lakásokkal, hi­vatalokkal, s az udvarból átjáró nyílik a másik utcába. Ide tért be. Autók is parkolnak ott. Az egyik hivatalból lejövő takarító­nő látta, hogy két kisebb zsákot cipelő, hosszúkás arcú férfi ül be az egyik kocsiba, és kihajt a szomszédos utcába. A szemetet lehozó nő nem észlelte a zsák csíkozását... Peti bosszúsan lecsapja a tollát. - Merész, de egyúttal igen szemtelen alak is! A kezében ló­gatja a zsákocskákat, mintha ajándékot vinne a kedvesének! - Eltaláltad! Valóban ajándékot vitt haza! - mondja Stir. - A kedvesének? A feleségének? Nős lenne? - Mindjárt kitérek erre is. - Ha csak nyári ingben volt, fel­tűnhetett a karcsúsága. Az Újoncot száznyolcvanra is sac­colták. Itt a felső határ százhet­venöt? -Annyi. - Mi volt a lábán? - kérdezi Pe­ti. - Sarkos cipő? - Erről egy szó sem esett a je­lentésekben. - Nyár volt, sarok nélküli Krisz­tus-szandálban is járhatott! Stir beleegyezően bólint. - És megvan a hiányzó néhány centiméter! - néz diadalmasan Peti az egykori rendőrszá­zadosra. - Már emlékszem, a zsákocskákban háromszázöt­venötezret vitt magával! Ha ezt is az Újonc számlájára írhatjuk, néhány év alatt több mint négy­milliót lopkodott össze! Stir elgondolkodik, és kimond­ja, amit az imént elhallgatott. - Lehet, hogy Krisztus-szandál volt a lábán. - Ha azt mondod, hogy lehet, akkor biztosak lehe­tünk benne! Érdekes ember. Nyomot nem hagy maga után... - Egy hónap múlva saját maga közölt nyomra vezető adatot a rendőrséggel... - Heccelte őket? Vagy játszott velük, mint veled játszott teg­nap, amikor felhívott? Tegnap „elárulta" a hangját... - A nyomozóknak nyomtatott betűkkel névtelen levelet írt, amelyben beismeri, ő rabolta ki a postát. Erre felesége piszkál­kodására szánta rá magát, aki szüntelenül a szemére veti, hogy tutyimutyi alak, gyenge, erénytelen férfi, sosem lesz semmijük, még színes tévéjük sem! Pisztolyt szerzett. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents