Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-21 / 193. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 21 KULTÚRA 9 Kisvárdán két előadásban várta szerep a friss színművészeti főiskolást. Vincze Emőke távolodó jelenetei Visszajátszás Vörös haj és csillogó zöld macskaszemek. Vincze Emőke első ismertető­jegyei. Remek hang, kiváló tánctudás, amit Ladányi Andrea balettművész is észrevett, a következő, majd az érzékeny lélek és a roppant erő jön, melyet nem mutat, de kíséri min­denhová. BÁRÁNY JÁNOS Otthonról, Vágkirályfáról a Ko­máromi Jókai Színházba, s on­nan Pozsonyba, a színművészeti főiskolára, melynek ősztől lesz hallgatója. Vörös hajadról jut eszembe: Mikó István színművész azt nyilatkozta nemrég, hogy pár mondat után tudta, neki az a kis vörös kell Mária Amnesia nővérnek az Apácákba. Ezt a próbafolyamat alatt tud­tam meg. Hogy a La Mancha lo­vagjában észrevett, és engem választott a szerepre. Hatalmas energiát szabadított fel ben­Maradt belőle a főiskolai felvé­telire is?" Negyedik próbálkozásom volt az idei. Az első felvételi óta rengete­get tanultam a darabokban, me­lyekben játszottam. A nagy meg­mérettetés előtt hetekkel a köte­lező anyagokkal aludtam el, etű­dökkel ébredtem. Az előző há­rom felvételin szétszórt voltam, kapkodtam, s ezért nem tudtam azonnal feldolgozni az instrukci­ókat. Az eddig gyűjtött tapaszta­lat meg a szerencse segített. Fel­vettek. Miképp tudtad meg az ered­ményt? Anyukám telefonált a színházba, s amikor felolvasta az értesítő szövegét, örömömben sikítozni kezdtem. így gyorsan elterjedt a hír, hogy felvették a Szöszit. Szö­szi a becenevem. Félek is, várom is a főiskolát. Szeretnék minden tudást magamba szívni. Négy év után kerültem be, nagyon érté­kelem, hogy végre ott tanulha­tok. Izgő-mozgó ember vagy. Nem csoda, hogy a nemrég véget ért évadban két koreográfus asz­szisztense lehettél. Elena Lindtneré és Nagy Györgyé. Elena Lindtnerrel bejött az erő a színházba. Emberséget tanultam tőle. Láthattam, hogyan lehet mozgással „takarítani", és akár humorossá tenni egy helyzetet. Nagy György nagy rutinnal taní­totta táncolni a Légy jó mindha­lálig gyermekszereplőit, pedig kemény munka az ilyesmi. Neki sikerült, ezért csodáltam. Az Apácákban László Péter koreog­ráfus adott feledhetetlen él­ményt. Felkészültségével, pro­fizmusával. Látom, rohansz. Kisvárdából érkezték a Bál a pusztán című Illyés-darab előadásai után. De már utazol is vissza, mert új szerep vár. Vidnyánszky Attila színészekből verbuválta a Bál a pusztán sum­máslányainak és summáslegé­nyeinek csapatát. Táncolunk, vé­gigkísérjük a cselekményt. Attila remek rendező, örülök, hogy dolgozhattam vele. Felkészültsé­gével és pontos rendezői utasítá­saival tudta, miképp lehet rövid idő alatt jó előadást csinálni. Tordy Géza színművész rendezi a másik kisvárdai előadást, Ödön von Horváth Férfiakat Szelis­tyének című darabját, melyben a Vörös Nő szerepét kaptam meg. A tervek szerint mindkét produk­ciót felveszi a tévé. Véget ért az első felvonás. Ha visszajátszanánk szerepeidet, kilencvenháromtól, a Pop­fesztivál egyik statisztájától, kilencvenhétig, a Dundo Maroje Laurájáig, melyik sze­rep hagyta a iegmélyebb nyo­mot a lelkedben? A Nem félünk a farkastól című Albee-darab Honey-ja. Az első igazi nagy szakmai feladatom volt. A talpától a haja száláig meg kellett küzdenem ezért a nőért. A sorsa érintette meg a lelkem. Olyan érzéseket kellett megmutatnom, melyek nagy ré­szét még nem éltem át. Két fesztiválon szerzett díj, meg egy házon belüli elisme­Hetvenhét éves korában elhunyt Siposs Jenő. Mindvégig a színház és az irodalom vonzásában élt Az anekdotázó színész DUSZA ISTVÁN Sokat tudott a szlovákiai ma­gyar színjátszásról. Ezt mutatja pályája is, amely sohasem volt egyoldalú. 1920. július 1-én született Somorján. Reménytel­jesen induló jogászi pályáját ál­dozta fel a színházért, amelyet annyira szeretett. 1950-ben a budapesti jogi karon végzett, majd két évnyi jogi gyakorno­koskodás után 1952-ben lett a komáromi Magyar Területi Színház tagja. Mindvégig a szí­nészet és az irodalom, elsősor­ban a drámaírás iránt vonzódó emberként élt. Színészi alakítá­sai közül elsősorban a komédiák kisembereinek figuráit, tragédi­ák epizódszerepeit és színmű­vek főszerepeit őrzik a színlapok és a kritikák. Volt Basilio a A se­villai borbélyban, Von Kalb az Ármány és szerelemben, Vicen­tio A makrancos hölgyben. Siposs Jenő 1966-tól nyugdíjba vonulásáig nemcsak színésze, hanem irodalmi lektora is volt a komáromi magyar színháznak. Társulati tagsága alatt mesejá­tékokat és vígjátékokat is írt. Ezek közül néhányat hivatásos színházak is bemutattak, de leg­többjüket (Jávorfácska, Tüleke­dők, A farkas és az őzike, Ma­jomszeretet, Bumeráng, A cso­dálatos erszény, Nagy baj az agybaj, Utazás Idómiára) ama­tőrök játszották igen gyakran. Egyike volt azoknak a humoris­táknak, akik elsősorban a Szlo­vák Rádió Magyar Adásában igyekeztek megteremteni a szlo­vákiai magyar kabaré műfaját. Számos humoreszkjét, villám­tréfáját, kabaréjelenetét saját maga adta elő. Amikor legutóbb beszélgettünk, elsősorban emlékiratainak meg­írására biztattam. Nem véletle­nül. Amíg a súlyos betegség ki nem ragadta a mindig vidám és nevetéstől hangos asztaltársasá­gaiból, rendszerint színészek­ről, rendezőkről, írókról, újság­írókról, de egyszerű nézőkről, komáromi polgárokról is szám­talan anekdotát, történetet me­sélt. Most az életkorát jelölő két kaszás (77) vitte el. Siposs Jenő személyében egy olyan színész és író távozott el közülünk, aki betegsége hosszú évei alatt is a Matesz hőskorá­nak emberi léptékű történetét őrizgette számunkra. Most za­varban vagyok, mert igazából nem tudom, hogy a színházhoz, a színházi szakíráshoz kötődő unokájára hagyta-e mindazt, amit színházunkról - rólunk ­tudott. Ha igen, akkor a gyász­ban is nagy szerencsénk van; ha nem, akkor mérhetetlen sokat veszítettünk. MOZI POZSONY HVIEZDA: Az ellenfél arca (am.) 15.30,18, 20.30 HVIEZDA­KERTMOZI: Kölykök (am.) 21 OBZOR: Az angol beteg (am.) 17, 20 MLADOSŤ: Csakis ő (am.) 15.30, 17.30, 20 YMCA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 15.30. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; 101 kiskutya (am.) 16.30 Fegyencjárat (am.) 18.30, 20.30 Államérdek (am.) 18.30, 20.30 Lisszaboni történet (ném.-port.) 18 A tükör (or.) 20 Viszontlátásra a pokolban, barátaim (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Az ellenfél arca am.) 18, 20.30 Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Emberrablás (am.) 21 PAT ­PANORÁMA: Hanta boy (am.) 21 GALÁNTA - MOZI: A nyolcadik nap (am.) 20.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: 101 kisakutya (am.) 18, 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Légörvény (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Marvin szobája (am.) 18 ROZSNYÓ ­PANORÁMA: Csakis ő (am.) 19 Hazai magyar festőművészek tárlata Más realitás Vincze Emőke: - Együtt sírtunk, együtt nevettünk. Hiányozni fog ez a színház. (Archív felvétel) rés, a Ferenczy Anna-díj mel­lett, milyen volt ez a négy év Komáromban? Nagyon nehéz elmenni, any­nyit kaptam itt! Csak két hétig voltam most Kisvárdán, de ahogy ismét megpillantottam a színház épületét, összeszorult a torkom. Itt volt a második ott­honom. Valamennyi lehetősé­gért hálás vagyok! Sokféle em­bert ismertem meg. Tanultam tőlük, segítettek, ha szükségem volt rá. Ugy éreztem és érzem magam, mint egy nagy család­ban. Együtt sírtunk, együtt nevettünk. Hiányozni fog ez a színház. De remélem, csak rövid ideig, mert amint lehet, jövök! ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsonyi bemutatkozással, a Más realitás című festészeti kiál­lítással kezdi őszi idényét a Szlo­vákiai Magyar Képzőművészek Társasága - tudtuk meg Lipcsey György elnöktől, szobrászmű­vésztől, amikor a Társaság má­sodik félévi terveiről kérdeztük. A Más realitás című tárlatot, amelyet Kubička Kucsera Klára művészettörténész rendezett, először az esztergomi közönség láthatta. A szlovák fővárosban a Művészetek Házában (Umelec­ká beseda) a Magyar Köztársa­ság pozsonyi Kulturális Intézete támogatásával valósul meg ugyanez a festészeti bemutató ­szeptember huszadikán lesz a megnyitó. Ilyen nagyméretű, csoportos kiállításon a pozsonyi közönség először kaphat képet a társaság tagjainak festészetéről. E kiállítással a Szlovákiai Ma­gyar Képzőművészek Társasága egyébként azt a tervét valósítja meg, hogy csoportos kiállításo­kon mutassa be tagjainak alkotá­sai révén a szobrászatot, a festé­szetet és grafikát. A Társasághoz tartozó szobrászok 1991-ben szerepelhettek hasonló jellegű tárlaton, mint most a festőművé­szek. Alkotásaikat az Időben és térben című kiállításon, melyet Szabó Kinga művészettörténész rendezett, előbb Dunaszerdahe­lyen, a Csallóközi Múzeumban, majd Budapesten, a Duna Galé­riában tekinthették meg az ér­deklődők. A Más realitást Eszter­gom és Pozsony után a dunaszerdahelyi közönség is lát­hatja majd a Kortárs Magyar Ga­lériában. Ahogy a Társaság eddig tette, az idén is felköszönti a kerek évfor­dulót ünneplő tagjait, név sze­rint Barta Gyulát, Jaksics Feren­cet, Kocsis Ernőt és Kopócs Ti­bort. Ők az alkalomhoz illően ju­bileumi kiállításokkal jelentkez­nek majd. Tavaly első alkalommal ítélték oda a Szlovákiai Magyar Képző­művészek Társaságának nívódí­ját. A tagok szavazatai alapján akkor Kubička Kucsera Mára kapta. Lipcsey György elmond­ta, hogy a nívódíjat az idén is szeretnék odaítélni a Társaság tagjaitól december tizenötödi­kéig beérkező szavazatok alap­ján. (tallósi) Ősbemutató Szegeden: A kiátkozott Zenés történelmi játék Kun Lászlóról MTI-HlR Szeged. A Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadjának utolsó előadása egy új magyar zenés történelmi játék bemutatója lesz augusztus 21-én, azaz ma, majd még két estén, 22-én és 23-án: Szörényi Levente és Bródy Já­nos A kiátkozott című művét lát­hatja a közönség. A Kun László királyról szóló zenés játékhoz a szerzőpáros Szentmihályi Szabó Péter azonos témájú történelmi regényét és az ebből készült drá­máját vette alapul. Az előadás a szegedi szabadtéri és a budapes­ti Nemzeti Színház közös pro­dukciója, rendezője Iglódi Ist­ván, a díszletet Csikós Attila, a jelmezeket Rátkai Erzsébet ter­vezte. A címszerepet Tóth Sándor, Er­zsébetet pedig Ráckevei Anna alakítja, a további főbb szere­pekben Pápai Erika, Csomor Csilla, Dörner György, Bubik István, Agátdy Gábor, Vikidál Gyula és Varga Miklós lép szín­padra. REGÉNY T alán arra, hogy gyak­ran nagy r betűvel kezd valamit írni, tölt ki nyomtatványt. Va­lószínű, hogy r-rel kezdődik a neve. A lendülettel írott szavak arra utalnak, hogy nem lehet idős ember. A levelet művelt egyén írhatta. A helyesírási hi­bákat szándékosan véthette, hogy másra terelje a figyelmet. Egoista, nagyon önző lehet, túl­zottan érzékeny. Gyakran meg­történhet, hogy előbb dönt, s utána keres ahhoz magyaráza­tot, indítóokot. A levél tartalma is erről tanúskodik, papucs alatt élő férj benyomását akarja kel­teni. Nagyon is valószínű, hogy nőtlen. De amit el akar magáról hitetni, igaz is lehet. A papucs­érzés összefügghet a valóság­gal, valamilyen nyomás alatt él­het, de hogy mi lehet a rá nehe­zedő papucs, nem tudnám meg­Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 58. rész magyarázni. De azt megállapít­hatom, hogy nagy lendülettel cselekszik. Á levél szövegezése, a betűk, szavak, sorok pontos elhelyezése is arról tanúskodik, hogy intelligens ember, kiváló kombinációs tehetséggel ren­delkezik, minden helyzetben feltalálja magát. A pénz értéke nem számít nála. Tud takaré­koskodni, de szükségtelen dol­gokra is elherdálhatja a pénzt. Drága japán színes tévét, ví­kendházat is vásárolt. Levelé­ben ezt nem félrevezetésül kö­zölhette, megtehette a valóság­ban is. Ha az érem másik olda­lát is szemléljük, a postából lo­pott pénz megfontolt befekteté­sét is jelentheti. A rendőrséghez intézett leveléből azt is kiszűr­hetem, hogy kedélyhangulata igen váltakozó lehet, kérkedni akart, de igazi érzéseivel ekkor sem rukkol ki. Nem szívesen bi­zalmaskodik és kér másoktól se­gítséget, ezt csak kényszerhely­zetben teszi meg. Néha olyan, mint a vaj, kenyérre is kenhet­nék, máskor pedig sündisznóra emlékeztet. Nem harcias, táma­dó szellemű, inkább szerencse­játékosnak mondhatnám, ami élvezetet nyújt számára, de nem engedi meg, hogy mások pengessék a húrjait, olyasmit dörgöljenek az orra alá, amivel nem ért egyet. Végveszély ese­tén azonban nem riad vissza semmitől sem, csak hogy végre­hajthassa szándékát. De túlzott érzékenysége pánikszerű han­gulatot is kelthet nála, kiszámít­hatatlan, váratlan lépésre kény­szerítheti... Ez a jövendölés elgondolkoztat­ja a detektíviroda főnökét, és megkéri Petit, aki a jegyzetfüze­téből olvasta fel az idős grafoló­gus véleményét, hogy az el­hangzottakat gépelje le számá­ra két példányban. - Átadod nekik is? - kérdezi Pe­ti a rendőrségre célozva. - Hadd tudják meg, hogy a ki­szuperált, a régi iskolán nevel­kedett írásszakértőkre ma is szükség lehet. Érdemes volt a kocsidba vágnod magad - teszi hozzá Stir, s ő is beszámolót tart, de sokkal kurtábbat, mint a szorgalmasan jegyzetelő ri­porter. - A Fiú elment abba az utcába, ahol Falmer Józsefet három épület központi fűtésével, me­legvíz-ellátásával bízták meg. Kivárta az alkalmas pillanatot, amikor az egyik, majd a másik kazánházból kilépő köpcös fűtőt lefényképezhette elölről, oldal­ról és hátulról. Fején volt a meg­szokott sildes sapka is. Hasonló sapka volt a pénzrablók fején. A Fiú akkor is elkattintotta a fény­képezőgépét, amikor Falmer az épület előtt rágyújtott, s egy ma­gasabb férfi haladt el mellette, hogy a képszemlélők láthassák, hogyan néz ki egy magasabb testalkatú ember mellett. A fejét külön is felnagyította, az egyik képet retusálta, „borostássá" tet­te az arcát, s odapingálta a sötét napszemüveget is. Az Épületfel­újító pénztárosnője és a rablás napján szolgálatot teljesítő üze­mi őr elé tettem a képeket. Csak egy hónapja rabolták el a válla­lat pénzét, jól emlékeztek a tet­tesekre. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents