Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-18 / 190. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 18. KOMMENTÁR Miért javíthatatlan? TÓTH MIHÁLY Az idestova nyolc esztendeje megbukott rendszer tulajdon­képpen azért bizonyult életképtelennek, mert létének csak­nem háromnegyed évszázada alatt vezetői rendre abból in­dultak ki, hogy a hibákat annak a garnitúrának kell kijavíta­nia, amelyik azokat elkövette. Igaz, időnként új pártfőtitkár­ok, új belügyminiszterek léptek a porondra, de nyomban ki­derült róluk, hogy ugyanabba az iskolába járta, mint elődeik. Most, hogy novemberre várunk, és találgatjuk, vajon Vladimír Mečiar kormánya a hátralevő négy hónap alatt képes (és kész) lesz-e végrehajtani azokat a teendőket, amelyek teljesí­tése alapján Szlovákia megítélése kedvezőbbé válna a demok­ratikus világban, logikusan merül fel a kérdés: vajon ugyanaz a garnitúra ugyanazokkal az emberekkel, még ha apait-anyait belead is a viszonyok megváltoztatásába, képes lenne-e ked­vezőbbre fordítani a helyzetet. Az előző rezsim összeomlásáig mindig ideológiai megfontolá­sok miatt dőltek dugába a „megjavulásra" irányuló próbálko­zások. Most is pontosan ez a helyzet. Azzal a különbséggel, hogy leninizmussal elfajult marxizmust 1989 novembere óta a Szlovákiában uralomra kerültek „megfejelték" nacionaliz­mussal, annak is az egyik legordenárébb, balkáni változatá­val. A szlovák és a magyar miniszterelnök győri találkozója bebizonyította, hogy a mostani pozsonyi politikai vezetés ­még ha akarná is Mečiar miniszterelnök a kisebbségi kérdés megoldását -, pozitív változtatásokra képtelen. Ennek fő okát úgy hívják, hogy Szlovák Nemzeti Párt. A cselekvésképtelen­ség megideologizálásáról maga a miniszterelnök gondosko­dott, valahányszor kijelentette: Hiányzik a politikai akarat. Ezzel voltaképpen elárulta, hogy az ország modernizálásánál, az EU- és a NATO-tagságánál, a demokráciánál, az állam biz­tonságának szavatolásánál és minden másnál, aminek bármi köze is van Szlovákia korszerű országgá válásához, romo­sabbnak tartja hatalmon maradását. Vladimír Mečiar Győrben kijelentette: Nem olyan ember va­gyok, akit sarokba lehet szorítani. A gyakorlat kapásból meg­cáfolja ezt az állítást; Ján Slota, aki sem szellemileg, sem poli­tikusként nem tartozik a miniszterelnökkel egy súlycsoportba, a legsötétebb kuckóba szorította Mečiart. Szlovákiában úgy­szólván minden rossz ebből következik. Ebből következik a politikai kultúra elmocsarasodása, ebből a privatizálási sógor­ság-komaság, ebből következnek a törvénysértések, és ennek a következménye, hogy inkább Mongólia felé közeledünk, mintsemhogy Nyugat felé vennénk az irányt. Odáig fajult a helyzet, hogy hovatovább már az elszámoltatástól való féle­lem is gátolja a rezsimet a „mellény újragombolásában". lat ellenére - két nagypoliti­kai tényező akadályozza: a hágai vízlépcsőper és a szlo­vák-magyar kapcsolatok hű­vössége. Ami az elsőt illeti, a múlt heti szlovák-magyar kormányfői találkozó kap­csán kiderült: mégiscsak le­hetséges olyan kompromisz­szumos hídmagasság, amely a per során nem veszélyezte­ti egyik ország pozícióját sem. Egyelőre, sajnos, nem igaz ez a kétoldalú hivatalos viszonyra, amit a napnál is világosabban bizonyított Jasovský közlekedési minisz­ternek a párkányi híddal kapcsolatos minapi elszólá­sa. Itt egyértelműen a szlo­vák fél akadályozza az előre­haladást, és a mai hazai bel­politikai valóság ismereté­ben még találgatni is kocká­zatos lenne, mikor válik ezen a téren érdekeltté gesztusok megtételében. A választások után esetleg más lesz a helyzet, így a pár­kányi híd akkor akár a ko­lozsvári magyar főkonzulá­tus szimbolikus szerepét is betöltheti majd. iÉlfP'i i Birr ­láilii Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Samon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk Párkányi konzulátus TUBA LAJOS A párkányi híd újjáépítése új lendületet adna a környék kulturális, gazdasági és ke­reskedelmi életének. Ez nem csak a hagyományos bevá­sárló körutakra érvényes, ha­nem az idegenforgalomra, a művelődésre éppen úgy, mint a vállalkozói együttmű­ködésre. így azután termé­szetes, hogy az önkormány­zati szerveken kívül a túlol­dali szlovákok és a hazai ma­gyarok is minden csatornát felhasználva igyekeznek elő­re mozdítani az ügyet. Ennek ellenére még az Európai Unió ajánlata sem segített, ezért a két oldalon a folyóba meredő csonkok a helybelie­ket továbbra is nap mint nap a szomorú hétköznapokra emlékeztetik. Hiába a helyi igyekezet, ami­kor a párkányi híd újjáépíté­sét - minden hivatalos cáfo­Kormánykoalíciós Ígérgetések (Joó József karikatúrája) Vladimír Mečiar eddigi politikai karrierje során kétszer került padlóra Jobb a semminél Minden szakértő megegye­zik abban, hogy nem hozott áttörést a győri találkozó. Konkrét eredmény talán csak az, hogy a szlovák kor­mányfő szóban megígérte: az új tanévben a magyar tannyelvű iskolákban visz­szaállítják a kétnyelvű bizo­nyítványok gyakorlatát. SZILVÁSSY JÓZSEF Kérte viszont, hogy a kétnyelvű bizonyítványok ügye ne kerüljön bele a kormányközi tárgyalások egyeden dokumentumába sem, mert ez a kérdés szerinte teljesen szlovák belügy. Előrelépésnek minősíthető, hogy szeptember végéig a két fél igyekszik aláírni azt a jegyzőkönyvet, amellyel lét­rehozzák a végrehajtást figye­lemmel kísérő valamennyi ve­gyes bizottságot. A dokumentum megszületésének azért is csekély az esélye, mert a magyar kor­mány - amely Horn szavai szerint teljesen a szlovákiai magyarokra bízza, hogy kit delegálnak a ki­sebbségijogok érvényesülését el­lenőrző bizottságba - gyakorlatá­val ellentétben Mečiar maga, vagy a kormánya akarja eldönte­ni, miféle magyarokat vesznek be a szlovákiai bizottságba. Szerinte tag csak az lehet, aki hajlandó együttműködni a kormányával. Egy szellemes külföldi elemzés szerint Győrött mindössze né­hány milliméteres előrelépés tör­tént a szlovák-magyar megbéké­lés többkilométeres, rögös útján. Fanyalognak a magyar ellenzéki politikusok, némelyikük kárör­vendve ismételgeti: mi figyel­meztettük Horn Gyulát, már ne üljön egy asztalhoz Mečiarral. Csak azt nem teszik hozzá csak­nem négy esztendeje, hogy sze­rintük mit kellene tenni. Azt sem­miképpen sem, hogy a szlovákiai magyarság ügyét, mai sanyarú helyzetét belpolitikai, választá­sok előtti kampányok eszközévé manipulálják, a minél rosszabb nekik, annál jobb a mai magyar­országi ellenzéknek, hamis elv alapján. Mert Magyarország, az egyetemes magyarság, tehát a szlovákiai magyarság érdeke is, hogy legalább beszélő viszony le­gyen a két kormány és a kor­mányfők között, amely a most or­szágló kormánykoalíció eddigi ténykedését ismerve Szlovákiá­ban ugyan nem kecsegtet alapve­Mindössze néhány milliméteres előrelé­pés történt. tő politikai irányváltással, ám hozzájárulhat a kétoldalú kap­csolatok további romlásának megakadályozásához, a szlováki­ai magyarság létét veszélyeztető szorítások némi enyhítéséhez. A magyar fél kezdeményezése, tár­gyalási szándéka jelzésértékű az euroatlanti szervezetek számára, ami szintén nem mellékes, hiszen valójában decemberben dönte­nek a további európai uniós csat­lakozás menetrendjéről. Ezt a tényt remélhetően Mečiar is tudatosítja. Nem jó előjel, hogy a sajtótájékoztatón megismételte azt a képtelenséget, hogy az ál­lamnyelvtörvény több lehetősé­get kínál a szlovákiai magyarok­nak, hiszen megszűnt az anya­nyelv használatát engedélyező, korábbi húsz százalékos korláto­zás. Szerinte egyébként Finnor­szágon kívül nincs Európában or­szág, amely az ottani kisebbségek nyelvhasználatát a szlovákiaihoz hasonló szinten garantálná. Ked­vem lett volna közbekiáltani, hogy legalább egy meat olyan or­szág van Európában, ahol egyér­telmű törvények és rendelkezé­sek szavatolják a kisebbségi nyel­vek hivatalos érvényesülését. Említhetném azt a törvénymódo­sítást, amely lehetővé teszi a ro­mániai magyarok és németek anyanyelvének használatát szü­lőföldjükön szóban és írásban. Lélegzetvételnyi csend után a szlovák nemzeti pártiak tegnap­előtt már kilőtték első bűzbom­báikat, megbélyegezve Horn Gyulát azért, hogy emlékeztetőt merészelt átnyújtani. Megfeled­keztek arról, hogy korábban szá­mos más nyugati diplomata is ha­sonló tartalmú dokumentumokat címzett Pozsonynak. A megújuló magyarellenes fröcsögés azt a nyilvánvaló tényt erősíti meg, hogy a kormányfőnek növekvő időzavarában a legtöbb gondja saját koalíciójában, ezen belül is a nemzetiekkel lesz. Mečiar eddigi politikai karrietje során kétszer került padlóra. Egyszer sem ütöt­ték ki. Ma a hazai porondon im­már három éven át bevitt övön aluli ütéseiért szinte minden szá­mottevő külföldi demokrata már­már diszkvalifikálja őt, sokasod­nak az őt ért gazdasági és szociá­lis megrendítő csapások is. Rövi­desen eldől, Mečiar képes-e visz­szatérni a civilizált világban tisz­teletben tartott szabályokhoz, vagy öntörvényű diktátorként töri-zúzza szét mindazt, amiért mentőövet számtalan esetben ne­ves nyugati politikus, pénteken pedig Horn Gyula nyújtott neki. Utoljára. NÉPSZABADSÁG Mečiar megint egy tapodtat sem engedett - írta kommentár­jában Aczél Endre. „Megint azt mondom: ha jól olvasom azt, amit olvasok, a magyar politikai pártok képviselői nem kaphat­nak helyet a szlovák oldal által delegált vegyes bizottsági kép­viselők között, de - és ez az új elem - nem azért, mert a szó et­nikai értelmében magyarok (nem szlovákok), hanem azért, mert nem lojálisak a Mečiar­kormány iránt." Persze akad­hatnak magyarok, akik lojálisak is a szlovák nacionalizmus iránt meg magyarok is. Volt már rá példa: a szerb Milosevicsnek úgy hat évvel ezelőtt egy ma­gyar tette a legnagyobb szolgá­latot, amikor levezényelte a boszniai és horvátországi szerb­ség felfegyverzését. Ilyen embe­reket kell keresni. Az eredmény ismert. MLADÁ FRONTA DNES Még hűvösebbé váltak a magyar-szlovák kapcsolatok a pénteki Horn-Mečiar találkozó után - írta a lap, amely szerint Horn Gyula hiába várta, hogy felajánlva Szlovákia közeledé­sének elősegítését az EU-hoz és a NATO-hoz, cserébe engedmé­nyeket kap a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének javítása terén. Mečiar elutasította az ajánlatot. Ennek fényében ért­hető volt a magyar kormányfő­nek az a kemény kijelentése, hogy Szlovákiával ellentétben Magyarország a Nyugathoz tar­tozik. DIE PRESSE Amint az várható volt, látható eredmények nélkül végződött a győri találkozó. A helyszínén hallható hírekre hivatkozva az osztrák napilap tudósítója azt írta: Mečiar jelezte, hogy a ma­gyar kisebbségnek csak azokat a tagjait hajlandó elfogadni a kisebbség képviselőiként, akik támogatják a kormány vonalát. Az írás egyébként beszámolt arról, hogy a két kormányfő két év óta első találkozóján csak annyiban állapodott meg, hogy szeptember 20-ig kölcsönösen intézkedési tervet terjesztenek elő, amelyben arról lesz szó, hogyan lehet teljesíteni az alapszerződésben foglalt pon­tokat. KURIER A keleti nyitás óta drámai mér­tékben megnőtt Bécsben az erő­szakos bűncselekmények szá­ma. Míg a nyolcvanas évek kö­zepén 30-40 gyilkosság történt, addig 1990-ben 73, tavaly 61 emberéletet oltottak ki. A rablótámadások száma ugyan­ezen idő alatt nem egészen hét­százról 1992-ben 1622-re, a ta­valyi évre pedig 1116-ra emel­kedett. A zsarolások száma 80 körüliről 140-re nőtt, a súlyos testi sértéseké több mint ötszö­rösére. A nemi erőszakok szá­ma, akárcsak a gyújtogatásoké, ingadozó, de azért emelkedő irányzatot mutat. OLVASÓI LEVÉL Csodák egy év alatt Hét éve járunk Nagymegyerre. Tőlünk bizony jó 300 kilométe­res az út, de valahogy mégis odaszoktunk. E lap hasábjain gyakran bíráltam az ottani ter­málfürdő hiányosságait, szóvá tettem, hogy több törődést érde­melne, mert a vendégek elszok­nak tőle, máshol keresve felüdü­lést. Most azonban kellemesen meglepődtünk azon, hogy egy év alatt micsoda változások tör­téntek. A fürdő az Apollón nevet viseli. A görög napisten neve mögött vajon kik rejtőznek? Mindegy. Biztos, hogy hozzáér­tő, jó üzletemberek. Lebontották az ízléstelen bódékat, a vendég­lőnek csúfolt menzát átalakítot­ták, olyannyira, hogy megtor­pantunk a bejáratnál, mert azt hittük, Brezsnyevet várják vörös szőnyeggel, de nem. A fürdőven­dég begyalogolhat rajta az étte­rembe, vagy a kinti asztaloknál foglalhat helyet az árnyékban vagy napon. A szolgáltatás in­gyenes (minigolf, ruhatár, csúsz­da, hintaszékek, parkolás). Nem sorolok minden pozitív válto­zást, amelyekről csak szuperlatí­vuszokban lehet beszélni, hiszen beszél helyettem az a sokezer lá­togató, akik egyszerű hétköz­napokon már a nyitás órájában igyekeznek jó helyet biztosítani, mert aki a délutáni órákban jön, ugyancsak gondban van, hogy a zöld pázsiton egyáltalán le tud­jon telepedni. Rengeteg autó­busz érkezik az északi régiókból, továbbá Morva- és Csehország­ból, Ausztriából. A négy étterem pedig győzi a vendégek roha­mát. Válogatott a személyzet, gyors és udvarias a kiszolgálás, szolgálatkészek az alkalmazot­tak. Tisztaság és rend minde­nütt. A folyosókon, sétányokon egyeden eldobott gyufásdobozt, papírdarabkát nem látni. Egy szó, mint száz minden úgy né­zett ki, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Jókai Trencsénteplicet a Kárpát-me­dence gyöngyének nevezte. Nos, akkor Nagymegyer Szlovákia Floridája. Á rend és a tisztaság a városra is jellemző. A gondosan ápolt főtérről mindegy, milyen irányban indulunk el: Komárom, Érsekújvár, Dunaszerdahely vagy Győr felé, ezek a szép tiszta utak Európába mind vezetnek. Hauser Jenő Szepsi

Next

/
Thumbnails
Contents