Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-15 / 188. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 2258. PANORÁMA Q Tízezer korona a fesztivál támogatóitól Nyitra. Hírben már beszámoltunk róla, hogy a Nyitrai Szín­házi Fesztivál szervezésére létrehozott alapítvány 1000 x 1000 címmel índított gyűjtést. Csütörtökig a segíteni akarók­tól tízezer korona érkezett az alapítvány bankszámlájára. Mi­vel a fesztivál megrendezéséhez szükséges összegnek ez ideig csak a fele van meg, a szervezők továbbra is várják a támoga­tást a Nadácia Divadelná Nitra bankszámlájára (Ľudová ban­ka, Nitra - 4 220 036 409/3100), illetve továbbra is remény­kednek abban, hogy az állam, a kulturális minisztérium is hozzájárul a fesztivál támogatásához. (Ú) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Az ellenfél arca (am.) 15.30,10, 20.30 HVIEZDA ­KERTMOZI: Emma (am.) 21 OBZOR: Batman és Robin (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Csakis ő (am.) 15.30, 17.30, 20 TATRA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 15.30. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; 101 kiskutya 1 (am.) 16.30 Fegyencjárat (am.) 18.30, 20.30 Francia csók (am.) 18.30, 20.30 A szakaács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (ang.) 18 Őszi szonáta (svéd) 20 Mezei liliomok (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Az ellenfél arca am.) 18, 20.30 Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Batman és Robin (am.) 21 PAT ­PANORÁMA: Légörvény (am.) 21 GALÁNTA - KERTMOZI: Tűzmadár (cseh-ném.) 21.15 ZSELÍZ - SPUTNIK: Nyerő páros (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Rómeó és Júlia (am.) 18 AMFITE­ÁTRUM: Rómeó és Júlia (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁ­MA: Bor és vér (am.) 19 Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Szombaton reggel 9 órakor in­dítjuk műsorunkat a Hétről hét­re című publicisztikai magazin­nal, amelynek műsorvezető szerkesztője ezúttal Molnár Norbert lesz. A műsorban bő­vebben beszámolunk Horn és Mečiar győri találkozójáról, a Magyar Koalíció és a Szlovák Demokratikus Koalíció pártel­nökeinek találkozójáról, szó­lunk az Agrokomplexről és a Re­formátus Világtalálkozóról. Dél­ben híreket mondunk, majd a slágerlista következik. 13 óra­kor megismételjük Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regé­nyéből készült rádiójátékot. Ez­után hírek, majd műsorismerte­tés. 14.10-kor operettrészlete­ket közvetítünk. 14.30-kor már elhangzott műsorainkból válo­gatunk. 15 órakor a Zenei körsé­ta hallgatói vidám, zenével kap­csolatos történeteken szórakoz­hatnak. 15.30-kor indul a Vidék magazinja. 16 órakor hírek, majd a Köszöntő szól az adászá­ró hírösszefoglalóig, háromne­gyed hatig. Vasárnap reggel 9 órakor híreket mondunk. A műsorajánlat után 9.15-kor a Világosság című egy­házi műsor katolikus félórájával jelentkezik, Ürge Tamás gútai plébános Szent István életművét méltatja, és tudósítás hangzik el a pannonhalmi médiatáborról. Ezután reneszánsz zene szól. 10.10-kor Vuk kalandjainak be­fejező részét hallhatják a gyere­kek. A gömöri Barka községben táborozik mintegy 900 cserkész. Ott készült a Kamaszrádió e heti adása, amely 10.25-kor kezdő­dik. 11 órakor Pedagógusnapló. A tartalomból: Miért csökken a Zoboralján a magyar iskolába íratott gyerekek száma? Egy szociológiai fölmérés tanulsá­gai. Három éve ismét működik kisiskola Óbáston. Ezután nóta­csokor szól. A déli hírek után a Randevú ifjúsági műsor Kúnszentmiklósról jelentkezik a II. Kiskúnsági Ifjúsági Találko­zóról. 14.15-kor kapcsoljuk a BBC magyar adását. 15 órakor az Irodalmi mozaik című mű­sorban Turczel Lajos beszél Fábry Zoltánról és megszólal ar­chív felvételről Fábry Zoltán. 15.30-kor Hazai tájakon. 16 órakor hírek, Köszöntő, Kelle­mes hétvégi rádiózást kívá­nunk! -zj­Mától: Palóc Napok Füleken. A rendezvény szerényebb, mint eddig, de színes a műsor Pillanatképek a halál kapujában TALLÓSI BÉLA Pozsony. Az Egyenesen át című Joel Schumacher-film medikusai titokban azon kísérleteznek, hogy a szívgörbét követő egyene­sen át átvezessék egymást a ha­lálba. Oda, ahonnan még vissza lehet jönni, de ahol már bele le­het kóstolni abba, mi van odaát, a földi, fizikai léten túl. Az egy­perces csodák mesterét, Örkény Istvánt is érdekelte a téma. Ró­zsakiállítás című kisregénye is a haldokló végóráit faggatja, a ha­lálról szól egyenes adásban. Az­tán itt van a halhatatlan díva, Sarah Bernhardt. Ő már életében kézen fogta a halált. Barátkozott vele. A nyolcvanas évek elején a Sarah avagy a languszta sikolya című kétszemélyes dráma Várszínház-beli előadásán Psota Irén - aki a testileg, lelkileg és szellemileg is megrokkant Sarah Bernhardt-ot alakította - a nyílt színen csipkével kipárnázott fe­kete koporsóban fekve olvasta fi­atalkori rajongóitól, szerelmeitől kapott leveleit. A balesetet szen­vedett idős díva, miután nem Önmagukat próbál­ják beleilleszteni a világmindenségbe. léphetett többé színpadra, a ha­lállal játszott színjátékot: kopor­sóban aludt, hogy hozzászokjon a kaszás hívásához. Sokféle magyarázata lehet an­nak, hogy miért is vágynak a mű­vészek a halál közelségébe. Mondjuk, Istent keresik. Vagy önmagukat próbálják beleillesz­teni a világmindenségbe. Vagy csak arra figyelmeztetnek, hogy a századvég emberének alig-alig adatik meg, hogy méltó módon menjen el. Esetleg csak félelmü­ket próbálják enyhíteni a színlelt elmúlással. Miről is jutott mindez eszembe? Arról, hogy a napokban nyílt meg a Stoka Színház épületében a Stoka Galéria, s benne elsőként Peter Kalmus mutatkozik be né­hány koporsóval. És persze né­hány fotóval, amelyek a koporsó­ba fekvő (ál)hulla lélektükrét próbálják kivetíteni. Vagyis azt akarják képben láthatóvá tenni, miként távozik a lélek a testből. Peter Kalmus lélek-öngyilkossága vizualitásában inkább csak amo­lyan megrendezett színház. De a halál problematikájával korábbi installációin, illetve eddigi művé­szeti aktivitása során is foglalko­zó művész a látvány mögötti gon­dolatisággal ugyanazt a tabut döntögeti - a halál kapuját. A túl­ról hozott képek szeptember ti­zennegyedikéig tekinthetők meg. A szlovák főváros közönsége megszokta már, hogy a Stoka az alternatív művészet pozsonyi központja. Némi ízelítőt profil­jukból a somorjai közönség is kaphatott a zsinagógabeli elő­adásuk révén. A Stokában ezen­túl nemcsak a szó és a zene, ha­nem a vizualitás, a képzőművé­szet is otthont kap. Októberig fő­leg szlovák és cseh képzőművé­szek mutatkoznak majd be a fris­sen létrejött Stoka Galériában, akkor azonban az épületbe be­költöznek a Fotóhónap fénnyel irt képei. Kaktuszoktól Mirigyekig Peter Kalmus lélek-öngyilkossága a napokban létrejött Stoka Galériában szeptember 14-ig látható Augusztusban kulturális napok zajlanak Füleken. A hónap első napján nyílt meg a régió amatőr képző­művészeinek kiállítása, amely augusztus 31-ig lát­ható a vár Bebek­tornyában. BÁRÁNY JÁNOS Ma délután négykor egy kak­tuszkiállítás megnyitójával kez­dődnek a 7. Palóc Napok. A tropikus növényeket a városi múzeumban láthatják az érdek­lődők, kőiben a Vigadó kister­mében - szintén 16 órakor - be­mutatkozik az Ifi című iljúsági magazin, majd este hatkor a Vi­gadó színháztermében Rózen­feld Ilona és Danyi Irén adja elő új, Helikoffer című gyermekmű­sorát. A rendezvény részleteiről Mázik Istvánt, a Vigadó igazga­tóját, a Zsákszínház vezetőjét kérdeztük. Idén a műsor nem olyan gaz­dag, mint eddig megszoktuk. Mi ennek az oka? Tavaly talán azért tűnt túlságo­san is gazdagnak a program, mert a város 750. évfordulóját ünnepeltük, több pénz jutott a kulturális rendezvényekre. Idén, ha szerényebb körülmények kö­zött is, de folytatni szeretnénk a hagyományt. Aránylag színvona­las, de olcsó műsorokat kíná­lunk. Szombaton délután négykor a Tučná Anča zenekar lép fel a füleki várudvaron, este hattól a Vigadóban közismert miskolci művészek adnak nótaestet „Hej, Rigó, Rigó" címmel. Csak a folklór hiányzik a kínálat­ból. Azért hagytuk ki, mert anya­gilag ez az egyik legigényesebb műsorszám. Jövőre majd annál több folklórcsoportot láthat a kö­zönség. Bízva abban, hogy pénz jut a Palóc Napokra is. Szúrópró­ba is ez: milyen lesz az idei ren­dezvény folklór nélkül. Kíváncsi­an várjuk a visszajelzéseket! Hiányzik a Zsákszínház is... A színjátszócsoport tagjainak zöme nincs itthon. Augusztus van, nyaralnak. Szeptemberben kezdődnek az új darabunk pró­bái. Most vasárnap viszont fel­lép az Apropó Diákszínpad, amely nívódíjas lett az idei Jókai Napokon. Állati! című darabju­kat Szvorák Zsuzsa rendezte. A Zsákszínház idei produkcióját, a Képzelt beteget már többször látta a publikum, háromszor ját­szottuk Füleken, az ősszel majd még bemutatjuk. A Palóc Napo­kon nem lépünk föl, akad elég szórakoztató műsor a kínálat­ban. A népszerű Irigy Hónaljmirigy együttes vasárnap este lép fel Füle­ken (Fotó: archív) Vasárnap este nyolckor a buda­pesti Irigy Hónaljmirigy együttes pop- és rockparódiáival érnek véget a 7. Palóc Napok Füleken, a vár udvarán. A Füleki Kulturá­lis Napok utolsó rendezvénye pedig a közismert Senzus együt­tes koncertje lesz, augusztus 27­én, szerdán este nyolckor, szin­tén a várudvaron. REGÉNY • ^^ Riával min­• denesetre szá­m C mol, vakon I ^ fogja teljesíte­ni minden utasítását, ha na­gyobb „mellékkeresethez" jut­tatjífőt is. Ezt is számításba vé­ve, beíratta az autóiskolába, ta­nulja meg a kocsivezetést. Mire lenne az jó nekem? - csodálko­zott Ria. Az igazi okot nem árul­hatta el. Ha lebetegednék, te ülsz a volánhoz, s elviszel az or­voshoz. S egyszer neked is ad­hatom az autót. Komolyan mondod? Komolyan... Talán nem is lennél jobb hozzám, ha hivatalosan a féljem lennél... Jó barátok vagyunk mi, marad­junk csak ennél... A jó barátság aranyat ér-állította Ria. Kapsz majd drágaköves aranygyűrűt, karperecet is, de most még gyűjtenem kell a pénzt, hogy egyszer valamilyen vállalkozás­ba kezdhessek. Talán nem bé­relsz ki egy kis helyiséget, hogy a saját szakálladra áruld a cseh sört? Tudod, hogy mit nyitnék? Egy kis presszót, s ha a pult mö­gött kiállítanád a szép nagy melledet, odacsődíted a fél várost!... De szép álmaid van­nak! - mondta Ria. Néha a szép álom is valóra válhat... A holnapról ábrándozó Diák úr kék overállban, a söröspalackok árusítása közben is újabb terve­ket szövögetett. Csakhamar a pincéren kívül még egy ember­Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 53. rész re terelődött a figyelme. Nap nap után látta, de eddig semmi különöset nem észlelt rajta, amiből azt a következtetést vonhatta volna le, hogy a bo­nyolultabb vagyonszerzési akci ói során társként szegődhetne melléje. Szűkszavú emberként nem is köszönt, csak biccentett a fejével, ami egyúttal azt is je­lentette, adj egy fiaskó sört! Megitta, s visszaadta az üveget. Csontos, inas ember, egy fejjel is alacsonyabb nála. Az arca, keze szénportól maszatos, a sip­kája piszkos, kék munkaruhája gyűrött és kopott. Csak kazán­fűtő lehet. És talán nem is olyan idős, mint gondterheltsége mu­tatja, nem lehet több harminc­ötnél. Egy napon feltűnt neki, hogy csak szorongatja kezében az üres üveget, nem mozdul a helyéről, és csak a keze mozgá­sát lesi, mint dobálja a felemel­hető pultocska mögötti székre helyezett cipődobozokba a pénzt, az egyikbe a papírbankó­kat, a másikba a fémeseket. Al­kalmas pillanatban a deszkalap alá hajolva elhappolhatná a „papirosokkal" megtelő cipődo­bozt! Ekkor lépett be a nyitott ajtón a pincér, valamit meg akart beszélni a Diák úrral. Egy lépés után tapodtat sem moz­dult, amikor felismerte, ki me­resztgeti szemét a cipődobozra. Intett a Diák úr felé, mintha fi­gyelmeztetné, most énrám fi­gyelj! Hátulról a csontig sová­nyodott ember vállára csapott: Isten szeme mindent lát, el ne lopd a kocsmáros dobozát! A szénporos arcú ember riadtan hátrafordult. Hogy mondhatsz ilyesmit, haver?! A pincér köze­lebb húzta a pulthoz. Adj kezet a barátomnak! Mutatkozzatok be! - biztatta a kazánfűtőt. A barátod? - kérdezte. A legjobb munkatársam! Ha meglopnád, nekem is kárt okoznál!... Azt sosem tenném... - suttogta, és kezet nyújtott. Falmer vagyok... A Diák úr kedélyesen kezet rázott vele. Régi jó törzs­vendégünk - magyarázta a pin­cér -, de csak iszik, enni nem szeret. Pedig tud főzni is, a ka­tonaságnál ő kotyvasztotta a csípős paprikást. Hívtam, álljon be a konyhánkba, mert a piaco­sok kedvelik a csípős ételt... Mit kerestem volna nálatok? Nem értem volna rá a vízcsapokat ja­vítani, hogy megkeressem az itóka árát... A konyhánkban legalább valamit magadra szed­nél, csupa csont vagy... Én a zsebemet szeretem teletömni, nem a gyomromat! Ez volt az a pillanat, amikor a Diák úr ér­deklődve pillantott a szénporos arcú férfira, akit a felesége már öt éve elhagyott, s a gyereket is magával vitte. Ha a pénz után sóvárog, jó lesz vele közelebb­ről is megismerkedni - gondol­ta a Diák úr, s egy pilzeni fias­kót nyomott a kezébe. Jó barát­ságból adom... A fűtő elmoso­lyodott. Ha a barátom barátja vagy, mi is barátok lehetünk. Holnap is a vendégem leszel, s azután is... Jött is a „pajtás" mindennap az ingyensörre. Teltek a hónapok, s az egyik évet követte a másik. Nyolcvan­nyolc tavaszán a Diák úr már azt állíthatta, hogy a lakásadó öregek olyan kedvesek hozzá, mintha a szülei lennének. Igen jóban volt velük, ápolgatta is a „családi környezetet". Kará­csonykor, név- és születésnap­jukon értékes ajándékokkal lep­te meg őket. Egy nyári este a kerti asztalnál üldögélő házas­párhoz ült, hogy szóvá tegye azt, ami már hosszabb ideje foglalkoztatta. Nagyon jól ér­zem itt magam, esténként úgy térek ide vissza, mintha a szüle­imhezjönnék... A néni elsírta magát. A fiamé volt az emeleti szoba. Jó, hogy maga itt van. Amióta nálunk lakik, úgy ér­zem, mintha a fiam lenne ide­haza. Az is olyan csendes, jóra­való volt, csak jó pár évvel idő­sebb magánál. Egyetlen fiú­gyermekük fiatal mérnökként még hatvannyolcban elhagyta az országot. Áusztráliában kö­tött ki, ahol családot is alapí­tott. Nem hiszem, hogy egyszer hazatérne - szomorkodott a há­zigazda. Jól menő kisebb válla­lata van. Azt ajánlotta, ha rá­szánjuk magunkat, még éle­tünkben adjuk el a házunkat, hogy utazgassunk is, de azzal a kikötéssel, hogy itt tölthessük a hátralevő időnket. Azt a húrt pengette meg a háziúr, amire a Diák úr már hónapok óta gon­dolt. Elszomorodva felsóhaj­tott: Ha eladnák, nekem távoz­nom kellene. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents