Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-20 / 192. szám, szerda

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 20. A középkorban a vallás, a rang, a betöltött pozíció volt a lényeg, nem pedig az, hogy ki milyen nyelvű A „nemzeti" gótikáról A Böngésző nyertese A Vasárnap 33. számában feltett kérdésre a héten 1007 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap S. Forgon Szil­via, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Vályi­Nagy Klára szepsi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1994 szeptemberében, (v) A Vasárnap tartalmából Az anyaország kanosszajárása - Kövesdi Károly írása; Az alapszerződés és annak papírszelleme - Fekete Marian össze­állítása a szlovák belpolitikában történtekről a szlovák­magyar alapszerződés aláírása óta; Kényelmetlenek... — Szabó József írása a délszláv háborús bűnösökről; Mi vár a termálfürdőre^ - Gaál László írása a csallóközi idegenfor­galmi lehetőségekről; ...azért a Víz az úr! - Péterfi Szonya morvaországi riportja; A zene múzeuma Párizsban - Hollós Máté írása; Kinek az érdeke döntött? - J. Mészáros Károly interjúja Horváth Istvánnal; Balszerencsés Hill, boldog Villeneuve - Házi Hajnalka írása a Forma-1 Magyar Nagy­díjról. (v) Barlangrajzok Szerbiában Valószínűleg a paleolit korból származó rajzokat fedeztek fel a régészek egy szerbiai barlang falán. A meglepő épségben maradt, szénnel készült kép egy lovat, három lándzsát és egy, eddig nem azonosított eszközt ábrázol. Az i. e. 600 000 és i. e. 9000 közé tehető paleolitikum, avagy őskőkor idején jöttek létre a pattintott kőeszközöket használó civilizációk. A szerb tudósok első vizsgálatai szerint a most felfedezett barlangrajz e korszakon belül i. e. 40 000 és i. e. 20 000 között készülhe­tett. A Belgrádtól mintegy 200 kilométerre délkeletre fekvő Knjazevac környékén számos nehezen megközelíthető bar­lang van. A területen 1994-ben fedezték fel az első ősállat­maradványt. Az azóta folyó ásatások során számos mamut, orrszarvú és egyéb állat csontjai kerültek elő, de a most fel­fedezett barlangrajz minden eddigi leletnél érdekesebb és értékesebb. (MTI) MOZI POZSONY HVIEZDA: Az ellenfél arca (am.) 15.30,18, 20.30 HVIEZDA ­KERTMOZI: Emma (am.) 21 OBZOR: Batman és Robin (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Csakis ő (am.) 15.30, 17.30, 20 TATRA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 15.30. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; 101 kiskutya (am.) 16.30 Fegyencjárat (am.) 18.30, 20.30 Francia csók (am.) 18.30, 20.30 Lisszaboni történet (ném.-port.) 18 Iván gyermekkora (or.) 20 Viszontlátásra a pokoliján, barátaim (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Az ellenfél arca am.) 18, 20.30 Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 OEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Emberrablás (am.) 21 PAT ­PANORÁMA:Nyerő páros (am.) 21 GALÁNTA - MOZI: Az utolsó emberig... (am.) 20.30 LÉVA-JUNIOR: Marvin szobá­ja (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Trainspotting (ang.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Emberrablás (am.) 19 NAGYKA­POS -ZEMPLÉN: Angyalok városa (am.) 21 REGÉNY A reneszánsz városháza és a Szent Jakab templom (Fotók: a szerző) A ravasz rókát máshol kell keresnünk! A ha­zatérő Peti, Zsuzsi nagy megrökönyödé­sére, csak hálásan megsimogat­ja az arcát, amikor belekezdett a Soberral való találkozásának ecsetelésébe. -Tudod mit, hogy ne kelljen kétszer elmondanod, gyere ve­lem, megyünk a barátunkhoz, hadd hallja ő is a beszámolódat. Haváról már biztosan hazatért, érdekel, hogy mit intézett ott. Stir Viktor kedvesen fogadja a vendégeit. Az asztalra kerül a kávé és az üdítőital, Zsuzsi a fő­nöki iroda kényelmes bőrfotel­jében ülve ismétli meg, mi min­dent mondott Sobernak, s mit hallott tőle. Stir és Peti egyönte­tű véleményen voltak. Ha Sober az „aranygyűrűre valóval" akar­ta lekenyerezni a titkát ismerő Zsuzsit, hogy hallgatásra bírja a barátját is, akkor a betét nem tiszta ügy, a négyszázezret csak bűnfeloldozásként vehette a ta­karékba, s amikor kiveszi, sze­rinte már nem lesz lopott pénz. Van miért izgulnia a fickónak. Nem csoda, hogy emiatt fáj a gyomra. - És te? - fordul Stirhez a baj­szos riporter. - Sikerült valamit megtudnod? - A te Sobered nem barátkozott ott össze senkivel. Egyszer sem látták, hogy valakivel bizamasan beszélgetne. Kedély­telen volt, rendesen elvégezte a rá bízott munkát. - A rácsok mögött sem élhetett remeteként! - fakad ki a lehan­golódott Peti. - Hányan voltak abban a cellában? - Nyolcan. Egy köpcös, vállas alak is volt köztük, de annak füstös volt a képe - magyarázta Stir, és elmosolyodva néz a ba­rátjára, mintha figyelmeztetné, legyen csak türelemmel, most jön a csattanó! - Azzal a fegyőr­rel beszélgettem, aki az ő folyo­sóján szolgált. Tőle kérdeztem: Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 57. rész a füstös köpcösön kívül nem volt egy másik, fehér bőrű köp­cös is? A fegyőr elnevette ma­gát. Az első fél évben még nem volt, de aztán kikerekedett az a sovány, csontos ember. Ala­csonyra növesztette az Isten, de úgy meghízott nálunk, hogy Hordócskának kezdték szólíta­ni. A konyhán dolgoztatták, mert tudott főzni. Pozsonyból soványként hozták ide, és tő­lünk köpcösként távozott tavaly januárban. Az amnesztiának köszönheti, hogy fél büntetését elengedték... A képen az egykori szepes­ségi központnak, Lőcsének a két leghíresebb épülete látható, a reneszánsz vá­rosháza és a gótikus Szent Jakab templom. Az utóbbi egy korábban elpusztult elődje helyén épült a XTV. század elején, és az átala­kítások ellenére is megtar­totta erdeti formáját. VESZTRÓCZY ZSOLT Jelenleg is ez az ország egyik legnagyobb temploma. A belső tér is páratlan műkincseket rejt, mely már a maga korában fel­keltette mind a tudósok, mind a műgyűjtők figyelmét. A hét mel­lékoltárból még a British Múze­um és Ferenc József is szeretett volna vásárolni, de erőfeszí­téseik hiábavalónak bizonyul­tak. A legnagyobb értéket azon­ban a több mint tizennyolc mé­ter magas szárnyasoltár jelenti, mely Lőcsei Pál, a neves szobrász műhelyéből származik. Bár a mester saját kezűleg csak a Ma­donna és a két apostol, János és Jakab szobrát készítette, mindez nem csökkenti e páratlan műal­kotás értékét és a látogatóra gya­korolt hatását. A főbejárat mellett található a hí­res szobrász emléktáblája, me­lyen egy rendkívül „érdekes" és elgondolkoztató megállapítás olvasható. Ez Lőcsei Pált a „késői szlovák gótika" művészének te­kinti, melynek hatására az em­berben több kérdés merül fel. Mit jelent ez a fogalom, hogy „késői szlovák gótika"? Valósá­gos kategóriáról van-e szó, vagy csak egy fikcióról? Nemzetinek nevezhető-e ez az irányzat? Szlováknak tekinthető-e minden olyan alkotó, aki valaha a mai Szlovákia területén élt és/vagy dolgozott? Rendelkeztek-e azzal a nemzeti öntudattal, melyet ma tulajdonítanak neki? Az első és legfontosabb kérdés, hogy létezett-e szlovák gótika mint önálló művészeti irányzat, és nemzetinek tekinthető-e? A válasz mindkét esetben egyértel­műen nem. A gótika egyetemes jellegű volt, mely a keresztény­ségben gyökerezett. Bár az egyes országok között voltak bizonyos - Az én emberem! - kiált fel Pe­ti. - Neve? - Falmer József, harminchat éves, kazánfűtő. A Nagypiac ut­cában lakik. Kiszabadulása után egy másik körzetben alkalmaz­ták, de megtiltották neki, hogy a vízcsapokat javítgassa, ne­hogy újra betörjön az ismert la­kásokba. Amint visszajöttem ér­deklődtem utána. Tessék, itt a címe - mondja a detektíviroda főnöke, és átnyújt egy papírcetlit. - A munkásszállótól csak né­hány házzal lakik odébb, úgy is mondhatnám, hogy Sober szomszédja - állapítja meg Peti. - A cellában is Sober volt Falmer szomszédja. Ha nyíltan nem is barátkoztak, de biztosan el-elbeszélgettek. - Most már az a kérdés, van-e neki is félmilliója? Ha igen, ak­kor a mi Falmer barátunk a ma­ga kikerekedett fejével köpcös­ként kap helyet a rendőrségi képtárban! Á régi fényképekkel, a lesoványodott, csontos arcá­val többé nem tévesztheti meg a szemtanúkat! - Ha beválik a tipped! - figyel­mezteti Stir. - Miért ne válna be?! Egyszer nekem is lehet hatos találatom! - Akkor lottóznod is kellene! ­mosolyodik el Zsuzsi. Stir meg akar szólalni. Peti sejti, hogy a „vadon nőztt szép virág­nak" el akarja árulni, hogy a mi eltérések ábrázolásmód és díszí­tőelemek terén, ez nem jelentet­te azt, hogy nemzeti jelleggel bírt volna. Másrészt ha a gótikát mindenképpen egy országhoz kellene kötni, akkor a magyar­honi, vagy szlovákul „uhorská" kifejezést kellene alkalmazni, mivel Szlovákia mint önálló or­szág vagy tartomány 1918-ig nem létezett, másrészt ez fejez­né ki legjobban azt a közös örök­séget, melyet ma tagadni és kisa­játítani igyekeznek. A következő kérdés az itt élők és/vagy alko­tók nemzeti hovatartozására és öntudatára irányul. Ez gyakran meghatározhatatlan, hiszen sok­szor még a művészeket sem is­meijük, csak a nevük kezdőbetű­jét, de nem is ez a lényeg. A kö­zépkorban a vallás, a rang, a szakma, a betöltött pozíció volt a lényeg, nem pedig az, hogy ki milyen nyelvű vagy nemzetisé­gű. Ha ezen utóbbiakról faggat­nánk őket, akkor az lenne a vála­szuk, hogy ők a magyar király alattvalói, vagyis hungarusok. Azokban az időkben mindenki hungarusnak számított, aki a magyar királyság területéről származott, függetlenül attól, hogy milyen anyanyelvű vagy Tibor barátunk lottózás nélkül is megütheti a főnyereményt. Enyhe fejcsóválással figyelmez­teti Stirt, erről ne beszéljen! Az a nagy jutalom még a holdban van. Á láncszemek még nem il­leszkednek össze. A feltevés nem bizonyíték. Hiányzik a fő láncszem, az irányító, akiben több az ész, mint az erő. A de­tektíviroda főnöke sejti, hogy mire kéri enyhe fejcsóválással a barátja, s eléje teszi a névtelen levél fénymásolatát, amellyel a postarabló a rendőrséget ugrat­ta. Petinek az volt a terve, hogy postán küldi el a Kassán élő nyugalmazott írásszakértőnek. De arra gondolva, hogy csak na­pok múlva kaphatna tőle vá­laszt, most is egy pillanat alatt másképp dönt. - Már éjfél után a kocsimba vá­gom magam, hogy reggel nála lehessek! És este én is beszámo­lót tarthatok!... - Látja, hogy milyen! - fut ki a panasz Zsuzsi száján Stir Vik­torra meresztve a szemét. ­Pénteken is ezt csinálta. A ko­csijába vágta magát, s irány Sasfalu, ami esze ágában sem volt! - Soberék keze nem nyúlik Kas­sa felé - csillapítja Peti Zsuzsi háborgását. - Az öreg írásszak­értő igen szeret „lelkizni". Azt hiszem, számunkra most az a legfontosabb, hogy megtudjuk, kiféle, miféle ember lehet az nációjú volt. A Bécsben, Krakkó­ban, Prágában tanuló magyar­honi szláv diákok is ezt a kifeje­zést használták magukra, ha az etnikai hovatartozásukról kér­dezték őket. A XVIII. század vé­géig csak ez a fajta nemzeti azo­nosságtudat létezett, és ezután jelenik meg a ma is használatos nemzetfogalom, mely a nyelvi és nemzeti hovatartozás elsődle­gességén alapul. Mindezt azon­ban a múltba visszavetíteni ­akár szakmai, akár politikai ir * I / , íMtefcí SWf&KeE ÄB WJ ropo^ÜEMHU Lőcsei Pál emléktáblája Újonc! Stir Zsuzsi arcáról leol­vassa, még mindig bosszanko­dik amiatt, hogy Peti egyik pil­lanatról a másikra egy újabb öt­letet eszelt ki magának. Ki kell őt engesztelnie, hogy jó szívvel engedje útjára. - Csak utazzon el a mi kedves barátunk. Az írásszakértő szó­ban többet mondhat el neki. S holnap este talán mi is érdekes beszámolót tarthatunk maguk­nak. Zsuzsi megnyugodva fogadja az őszes halántékú férfi közlését. - Tudja, hogy engem is érdekel! Ha Sober Karcsi a lakásfoszto­gatóval, az Újonccal paktált le, akkor a takarékba tett pénzt csak bűnös úton szerezhették! - S a mi Tibor barátunk megüti a főnyereményt! - szólal meg vidáman Stir Viktor. - Ha nem figyel fel arra a betétre, csak a sötétben tapogatóznánk. Az el­ső nyomra vezető adatot tárta elénk - s Peti szemébe kacsint, mintha csak azt mondaná, csak ne tiltakozzon, most már semmi sem tartja vissza, hogy el ne árulja, mivel jár a nyomravezetés. - Az akció sike­res befejezése után a nyomrave­zető százezres jutalmat vihet haza! Zsuzsi elképed, aztán - szégyen ide, szégyen oda - a mély öblű fotelban a szinte fekvő Peti ölé­be veti magát. - Ez a te híres hatostalálatod?! okokból teszik - megengedhe­tetlen. A Lőcsén látható emléktábla csak a jéghegy csúcsa. A tudo­mányos és szellemi életben ta­pasztalható ezirányú tendencia már 1918 óta létezik, noha a csehszlovák állam megalakulá­sakor ez érthető, ha nem is iga­zán elfogadható volt. Akkoriban ez a szemlélet a nemzeti azonos­ságtudat erősítését szolgálta, másrészt az új határok megőrzé­sét próbálta elősegíteni „tudo­mányos" érvekkel. Azóta csak­nem nyolcvan év telt el, és a helyzet gyökeresen megválto­zott. A nagy területi átrendező­dések lezajlottak, és nem vonja kétségbe senki a status quo-t. Áz önálló Szlovákia megalakulásá­val és nemzetközi elismerésével a szlovák nemzetté válás folya­mata is befejeződött, így az effé­le szemlélet „kissé" idejétmúlt­nak tűnik, és felülvizsgálatra szorulna. Ezt a változást pedig éppen a tudományban, az iroda­lomban, az ismeretterjesztésben kellene elkezdeni, amihez az ilyen emléktáblák remek lehető­séget kínálnak. Remélhetőleg még nem késtünk el nagyon vele... Csak vágd gyorsan a kocsidba magad, és indulj el már most ahhoz az emberhez! Peti talpra segíti Zsuzsit, s ő is feláll. - Előbb hazakocsikázunk, s ve­led együtt a kádba vágom magam... Zsuzsinak nagy megerőltetésé­be került, hogy hirtelen támadt örömében el ne szólja magát a házigazda és a beszélgetésüket figyelmesen hallgató fiatal munkatárs előtt, akik elszólalá­sa nélkül is sejthetik, hogy a kádban levő víz „lubickolásuk" közben kiloccsan a fürdőszoba betonpadlójára... Kedd este ketten tartanak be­számolót. Peti Tibor: - Reggel nyolc után a nyugdí­jasként élő írásszakértőnél vol­tam. Csak most tudatta velem, hogy tetszett neki az egy éwei korábban írt riportom, amely­ben éppen azt emeltem ki, ami most is a legjobban érdekelt. A kézírás visszatükrözi az ember jellemét. Eléje tettem a nyomta­tott betűkkel írott névtelen le­velet. Kétszer is elolvasta, aztán csak nézegette. Sok benne a he­lyesírási hiba, mondotta. A mik­roszkópja alá tette, s úgy vizs­gálgatta a betűket. Érdekes, hogy az r betűket dinamikusab­ban, erősebb rányomással rótta a papírra. Ez mire vall? - kér­deztem. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents