Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-28 / 199. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 28. KOMMENTÁR Hová jut az ország? HORVÁTH GABRIELLA Az alkotmánybíróság egyértelművé tette, hogy a parlament jogtalanul fosztotta meg František Gauliedert a mandátumától. A törvénytisztelő állampolgár - függetlenül attól, mit gondol a volt DSZM-es képviselőről - mindebből azt a következtetést vonja le, hogy Gauliedernek vissza kell térnie a parlamentbe. Ezt nem a személyes szimpátia, hanem egészséges jogtudata mondatja vele. A kormánykoalíció képviselőinek viselkedése $zzel szemben arról árulkodik, hogy nekik, a törvények alkotóinak nincs fejlett jogtudatuk, sőt mi több, morális • érzékükkel is problémák vannak. Ezt teljes mértékben alátámasztják azok a nyilatkozatok, melyekkel a parlamenti ülésről való távolmaradásukat indokolták. Leggyakrabban emlegetett érvük, hogy az alkotmánybíróság helytelenül döntött, s hogy nem tűrik a diktátumot. Arpád Matejka, a DSZM alelnöke nem hagyott kétséget afelől, hogy az alkotmánybírósági döntéssel szembehelyezkedő álláspontjukat előbb-utóbb a parlament ülésén is deklarálni fogják. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy Gaulieder visszatérése a parlamentbe veszélyeztetné a hegemóniájukat. Ha egyetlen személy sem volna köztük, akinek lelkiismereti problémát okoz, hogy a törvénysértésekhez asszisztál, nem bíbelődtek volna Gaulieder kizárásával, s nem harcolnának olyan vehemensen a visszatérése ellen. Morális csődjükről tanúskodik, hogy az engedelmességüket garantáló szerződést üzletként fogják fel, mint Vlastimil Vicén képviselő a Twist Rádiónak adott nyilatkozatában. „Ha én aláírok egy váltót, majd hivatalosan leadom, azt soha nem vonhatom vissza. Akár bejött az üzlet, akár nem. Itt ugyanerről van szó." Mivel Vicén szerint „a politika egy disznó", aligha okoz számára problémát, hogy azt tegye, amit üzleti partnere, a DSZM megkövetel tőle: a pártközpont utasításai, ne pedig képviselői esküje értelmében járjon el. Nem alaptalan az aggodalom, hogy a kormánypárti képviselők által statuált példa ragadósnak bizonyul a társadalomban, és az állam stabilitását garantáló intézmények alapjainak aláásásához vezet. Igazolja ezt a DSZM vrbovái polgármesterének esete, aki súlyos bűncselekmény elkövetése miatt hozott jogerős bírósági döntés és az önkormányzat bizalmatlanságának kinyilvánítása ellenére sem távozik tisztségéből, arra hivatkozva, hogy a DSZM színeiben választották meg. Rossz belegondolni, hová jut ez az ország, ha a legerősebb kormánypárt tagjai és szimpatizánsai úgy ítélik majd meg, hogy az ország alkotmányát és törvényeit nem kell megtartaniuk, s lelkiismeretüket azzal altatják el, hogy „a politika egy disznó". JEGYZET Volt egy felkelés POLÁK LÁSZLÓ Engem a szlovák nemzeti felkelés kapcsán akkor ért az első igazi sokk, amikor a nyelvészek kimondták, hogy ezentúl csupa kisbetűvel kell írni. Ez a sors érte a noszf-ot is, amely addig szintén NOSZF volt. A szlovák nép felkelése persze a grammatikától függetlenül is igazi fegyvertény volt, s sokszor mondogattuk, kár, hogy nem volt magyar nemzeti felkelés is. Akart lenni, de a Sztálin állítólag nem engedte. Az már más kérdés, hogy az sznf-ről, illletve mi még az SZNF-ről összevissza tanultunk, nyilván ezért van az, hogy megítélése - államünnep ide vagy oda - ilyen. Olyan vegyes. Én persze részt vettem a felkelésben, pontosabban mindabban, ami évente, úgy augusztus vége felé kitört az állami rádióban, pedig hajói emlékszem, augusztus 29. nem volt mindig ünnep. Hol az volt, hol meg nem volt az. Na meg valahogy az évek folyamán változott az sznf megítélése. Kezdetben kiirtották a történelméből Husákot, Šmidkét és Novomeskýt. Aztán a hetvenes években az lett a módi, hogy csak ők hárman csinálták, és az sznf egyik célkitűzése a Csehszlovák Köztársaság visszaállítása volt. Ezt azért kicsit cikis manapság ünnepeim. Ami a katonai jelentőségét illeti, arról megoszlanak a vélemények. Egyébként ha nagyon akartam volna, másokhoz hasonlóan én is lehettem volna partizán. Igaz, a felkelés után láttam meg a napvilágot, de állítólag többen is harcoltak az anyjuk hasában, sőt még azelőtt is. Tény, hogy előnyökkeljárt a papír, a partizánságot igazoló bumáska. Sok volt a partizán Husákék alatt, mert az egy jó bolt volt. Az igazi partizánok mondták is: 44-ben kevesen voltunk, de sokkal többen maradtunk meg... PiSSlWlPSP SsM Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes Jvladi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a jjiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ (Szalay Zoltán karikatúrája) Öt év alatt jelentős mértékben romlott a szlovákiai magyarság társadalmi helyzete Állandó feszültség Öt évvel ezelőtt az alkotmánytervezetről folyó vitát lezárva Mečiar az önelégült diktátorok stílusában három szónold kérdést tett fel önmagának: Szükség volt-e erre az alkotmányra?; Szükséges-e a politikai stabilitás?; Szükség van-e a törvényhozás egységes filozófiájára? FEKETE MARIAN Mečiar mindhárom kérdésre igenlő választ adott magának. Azóta is szüntelen konfliktusa van az alkotmánnyal, a politikai stabilitással, a törvényhozás egységes filozófiájával. Öt évvel ezelőtti győzelemittas parlamenti beszéde mégsem erről szólt. Az általános politikai demagógiáról hamar áttért a szlovák nemzetet egységesítő magyarellenes kirohanásokra. Visszaélt azzal, hogy a parlament akkori kisebbségi képviselői az alkotmánytervezetet módosítójavaslatokkal álltak elő. A parlament ezeket nem fogadta el. A külföldi megfigyelők által a Mečiar Nemzeti Tanácsának becézett parlament tapsviharban tört ki, amikor a bölcs kormány legbölcsebbje a magyar képviselőket, azaz pontosabban az alkotmányról, a jogállamról alkotott elképzeléseiket kezdte szapulni, sőt sanda szándékkal vádolta őket. Ugyanakkor megalázta azt az 1992-ig hatalmon lévő politikai mozgalmat (VPN), amely belőle - a múltját nem ismerve -, a mezei jogászból belügyminisztert, majd kormányfőt kreált. Mert „elsősorban az a politika, amelyet ez a parlament gyakorolt a nemzetiségi kisebbségekkel szemben, nem a polgári emberi jogok védelmének politikája, hanem a kollektív jogok politikája volt", OLVASÓI LEVÉL Mohácsra emlékezve Huzamosabb ideje sajnálattal állapítom meg, hogy a felvidéki kisebbségeket, azok közül is főleg a magyarokat sújtó diszkriminatív, megkülönböztető politikai, nemzetiségi, nyelvi és sok más egyéb irányú elnyomás el-' len folytatott harcban mind kevesebb hely jut az újságokban a régmúlt, dicső magyar történelmi események méltó felidézésére és a hagyományok ápolására. Sőt személyes tapasztalatom, amellyel ő kísérletezni nem hajlandó. Ezt hamarosan be is bizonyította. Már 1992 decemberében törvényt hoztak arról, hogy a járási hivatalok nem hitelesíthetnek magyar nyelvű iratokat. Azóta is a szélsőséges nacionalistákkal szövetkezve folytatja kisebbségellenes, kollektív jogfosztó politikáját. Bármiről hoz is törvényt az általa vezérelt koalíció, programszerűen keresik, milyen kisebbségellenes rendelkezést lehet a jogszabályba becsúsztatni. Történik ez annak ellenére, hogy az alkotmány elfogadásakor már-már meggyőzően siránkozott: „Önök engem nagyon megbántottak, és főként nagyon súlyosan megsértett engem Duka Zólyomi képviselő úr, amikor ebben a parlamentben azt merte mondani, hogy a magyar itt másodrendű állampolgár. Én vagyok a Szlovák Köztársaság állampolgárai kormányának elnöke. Nem kell, hogy Előre látta kisebbségellenes politikájának következményeit. szeressenek, nem kell, hogy egyetértsenek velem. De én nem tűröm, hogy ennek a köztársaságnak bármely nemzetiséghez tartozó állampolgárát bárki is másodrendű állampolgárnak nevezze." Öt évvel később már megállapítható: valóban nem vagyunk másodrendű állampolgárok. Ezt a szinte kitüntetésnek számító sorrendi helyet azok foglalták el, akik szlovák létük ellenére nem tagjai Mečiar szűkre szabott pártolói körének. Másodrendű állampolgárok azok a vezérhű szerencsétlenek, akiket az általuk imádott V. M. fosztott ki a vagyonjegyes privatizálás megszüntetésével, akik jól menő vállalatok részvényei és a részvényosztalékok helyett hogy az egyes magyar történelmi események évfordulójára beküldött olvasói megnyilvánulásokat sem közlik le. Ezzel szemben sokszor jelentéktelennek tűnő, érdektelen dolgokat napról napra olvashatunk. Egy szomorú és tragikus kimenetelű eseményre emlékezünk holnap, augusztus 29-én, mégpedig a mohácsi vész 471. évfordulójára. 1526-ban e napon a mohácsi gyászmezőn sirbaszállt Magyarország függetlensége. Szulejmán török szultán megkezdte magyarországi portyázásait, melynek célja a Duna menti területek elfoglalása volt. Ekkor ugyan még kisebb-nagyobb ma fizetési meghagyásokat kapnak a bíróságoktól, hogy késedelmi kamatokkal, ügyvédi, bírósági és egyéb költségekkel terhelve fizessék vissza a vagyonjegykönyvük beszerzésére fordított összeget. Mi valahol ezután helyezkedünk el. Az általa beígért pofonokat sorra megkaptuk. Egyéb ígéreteinek teljesítésére hiába várunk. Tévedés ne essék: nem a választási ígéreteire (kétkoronás tejre, az alkalmazottak által privatizálható milliárdos értékű vállalatokra stb.) gondolok, hanem mondjuk arra, hogy a szlovák államnyelvről szóló törvény elfogadása valójában bővíti majd jogainkat, mert eltörölte a korábbi nyelvtörvény által megállapított 20 százalékos küszöböt, és a hivatalos kapcsolatokban ott is használhatjuk nyelvünket, ahol a magyar ajkú lakosság részaránya nem éri el a húsz százalékot. Gondolok a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvény elfogadására tett ígéretére, vagy a svájci életszínvonalú Szlovákiára. Hajói emlékszem, a kommunista pártok tájainkon négy-öt évenként hoztak határozatokat arról, mikor érik utol és körözik le az USA-t. A különbség egyelőre annyi, hogy most és ma hangosan röhöghetünk nemcsak Mečiar eszméletlen kijelentésein, de azon is, hogy egyesek Nobel-díjra javasolták őt. Az öt évvel ezelőtti nyilatkozatot űjrahallgatva le kell szögezni: tudatában volt kisebbségellenes politikájának a lehetséges következményeivel. Ő maga mondta öt éve: Szlovákia nem kérheti a társulási szerződésekbe való felvételét - és ezt a zsebünkön is megérezzük -, ha a politikai rendszer szét lesz verve, és megoldatlanok lesznek a nemzetiségi viszonyok. Igaza volt. Nem csatlakozhatunk a NATO-hoz, és alighanem az EU-hoz sem. időre elhagyta Magyarországot, de be-betöréseivel csatlósokat toborozott táborába és foglyokat is ejtett azok köréből, akik nem voltak hajlandók behódolni. 1541-től azonban végérvényesen megvetette a lábát Buda várában és rettegésben tartotta a lakosságot. A török uralom Magyarországon 145 évig tartott, majd a török-oszmán birodalom hanyatlásnak indult. Háy Gyula felesége a Mohács c. dráma műsorfüzetében így ír: „Mohács... ennek a szónak, amely történelmünk legnagyobb tragédiáját jelképezi, számomra többféle jelentősége van: Mohács 1526, amikor kiráTALLÓZÓ MLADÁ F RON T A „Mečiar inkább az egész világgal szembeszáll, minthogy én visszakerüljek a parlamentbe. Ismerem a DSZM-en belül uralkodó viszonyokat, nincsenek illúzióim. Ha visszakapnám a mandátumomat, legalább négy DSZM-es képviselő követné a példámat, és hagyná el a kormánykoalíciót" - nyilatkozta a cseh lapnak František Gaulieder. A lap arra emlékeztet, hogy Gaulieder egykor Mečiar egyik legfontosabb embere volt, 1994-től a titkosszolgálat tevékenységét felügyelő parlamenti bizottságban kapott helyet, és e bizottság tagja volt akkor is, amikor ifjabb Michal Kováčot elrabolták. „Továbbra is fennáll a gyanú, hogy a titkosszolgálatnak is köze volt az emberrabláshoz" - írja a lap megjegyezve, hogy Gaulieder nem titkolja: fontos dokumentumok és információk vannak birtokában, amelyeket fel tudna használni a parlamenti választásokat megelőző kampányban. „Persze én is szeretem az életemet, és az is elképzelhető, hogy hamarosan sok minden megváltozik, anélkül, hogy megszólalnék. Óriási a feszültség a mozgalmon belül" - mondta Gaulieder. PRAVDA „Ébresztő, ellenzéki képviselő urak! A vakáció véget ért!" - írja a lap jegyzetírója a parlament mentelmi és mandátumvizsgáló bizottsága tegnapi ülésének margójára. A bizottság František Gaulieder ügyével foglalkozott, és végül határozatban ajánlotta a parlamentnek, hogy állítsa vissza a képviselő alkotmányosjogait. A bizottsági ülést azonban nemcsak a DSZM és az SZNP képviselői ignorálták, hanem Farkas Pálra, az MKDM képviselőjére is jó két órát kellett várnia a megjelent tíz bizottsági tagnak, hogy a testület végre határozatképes legyen. SME „Emlékszik? Figyelmeztettem magát, hogy hiteles írást közöljön! Ebből még problémái lesznek" - fenyegette meg tegnap a parlamentben Dušan Macuška, a DSZM képviselője Zita Sujovát, a Plus 7 dní című képes hetilap riporterét, aki a közelmúltban folytatásban közölt írást Macuška ügyvédi, képviselői és vállalkozói tevékenységéről. A hetilap másik munkatársa, Dáša Matejčíkova Vladimír Poórról, a DSZM Nagyszombati kerületi szervezete elnökségi tagjának tevékenységéről, érdekeltségeiről jelentet meg hamarosan riportot, de Poór már az anyag megjelenése előtt feljelentette az újságírót. Poór állítólag a nagyszombati privatizációs lobby vezéralakja, és a VTV magántelevízió társtulajdonosa. Matejčíková interjút kért Poórtól, aki nem volt hajlandó nyilatkozni, hanem rögtön feljelentést tett. Ez már csak azért is furcsa, mert a róla közlendő anyag még nyomdába sem került. lyával együtt, a török rettenetes túlerejétől legyőzve, a nyugattól cserbenhagyva, egy egész nemzet süllyedt a feneketlen sírgödörbe..." Több mint 24 ezer magyar vesztette életét, köztük több vezér, püspökök, zászlósok és maga a király is, aki menekülés közben a Csele patakba fulladt. Az akkori időkhöz mérten ez óriási veszteség volt a magyar seregre nézve, és ezért a történelem mohácsi vészként jegyezte fel. A mohácsi vész halottait Kanozsai Dorottya nemes lelkű nagyaszszony temettette el. özv. Petőcz Kálmánné Komárom