Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-27 / 198. szám, szerda

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 27. Vasárnap E heti számunk tartalmából: • Szent a játék, komoly, „felnőtt" a téma Bereck József írása • A dunaszerdahelyi maffiaháború nemcsak csallóközi ügy - Polák László írása • Zenétől zenéig, tedd szabaddá magad!; Zalaba Zsuzsa riportja • Hollywood nagyra nőtt, pajkos gyereke; Kulcsár István írása • A magyar gátkirály J. Mészáros Károly interjúja Kovács Dusánnal • Miért lett Simon Gyula a bécsi futballrangadó hőse? - D. Tok Ernő írása A Böngésző nyertese A Vasárnap 34. számában feltett kérdésre a héten 985 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap J. Mészáros Károly, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétében sorsol ta ki a Szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Lisžkay Zsuzsanna somorjai olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Chászár Edével, (v) MOZI POZSONY HVIEZDA: Az ellenfél arca (am.) 15.30,18, 20.30 HVIEZDA ­KERTMOZk Batman és Robin (am.) 21 OBZOR: Hanta boy (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Csakis ő (am.) 17.30, 20 YMCA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 15.30. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; 101 kiskutya (am.) 16.30 Fegyencjárat (am.) 18.30, 20.30 Államérdek (am.) 18.30, 20.30 Lisszaboni történet(aném.-port.) 18 A burzsoázis diszkrét bája (fr.) 20; 322 (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Az ellenfél arca am.) 18, 20.30 Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Légörvény (am.) 21 PAT ­PANORÁMA: A szerelem rabjai (am.) 21 GALÁNTA ­KERTMOZI: Az ellenfél arca (am.) 20.30 ZSELÍZ - SPUTNIK: Az angol beteg (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Evita (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Evita (am.) 21.30 ROZSNYÓ ­PANORÁMA: Batman és Robin (am.) 19 Külföldön már sikert aratott. Prágában még nem ismerik, de a közeli hónapokban bemutatkozik Szerelem a „kakukkfészekben" Ian Zuska, a film főszereplője. Új arc, új tehetség jelzi ér­kezését a cseh filmgyártás­ban. Jan Svérák, Filip Renč és Sasa Gedeon mellett az 1963-ban született Pavel Marek a nagy ígéret. Most fejezte be első játékfilmje, a Szomorú kis fej forgatá­sát, amelyről szakmai ber­kekben máris úgy beszél­nek, mint a kilencvenes évek cseh új hullámának legjobb, fekete komédiába csomagolt szerelmi törté­netéről. SZABÓ G. LÁSZLÓ Elmegyógyintézeti love story. Ez áll a főcím alatt. Martin, a történet huszonhárom éves fő­hőse (Jan Zuska érzékeny meg­formálásában) Prága peremke­rületében, egy sivár, lepusztult lyukban tervezgeti jövőjét. Szí­nészi pályára készül. Nagy sze­repekre. „Játszik" is naponta. Füllentéseinek, önmaga áltatá­sának és mások „szórakoztatá­sának" se vége, se hossza. A ka­landoknak aztán egy kínos epi­zód vet véget. „Játék" közben annyira elveszti a fejét, annyira „beleél", hogy nekiesik egy rendőrnek. S ahogy az ilyen ese­tekben általában lenni szokott: a „szervet" a törvény is védi, a delikvenst pedig hűvösre teszik. Vagy kényszerzubbonyban az elmegyógyintézet falai közé. Martin elveszti állását, és szakít barátnőjével is. A teázóbeli munka amúgy sem érdekelte, szerelemből pedig jön majd egy másik, gondolja. S amíg a „ka­kukkfészekben" megfigyelés alatt tartják, ő is „megfigyel". Ki­nézi magának a tizennyolc éves Markétát (Pavla Jirásková), s amikor már kellő közelségbe ke­... egy sivár, lepusztult lyukban tervezgeti jö­vőjét. rültek, rábeszéli őt, hogy szökje­nek meg együtt - egy zárt világ­ból a teljes szabadságba. Labilis idegrendszerével a lány úgy kapaszkodik a fiúba, mint vak az éles látású emberbe. Kö­veti őt. Megy vele a nagy semmi­be. Kapcsolatuk nem is lesz hosszú életű. Martin ott folytat­ja, ahol abbahagyta: lépten-nyo­mon maga kreálta szerepet ját­szik, valós énjét teljesen kikap­csolva, „elszállva" produkálja magát. A lány meg közben egye­dül marad, és elveszik a „sűrű­ben". Kinek árt többet egy ilyen fiú? Magának vagy másoknak? ­töpreng a film rendezője. A szo­morú kis fej igyekszik egyértel­mű választ adni a kérdésre. Pavel Marek azonban nemcsak rendezője, forgatókönyvírója is a filmnek. S bár ízig-vérig cseh­nek vallja magát, messziről jött Prágába. Kalkuttában született, majd szüleivel együtt évekig az Egyesült Államokban élt. Villa­mosmérnöki diplomáját Prágá­ban szerezte meg 1988-ban, majd hét évvel később a filmfő­iskolát is elvégezte. Jan Švankmajer két alkotásában, Az ételben és a Faustban színész­ként közreműködött. Rövidfilm­jeivel, a Halott erdővel, a Beta­karítással és A kutya napjával Tokióban, San Franciscóban, New Yorkban, Washingtonban, Londonban, Hamburgban és Münchenben szerzett komoly elismerést, első játékfilmjével, a Szomorú kis fejjel várhatóan újabb babérokat gyűjt. Harmincnégy éves. Élettapasztalatát tekintve sok­kal többnek is mondhatná ma­gát. Pavel Marek (jobbbról) rendezés közben (Miloš Fikejz felvételei) Jk . nem emlí­/ \ T~W T" tetted, M I hogy szóvá X JL 1 lu> teszed a betétkönyvet! - De azt igen, hogy nyílt fellé­pésre kényszerítem a séfjüket! Hogy mivel, hogyan, az mellé­kes! - A betétkönyv Soberra terelhe­ti a figyelmüket! - És megvan a pánikhangulat! ­büszkélkedik Peti. - Bárcsak ennél maradnának ­sóhajt fel a Fiú. - Sober bevallhatja előttük, hogy egy bajszos alak figyelte őt a takarékpénztárban, és titok­ban követte is! Ria kifaggatja: Hogy néz ki a te bajszos alakod? A leírás alapján rám ismerhet. Ha Ria már nem is jönne a For­tuna elé, a bandafőnök rákény­szerítheti erre, mert látnia kell azt az ismeretlen személyt, aki a végveszélyt hozhatja rá. Ha valakit célba akar venni, csak én lehetek a kiszemelt áldozat! Riának azt mondtam, hogy a kopott tragacsommal robogok a Fortuna elé, hogy valahol tanúk nélkül, egy pohár konyak mel­lett kössük meg az üzletet. - Sober „meghallgatása" után tervet változtatnak. Ria azt ajánlhatja, hogy a kocsiddal ki­viheted az egyik motelba, ahol szobát is kérhetsz, ha már any­nyira megtetszett neked a mell­párnája, csókkal fűszereznétek az üzletkötést... - Neki a Nagy Péterem kellene... - mosolyog a bajsza alatt Peti. - Ne félj, nem csalod meg a Zsu­zsikádat! A megfigyelőtök utá­natok robog a még nem tudom milyen kocsijával. S még mie­lőtt a motelhez érnétek, az or­szágút menti erdószélen Ria megkér, itt is megállhatsz, s hozzád nyomja a nagy mellét, Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 63. rész és ölelgetése közben a piszto­lyos bevágódik az autódba. S ezzel véget érne a nagy játszma, a kopott Skodádban véreznél el... - Igen durva befejezés lenne ­dörmögi Peti. - Megtörténhet? - Megtörténhet... - feleli Peti. - Tegnap azt mondtad, hogy számunkra csak a Fortuna előtt készülő fényképek a fontosak! -Akkor maradjunk ennél. Az ászra így is ráhúzhatjuk az ászt, és elegánsan kivágjuk a huszon­egyet! Ria a presszó kis irodájában ki­tárcsázza a főnöke számát. Ami­kor ráismer a hangjára, azonnal megszólal. -Én vagyok az... - Mi történt, kislány? - Fehér elkérte a kulcsomat. - Emiatt hívsz? Fuss el hozzá, és játszd el a nótáját! - Nem úgy nézett ki, mint aki­nek nőre lenne szüksége. Vala­mi más járhat az eszében. Vala­mit bizalmasan akar velem megbeszélni... - Talán csak nem a kezedet akarja megkérni? - Ezzel ne viccelődj! Azt valaki másnak kellene megtennie! ­céloz Ria a már tizenkét éve tar­tó viszonyukra. E kitérővel szá­mára létfontosságú kérdést pengetett meg. Már huszon­nyolc éves. Meddig várjon? Ma még fiatalnak mondhatja ma­gát, de holnap?! A kislányának is szüksége lenne valakire. De a Diák úr, akit az első hetekben Ernőcskémnek szólítgatott, hal­lani sem akar a házasságról! A villámként csapkodó gondolat eltereli a figyelmét arról, amiről be kellene számolnia: a bajszos újságíró ajánlata bizonyára Fe­hér (Sober Karcsi) betétkönyvé­vel függ össze! Ideje sincs en­nek fontosságát mérlegelni, s nem is olyan természetű, hogy mindenben veszélyt szimatol­jon, és ezt állítsa gondolatainak kereszttüzébe. Megszokta, hogy helyette a barátja gondolkodik, irányítja a sorsát. Ha kerülgeti is a forró kását, „tesvérként" jól ellátja ót. A ruhákon, bundán, a lakáson s a két drágaköves aranygyűrűn és karperecen kí­vül sok pénzt is kapott tőle, s azt a falun élő édesanyjánál rej­tette el. - Mi bajod van? - dühösködik már Remedi Ernő. - Ha hiány­zik neked a menyasszonyi fá­tyol, azt is megveszem! Es néze­getheted magad a tükörben! A könnyeivel küszködő Ria fel­sóhajt. - Ez nem a Diák úr hangja... - Ha már egyszer mindent meg­beszéltünk, tartsd ahhoz ma­gad! Te is azt mondtad, jó így nekünk! - Egy szóval sem említettem, hogy rossz lenne nekem. Te kezdted! - És te folytattad! - Hogy gondolhattál arra, hogy Sober megkérhetné a keze­met?! - Olyan nevű ember nem isme­rek! Megszeppen Ria, önkéntelenül tilos területre lépett, kimondta azt a nevet, amelyet nem sza­bad kiejtenie a száján. - Igazad van, nevet nem mond­tál. - Máskor ne izgasd fel magad ­szólal meg már békülékenyebb hangon a Diák úr. - Menj fel, és nézd meg, hogy mit csinál. Ha gyomorgörcsök kínoznák, hagyd dögleni, de még most szedd ki belőle, hogy mit akar veled bizalmasan megbeszélni. Éppen indulni akartam a presz­szóba, hogy elintézzem a szám­lákat. Ha olyasmit hallanál tőle, ami engem is érdekelhet, az iro­dánkban leszek, telefonálj. A Diák úr helyette is gondol­kodva útbaigazította. R ia csak jó tíz perc múlva megy fel az ötödik emeletre. A kofavendéglő egykori pincérének csak azt mondta, a lakásába megy, álljon a bárpult mögé. Ehhez nem fűzött semmi magyarázatot. A főnökhelyettes már megszokta, hogy Ria gyak­ran napközben is ölelgeti a presszó tulajdonosát. Tudja ró­luk, hogy régóta szeretik egy­mást. Ot nem vonták be a „spe­ciális magánvállalkozásba", sej­telme sincs arról, hogy az ágyon kívül más szálak is összefűzik őket. Riában eláll a lélegzet, amikor benyit az ötödik emeleti lakásá­ba. Sober Karcsi nem a rekami­én „döglik", hanem az előszoba tükrében nézegeti magát, igaz­gatja az orra alá ragasztott ba­juszt. Fején a sildes sapka, rajta a vállban kitömött élénkkék ragián. A tükör előtti asztalkán a sötét napszemüveg. Sober megmerevedik, sóbálványként mered a váratlanul eléje toppa­nó fiatalasszonyra. -Álarcosbálba készülődsz? - fa­kad ki az elképedő Ria. Az asz­talka alatt megpillantja az egyik nagyobb szatyrát. - Ez meg mi­nek neked? Ebben a maskará­ban akarsz nekem bevásárolni? Sober szóhoz sem tud jutni. - Ha a szerelőtáskát szedted volna elő, tudnám, hogy hová készülődsz! - Csak azután akartam neked erről beszélni,miután visszajöt­tem. - Mit gondolsz? Azt csak úgy le­het? Mars be a szobába, és mondj el mindent! Még engem is bajba akarsz keverni? A szobába kell irányítania Sobert, mert ott a telefonja. - Becsaptál engem! Elkérted a kulcsot, és te!... - szólal meg haragosan Ria, amikor maga mögött becsukja a szoba ajtaját. - Engedj ki, Ria, és fél óra múl­va félmilliót hozok fel ide... -Te, félmilliót?! - A termelőszövetkezet pénztá­rosnője most hozza a bankból a pénzt. - És te itt, a házunk előtt? - Egy házzal odébb bekénysze­rítem a kapu alá. Ezzel... - és a kék ragián zsebéből kiveszi a Walther-pisztolyt. -Te még a pisztolyt is megtalál­tad a szekrényben?! - Csak egy-két percig lesz rá szükségem. - Félmilliód már van, s ma már milliomos akarsz lenni? -yeled együtt, Ria... - És csak egyedül, segítség nél­kül? Ha nem sikerül, azt is elve­szíted, amit most még a kezed­ben tarthatsz! Sober nyugtalanul a karórájára pillant. - Csak maradj veszteg, hívom a segítséget, hogy biztosítson té­ged! - Csak veled akartam felezni. - Ha három részre osztjuk, ak­kor is sokat hoz a konyhára! - Csak egy kérdésre felelj! Ha ordítozni kezdene, mit csinál­nál? A pisztollyal fejbe vágod? Sober elhűlve nemet int. - Vagy lelövöd, hogy soha meg ne mukkanjon?! - Hogy tehetném meg azt?! - Áprilisban hárman voltatok, és simán ment minden. Autóra ebben az esetben nincs szükség. A pénzestáskával befutsz az ud­varunkba. De egy társra, egy „gyanús alakra" szükséged van, aki ott áll majd a kapu előtt, s amíg te el nem tűnsz, sakkban tartja a nőt. Jól mondom? Sober bólintással válaszol. - Hívhatom a segítséget? - Hívd, de már nincs sok időnk... - Néhány pillanat múlva itt le­het, a közelben lakik - hazudja Ria, mert Sober még nem tudja, hogy a presszó tulajdonosa azo­nos a Séf személyével. Ria a te­lefonhoz lép, testével eltakarja a készüléket, hogy az „akciózó" Fehér ne láthassa, milyen szá­mot teker ki. A földszinti presz­szó irodájában cseng a telefon. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents