Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-15 / 188. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 15. KOMMENTÁR Virradat előtt TÓTH MIHÁLY Sok víz lefolyt azóta a Dunán, hogy a Szlovák Televízióban 1990 kora tavaszán felrobbant az a bűzbomba, amely a fordulat utáni szlovák - szlovákiai magyar viszály nyitányát jelentette. Nemzetiségi kerekasztal-beszélgetés keretében a szlovák kulturális élei: egyik reprezentánsa sokallta a magyarok jogait. Ha az azóta eltelt évek kisebb vonatkozású eseményeit idézem fel, azt kell megállapítanom, hogy a három Mečiarkormány érájában radikálisan romlott a helyzetünk. Az alternatív oktatás bevezetését célzó törekvések új és még újabb hullámai, a nyelvtörvény elfogadása által előidézett bizonytalanság, a hazai magyar kultúrára mért megannyi, államilag szervezett csapás megroggyantotta biztonságérzetünket. Ha viszont a politikai életben bekövetkezett változásokat veszem szemügyre, meg kell állapítanom, hogy virradat előtti az állapot. Az elmúlt időszakban nem romlottak, hanem javultak a kilátásaink, és ez annak a következménye, hogy kisebbségünk megítélését, jogaink elismerését tekintve polarizálódott mind a társadalom, mind a politikai struktúra. Ha abból indulunk ki, hogy volt egy időszak, amikor nem működött ez országban olyan szlovák politikai párt, amelynek vezetői - a baloldaliakat és a kereszténydemokratákat is beleértve - egy jó szót mertek volna szólni a kisebbségi magyarok mellett, ha arra gondolok, hogy voltak évek, amikor az egész szlovák nyelvű sajtóban a magyarellenes kútmérgezés dominált, és ha összehasonlítom ezt az érát a maival, akkor nem túlzás, ha virradat előtti helyzetről írok. Persze sokan és joggal megkontrázhatják, megalapozatlanul derűlátónak minősíthetik ezt az eszmefuttatást, mondván: azok a politikusok, azok az újságírók, akik öt esztendővel ezelőtt jobbik esetben hallgatólagosan tudomásul vették a kútmérgezést, rosszabb esetben pedig maguk is dögöt dobáltak a kútba, ma, hogy megváltozott a helyzet, legfeljebb muszájdemokratáknak tekinthetők. Viszont ha így tamáskodunk, akkor azt is tanácsos figyelembe venni, hogy ezek a muszájdemokraták kaptak néhány leckét a világnak attól a részétől, amelyet aki nem elvakult, követendőnek kell tekintenie. Úgyszólván mindenki, talán még a leggonoszabbak életében is vannak élmények, amelyek hatására megváltozhat az illető magatartása. Tehát nem arról van szó, hogy az ellenzéki szlovák pártok vezetői csütörtökről péntekre valami isteni sugallatra megszerették a magyarokat, hanem arról, hogy felismerték, civilizáltan illik viselkedni velünk szemben, különben a világ jobbik részén senki sem tekinti őket demokratának. Ilyen értelemben talán még hasznos is volt, amit sovinisztáink ellenünk elkövettek. Akik (reméljük) legyőzik Mečiart, tudják, mit nem szabad sem demokrataként, sem muszájdemokrataként művelni. JEGYZET Kinek a pártja? POLÁK LÁSZLÓ A csodálatos pati fürdő kristálytiszta vizű medencéjének a szélén ülök, gyönyörű augusztusi nyarat fogtam ki. És mivel gyarló emberi lény vagyok, a gondtalan, felhőtlen üdülést is képes vagyok elrontani. Mégpedig újságolvasással. Ahelyett, hogy élvezném Pat gyönyöreit, a szép időt, a jó vizet s a vízparti nemzetközi kavalkádot, én kérem újságot olvasok. Igaz, csak fél szemmel, mert a másikkal csemetémet figyelem, aki a medence közepén pancsikol. Na de a fél szemem is elég a szenzációs hír elolvasására: új párt alakult, bejegyzett neve „Naša strana". Igen, így államnyelven írom, s persze le is fordítom édes anyanyelvünkre. Az én átiratomban az új politikai szubjektum neve „A MI PÁRTUNK". Kénytelen vagyok névelőt tenni elé, lehet, hogy a nyelvészek kifogásolják, ha az „A MI PÁRTUNK"ról szólnak majd a hírek, ami rövidítve: AMP. Fél szemem ugyan a gyereken, akire már rákiáltok, jöjjön ki a vízből, mert lila a szája, a fél szemem viszont az AMP-n , tessék megszokni ezt a rövidítést. Szóval azt keresem a hírben, kí a jó fene az a „MI". Ki a mi?, hogy teljesen érthető legyek. Olvasok ugyan a hírben mindenféle neveket, de ezektől nem buzog túl bennem a kollektivizmus, és az „A Mi Pártunk" nem nagyon vonatkozik rám. Van már ugyan egy ilyen, személyes névmásra alapuló párt, kormánypárt, amelynek még mindig vagy harminc százalékot mérnek, na de az egyes számú. Az „Az Ó Pártja" (AŐP?). Hogy az, A Mi Pártunk" kérem kinek, kiknek a pártja, azt per pillanat nem tudom. És ezen még a csodálatos pati gyógyvíz sem képes segíteni. Pedig az maga a csoda. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedéíyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk - Hát nem jó nekünk? Mi itt gondtalanul sörözgetünk, a Horn meg a Mečiar meg csak ásványvizet iszik és vitatkozik... (Gossányi Péter karikatúrája) A Horn-Mečiar tárgyalások háttere és eddigi eredménytelensége: Kétségek és remények A magyar-szlovák csúcstalálkozókat eleve az jellemzi, hogy a nem hivatalos, úgynevezett munkalátogatások vannak döntő többségben. Ezekben a csúcsszintű kapcsolatokban egyértelműen az 1995-ös esztendő számított a legzsúfoltabbnak, s legalábbis papíron a legeredményesebbnek SZERDAHELYI CSABA A magyar külpolitika tudatosan s a rendszerváltozás óta folyamatosan követi az európai integrációs vonulatot, amely a szomszédainkkal létesített kétoldalú kapcsolatainkban is testet öltött. Az Antall-kormány idejében - elemzők szerint - a magyar-szlovák viszony egyfajta politikai „hidegháborús" helyzetre emlékeztetett, amelyen a Horn-kormány - nem kevés nyugati és amerikai szolid nyomásra - igyekezett változtatni. Az idő jó ideig diktálta a tempót. A magyar-szlovák Alapszerződés megkötését például „kívánatosnak találták" még az 1995-ös párizsi Európai Stabilitási Konferencia előtt tető alá hozni. A munkát valószínűleg gyorsította az amerikai külügyminiszter-helyettes (akkor éppen Richard Holbrooke töltötte be a tisztséget) ama kijelentése, miszerint a „NATO-tagság akadémikus kérdés marad Magyarország, Románia és Szlovákia számára, ha nem rendezik a vitáikat". A rendezés sikerült, és március 19-én Párizsban az alapszerződést kézjegyével látta el Horn Gyula és Vladimír Mečiar. Az alapszerződésen az utolsó simításokat egyébként a két kormányfő végezte el Pozsonyban, ahol maratoni, délOLVASÓI LEVÉL Az igazgatócsere háttere Az Új Szó augusztus 12-én az első oldalon Igazgatócsere Szádalmáson címmel cikket jelentetett meg. A félremagyarázások és félreértések elkerülése végett pontokba foglalom, hogy szerintem valójában mi is történt. 1. Nem állít igazat a felcím - amely szerint nem ínak ki nyilvános pályázatot, csupán nyilvános válogatás volt. Ugyanis a Rozsnyói Járási Hivatal oktatásügyi szakosztálya után négytől este tizenegyig elhúzódó egyezkedés után bejelentették: csupán apró, technikai részletek maradtak hátra. A párizsi találkozót követően júliusban Vranitzky osztrák kancellár kezdeményezésére hármas megbeszélésre került sor a burgenlandi Ruszton, a 75 perces tárgyaláson napirenden szerepelt a nyelvhasználat és a szlovákiai alternatív oktatás kérdése, valamint az esztergom-párkányi híd finanszírozási ügye. Ugyanez év augusztus végén krimibe illő titkolózás után Mečiar Ótátrafüreden látta vendégül Hornt. Az akkori randevút valószínűleg a szeptemberi CEFTAminiszterelnöki csúcs miatt rendezték meg a festői Magas-Tátrában, kevésbé költői témáról, Bős-Nagymarosról is szót ejtve. A kisebbségek kérdésében nagy volt a különbség. 1995. novemberében Berlinben az Európai Fórumot használták ki a kormányfők egy gyors egyeztetésre, a nyelvtörvénnyel kapcsolatos - ellentétes - álláspontok kicserélésére. Ugyancsak novemberben néhány percre ismét találkozott Horn és Mečiar, az esemény (a meggyilkolt Rabin temetése) azonban nem adott lehetőséget komolyabb diskurzusra. A zsúfolt esztendőt csend követte egészen 1996 szeptemberéig, amikor a Jasnában rendezett CEFTA-csúcson újra asztalhoz ültek. Akkor már túl voltak egy augusztusi elhalasztott tárgyaláson, valamint a budapesti magyar-magyar csúcson, s a szlovákok felháborodásán, amiért azon Magyarország nem vetette el a szlovákiai magyarok nyilvánosan meghirdette a járás mind a 17, alsó és felső tagozattal egyaránt rendelkező alapiskolájában a pályázati felhívást, a felhívást a járási és területi sajtóban is (Zora Gemera, Lúč) ismertette. így a pályázaton bárki részt vehetett, aki a kiírás alapvető feltételeit teljesítette. 2. Á pályázatra jelentkezőknek egy kidolgozott pályamunkával (koncepcióval) kellett megjelenni az öt főből álló bizottság előtt, amely mérlegelte és értékelte azt, és később írásban közölték döntésüket. 3. Megtévesztő az az állítás, amelyet a Nyitrai Kerületi Hivatal oktatási osztályának egyik igényét a területi autonómiára. Az újabb csúcs mérlegét Horn Gyula akként vonta meg, hogy a kisebbségek kérdésében változatlanul nagy volt a felfogásbeli és a nézetek közötti különbség. A diplomáciai nyelvről magyarra fordítva ez annyit tesz, hogy a felek nem értettek szót egymással. 1996 novemberében újfent az osztrák kancellár részvételével Pöstyénben rázott kezet Horn és Mečiar. A magyar kormányfő ekkor beleegyezett, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén 1997 elején Szlovákiába utazzon. Ezek a feltételek mind a mai napig nem teljesülhettek, hiszen a vizit azóta legfeljebb a diplomaták között került szóba. Következett az újabb hosszú csend, amelyet Horn Gyula július 17-én szakított meg, amikor váratlanul felhívta Mečiart, s felajánlotta a segítséget az árvízkárosultaknak. A szlovák kormányfő ezt elhárította, s a pozsonyi rádiónak adott nyilatkozata szerint megkérdezte Horntól: miként értékeli a magyar miniszterelnök azt, hogy a bősi erőmű felfogta a Budapest felé nyomuló árhullámot? Horn - Mečiar szerint - azt válaszolta, hogy ha majd a hágai bíróság dönt, tárgyalnak Bősről. Ettől függetlenül a téma alighanem napirendre kerül Győrben is, a kisebbségek helyzetével, a bizonyítványüggyel, az alapszerződés végrehajtásával kapcsolatos vegyes bizottság problémáival és a párkányi híd felépítésével egyetemben. Hogy milyen eredménnyel, azt nem tudni. Csupáii az biztos: a Hornkormány nem mond le a lehetőségről, hogy minden alkalmat kihasználjon a tárgyalásokra. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. magát megnevezni nem kívánó munkatársa állít a cikk írójának a pályázat és a válogatás lényegéről. Hiszen ma már országos gyakorlat, hogy vezető beosztások betöltése nyilvános megmérettetésen alapuló kiválasztás útján történik, nevezzük ezt pályázatnak vagy válogatásnak. 4. Amennyiben a cikk szerzője az objektív tájékoztatás érdekében érdeklődött Kovács Zoltán feleségénél a válogatás ügyében, jó lett volna, ha ez ügyben kikérte volna az én véleményemet is. 5. Én a szádalmási alapiskolára azért nyújtottam be pályázatomat, mivel két évtizeden keresztül pedagógusként ott műTALLÓZÓ PRAVDA A választópolgárt kétségek gyötrik, látja, hogy az ellenzék alig valamire, míg a kormánykoalíció mindenre képes. Az ötpárti Szlovák Demokratikus Koalíció nem titkolja, hogy a választások után kormányt akar alakítani, de ennek eléréséhez még sokat kell tenni - írja a lap jegyzetírója, és rámutat, hogy nem elég a közvéleménykutatásokat böngészni és a választási preferenciák felett spekulálni, mint ahogy nem elég arról vitatkozni, tulajdonképpen hány vezérre is van szüksége a koalíciónak. A választópolgárt nem fogja meg, ha valaki örökösen a demokrácia megmentőjének szerepében tetszeleg, érzése szerint ez túl elvont, túl absztrakt, és alig van összefüggésben a mindennapos gondokkal. Nem elég borsót hajigálni és transzparenseket lobogtatni a Nafta Gbely előtt. A koalítió olyan benyomást kelt, mintha nem tudná, mit tegyen, nem érti az egyszerű választópolgárt, és nem is tudja megszólítani őt. LIDOVÉ NOVINY A cseh lap kommentárja az új szlovákiai párt létrejöttéről szóló fámákról értekezik. A kósza hírek szerint a párt két húzóembere Rudolf Schuster kassai főpolgármester és Alexander Režeš exminiszter, a vasmű első embere lenne. A lap rámutat, hogy a pártállami időkben magas funkciókat betöltő Schuster éppen azért élvez népszerűséget Kassán, mert képes volt párton kívüli maradni, és jelenlegi pozícióját aligha kockáztatná a számára kétes kimenetelű parlamenti választásokon. Alexander Rezešt mióta kivonult a nagypolitikából, az égvilágon semmi sem érdekli a labdarúgáson kívül, és sokkal inkább a Szlovák Labdarúgó Szövetség elnöke szeretne lenni, mint pártvezér. Emellett a szlovák belpolitikai térképen újabb politikai tömörülés már aligha ereszthet gyökeret. PRÁCA A cseh belügyminisztérium eddig több mint 400 szlovák állampolgár kérvényét iktatta, a kérvényezők személyükről vezetett állambiztonsági (ŠtB-) aktákba szeretnének betekinteni. Aki meg szeretné tudni, mit írnak róla a titkos pártállami jelentések, levélben kérvényezhet betekintést a cseh belügytől (postacím: MV ČR, poštovní schránka 1109, 11121 Praha), csupán egy igazolást kell mellékelnie arról, hogy 1948 és 1990 között Csehszlovákia állampolgára volt. Kilencven napon belül választ kell kapnia. Az érintett azt is megtudhatja, hogy ki volt az árnyéka, melyik titkosügynök „dolgozott személyén", és a Denní telegraf című napilap értesülései szerint lehetőség nyílik a titkos feljelentők személyazonosságának nyilvánosságra hoködtem, és csak azután, nyolc évvel ezelőtt kerültem a Tornai Magyar Tannyelvű Alapiskola élére. Ebben az iskolában az eltelt időszakban az iskola tantestülete eredményes munkát végzett a tanulók érdekében és a szülők megelégedésére. Az a szándék, hogy hasonló munkát szeretnék a szülőfalumban is - Szádalmáson - kifejteni, nos, ez érlelte meg bennem az elhatározást. 6. Végezetül a cikk utolsó mondatainak sugallata kapcsán közlöm: ott „fent" sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek. Pogány István Szádalmás