Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-22 / 194. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 22. KOMMENTÁR Mégis, ki dirigál? GÖRFÖL ZSUZSA Bosznia szerbek uralta területein, a nagyképűen Szerb Köztár­saságnak nevezett enklávéban áttekinthetetlenebb a helyzet, mint a harcok idején volt. Akkor tudtuk: a horvátok és a bos­nyákok harcolnak a szerbek és néha egymás ellen, a szerbek pedig mindeki, még a nemzetközi erők ellen is. Politikai veze­tőjük Karadzsics, katonai vezérük Mladics volt, s mögöttük ott volt még néhány kisvezér, köztük Krajisnik és Plavsics asszony. Na de most! Amikor Biljana Plavsicsból az előbb felsorolt „urak" államfőt csináltak, abban bíztak, hogy személyében megtalálták az egyetlent, akire a világ nem mondhatja, hogy a kezéhez vér tapad, ezért tárgyalóképes. Szalonképességével kapcsolatban már lehetnek kételyeink, hiszen a háború idején mindvégig ahhoz a vezetéshez tartozott, amely jóváhagyta és irányította a - és itt következhetne a gaztettek és tömeggyilkos­ságok hosszú felsorolása. Csakhogy a boszniai szerb stratégák ezúttal rosszul számoltak: Plavsics önállósította magát, s a bé­kesség felé araszoló különutasságához még híveket is szerzett, de főleg támogatókat, élükön Bili Clinton amerikai elnökkel. Pestiesen szólva: ez nem semmi! Őt támogatják az ENSZ rend­őri erői és az SFOR vezérkara is - nemcsak szóban, hanem akár fegyverrel is. Természetesen a magukat lejáratott, félreállított, háborús bűnökkel vádolt, de még mindig komoly befolyással, népszerűséggel és fegyveres erővel rendelkező volt nagyok kü­lönösen azt veszik zokon, hogy Placvsics éppen akkor vitte ke­nyértörésre a dolgot, amikor ellenük komolyan beindult a nem­zetközi hajtóvadászat. Pedig hajói belegondolunk, a sorrend éppen fordított: amikor a külvilág Plavsicsban felfedezte azt a helyi politikust, aki hajlik a jó szóra és a megegyézésre, s akinek valamelyest hátországa is van, akkor végre rászánta magát a le­számolásra Karadzsicsékkal. Hiszen köztudott: a legkereset­tebb háborús bűnösöket már hetvenhétszer elkaphatták volna a kéksapkások, de mindig vaknak és süketnek tettették magukat. Hivatalosan arra hivatkoztak, hogy ez nem a feladatuk, de va­lójában féltek a harcok kirobbanásától, a nyilván elkerülhetet­len terrortámadásoktól. Magyarán: féltették a bőrüket. És ez, valljuk be, nagyon is érthető. Van még egy-két kérdés, ame­lyekre jó lenne tudni a választ, mielőtt elkezdenénk csodálni Plavsics bátorságát és tisztességét. Miért tartotta olyan sokáig titokban valódi szándékait, igazi politikai meggyőződését? Mi­kor és miért következett be nála az - úgymond - megvilágoso­dás? Azelőtt volt képmutató vagy most? Hajlandó végigmenni ezen az új úton, vagy adott esetben kész bármikor visszafordul­ni? Maga választotta a szerb Jeanne d'Arc szerepét vagy ráosz­tották? Mégis, ki dirigálja ezt a boszniai szerb kakofóniát? JEGYZET Fejlesztés? Utasítás? GAÁL LÁSZLÓ Évek óta készül az ország új területi fejlesztési koncepciója. Ajelenlegi, a második változat a folytatása annak, amelyet 1994-ben fo­gadott el a kormány, és az egész annak az 1989 előtti anyagnak a folytatása, amely Szlovákia Urbanizációs Terve néven vált hírhedté. Legalábbis a Demokrata Párt ezt állítja, és olyan komoly­nak tartja a problémát, hogy rendkívüli sajtóértekezletet hívott össze, amelyen rámuta­tott a fejlesztési koncepció hi­báira. Elsősorban arra, hogy az is­mét a centralizált államhatal­mat szolgálja. Mert amíg a he­lyi fejlesztésben a helyi önkor­mányzat, vagyis a község la­kossága, illetve választott képviselői döntenek, addig a nagyobb területi egységek, kerületek fejlesztését a kerü­leti hivatalok kezelik - a kor­mány döntései alapján. Va­gyis az állampolgárnak vagy választott képviselőinek sem­mi beleszólásuk az őket is érintő ügybe. Például egy vízierómű vagy egy autópálya építésébe. Ha valóban úgy van, ahogyan azt a demokra­ták vezetői állítják, akkor mi a különbség a mostani fejleszté­si terv és a totalitárius állam idején megvalósított tervek között? Akkor sem kérdezték meg a polgármestert, bele­egyezik-e abba, hogy a falu helyén víztározó épüljön vagy építhetnek-e éppen ott autó­pályát. Igaz, nem is kérdez­hették, mert polgármester nem is volt. Csak HNB-elnök volt, akitől nem kellett sem­mit kérdezni, aki pártutasítás­ként kapta meg a tervet. Ma már ugyan van polgármester, de ha a fejlesztési terv való­ban úgy fog működni ahogy tervezik, akkor ugyan meny­nyiben változott a helyzet? Ha a polgármester nem a megfelelő pártba tartozik, ak­kor úgysem hallgatják meg. Ha pedig a megfelelő párt (mozgalom) tagja, akkor meg úgyis a fentebb említett eljá­rás - a pártutasítás - érvé­nyesül. *.* f*!'*'! Ä iSI ÄFJ1MM : Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika -(5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küld ünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Horn: - Mečiar úr, medig bírja még ezt a hintázást?! (Szűcs Béla karikatúrája) Az Alkotmánybíróság döntését nem bírálni kell, hanem tiszteletben tartani Kiút a válságból Közismertek a tények. Gaulieder képviselőt azzal az indokkal zárták ki a par­lamentből, hogy lemon­dott képviselői mandátu­máról, holott kétszer írás­ban, többször pedig szó­ban - még a parlamentben is - nyilatkozta azt, hogy nem óhajt lemondani. PETER WEISS Ez a kizárás, továbbá az a tény, hogy a kormánypárti képvise­lők, sőt az alkotmányos ténye­zők sem hajlandóak tiszteletben tartani az alkotmánybíróság döntését, egyaránt az elidege­nedett kormányhatalom mélyü­lő morális és politikai válságáról tanúskodik. Távol állok attól, hogy František Gauliedert mindezekkel össze­függésben politikai hősnek ki­áltsam ki. Ő mindössze az első áldozata annak a megengedhe­tetlen gyakorlatnak, melynek során úgy igyekeztek bebeto­nozni és kordában tartani képvi­selőiket, hogy kötelezvényt írattak velük alá: kötelesek meg­fizetni a választási kampány so­rán rájuk fordított 5 millió koro­na költséget, amennyiben el­hagyják képviselői klubjukat. A mostani válság lényege, hogy bosszút álltak az „árulón", aki ott merészelte hagyni a HZDS képviselői klubját, egyúttal pe­dig megfélemlítették azokat, akik hasonló lépésre készültek. A rezsim olyan eszközt válasz­tott, amely alkotmányellenes. Másként fogalmazva: a bosszú és a megfélemlítés hatásának az elérése fontosabb volt a rezsim számára, mint az alkotmány tiszteletben tartása, továbbá a Szlovák Köztársaság nemzetkö­zi tekintélyének a megőrzése, éppen most, amikor az ország az euroatlanti szervezetekbe sze­retne bejutni. OLVASÓI LEVELEK Vigyázzunk a gyalogosokra! Az Új Szóban aug. 12-én közölt Vigyázzunk a gyalogosokra! cí­mű cikk kapcsán szeretném a ta­pasztalataimat közzé tenni. A félreértések elkerülése végett előre kijelentem: tisztelet a kivé­telnek! Tény, hogy a gyalogosok meggondolatlanul lépnek a gya­logátkelőhelyre (zebra), sokszor még a fejüket is elfordítják. Pá­ran, annak ellenére, hogy tényle­gesen 15-20 méterenként van Sem az alkotmánybíróság dön­tése, sem az Európai Unió, sem pedig az Európa Tanács egyér­telmű jelzései nem tudták jobb belátásra bírni a kormánypártok parlamenti klubjait, holott nyil­vánvaló: az alkotmánybíróság döntésének a tiszteletben tartá­sa az egyik elengedhetetlen fel­tétele annak, hogy Szlovákiát egyáltalán meghívják az Euró­pai Unióba való belépést meg­előző tárgyalásokra. A HZDS jo­gi szakértői, akik egyúttal alkot­mányos tényezők is - elsősor­ban Brňák és Cuper urak, de még Ivan Gašparovič, a parla­ment elnöke is - több esetben nyilvánosan kétségbe vonták az alkotmánybíróság döntését. Ahelyett, hogy személyes példá­val jártak volna elöl a jogállam értékrendjének és az alkotmá­nyosság megőrzésért tevékeny­kedő független bírói testület döntéseinek a tiszteletben tartá­sában. Különösen veszélyesnek találom a Peter Brňák jogi mű­helyéből felröppentett érvelést, miszerint a képviselőknek nem A kormányhatalom morális és politikai válságáról tanúskodik. kell tiszteletben tartaniuk az al­kotmánybíróság döntését, tehát nem szükséges szavazatukkal eltörölni azt a határozatot, amellyel Gaulieder képviselő­társukat megfosztották a man­dátumától. Ervelése szerint a Szlovák Köztársaság Alkotmá­nyának 72. cikke értelmében a képviselők lelkiismeretük sze­rint élnek a mandátumukkal, nem kötelezi őket semmiféle döntés vagy rendelet. Ezek sze­rint képviselői esküjük sem, amelyben kötelezték magukat az alkotmány és más törvények megtartására, s olyan tevékeny­ségre, melynek révén ezeket az átkelőhely, előszeretettel szalad­gálnak jóval mellette, veszélyez­tetve önmagukat és a közúti for­galmat. Szerintem azon az átke­lőhelyen, ahol nincs fényjelző, csoportosulniuk (2-3 személy) kellene a gyalogosoknak ä jár­dán. A gyalogosra is vonatkoz­nak a közúti közlekedés szabá­lyai, így ő sem korlátozhatja, ve­szélyeztetheti a forgalmat! A fel­háborodott gyalogosok ne feled­jék, hogy a helyzet sem a rend­szám felírásával, sem szitkozó­dással nem fog javulni, csak egy kis önkritika gyakorlásával. Orosz Erika Pódafa elveket meghonosítják és alkal­mazzák az életben. Ez a filozófia a jogállam alapjait kezdi ki, mert jogi relativizmust és bizonytalanságot hint el a tár­sadalomban. Ha a képviselők egy része valamiféle emberfö­lötti pózba vágja magát, ahol megengedhetik maguknak azt, hogy nem tartják tiszteletben az alkotmánybíróság döntéseit és a törvényt, akkor mindezzel a tár­sadalom erkölcsét és erkölcsisé­gét zilálják szét, hiszen minden demokratikus jogállam pillére a törvénytisztelet, függetlenül at­tól, hogy bizonyos helyzetben az egyén vagy valamilyen ér­dekcsoportok számára mindez előnyös vagy pedig kedvezőt­len-e. Ha a törvényhozók kije­lentik, hogy az alaptörvényt nem feltétlenül tartják tisztelet­ben, akkor ezzel vajon nem ösz­tönzik a bűnözőket, a visszaeső­ket arra, hogy újabb bűntetteket kövessenek el? Ha a kormány­pártiak nem óhajtják tisztelet­ben tartani az alkotmánybíróság döntését, akkor ez nem csupán az ő erkölcsi és politikai hitelü­ket kérdőjelezi meg, hanem a polgárok körében általában a politika iránti bizalmat is alapja­iban rengeti meg. Újra egyfajta úri huncutságként bélyegezik meg a politizálást, amely ellen képtelenek hatékonyan fellépni, cselekedni. A mélyülő erkölcsi és politikai válságból egyetlen kiút vezet: nem bírálni, két­ségbevonni kell, hanem tiszte­letben tartani az alkotmánybíró­ság valamennyi döntését. A par­lament rövidesen sorra kerülő ülése - amelyet a képviselők egy csoportja kezdeményezett ­egyértelművé teszi, hogy a kor­mánypárti képviselőknek lesz-e politikai akaratuk e követel­mény érvényesítésére. A szerző a DBP parlamenti képviselője, a fenti cikket szer­kesztőségünk felkérésére írta. Holló a hollónak... Van rá példa, hogy ez a közmon­dás nem érvényes. Ez kisebb kö­zösségek életében is megeshet. Egy kis faluban történt a követ­kező eset. Az egyik szövetkezeti tag földjének bizonyos részét ki­kérte a szövetkezettől. Annak hi­vatalos rendje és módja szerint meg is kapta. A szövetkezet kö­zös beleegyezés alapján egy fél­reeső, elkeskenyedő földdarab­ból elégítette ki a kérelmező igé­nyeit. Azt hittük, ezzel megoldó­dik a dolog, nyugodtan munká­SME Már csaknem két hete készül Javorský egészségügyi minisz­ter arra, hogy válaszoljon Mari­an Andelnak, aki kijelentette, hogy a minisztert le kell váltani. Ez jelzi, hogy a miniszter elné­zően, személyes véleményként kezeli a képviselő kijelentését. Az állam által az egészségügy­nek juttatott pénz nem elegen­dő, és ha nem lépnek érvénybe rövidesen a biztosítók racionali­zációs intézkedései, akkor való­sággá válik a tárcát már régóta fenyegető összeomlás. Az egész­ségbiztosítók mély csalódással fogadták, hogy az egészségügyi és a pénzügyi tárca nem vette fi­gyelembe javaslataikat. A mi­niszter tervezett újabb támadá­sa a biztosítók licencei ellen nem tudja önmagában előte­remteni a hiányzó több mint 5 milliárd koronát. PRÁCA Jozef Kalman nem a legmegfe­lelőbb személy Szlovákia integ­rációs aktivitásának irányításá­ra. Ha másért nem, akkor azért, mert a munkáspártot képviseli, amely nem támogatja az EU­tagságot, míg a kormányprog­ram elsődleges feladatként ha­tározza ezt meg. A kabinet az EU-csatlakozásról folytatandó tárgyalásokra Jozef Šesták kül­ügyi államtitkárt nevezte ki fő képviselőjének. Kalman kineve­zése lett volna logikus, a kor­mány azonban Šesták mellett döntött. Nem logikusan, de hasznosan. A kormányszóvivő szerint a cél a párbeszéd bővíté­se az EU-val. NOVÝ ČAS Horn Gyula magyar kormányfő is Szlovákia külföldi megítélésé­nek javítására törekszik. Me­čiarral való legutóbbi találkozó­ján azt javasolta, hogy az alap­szerződés megvalósítását fel­ügyelő bizottságokban a szlová­kiai magyar kisebbség képviselői is helyet kapjanak, hogy a szlo­vák kormány mielőbb oldja meg a kétnyelvű bizonyítványok kér­dését, november 30-ig fogadja el a nyelvtörvényt és nagyobb mértékben dotálja a kisebbségi kultúrát, oktatást és sajtót. Ha ugyanis a szlovák politikai veze­tők megoldanák ezeket a problé­mákat, talán kievickélnének ab­ból a nemzetközi „karambol­ból", amelyet az okozott, hogy Szlovákiát nem veszik fel az euroatlanti struktúrákba. NÁRODNÁ OBRODA Az állami költségvetésből mint­egy 800 millió koronát fordíta­nak majd 1998 és 2004 között ­a kormány javaslata szerint - a népszámlálás előkészítésére, le­bonyolítására és az adatok fel­dolgozására. A költségek egy la­kosra számítva 150 koronát tesznek ki. A kormány ezen a héten hagyta jóvá a népszámlá­lásról szóló törvényjavaslatot. A népszámlálás 2001-ben lesz, és áttekintést kapunk a népesség­ről, a lakásokról és felszereltsé­gükről, a lakóházakról. hoz foghatunk. A neheze azon­ban csak ezután következett. A volt tulajdonosok - akik bérbe adták földjüket a szövetkezetnek - földjeinek egy része is bele­esett a kimért földterületbe. S most, hogy látják a virágzó kul­túrát, amelyet kialakítottunk, el­fogta őket az irigység és a gyűlö­let. Minden eszközt és módszert felhasználnak azért, hogy a szá­munkra kimért területről elűzze­nek. Egy idegennel szemben nem tennék meg ezt, saját fajtá­jukra viszont annál győlölködőbben támadnak. Demeter Ferenc Szepsi

Next

/
Thumbnails
Contents