Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-02 / 177. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 2. VENDÉGKOMMENTÁR Hagyományalapozás Sándor Eleonóra Karl Popper szerint a demokrácia működésképességének feltétele nemcsak a megfelelő intézményrendszer, hanem a hagyomány is. Ez utóbbi rémisztő hiányát bizonyítja a Gaulieder-ügy utolsó fejleménye: az alkotmánybíróság határozatának érvényesülését, a kizárt képviselő visszahelyezését megállapodott demokráciákban a jogállam hagyományosan elfogadott, a politikai színtér minden szereplője által vallott értelmezése biztosítaná még akkor is, ha tisztán formai szempontok szerint a szuverén parlament nem kényszeríthető úgyszólván semmire. Az ismert történelmi körülmények folytán Szlovákiának eddig nem volt módja megteremteni saját hagyományát. Annál nagyobb a közéletet ma alakítók felelőssége: ők a politikai, alkotmányos tradíció megalapozói, amit tesznek, az mind-mind a jövendő hagyomány részét fogja képezni. A politikusokat ez a tény visszafogottságra és óvatosságra kellene, hogy késztesse, bármilyen nehéz is higgadtnak maradni a mai időkben. Az olajozott, „unalmas" demokrácia megteremtésében a kormánykoalíció pártjaira nyilvánvalóan nem lehet számítani. Ha az ellenzék bár jószándéktól vezérelve és A szerző publicista. mintegy ellenkező előjelet adva neki, de átveszi a kormánypártok radikális politizálási stílusát, akkor hosszú időre minden remény elveszik. Az ellenzék dolgát a szerepet tévesztett, magát politikacsinálónak képzelő sajtó sem könnyíti meg, mivel kommentár és elemzés címén gyakran a szerzők személyes receptjeit, de legalábbis tanácsait akarja elfogadtatni a pártokkal - majd felháborodik, ha azok mégsem a felkínált útmutatás szerint döntenek. A politikusok számára természetesen elsődleges fontosságú a választók rokonszenve, amelyet a sajtó nagymértékben befolyásol. De legalább ennyire fontos kell hogy legyen az ország jövője iránti felelősség, a szlovákiai demokratikus hagyomány megalapozása, bármit gondol is erről választói táboruk radikális része. Ezt a feladatot szem előtt tartva kell mérlegelniük olyan kérdéseket; mint népszavazások kezdeményezése, a parlament bojkottja, az idő előtti választások vagy éppen a kormányfő tárgyalási ajánlatai. Hisztériával nem lehet még csak időleges nyugalmat sem teremteni, nemhogy hagyományokat megalapozni. JEGYZET Közeledve távolodó GAÁL LÁSZLÓ Külföldre készülve a napokban kénytelen voltam kicseréltetni a még a szövetségi csehszlovák szervek által kiadott útlevelemet. A csere simán le is zajlott, méghozzá „gyorsított eljárással", három napon belül. De az illetékes felhívta a figyelmem arra, hogy pontosan a megadott időben jelenjek meg az útiokmányért, mert másnap az új járási székhelyre költözik a hivatal. Merthogy a területi reform nyomán ez az ügyosztály is közelebb kerül az ügyfélhez. Jobban mondva: az ügyintézők kerülnek közelebb, ám nem az ügyintézés. Az ábra ugyanis úgy fest, hogy az „útlevélosztály" illetékes része átköltözik az új járási székhelyen kijelölt új irodahelyiségekbe, ott azonban nem áll rendelkezésükre az új okmányokat „vasaló" berendezés. így aztán valószínű, hogy az ügyintéző a begyűjtött adatokkal és a „szűz" útlevelekkel a kerületi székhelyre lesz kénytelen utazni, hogy ott forrassza bele a leendő tulajdonos képmását a könyvecskébe. És ezt kénytelen lesz személyesen megtenni, mert a fontos személyi iratokat nem adhatja ki a kezéből. Ő utazgat, az ügyfél pedig idegesen toporoghat a lakhelyéhez „közelebb hozott" iroda ajtaja előtt. Az új járás ráadásul új kerületben is van, az új kerületi székhely pedig messzebb a réginél. Közeledve távolodik az ügyintézés az állampolgártól. Persze csak átmenetileg. Mert előbbutóbb az új járási ügyosztályt is felszerelik a megfelelő berendezéssel. Es nemcsak az „útlevélosztályt", és nemcsak vasalógéppel. És persze nemcsak ebben az egy új járásban, hanem a többiben is. Közben meg kiderül, hogy a területi-közigazgatási reform többe kerül: nem „csupán" annyiba, mint amennyit szülőatyjai gondoltak. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk - Külföldi utazásra idén sem futotta, ezért hazahoztam neked a tengerpartot! (Szalay Zoltán rajza) SME A törvény értelmében a Szlovák Információs Szolgálat állami szerv. Ez azt jelenti, hogy csak az alkotmány, törvények és törvényerejű rendeletek érteimébenjárhat el. A titkosszolgálatnak az a feladata, hogy információkat szerezzen, majd értékelje őket. Ez annyit jelent, hogy tagjai a fejükkel, nem pedig a kezükkel dolgoznak. Viselhetnek fegyvert, de a törvény nem engedélyezi, hogy robbanószerkezetekkel vagy más robbanóanyagokkal, esetleg hadianyagokkal manipuláljanak. Más szavakkal: ha a SZISZ megbízható információkat szerez például egy töltényekkel teli garázsról, akkor azokat át kell adnia azoknak a szerveknek, melyeknek jogukban áll közbelépni. A SZISZ tevékenységéért Ivan Lexa felelős. Mečiar kormányfő felelőssége abban rejlik, hogy kizárólag ő javasolhatja a titkosszolgálat igazgatójának leváltását. Eddig ezt nem tette meg. Lengyelország, Csehország: nem kellett volna meghalnia száz embernek, ha szervezetten néznek a veszély elé Árvíz: mesterségek becsülete Az évszázad árvize pusztított Lengyelországban, Csehországban az újságok címei szerint. SZENTGVÖRGVI ZSUZSA A különleges meteorológiai jelenségek rendkívüli egybeesése és a nem megfelelő védelmi előkészületek valóban rettenetes pusztításhoz, hatalmas károkhoz vezettek. Magyarország nagyon szerencsés módon - szó szerint - megúszta a katasztrófát (bár most éppen a Körös árad). A vízügy szakemberei felkészülten várták az árt, ott avatkoztak be, ahol kellett, helyesen mérlegelték, hol lehet viszonylag kis kárral, megtervezett gátátvágással az átmeneti tározóba bocsátani a víztömeget, így védve meg nagy értékeket. (...) Pedig a vizes szakemberek az elmúlt években állandóan elátkozott szegénylegények voltak, különösen a rendszerváltást közvetlenül megelőző és azt követő években. Nem véletlenül, hiszen a bős-nagymarosi vízlépcső volt az előző rendszert tagadók legfőbb hatalmi kapaszkodója. így történhetett, hogy a nemzetközileg elismerten kiváló magyar vízügyet hol ide, hol oda dobálták, anyagi forrásait ... az elmúlt években (...) elátkozott szegénylegények voltak... megnyirbálták, létszámát döbbenetesen redukálták. 1987-ben a vízügyet meg a környezet- és természetvédelmet egyetlen hivatalba egyesítették, ami csak arra volt jó, hogy 1990Ismét Gombaszögről Olvasóként és a cikkben (név nélkül) említettként van megjegyzésem Brezina Lajosnak és Kovács Józsefnek az Új Szó 171. számában - Gombaszög margójára címmel - megjelent olvasói levelében papírra vetett némely gondolathoz. Biztosíthatom a nagymácsédi szerzőpárost: mindkettőjüknek joguk van bárben ismét szétválasszák őket. Ekkor megfosztották a vízügyet csaknem összes laboratóriumától, elvették a szennyvízbírságot, létszámát pedig az 1990-es évihez képest egynegyedéreegyötödére csökkentették. Igaz, ez utóbbi nem elbocsátásokból adódott csak, hanem az ár- és belvízvédelem szakszolgáA nemzet testét elcsúfító rákos daganatnak nevezte a vízügyet. latainak és kivitelezőinek magánosításából. Az így létrejött cégek végzik gépeikkel és embereikkel a földmunkákat. Siklós Csaba minisztersége idején megszüntették a pénzügyi költségvetés állandó pénzalapjait, amelyekkel különleges helyzetekben a szolgálat maga rendelkezhetett: most veszélyhelyzetben külön kell kérni a tárcától, és ha annak nincsen, akkor az állami költségvetéstől. Csakhogy a víz nagy úr, nem szeret napokat várni a hivatal döntésére. Ezért is vált „rossz fiúvá" az egyik legtehetségesebb vízügyi vezető, amikor karácsony és újév között a hivatali holtidőben jóváhagyás nélkül nyitott meg egy átmeneti vésztározót. Kétségtelenül megmentette ezzel egyik városunkat az ártól, de fegyelmit kapott. Ideje visszaadni a vizet a vizes szakembereknek - jelentette ki a legnagyobb veszély napjaiban a Magyar Tudományos Ákadémia elnöke. Ideje visszaadni a szakmák becsületét - tehetjük hozzá. Ki az, aki odaállna az operáló sebészorvos mellé, és utasítgatni merné, mit csinálmikor és bármin fölháborodni. Ami a „mély fölháborodásukat" kiváltó jegyzetemet (Új Szó, 166. szám) illeti: az a „cikk" az Önök hiedelmével ellentétben, nem „a szlovákiai magyarok többsége nevében" íródott. Én csupán az írásom címében felvetett kérdésre, feltételes módban és egy lehetséges változatként a következőket vetettem papírra: „Úgy hiszem, hogy (...) egyértelmű igennel válaszolna a szlovákiai magyarok többsége." Mert ha Önök ezt másképpen értelmezik és másként látják, jon? A politikussá átvedlett történész, filozófus, jogász mégis utasítgatni merte a vízügy szakembereit. így történhetett, hogy miközben az egész világon évtizedekig a legjobb exportcikknek számított a magyar vízmérnök, akinek virágzó oázisokat teremtő munkáját a sivatagos országokban áldólag emlegetik, Magyarországon akadt olyan politikus, aki a nemzet testét elcsúfító rákos daganatnak nevezte a vízügyet. így eshetett meg, hogy olyan magyar világnagyságot, akit távoli és közeli országokban a legnagyobb tisztelettel öveznek, hazájában hazug rágalmakkal lehet borítani, anélkül, hogy a szintén nemzetközileg elismert szakembertanítványok által ín, az igazságot feltáró válasznak bárhol helyt adtak volna. Vigyázzunk, mert áradások még lesznek ezután is! Hiába nevezzük a századforduló előtt három évvel a század árvízének a mostanit, bármikor bekövetkezhet hasonló, mert ez az elnevezés csupán valószínűséget jelöl. A Rajnán 1994-ben, majd utána 1996-ban ismét bekövetkezett egy úgynevezett százéves vízállás. Ezért a védekezés soha nem hagyható abba. A gátakon - szó szerint - mindig készenlétben kell állni. Magyarországon a védelemért felelős vízügyi igazgatóságok minden évben rendszeresen el is végzik a bejárásokat, elkészítik a terveket a szükséges munkálatokra - és azután vagy megkapják rá a pénzt, vagy sem. A költségvetésből kapott pénz az esetek többségében a szükségletek jó ha 40 százalékát fedezi, és ezek az összegek nem követik az inflációt. úgy meggyőződésem, hogy akár azonnal is sátrat lehet bontani! Ami a „felhatalmazást" illeti, arról csupán annyit, hogy nem szokásom „külön szót" kérni semmilyen médiumban, s ha kedvem tartja - engedelmükkel -, megírom mindazt, amit gondolok. Tehát Önöktől sem kérek engedélyt, hogy miről és mit szabad írnom az újságban - „a demokratikus magatartásmód" jegyében. „A szlovákiai magyar adófizető állampolgár pénzét" én sehol és senkin nem keresem, hiszen, sajnos, üres az a bizoSokszor bebizonyosodott már, milyen nagy károkat idézhet elő, ha politikai jelszavak, politikai aspirációk vagy más spekulációk miatt háttérbe szorulnak a józan megfontolások és cselekvések. Tavaly Hollandia jelentős részét öntötte el az ár, mert némelyek sajátos politikai törekvései miatt helytelennek ítéltetett a gátak megerősítése. Magyarországon divat volt az elmúlt években felróni a vízügy „félkatonai" szervezeti drilljét. Ámde veszélyhelyzetekben csak kemény fegyelemmel lehet úrrá lenni a bajokon. Talán a mostani rémületes árvíz által sújtott Lengyelországban és Csehországban sem kellett volna elpusztulnia száz embernek, ha szervezetten néznek a veszélyek elé. Azt állítják kiváló szakemberek által készített prognózisok, ... háttérbe szorulnak a józan megfontolások és cselekvések. hogy a jövő század két legnagyobb kincse, egyúttal legnagyobb hiánycikke az olaj meg az iható tiszta víz lesz. Áz olajat minden bizonnyal sikerül majd helyettesíteni más anyagokkal, de a vizet, életünk legfontosabb alkotórészét aligha. Azt a vizet, amely időnként fenyegető ellenség is, amely ellen folyamatosan védekezni kell. Talán ez a mostani nagy ár ráébreszti a társadalmat, hogy ideje visszaadni a mesterségek becsületét. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. nyos kassza. Ellenben azt írtam, hogy a „(kisembert) miért nem kérdezi meg valaki az ügyben?" Gombaszög kapcsán úgy hiszem, hogy a „szék"-ügy és a „hadtáp"-sztori elhanyagolható - az eredmények a fontosak. Sajnos, de való: idén Gombaszög elmaradt!!! A minap olvastam, kedves nagymácsédi „kultúrtársak", hogy „a kritika elviselése hozzátartozik a személyiség nagykorúságához, legyen az művész vagy egyszerű polgár". Vörös Péter Érsekújvár