Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-23 / 195. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 23. VENDÉGKOMMEIMTÁR Meglepetésre várva Harminckilenc ellenzéki kép­viselő kérésének eleget téve Ivan Gašparovič keddre ösz­szehívta a parlament ülését. Napirendjén egyetlen kérdés szerepel: annak a javaslatnak a megvitatása, amely indítvá­nyozza a nemzeti tanács 1996. december 4­én elfogadott hatá­rozatának a meg­változtatását. Ez a hírhedt 482. számú határozat megaka­dályozta František Gauliedert képvise­lői mandátumának további gyakor­lásában. Az alkotmánybíró­ság ismert döntésé­nek indoklásában egyebek között azt is megál­lapította, hogy a jogellenes döntés helyrehozása annak a szubjektumnak a kötelessé­ge, amely ezt a cselekedetet elkövette. Ez pedig a nemze­ti tanács - állapította meg az alkotmánybíróság. A legegyszerűbb döntés az lenne, ha kedden a parlament törölné decemberi határoza­tát, amelyben tudomásul vet­te Gaulieder képviselői man­dátumának megszűnését és azt a tényt, hogy helyét Belan, az addigi tartalék fog­lalta el. így helyreállhatna az eredeti állapot. Igaz, annak az árán, hogy utólag nem értenek egyet a mandátumvizsgáló bizottság jelentésével. Az ellenzék mást javasol. Ők nem a decemberi határozat megsemmisítését, hanem megváltoztatását javasolják. Ebben az esetben törlik az említett határoza­tot, a bizottság je­lentését, viszont Belan képviselő mandátuma csak a javasolt módosító javaslat elfogadá­sakor veszítené el érvényét. Mindkét megoldás számos súlyos al­kotmányos kérdést vet föl. Mennyire törvényesek példá­ul a parlament december óta hozott határozatai? Miként törölheti ez a törvényhozó testület egyik saját bizottsá­gának a jelentését? Vajon a mandátum a módosító javas­lattal együtt érvényét veszít­heti-e, illetve egyáltalán legi­tim volt-e december óta? Ma még csak egyetlen dolog tűnik világosnak: a kormány­koalíció nem óhajtja meg­szüntetni a mostani alkot­mányellenes állapotot. A töb­bit meglátjuk kedden. Módo­sítójavaslatok és meglepeté­sek nincsenek kizárva. A szerző a Sme kommentá­tora. JEGYZET A nagy szájmenés... KERTÉSZ GÁBOR Tudják, mi az? Vízben van, és motyog. Nem tudják? Motyó­medve. A leszármazottja, unokája pedig, kies honi viszonya­inkhoz igazítva: a politikus. Nem szeretnék belegyalogolni ezeknek a kedves maciknak a családfájába, és a lelkivilágukat sem akarom megzavarni az összehasonlítással, de politikusaink - tisztelet a kivételeknek, egy fehér hollón meg tudnám őket számolni - ugyanazt mű­velik, mint a motyómacik: motyognak a vízben. Mert vízben vannak nyakig, és akkor még illatosan finom voltam, mert volt gyerekszobám. Szóval nyakig vannak, és motyogják az érthetetlen frázisokat hónapok, évek óta már. Hogy ők aztán mindig, mindenütt és mindent, csak hát, de, azonban, most, majd, ha ők, csakis ők, fogjunk össze, száll­junk síkra... Szálljon a madár - szárnya van, ha hülye. De nem az, mint ahogyan a legtöbb választópolgárt sem kísérge­tik a nap huszonnégy órájában kényszerzubbonnyal markos ápolók. Azt még talán elfogadom, hogy hiszékeny. Volt. De mára kikupálódott. Nem hisz már a szép szavaknak, a tettek­re kíváncsi. Sőt pimaszul még számon is kérheti a választások előtt tett ígéreteket. Hogy hol is voltak négy évig a motyóma­ci-unokák, akik a választások közeledtével mintha kezdené­nek begerjedni, mocorogni a nyakigban. Mintha éreznék, hogy ideje volna legalább látszólag törődni azokkal, akik rá­juk szavaztak. Esetleg leereszkedni a tömeghez. Még egyszer mondom, nem akarok általánosítani, de várha­tó, hogy lesz majd megint falugyűlés, nagymíting meg hasduma, tavirózsa aranyláncon, pántlikás köcsögduda, kul­túrműsor sültkolbásszal, heveny, jó nagy szájmenés. Ami ugye, egyszerűbben és motyómaciul: híg, folyékony szómotyás... •i ....i. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk/ - Használjuk ki az idei nyár utolsó derűs napjait. A jövő héten újra összeül a parlament, oda lesz a jókedvünk meg a nyugalmunk! (Szmodis Imre karikatúrája) Ne bánjuk, hogy fenékig kell ürítenünk a nyugat-európai keserű tejfölt Hurrá, utazzunk! Harminchat órát utazni autóbuszon akkor is fá­rasztó, ha a Pozsony és London között közlekedő távolsági busz kényelmes, s a London és a dél-skóciai Edinburgh közötti járat színvonalára sem lehet pa­nasz. GRENDEL LAJOS Most, hogy nemrég részt vettem a nemzetközi írószervezet, a PEN edinburghi kongresszusán, a magam tapasztalatai alapján állíthatom, hogy így van. Bár a buszozás tényleg fárasztó, de vi­szonylag kevés pénzbe kerül és komfortos. Kellemetlenebb, ha az ember­nek minduntalan az értésére ad­ják, hogy nem igazán szívesen ... értésére adják, hogy nem igazán szí­vesen látott vendég. látott vendég. Na nem az edin­burghiak számára, hanem ami­kor belép az EU valamelyik or­szágába. A német határőr Passaunál min­den útlevelet szúrós szemmel és tüzetesen megvizsgál. Hát per­sze, a schengeni egyezmény, só­hajt a hazánkfia. Most szűrik ki a nemkívánatos személyeket. De ez még hagyján. A rövid franciaországi szakasz azonban már valódi meglepe­téssel szolgál. A francia csendőrök, valahol az országút közepén, néhány kilométerre Valais-tól félreállítják a buszt, és leszállítják az utasokat. Útlevél­ellenőrzés, aztán az utasok egy­harmadának a csomagjait is át­nézik. Egy Funes termetű és temperamentumú kis francia pattog és ugrál. Átvillan az agyamon, hogy ezek a Funes-csendőrfilmekből ta­nultak meg viselkedni. Hiába, nagy művész volt az öreg. Végre kiderül, cigarettacsempészeket keresnek. Nem is tudtam, hogy a mi Marsunk vagy Dalilánk ilyen kelendő cikk odaát. Meg hát ezeknek a tinédzser lányok­nak valóban az arcára van írva, hogy dohánycsempészek. Fran­cia csendőr szemével úgy néz­nek ki. Nyugat-Európa sem fenékig tej­föl, mondja az egyik utas. Egy másik, hogy ezt a magyarokkal, csehekkel, lengyelekkel biztos nem csinálják. (Azért én erre sem vennék mérget.) Doverban, a csatorna túlpartján mindez majdnem megismét­lődik - csak hát finomabban, ud­variasabban, angol módra. Engem is kifaggat a határőr (mi az a PEN-klub, van-e visszafelé szóló jegyem, mennyi pénz van nálam, jártam-e már Britanniá­ban, lesz-e szállásom?). Attól tartok, a végén megkérdezi még, hogy íróként eurokom­form vagyok-e, illetve az EU­szabványoknak megfelelően írok-e. Vagy attól fél, hogy ott­maradok, s az angol irodalom nagyobb dicsőségére ezentúl csakis angolul fogok írni, s elho­... a szemébe mond­ták, hogy ha nem tud angolul, minek jön... mályosítom angol kollégáim dicsőségét? Az egyik utasnak állítólag a sze­mébe mondták, hogy ha nem tud angolul, minek jön Angliá­ba. Egy másikat (fiatal lány) pe­dig visszafordítanak Doverből mint nemkívánatos személyt. (Pedig esküszöm, nagyon kívá­natos volt.) Azért csak utazzunk, amíg lehet. S azt se bánjuk, hogy közben fe­nékig kell ürítenünk a nyugat­európai keserű tejfölt. Csak az ember ne emlékezne ilyenkor hajdan volt lelkesedésére, eufó­riájára, illúzióira! A szerző a szlovákiai PEN­klub elnöke. Felújítják a kastélyt Politikusok szálláshelye Pozsony. 1991-ben kezdődött az 1945-ben államosított orosz­vári kastély helyreállítása. A munka befejezése után az állam vezetőit és az országba érkező külföldi küldöttségeket fogja szolgálni. 1843-ban építették, utolsó tulajdonosa Lónyay Ele­mérgrófvolt. (TASR) OLVASÓI LEVELEK Útban Kánaán felé? A már kánaáni viszonyok kö­zepette élő kormányhű kiváltsá­gos réteget leszámítva a Tren­csénteplicben kidolgozott úgy­nevezett gazdaságélénkítő cso­magocska hamarosan ólomne­héz teherré válik az ország la­kosai számára. A neheze csak ezután következik, hiszen pél­dául az energia árának emelése hamarosan általános drágulást hoz magával a gazdasági élet számtalan területén. Néhány hónappal korábban a postai szolgáltatások díját is „csak" 20 Silvia Vadovičová restaurátor. százalékkal emelték (hivatalo­san), ám a liberalizációs intéz­kedések nyomán a képeslapra már háromkoronás bélyeget kell ragasztani - ez 50 százalé­kos drágulást jelent, és még folytathatnám tovább. Ugyan­akkor a közelmúltban beharan­gozott 10 százalékos nyugdíj­emelés sok nyugdíjast nem érin­tett, vagy pedig az emelés keve­sebb volt a beígértnél. A közel­múltban bevezetett behozatali illeték a külföldi áruk mintegy 80 százalékát érinti - ezt is a mi pénztárcánk sínyli meg. Kor­mánykörökben gyakori a vád, hogy a magas fizetések nincse­nek alátámasztva megfelelő ter­melékenységgel, ezért szigorú bérszabályozásnak nézhetünk (TA SR-fotó) elébe. Bár a köztársasági elnök újratárgyalásra visszaadta a tör­vényt, ám - ismerve a pozsonyi parlamentben uralkodó viszo­nyokat - a többségi kormányko­alíció szavazógépezete Gaulie­der nélkül is eleget tesz az „el­várásoknak". Szerintem a hiba ott keresendő, hogy számtalan esetben olyan kormányhű em­berek tettek szert óriási vagyon­ra, akik nem tudnak, vagy nem is akarnak gazdálkodni a meg­szerzett forrásokkal, egyedüli céljuk a mielőbbi megtollaso­dás, a számlát pedig az állam polgárainak nyújtják be meg­szorító intézkedések, elbocsátá­sok, áremelések formájában! Meggyőződésem, hogy hamaro­san emelkedni fognak az utazá­TALLÓZÓ SME Michal Barila ügyész, aki a nép­szavazás meghiúsításával gya­núsított Gustáv Krajči belügy­miniszter ügyével foglalkozik, a lapnak elmondta, hogy szeretné tanúként meghallgatni Michal Kováč államfőt és a szavazóla­pokat kinyomtató Perex Rt. igazgatóját is. A Perex képvise­lőjétől azt akarja megtudni, hogy hány szavazólapot nyom­tattak és szállítottak három, il­letve négy kérdéssel. Ki akarja kérni az erre vonatkozó meg­rendeléseket és számlákat is, hogy tisztázni tudjon minden kérdést a szavazólapokkal kap­csolatban. A bizonyítékokhoz fogja csatolni a válaszadást megtagadó belügyminiszternek a népszavazással kapcsolatos valamennyi nyilatkozatát is. Az ügyész elmondta: meggyőződé­se, hogy a maga részéről szep­temberben lezárja az ügyet. PRÁCA Visszatérve a szvidniki autó­busz-vezetők sztrájkjára, a lap megállapítja, hogy többről volt szó, mint béremelésről, hiszen a sofőrök naponta kockára teszik saját maguk és utasaik testi ép­ségét. Bár emelik a bérüket, a járműpark állapotának javulá­sára mégsincs remény. PRAVDA Mint ahogy a szlovák állam ide­jén minden gárdistának meg­volt a maga zsidója, hogy az esetleges vesztes háború után alibit szolgáltasson neki, miért ne lennének meg a DSZM-nek is a maga magyarjai - teszi fel a kérdést a lap tárcaírója. Van már saját ifjúsági szervezete, szakszervezete, vannak saját gyógyszerészei, orvosai, priva­tizátorai, tiszteletbeli vállalko­zói, van saját államapparátusa, televíziója - éppen saját ma­gyarra nem telne neki? „Isme­rek legalább három olyan ma­gyart a kormánykoalícióban, aki abban a bizonyos kormány­közi bizottságban jól védelmez­né Szlovákia gyönyörű nevét. Parasztudvar, Őrvezető és Locs­pocs úrról, vagyis Hofbauerről, Slobodníkról és Slotáról van szó. Talán Szlovákia jó híre ér­dekében készek lennének még arra az áldozatra is, hogy átke­reszteltessék magukat." NÁRODNÁ OBRODA A Ghymesről közölt méltató írásban a szerző beszámol arról, hogy a híres együttes népzenére épülő, úgynevezett világzenét játszik, s bár elsősorban a ma­gyar népzenéből merít, egyre népszerűbb a szlovák zeneked­velők körében is. Végül idézi a londoni BBC zenei főszerkesz­tőjének véleményét is: „Ez egy egyedülálló magyar együttes, amely képes hitelesen megvaló­sítani a népzenéből kiinduló újabb és újabb ötleteit anélkül, hogy amolyan közép-európai giccset állítana elő." sí költségek is, s ezzel újabb po­font adnak az ingázó alkalma­zottaknak. Az ország külföldi eladósodásában az a legmeg­döbbentőbb, hogy az Oroszor­szággal szembeni adósságunk 23 milliárd koronára rúg! Elég volt a meg nem tartott ígérgeté­sekből, a sok ünneplés és (ön)tömjénezés után az illeté­keseknek ideje volna levonniuk a megfelelő következtetéseket, és tisztább, igazságosabb úton elindulniuk, hasznosat, előre­mutatót kellene letenniük az or­szág asztalára, ugyanis ha ez így folytatódik tovább, akkor nagyon nehéz jövő vár Szlová­kia lakosaira. Szabó Sándor Királyrév Juraj Hrabko

Next

/
Thumbnails
Contents