Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-10 / 157. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 10. PAN OR Á MA GJ Karlovy Vary megszerette a Csinibabát. Nagy Natália is a festői fürdővárost Mancika sétája a Kolonádon Nagy Natália, ezekben a napokban Karlsbad csinibabája (Kovács Zita felvétele) senyen kívül sokkal izgalmasabb. Meglepően felkavaró például a belgák filmje. Az ígéret főhőse ugyanis egy rokonszenves, tizen­éves szőke srác, akinek apja tit­kát kell megőriznie, mégpedig azt, hogy munkavállalási enge­dély nélkül foglalkoztat távol-ke­letieket és afrikaiakat. Nehéz helyzetbe akkor keveredik apa és fia, amikor az egyik munkásukat halálos baleset éri. Ugyanilyen nagy élmény az amerikai Jullian Schnabel tavalyi remeke egy színesbőrű New York-i festőről, Jean-Michel Basquiat-ról, aki 27 évesen, heroin-túladagolásban halt meg 1988-ban. A film cím­szerepét a fesztivál egyik vendé­ge, Jeffrey Wright alakítja, Andy Warhol szerepében pedig David Bowie -, jobb, mint az eredeti". Csallóközi gyerekek kismesterségeket tanulnak a halászi kézműves táborban. A napok óta zuhogó eső sem szegte kedvüket Borona, csuhébaba, csiga és angyalok MOZI POZSONY HVIEZDA: A szerelem rabjai (am.) 15.30,18,20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Hanta boy (am.) 21 OBZOR: A salemi boszor­kányok (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Üvöltés (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Nyolc fej egy táskában (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 Basquiat (am.) 18 Csak az őrültek si­etnek (am.) 20.30 Ártatlanok (ol.) 20 KASSA DRUŽBA: A szerelem rabjai (am.) 17.45, 20 TATRA: Csak az őrültek sietnek (am.) 17.45, 20 CAPITOL: A múlt szelleme (am.) 18 Korlátlan hatalom (am.) 20.15 ÚSMEV: Vér és bor (am.) 18, 20 IMPULZ: Villám (am.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Rómeó és Júlia (am.) 20 KOMÁ­ROM - PANORÁMA: 101 kiskutya (am.) 21.30 PAT - PANO­RÁMA: Michael (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Ragado­zók (am.) 21.45 NAGYMEGYER - SLOVAN: Michael Collins (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Elvált nők klubja (am.) 20 RIMA­SZOMBAT-ORBIS: Lopott szépség (ol.-am.) LÉVA-JUNIOR: Francia csók (am.) 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Relic (am.) 19 Kedvenc filmjeiből merít ötletet gyilkosságaihoz az Üvöltés című, a mozikban már látható amerikai thriller pszichopatája, akinek egy fiatal riporternő ered a nyomába. (Fotó:archiv) Nem a versenyfilmek fesz­tiválja az idei. Aki mester­munkát akar látni, az más szekciókban válogat. SZABÓ G. LÁSZLÓ Aztán vagy bejut a moziba, vagy nem. Hiába vetítenek ugyanis ti­zenegy helyen, a „megtelté táblát minden film előtt kiakaszthat­nák. Reggeltől estig fiatalok szá­zai-ezrei ostromolják a jegypénz­tárakat, s lehet a vendégnek bár­milyen színű belépőkártyája, ha nem ébred időben, vagy ha nem érti a besurranás művészetét, szinte biztos, hogy vesztesként toporog a kíntrekedtek népes tö­megében. És ez így megy minden vetítésen. Ebbe vagy beletanul, vagy belenyugszik az ember. Aki az előbbi csoportba tartozik, azt gyakran váija nagy élmény, főképp ha jó orral, illetve jó szi­mattal válogat. A díjakért ver­senyző 18 alkotás közül ez idáig az orosz, az osztrák és a cseh film emelkedett ki, a többi közepes munka. Alekszej Balabanov ren­dezése, A testvér a mai orosz va­lóságban búvárkodik, hogy a szentpétervári bérgyilkosok ar­cát állíthassa fénybe. Goran Rebics, a szerbek fiatal tehetsége Jugofilm címen osztrák színek­ben forgatta másfélórás „tanul­mányát" az egykori Jugoszláviá­ból Bécsbe menekült honfitársai­ról. Az elfelejtett fény Csehorszá­got képviseli a mezőnyben. Vla­dimír Mihálek egy vidéki papot állít története középpontjába, aki 1987-ben elvtársi körökben vívja meg szélmalomharcát. Ennyit a „kötelező körökről". A kínálat, mint említettem, ver­Goldoni: Mirandolina Pénteken bemutató Komárom. Goldoni komédiáit nagy sikerrel játsszák a színhá­zak világszerte. A Komáromi Jó­kai Színház nyári bemutatója, a Mirandolina bizonyára elnyeri a közönség tetszését. Még akkor is, ha az esős idő miatt a darabot a szabadtérről a kőszínházba köl­töztették. Július 11-én 20.30 óra­kor a Bástya Színház helyett a Komáromi Jókai Színház színpa­dán lesz a bemutató. A további előadások, július 12-én és 13-án, 20.30 órától szintén a kőszínház­ban láthatók. A Mirandolina ren­dezője Benedek Miklós m. v.. A díszlet Platzner Tibor, a jelmez Dobis Márta munkája. Áz elő­adás szereplői: Dósa Zsuzsa m. v., Benkő Géza, Mokos Attila, Vö­rös Lajos, Varsányi Mari, Holocsy Krisztina/ Balaskó Edit, Kukola József, D. Németh István és Tóth Attila. A szabadtér varázsáról sajnos le kellett mondani, de remélhető­leg az előadás így is jó szórako­zást nyújt majd a közönség szá­mára. B. Siposs Ildikó S ober Karcsi hazajött, mert sürgősen beszél­nie kell velem, igen ér­dekelheti, hogy a nagy bajszú „férjem" látta-e a renge­teg pénzt? Csak azt tudja, ha a reggeli műszakban dolgozom, már péntek délután hazafutok. De nem jöttem, mert estés vol­tam, és rád szabadította az any­ját, hogy megérdeklődje, ki a férjem, aki bajba sodorhatná... Hát ezért nem jött ide a bará­tom, hogy az a bitang ne is lássa közelről, ne tudja meg, hol ta­lálhatná meg őt... - Mindent értek - bólint Lóverné.' - Ha Karcsi rossz fát tett a tűzre, megint belekeve­TALLÓSI BÉLA Halászi. Zuhogó esőben keres­sük a csallóközi magyar gyere­kek néprajzi táborát a festői ma­gyarországi faluban. Ám a tá­borhelyen, a Parti Szabadidő­központ sporttelepén ázott, szélcibálta üres sátorokat talá­lunk csupán. A közeli Parti csár­dában a tábor felől érdeklődve, útbaigazít a készséges felszolgá­lófiú, mondván, ó, a szlovák gyerekek! Beköltöztek a temp­lom melletti presszóba. Kaprálik Zsuzsa, a tábor szerve­zője új szálláshelyükön azzal fo­gad: „Nem kegyes hozzánk az idő, megállás nélkül szakad az eső. De a halásziak nem hagytak magunkra. A szabadidőközpont főnöke pillanatok alatt megszer­vezte, hogy szilárd fedél legyen a fejünk felett. S minden étke­zéskor saját kocsijával visz-hoz bennünket. Csak köszönni tud­juk azt az emberséget, amit két nap alatt itt Halásziban kap­tunk." Mint mondja, kedden már annyira el volt keseredve, redhetett egy bandába. Az ilye­nek veszélyesek, vigyázzatok magatokra! - Tud ő vigyázni magára, jártas az ilyen dolgokban. - Jó, hogy elmondtad, Zsuzsi, Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 22. rész legalább megnyugtattál. De Sobernénak visszafizetek! Most én fogom megállítani mások szeme láttára és füle hallatára: hogy telefonálni akart Szerda­helyre, küldjenek értük buszt. „De a gyerekek leszavaztak. Nem akartak hazamenni. Az egyik gyerek, Attila azzal érvelt a maradás mellett, hogy Zsuzsa néni, egy tábor nem attól jó vagy rossz, hogy esik az eső, hanem attól, hogy mi hogy érezzük ma­gunkat, és mit csinálunk. És ak­kor azt mondtam, rendben van gyerekem, ezzel teljes mérték­ben meggyőztél, maradunk. Hi­szen jó helyen vagyunk, nem sá­torban." Ottjártunkkor volt is terülj-te­rülj asztalkám csuhéból meg szalmából. S a gyerekek ügyes­kedtek: csuhébabákat kötöztek, és a szalmafonás csínját-bínját tanulták ifjabb Hancz Pétertől, a népművészet ifjú mesterétől, akit édesanyja is elkísért a fog­lalkozásra. Szívet, angyalt, bo­ronát, csigát, az aratási koszorú díszeit próbálták úgy hajtogatni, fonni, ahogy Péter mutatta és magyarázta. De nem tétlenked­tek az előző esős napokon sem. A gyerekek csuklójukat nyújtot­Miért titkolod, hogy milyen gazdagok lettetek egyszerre? Még arra is futja, hogy a fiad félmilliót tegyen a takarékba? És ti csak panaszkodtok, hogy alig tudtok megélni? - Csak beszélj vele, anyu! Ugrassuk ki a nyulat a bokor­ból! Ezzel csak segítenénk az én nagy bajszú barátomnak. - Nem is kérdezem a nevét, ne­hogy véletlenül eljárjon a szám. De legközelebb hozd magad­dal... Most jut az eszembe, ha már autóval vagytok itt, vala­mit vihetnél magaddal, hogy ne kelljen annyit a konyhára tölte­ned. Egy kis bödön zsírt, sza­lonnát, tojást, s még a kolbász­Karlovy Varyban szédeleg hirte­len szerzett népszerűségétől az orosz film kopasz fejű bérgyilko­sa, Viktor Szuhorukov is. A ki tudja, hányadik fiaskó bor után férfiasan bevallotta: belebetege­dett a váratlanul jött „komfort­ba". Ehet, ihat, amennyit akar, tehetségét dicsérgetve lépten­nyomon a vállát veregetik, ekko­ra sikert ő még otthon sem ért meg, mondja, nem még idegen­ben. A legszívesebben mindenkit magával vinne, zengi mély, sző­rös hangján. Más kérdés persze, hogy ki menne vele Szentpéter­vár elvadult sűrűjébe. Nagy Natália, a Csinibaba Man­cikája sokkal boldogabban sétál a Kolonádon. Ő már régóta lu­bickol az elismerésben. Tímár Péter filmjében ezrek és ezrek szeretik otthon is. A karlsbadi bemutató hangos sikerét azon­ban a film jeles tolmácsa, a ma­gyar film prágai „nagykövete", Poš Kati is jelentős mértékben elősegítette. Budapesten, a feb­ruári filmszemlén még azt hit­tem, ezt a történetet igazából csak a magyar közönség tudja él­vezni, hiszen minden kockája, minden poénja neki szól. A legfi­nomabb szójátékokat, fordulato­kat is tökéletesen átültető fordí­tó azonban idegen közegben, idegen ajkú nézősereg számára is élvezetessé teheti a filmet - ha hivatása magaslatán áll. Poš Ka­ti pedig a tolmácsolás nagymes­tere. Hogy a csehek jóízűen vé­gighahotázták a filmet, abban neki is oroszlánrésze volt. Nagy Natáliának már csak annyi dol­ga maradt, hogy „inkasszáljon". Bókokat, elismeréseket, gyors öleléseket. ták, mutatva, hogy makramé­technikával karkötőt csomóztak. Aztán a gyöngyfűzés eredmé­nyeit csodálhattam meg, a pará­nyi színes fantáziaállatkákat. Amikor azt kérdezem tőlük, mi­ért jöttek a táborba, Török Le­vente tömören fogalmaz: „Hogy jól érezzem magam." Mészáros Anikó hozzáteszi: ,Azért jöttem ide, hogy egy kicsit kikapcsolód­jak, jól érezzem magam, s tanul­jak különféle kézműves dolgo­kat." És gondoljátok, hogy mindaz, amit itt tanultok, ké­sőbb esetleg a pályaválasztáso­tokat is befolyásolhatja? - fag­gatom őket. „A z enyémet nem hiszem - jelenti ki Zalabai Ba­lázs -, de azért jó, ha az ember tud ilyeneket csinálni, már csak szórakozásból is." Az egyház­karcsai Balatoni Péter azt ma­gyarázza, ez azért jobb az elekt­ronikánál meg a legónál, mert természetközeli. Arra a kérdésemre, hogy a gyön­gyöt nem lányok fűzik-e inkább, Török Levente azt mondja: „Nem. Inkább gyerekek." ból is adhatok, néhány pástéto­mos konzervet is, aztán hagy­mát, fokhagymát, zöldséget is becsomagolunk, és egy zsák krumplit is. Te csak menj át a szomszédhoz, és kérd meg, hogy az autójával vigyen el a vendéglőig. De mit mondasz neki? Ha már autóval jött a fa­lunkba az új „férjed", miért nem jött el hozzánk is? A tavaknál volt, hogy nyaralásra kibéreljen egy kis víkendházat, mert a te közeledben akarjuk tölteni a mézesheteket. Én csak hazaugrottam, hogy lássalak, s úgy beszéltük meg, Miklós Attila, aki középiskolás­ként jött a kézműves táborba, ekképpen vélekedik a szalmafo­nás, a csomózás, a csuhézás, a gyöngyfűzés, az agyagozás, az üvegezés „tudományáról": „Minden korosztálynak, mind­két nemnek egyaránt illő, telje­sen mindegy, ki csinálja, szóra­koztató." O azért jött a táborba, mert otthon is „képzőmű­vészkedik", rajzkörre jár, és ér­dekelte a dolog, s mondja, mos­tantól ezekkel a technikákkal otthon is kísérletezik majd. Elis­merően mondom neki, szimpa­tikus dolog, hogy ma, a számító­gépes világban ilyesmivel foglal­kozik egy középiskolás. Le sem veszi az ujjait és a szemét a ké­szülő szalmadíszről, a hajtoga­tásra figyelve jegyzi meg: „A programozást, illetve a többi szórakozást is éppúgy űzöm, ép­pen úgy próbálgatom, és amel­lett ezt is kipróbálom. Mert mi­nél több dolgot kipróbálok, an­nál többet tudok. Ez az én meg­határozásom." Röpke másfél óra, amit a tábor­hogy a vendéglőnél találko­zunk. - Jó, ezt mondhatod. Okos kis­lány vagy te! - Ezt már ő is mondta. - Ismeretlenül is egyre jobban tetszik nekem. Csak menj a szomszédhoz, addig mindent előkészítünk... - Lóverné kifut az udvarra, s a kert felé kiáltja: ­Pista! Gyere gyorsan ide! Sze­rencsét csinál a lányunk!... Soberék tudják, ha Zsuzsi pén­tek délután nem jöhetett haza, akkor az esti műszakban dolgoz­hatott, s ilyenkor csak szombat délelőtt, fél tizenegy körül érke­zik meg a fővárosból. A nyurga, de erős kezű Karcsi a szoba füg­ban tudtunk tölteni, kevés az ilyen-olyan konklúzióhoz. In­kább csak érzéseket hozhattam el. Hangulatával a szívemhez közeli ez a tábor. Mert amikor azt kérdeztem Miklós Attilától, mit szeretnél, ha más lenne a tá­borban, gondolkodás nélkül, őszintén azt válaszolta: „Sem­mit. Jó ez így, ahogy van. Nagy buli!" Amihez kiváló pedagógusok, kézművesmesterek nyújtják nemcsak a tudásukat, hanem... „Azt hiszem, nemcsak az kell az ilyesmihez, hogy az ember ért­sen a néprajzhoz, hanem az is, hogy ismerje a kézműves mes­terségeket, tehát nekem is meg kellett tanulnom. De kell hozzá egy kis pedagógiai érzék is, sőt egy adag gyerekszeretet. S azt hiszem, a szülők is érzik, hogy a nevelők, akik velem járnak ezekbe a táborokba, meg ma­gam is, szeretjük a gyerekeket, és tényleg mindent megteszünk annak érdekében, hogy jól érez­zék magukat. Még ilyen mosto­ha körülmények között is." gönye mögül leselkedett. Meg­kopott és megfakult svájcisapká­ja most is a fején volt. A dutyi­ban szokta meg a kötelező sap­kaviseletet. A börtönfolyosón csak akkor kaphatta le a fejéről, ha fegyőr közeledett feléje, s a falhoz lapulva vigyázzba vágta magát. Ezért fehérebb a homlo­ka a sápadt arcánál is. Az utóbbi hetekben, amióta idegfeszült­ségben él, csak a gyomrát szo­rongatja. A gyomorbajosok ta­vaszi fájdalmai! - mondta az or­vos. Szedi is a tablettákat, meg valamilyen fehér kotyvalékot, amelyet a kis igelittasakból a szájába nyomkod. (Folytatjuk) REGÉNY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents