Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-19 / 191. szám, kedd

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 19. Mesterségek ünnepe a Várban Budapest. Immár tizenegyedik alkalommal rendezi meg a Népművészeti Egyesületek Szövetsége a Mesterségek Ünnepe című programsorozatát. A magyar népművészek találkozójának augusztus 20-24. között a Budavári Palota területe ad otthont. A Szent István napi ünnepségekhez kapcsolódó rendezvénysorozatot augusztus 20-án a mesterek és a táncosok zenés-díszes menete, az aratófelvonulás nyitja meg. Ezután a Mátyás templom melletti színpadon ünnepélyes kenyérszentelést tartanak. Az ötnapos rendezvényen működő műhelyekben a legkiválóbb magyarországi kézműves kovácsok, csipkeverők, kosárfonók és fazekasok mutatkoznak be. A Várban felállított hárotn színpadon magyar és külföldi zenekarok és táncegyüttesek lépnek fel. A Palota előtt vásári komédiások, artisták, utcaszínházasok és bábjátékosok szórakoztatják a látogatókat, gondoskodnak a viádám hangulatról. Az Év Mestere díjat augusztus 23-án adják át a legjobbnak, utána pedig megtartják a Mesterek Bálját. A Várba kilátogató érdeklődőket a tartalmas programokon kívül hagyományos kirakodóvásár, valamint esténként táncház várja. (MTI) Minden Magyarok V. Táncfesztiválja Gyula. Összesen tíz - köztük erdélyi és vajdasági - táncegyüttes részvételével vasárnap megkezdődött a Minden Magyarok V. Táncfesztiválja Gyulán. Tokaji Ferencnek, a város országgyűlési képviselőjének megnyitója után a Vár melletti Tószínpadon mutatkoztak be az együttesek, melyet táncház követett. A négynapos rendezvényen esténként folklórműsor várja az érdeklődőket, illetve táncház egy-egy vendéglátó tánccsoporttal. A fesztivál zárásaként augusztus 20-án ismét a Tószínpadon fesztiválgálával búcsúznak a fürdőváros közönségétől. (MTI) Az év koncertje a Wembleyben London. A rock negyvenéves születésnapjának szentelték azt a rockkoncertet, amelyet szombaton este tartottak Londonban, a Wembleyben. Az esemény, melyen az előzetes hírverésnek megfelelően a rocktörténet szinte minden nagy slágere felhangzott az Oasistől egészen vissza Elvis Presley-ig, minden bizonnyal elnyeri majd az év koncertje címet. A koncertet a brit veterán, Rod Stewart nyitotta. Rajta kívül az est vendége volt még az amerikai Jon Bon Jovi, k. d. lang, Chaka Khan, Mary J. Blige, Seal, valamint a brit Stevie Winwood és Robert Palmer is -jelentette az AFP. (MTI) POZSONY HVIEZDA: Az ellenfél arca (am.) 15.30,18j 20.30 HVIEZDAKERTMOZI: Emma (am.) 21 MLADOSŤ: Csakis ő (am.) 15.30, 17.30, 20 TATRA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 15.30. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; 101 kiskutya (am.) 16.30 Fegyencjárat (am.) 18.30, 20.30 Francia csók (am.) í 8.30, 20.30 Lisszaboni történet (ném.port.) 18 Iván gyermekkora (or.) 20 Rózsaszín álmok (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Az ellenfél arca am.) 18,20.30 Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Fargo (am.) 21 PAT - PANORÁMA: Zűr az űrben (am.) 21 GALANTA - MOZI: Egy hölgy arcképe (am.) 20.30 GÚTA - MOZI: Hanta boy (am.) 19.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Két túsz között (am.) 20 LÉVA JUNIOR: Batman és Robin (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Batman és Robin (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Emberrablás (am.) 19 Kétszázezer kalózkazettán egy orosz film. Szergej Bodrov sikere a „nagy keleten" A véreskezű jó fiú Szentpétervárott, a Nyevszkij Proszpekten orosz film a sláger. Alekszej Balabanov alkotása, A testvér minden amerikai produkciót maga mögé szorít. A szovjet-orosz változások óta erre még egyszer sem volt példa. SZABÓ G. LÁSZLÓ Épp egy éwel ezelőtt hasonló sikert szeretett volna elkönyvelni Szergej Bodrov is. Kaukázusi fogoly című rendezésével megnyerte ugyan a Karlovy Vary-i fesztivál Kristály Glóbuszát, az orosz mozikban azonban csak azután vált mézesmadzaggá, amikor kiderült, hogy az Amerikai Filmakadémia tagjai méltónak találják az Oscar-díjra. A legjobb öt idegen nyelvű film kategóriájából végül is Jan Svérák Koljája került ki győztesen, Szergej Bodrovnak viszont így is megnőtt az ázsiója odaát. Legújabb filmjét máris amerikai stúdiók finanszírozzák. Visszatérve Balabanov alkotására: itt most fordított helyzet állt elő. Karlovy Varyban - talán épp Bodrov tavalyi győzelme miatt semmiféle hivatalos elismerést nem kapott a film, pedig ha mást nem, egy „kristály ostyát" megérdemelt volna. A közönséget szerencsére nem a díjak érdeklik. Hajó a film, akkor Oscar nélkül is megtalálja széles nézőtáborát. Balabanov munkájára sem véletlenül özönlenek a tömegek. A testvér a kilencvenes évek egyik legjobb orosz mozidarabja. Mihalkov Csalóka napfényét ugyan nem tudja megelőzni, de a Kaukázusi fogollyal körülbelül egy vonalban van. Még akkor is, ha a témaválasztását tekintve mindkét film másról beszél. A testvér a mai Szentpétervár nem éppen szívderítő arcát mutatja meg. Kétéves katonai szolgálatát letudva Danila Bagrov hazatér a szülői házba. Apja nem él már, egyedül anyja várja. Vidéki tabló, „valahol Óroszországban". Szürke hétköznapok, szegényes sorsok, a remény vörös csillaga már réges-rég lehullott. Danila a helyét keresi. Dolgozni szeretne, munkába állni, kocsit venni, szórakozni. Az eldorádó azonban nem itt várja, irány Szentpétervár! Ott él a A testvér „testőre": Szergej Bodrov bátyja, mellette, az ő közelében neki is csak jobb lehet, gondolja. Anyja mindig csak dicséri, könnybe lábadt szemmel beszél róla. Jó gyerek a fiú, dolgos, becsületes, munkaszerető ember. Megfogta az isten lábát: jó helye van, sok pénzt keres, ügyesen megszedi magát. Danila szemében már-már példaképpé nő a Szürke hétköznapok, a remény vörös csillaga már rég lehullott. fiú, de a valóság aztán mindenre rácáfol. Bátyjáról ugyanis gyorsan kiderül: Szentpétervár egyik rettegett bérgyilkosa. Jó pénzért mindenre vállalkozik. Hidegvérű fenevad, aki megrendelésre bárkit halálra sebez. Ez a film nem az aranyfényű szentpétervári kupolák filmje. Ebben nincsenek romantikus fehér éjszakák. Itt egy elvadult, érzelemszegény világ legsűrűbb sűrűjében járunk. Ott, ahol a fegyver az úr, ott, ahol a maffia a „miatyánk", ott, ahol a kriptákat élők lakják. Danila rokonszenves, érző szívű, talpraesett fiú. Bátyjáért mindenre képes. Hogy megvédje, még ölni is. Sorozatban végez azokkal, akik az életére törnek. Magánháborút hirdet - és győz. A végén ugyan magára marad, de megy tovább az útján. Szentpétervárról Moszkvába. Ha maradt még benne egy fikarcnyi lélek, akkor nem ott folytatja, ahol abbahagyta. Balabanov pedig itt, ezen a ponton nem súg, nem sejtet, nem kelt a nézőben semmiféle reményt. Danila megállít egy Moszkva felé tartó kamiont, és eltűnik szépen a havas tájban. Ennyi a történet, néha lelassult tempóval. Hogy ezzel együtt mégis hiteles a film, azt a Szocsiban megrendezett színvonalas fesztivál első díja és a cannes-i bemutató sikere is bizonyítja. Oroszlánrésze van mindebben a Danilát alakító huszonhat éves moszkvai „színésznek" is. Hogy miért az idézőjel? Szergej Bodrov (a majdnem Oscar-díjas moszkvai rendező fia) ugyanis művészettörténészi diplomával, apja hosszas rábeszélésére másfél éwel ezelőtt állt elő(Miloš Fikejz felvétele) szőr felvevőgép elé. A Kaukázusi fogolyban játszotta első főszerepét, s „nagy orosz honban" azóta ő a legfelkapottabb fiatal színész. Bár a velencei festőiskola még ma is jobban érdekli, mint bármelyik mozifilm, ahogy az már ilyen esetben lenni szokott: egyre többször hagyja „elcsábítani" magát. A Kaukázusi fogolyban egy csecsen fogságba esett tapasztalatlan orosz újoncot alakított olyan finom eszközökkel, hogy meg is kapta érte az 1996-os év orosz Oscarját, a Nikét. Karizmatikus egyéniségét azóta újra és újra Cybulskiéhoz hasonlítják, Szergej Bodrov pedig igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Időközben az orosz televízió egyik legnépszerűbb műsorvezetője lett, de ha legnagyobb sikeréről faggatják, akkor minduntalan A testvérről beszél. Balabanov filmjével ugyanis eddig harminc fesztiválra hívták meg szerte a világban, Oroszországban pedig százhúszezer videókazettán forgalmazták. Hivatalosan. A kalózpéldányok száma ugyanis már a kétszázezret is meghaladta. A

Diák úr csak a testvérkéjének tekinti. Mindegy, hogy minek mondja magát, az a fontos, hogy már sok pénzt ad neki. Csak hat éwel idősebb nála, harmincnégy éves. Korban is illenek egymáshoz, de ő sosem lesz a kislánya apja! Az csak Sober lehetne, aki beismerte, szereti is őt. Ha „okosan kezelné", mint a Séf ajánlotta... Gondolataiba mélyedve szinte riadtan arra figyel fel, hogy egy jól megtermett, vállas férfi a bárpult előtti magas székre veti magát. A bajsza szokatlanul nagy, sportos ing, könnyű szürke lemberdzsek van rajta. Zsebéből cigarettásdobozt húz ki, és fürkészve néz a szemébe. - Itt is rágyújthatok? - kérdezi Peti Tibor, aki jól negyedórával azután szánta rá magát, hogy betérjen a presszóba, amikor leshelyéről, az egyik szemközti kapualjból nézett a távozó Sober után. Kifelé tartott a városból. Csak a munkásszállóba mehet a sápadt fiatalúr. A kapualjból beláthatott az egykori bútorüzlet nagy kirakatának üvegén. Látta, hogy Sober a bárpultnál ült. A pult mögött álló fekete hajú nő kétszer is a karjára tette a kezét. így csak jó ismerősével kedveskedhet! Újra a cégtáblára siklott a tekintete: Mária... Csak az utolsó három betűre meresztette a szemét: RIA! Ez lesz a betét jeligéjének a titka! Az a RIA csak a bárpult mögött álló nő lehet! S ez a nő most a szemébe mosolygott, hogy válaszoljon a kérdésére. - Ha a tüdejét akarja edzeni, nyugodtan pipáljon, kedves uram! Mivel lehetek a szolgálatára? Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 56. rész - Itt csak kávét kérhetek, a maga közelében konyak nélkül is könnyen elveszíteném a fejem... - és régi szokása szerint, nőfaló tekintettel meredt a sötét hajú fiatal nő mélybarna szemébe, majd a szűk blúzát feszítő keblére tapadt a pillantása. - Az ember ritkán láthat ilyen gyönyörű dombocskákat! - Maga mindig ilyen nyíltan beszél? - kíváncsiskodik, amikor a harcsabajszos elé teszi a kávéscsészét. - Látom, nincs gyűrű a kezén, nem szidhatja a felesége.. . - Most már nem, mert elhagyott. - Nem nehéz kitalálni, hogy miért! - A maga ujján sincs karikagyűrű. - Én még nem voltam férjnél. - Gyönyörű lány! Sok hódolója lehet. - Az mindig akad. - Maga nem Mária? - Csak találgat? - Biztos vagyok benne, hogy a cégtábla csak magát propagálhatja. Nagy a vonzereje! - céloz Ria kibuggyanó keblére. - A törzsvendégek hogy becézgetik? Marinak? Marikának? A nagymellű nő nemet int. - Akkor csak Ria lehet! - Eltalálta! Maga így beszélget mindenkivel? Kérdezgeti, vallatja az embert? - Megszoktam, újságíró vagyok - s a lemberdzsek belső zsebéből kikapja az újságírói igazolványát. A kemény borítólapot széttárja. Az első lap alját a hüvelykujjával eltakaija, ahová a nevét írták. - Megnézheti. A fényképen levő bajszos hasonlít rám? - Miért mutatja nekem? Nem vagyok rendőr, hogy igazoltassam magát. - Csak azért mutattam meg, hogy rábeszélhessem valamire. Most, hogy megismertem magát, nagy kedvem lenne riportot írni a magánvállalkozó szép alkalmazottjáról. Ha itt lenne a tulaj, szívesen elbeszélgetnék vele is. - Nincs itt, de itt a főnök helyettese. - A tulajdonost szeretném megismerni, mert csak ő árulhatja el nekem, hol talált magára... - Pontos időt nem mondhatok, van neki más dolga is. - Magával mikor beszélgethetnék? - Ha a presszó érdekli, abban csak a főnők az illetékes! - S olyan ügyben nem társaloghatnánk, amelyben csak maga lenne illetékes? -Jópofa maga! Foglalt vagyok, kedves uram! - Hogy hívják a főnökét? - Az ajtón függ a névjegye. - Tőle kérek majd engedélyt, hogy a presszót a maga szép szemével mutassam be - mondja Peti, s kifizeti a kávé árát. A kisebb borravalót Ria nem fogadja el. - Még nem gondolta meg magát? - Megfontolom az ajánlatát feleli udvariasan Ria, mert nem szemtelenkedhet egy újságíróval. - Holnap vagy holnapután felhívhatnám, hogy megismerjem a döntését? - Magát nem lehet leállítani? Mindig ilyen csökönyös? - Ha célhoz vezet, csak boldog lehetnék... Ria csak azt gondolhatja, hogy a szószátyár bajszos vele szeretne boldog lenni egy-két órácskára. Olyasmi nem juthatott az eszébe, hogy a harcsabajszos egészen másra gondolt. Elmosolyodva búcsút int, a nyitott ajtónál megáll egy pillanatra, hogy agyába véshesse a preszszótulajdonos nevét. REMEDI ERNŐ! Most csak azért érdekli, mert Ria az alkalmazottja. A presszóról beszélgetve megkérdezhetné tőle, ki az a boldog ember, aki „lefoglalhatta" magának. Kétszer is a bárpultnál ülő Sober karjára tette a kezét. Ez már a bizalom jele. S akivel egy nő bizalmas!... De Sober nem olyan alak, akit egy ilyen nagystílű hölgy a bizalmába fogadhatna. Talán sajnálkozásból nyúlt a karjához, amikor - jómaga is látta a leshelyéről - az orvosságosüvegből tablettát szedett ki. Nem, nem! - figyelmeztette magát. A sajnálaton kívül más lesz a dologban! A betétjeligéjének titkát kell megfejtenem. Sober miért választotta a Ria becenevet? Ha nem a szeretője, mi kötheti össze őket? Zsuzsival sikertelen volt a találkozása, néhány perc alatt eltűnt a szeme elől. Elkeseredésében ment volna Ria presszójába, hogy kipanaszolja magát? Elsuttogta neki, hogy valakinek feltűnt, mennyi pénzt tett a takarékba, s az a valaki a nyomába szegődött?! Ha ezt elmondta Riának, azt is a tudomására adhatta, hogy követője egy magasabb termetű harcsabajszos pasas volt. És most az a harcsabajszos a presszóban elárulta, hogy újságíró! De Ria nem gyanakodhatott semmire, kedélyesen, gondtalanul viselkedett, úgy beszélt vele, ahogy egy szoknyavadásszal szokás. Ébből csak azt a következtetést vonhatja le, hogy Sober nem tett említést a szimatot fogó indiánról. De az a jelige, Ria! Valami közük lehet egymáshoz! De ami Sobert aggasztja, nem merte szóvá tenni, mert hibát követelt el, s nincs annyi mersze, hogy bevallja. Más időpontot kellene kiválasztania, a zárás előtti perceket, amikor alig van valaki a takarékpénztárban! Sober nem lehet ravasz róka. (Folytatjuk)