Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-09 / 156. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 9. KOMMENTÁR Arzénes menyecske TÓTH MIHÁLY Vladimír Mečiar, a DSZM elnöke és miniszterelnök vezetésé­vel a kormány 100 százalékra teljesítette a legkisebb koalíciós partner, a Szlovák Nemzeti Párt külpolitikai programját. Pró­báljunk meg ne eleve elfogultak lenni a kormányfővel szem­ben. Próbáljuk meg elhinni, hogy 1994 őszén, amikor a kor­mányprogram készült, még komolyan gondolta a dolgot, és eltökélt szándéka volt a NATO-hoz csatlakozás, noha tisztá­ban volt véle, hogy az SZNP vezetői ahhoz a pánszláv gondo­. lathoz ragaszkodnak, méghozzá nagyon, amely jobb körök­ben már Ján Slota dédapjának gyermekkorában sem volt sza­lonképes. Hogy Madridban a demokratikus nyugati országok vezetői úgy vélekednek Szlovákiáról, ahogy a hírügynökségek jelentik, az nem kevesebbet bizonyít, mint azt, hogy az 1994­ben (legalábbis a kormányprogram szerint) Nyugatra tartó Mečiar 1997-ben minden másnál többre taksálja a hatalom megtartását. E magatartás sűrítetten jut kifejezésre abban, hogy a leglényegesebb kérdésekben végül is mindig engedett a zsolnaiak nyomásának. Ilyen viszonyok között már teljesen közömbös, hogy 1994 őszén Mečiar komolyan gondolta-e vagy sem az ország NATO-taggá válását. E tekintetben való­ban csak a végeredmény a lényeges. És a végeredmény min­den demokratikus gondolkodású állampolgár számára siral­mas; egyre több jelből lehet arra következtetni, hogy már EU­taggá sem válunk a szervezet bővítésének első hullámában. A Nyugat küldöttei már vigasztalni sem hajlandók bennünket felvételünk meghiúsulásáért, ahogy azt teszik tucatnyi más, csatlakozni kívánó ország esetében. Nem kívánnak balekké válni, nem óhajtják vigasztalni azt a „menyecskét", aki az urát némi arzénnal szenderítette jobblétre. Nem nehéz megjósol­ni, mi következik Szlovákiában Madrid után. A parlamentben az ellenzéki pártok majd a miniszterelnök fejéhez vágják, hogy semmi sem valósult meg a kormányprogram leglényege­sebb külpolitikai céljaiból. Tudjuk, Mečiar önérzetes ember, és esze ágában sem lesz arra hivatkozni, hogy Slota nyomásá­ra tette, amit tett. Ennél sokkal egyszerűbb lesz nemzetközi összeesküvést, nem utolsósorban pedig a magyarok ármány­kodását emlegetni. Belső, hazai használatra a nacionalisták még sehol sem találtak ki ennél célravezetőbb módszert. Mars, demars POLÁK LÁSZLÓ Akármit mondanak is a nagyképűek, ezek az ameri­kaiak megérik a pénzüket! Szerkentyűket lődöznek a Marsra, élet nyomai után ku­tatgatnak. Már-már azt hit­tem, hogy nagyon pofára es­nek szegény jenkik, amikor a Marsra küldött mütyürjük­kel, a Sojournerrel megsza­kadt a kapcsolat. Na de aztán valahogy rendbe hozták a dolgokat, és a szonda küldi a képeket, amelyeken látni le­het, hogy a Mars kopár, sivár és unalmas. Persze a Sojourner képei ennek elle­nére fantasztikusak, és irigy­lem egy kicsit a pasadenai központ dolgozóit, mert olyan jópofák. Ugrabugrál­nak, örvendeznek, mint a gyerekek, és a Mars-béli szik­láknak nevet adnak. Az egyi­ket például elnevezték Maci Lacinak, aminek őszintén örültem, mert immár van druszám a Marson. Persze amíg a világ a Marson az óránként 24 méteres sebes­séggel „száguldó" kis robotra figyelt, Madridban bővülési szándékkal összeültek NA­TO-ék. Statisztériát is hívtak, köztük miniszterelnökünket is. Persze a Sojourner maga­san fütyült a madridi csúcsra, s kereste tovább a Maci Laci­kat. Érdekes módon nekem Madrid és a Mars között fura, de pszichiátriailag nyilván értékelhető asszociációim ke­letkeztek. Arról már nem is szólva, hogy a vörös bolygó nevéről a demars kifejezés jutott az eszembe. Pedig hát mifene összefüggés lehet a Madrid, a Mars és a demars között? Madridban ugye ott vagyunk, igaz, csak mint né­zők, a Marson lehet, hogy volt élet, de nem szlovák, mert a Ďurica-kônyv nem említi, demarsokat meg újab­ban nem kapunk, mert mi­nek. De elképzelhető, hogy az új szlovák külügyminisz­ter asszony magához kéreti majd az USA pozsonyi nagy­követét a kérdéssel, hogy mi­ért éppen a Mars, csak nem azért, mert demars? Mire őexcellenciája majd elnézést kér, s megígéri: a Pathfindert azonnal átirányítják a Jupi­terre. Persze az sem jó. Mert abból meg Pozsony arra kö­vetkeztethetne, hogy: Amit szabad Jupiternek... M KI ft š^T Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/ A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorfn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo Kramplová: - Főnök, erről bizony lemaradtunk... - Mečiar: - Semmi vész, két év múlva jön Szlovákia számára is a következő! Nekem aztán elhiheti... (Szűcs Béla karikatúrája) A kormány az állampolgárokra hárítja mulasztásainak a költségeit Több lesz 50 fillérnél Fél évvel ezelőtt, amikor decemberben a szlovák parlament az idei költség­vetést tárgyalta, jó páran figyelmeztettünk a terv ki­vitelezhetetlenségére, és különböző - ésszerű - mó­dosításokat kértünk. A. NAGY LÁSZLÓ Most, hat hónappal később az elsőként eszünkbe jutó kérdés: megtett-e a kormány mindent a jelenlegi gazdasági helyzet megelőzésére? Megtettek-e mindent annak érdekében, hogy növeljék az ország bevéte­leit, illetve csökkentsék a kiadá­sait? Egyáltalán nem vagyok meggyőződve erről. Mint ahogy arról sem, hogy a kormány ké­pes megindokolni a lakosságot sújtó megszorító intézkedések jogosságát. Ez a kormány ugyanis teljesen átláthatatlanul és ellenőrizhetetlenül működik, Nem képes megindokol­ni a lakosságot sújtó in­tézkedésekjogosságát. amiből egyenesen következik, hogy az ország sem működik gazdaságosan. Ez megfigyelhe­tő a minisztériumoktól kezdve egészen az államapparátus utol­só láncszeméig. Nem hiszem, hogy a polgárok ezt ne látnák és tapasztalnák a saját bőrükön! Az új „nemességnek", a hirtelen meggazdagodottaknak nem si­kerül leplezniük gazdagságuk eredetét, még a közszolgálati pénzek elosztásának teljes el­lenőrizhetetlensége sem segített ebben. Fejétől bűzlik a hal: a legfelsőbb szintű csalások sem maradnak leleplezetlenül, a OLVASÓI LEVELEK A kezelési költségről Figyelemmel olvastam a Ferkó Barnabás parlamenti képviselő­vel készített beszélgetést (VI. 27.), és bevallom, elvileg egyet­értek vele, gyakorlati szempont­ból viszont nem egészen. Az or­vosi ügyelettel visszaélők szá­mát valóban csökkenteni kelle­ne, de ezt nem érhetjük el csu­pán adminisztratív intézkedé­büntetés azonban elmaradt. Mi­ként maradhatott a helyén az a mezőgazdasági államtitkár, aki belekeveredett az ország legna­gyobb gabonabotrányába, több­milliárdos kárt okozva az or­szágnak? Több esetet is lehetne említeni, de elég csak a Számve­vőszékjelentésére gondolni. A költségvetést milliárdoktól fosztották meg a kormányzati vállalkozók, akik bagóért jutot­tak a gyárakhoz, de nem lévén pénzük a termelés megindításá­hoz, megszabadulnak ezektől ­természetesen a piaci árfolya­mon. A külföldi befektető ren­desen megfizeti az árát, de így nem az államkasszába, hanem magánkézbe kerül a vagyon. Már most meg merem jósolni, hogy ugyanezeket a kérdéseket akkor is fel kell majd tenni, ami­kor a szociális szféra reformjához hiányzó összegeket próbálja a kormány behajtani a polgáro­kon. Csak ne higgyék azt, hogy Szlovákia polgárai vakok és sü­ketek! Jóllehet sokan közülük nem értenek a makroökonómiai mutatókhoz, de azért azt látják, hogy a pártkönyv a vagyonszer­zés, a pozícióba kerülés kulcsa. Mérlegelni kellene, mi történhet, ha az ország lakosságát terhelik ahelyett, hogy saját házuk táján igyekeznének rendet rakni. A benzin és a kenőanyagok árá­nak emelésével a kormány fél­milliárd korona többletre szá­mít. Ez csak a harmada annak a nyereségnek, amelyen az állami gabonával történő manipuláció után a kormányhoz közel álló személyek osztozhattak a múlt évben. Csak a töredéke annak az összegnek, amelyre a kormány tisztességes privatizációval szert tehetett volna. Csak töre­déke annak az összegnek, ame­lyet a kormány elérhetett volna saját rendeletének megtartásá­sekkel vagy szimbolikus jellegű kezelési díjak bevezetésével. Teljesen nyilvánvaló: ezek az elenyésző összegek nem segít­hetnek igazán egészségügyi in­tézményeinken. Az említett ja­vaslatban nem egyértelmű, el­sősorban milyen rászorultságról van szó: anyagi vagy egészségi jellegűről? Az orvosi ügyeletet ugyanúgy indokolatlanul igény­be veheti egy fiatal, mint egy nyugdíjas (az egyiknek fizetni kell, a másiknak nem?). Úgy fest, hogy az ügyeletes orvosra hárul majd az a hálátlan fel­val, miszerint az állami pénzek­ből elsősorban hazai termékeket kell vásárolni. A törvényterve­zet, amely valószínűleg nem­csak a benzinárak emelését fog­ja maga után vonni, az első a megszorító intézkedések sorá­ban. Már tudjuk, hogy emelked­ni fog a központi fűtés díja, és egyéb lépések is várhatók. Sze­retnék arra figyelmeztetni, amit általánosságban mindenki tud, mégis ritkán hangoztatják. Az oly nagyra értékelt makro­A kormánynak már ré­ges-régen erkölcse sincs. ökonómiai mutatók ellenére sok tekintetben nagyon rosszul ál­lunk. Egyre több ember él egyik napról a másikra, és egyre nehe­zebb beosztani a fizetést. S még egy „apróság": a kormány elő­szeretettel példálózik a szom­szédos országok lépéseivel, de azt elfelejti ismertetni, hogy Ma­gyarországon vagy akár Csehor­szágban különböző kompenzá­ciós mechanizmusokat is beve­zettek a nadrágszíjszorító intéz­kedések enyhítésére. Ennek a kormánynak nincs er­kölcsijoga arra, hogy megszorí­tó intézkedésekkel próbálja javí­tani az ország gazdasági helyze­tét. Ennek a kormánynak azon­ban nemcsak erkölcsi joga, de már réges-régen erkölcse sincs. Csak ez akadályozza abban, hogy lemondjon. Pedig az idő nagyon megérett erre a lépésre, amelyet senki sem nevezne megszorító intézkedésnek. El­lenkezőleg! A szerző parlamenti képvise­lő, a Magyar Polgári Párt elnö­ke. adat, hogy eldöntse: mi volt és mi nem volt indokolt, hiszen a beteg orvosi szempontból leg­többször szakképzetlen, bár a lapok orvosi rovatai egyre több „képzett", okoskodó laikust pro­dukálnak. A délutánonként jö­vő-mehő pácienseket, akik szá­mításból látogatják a rendelő­ket, nemigen fogjuk kiszűrni az egyáltalán nem elrettentő nagy­ságú összegekkel (20, illetve 50 korona). De mi lesz majd azokkal az indokolatlan ese­tekkel, amikor a páciens nem tud vagy nem akar fizetni? Ta­TALLÓZÓ PRAVDA Az állami lakásfejlesztési alap­hoz az első félévben 4899 kér­vény érkezett. Štefan Škrip igazgató szerint májusban és jú­niusban jelentősen megnőtt az igénylők száma, naponta 50-60 kérvényt kapnak. Korábban átlagban 360 ezer ko­ronát kértek, most viszont már szinte mindenki a felső határt jelentő 500 ezer koronát igény­li, kiegészítve a 150 ezer koro­nás vissza nem térítendő köl­csönnel. Az igazgató elmondta: eredeti költségvetésüket hiába egészítették ki egymilliárd ko­ronával, hamarosan újabb milli­árdra lesz szükségük. Ráadásul az esztendő második felében a jogi személyek is je­lentkezni kezdenek. A nagy cé­gek menedzserei már most is egymásnak adják a kilincset, ők vállalati lakásokat szeretnének építeni. SME Az EBESZ varsói közgyűlésén amerikai, brit és dán képviselők olyan javaslatot terjesztettek elő, amelynek értelmében el­ítélték volna a szlovák népsza­vazás meghiúsítását, felszólítva a pozsonyi kormányt, hogy az 1998-as választásokra kérjen külföldi megfigyelőket. Ez azonban nem kapta meg a meg­felelő számú szavazatot, így a közgyűlés a javaslatot nem tár­gyalja meg. Ján Čarnogurský, aki szintén tartózkodott a szavazástól, el­mondta, hogy eddig hasonló módon csak Törökországgal, Belarusszal és az egykori jugo­szláv tagállamokkal foglalkoz­tak. PRÁCA František Kurej, a Szakszerve­zeti Szövetségek Konföderáció­jának alelnöke szerint a nép már a korábbi bérszabályozás során meghozta a gazdasági át­alakításból rá háruló áldozato­kat. Kitartanak amellett, hogy nem a bérek alakulása hat kedvezőt­lenül a gazdaságra. Egyértel­műen megfogalmazott gazda­ságpolitikai stratégia esetén még az áldozatokat is könnyebb volna elviselni. A bérekről pe­dig csak az egyes ágazatokra és szakmákra lebontva hajlandóak tárgyalni. NÁRODNÁ OBRODA Bezártak a cseh Travela utazási iroda szlovákiai irodái, miután a prágai cég csődöt jelentett, mert nem volt képes törleszteni bankkölcsönét. Hírek szerint a szlovák kirendeltségek 500 ügyféltől vettek fel előleget. Ezenkívül több nagy utazási iro­da útjait is árusították, de ezek­kel kapcsolatban várhatóan nem lesznek gondok. Jana Kozubová, a Szlovák Utazási Irodák Szövetségének főtitkára szerint nem valószínű, hogy a hazai károsultak száma magas lesz. Azt még nem tudni, mi­ként térnek haza azok, akik a Travela szervezésében jelenleg Tunéziában és Mallorcán üdül­nek. Ián az orvos egyszerre bíró és végrehajtó is legyen? Netán bí­rósági eljárást indítsunk a nem fizetők ellen? Nem szabad elfe­lednünk, polgáraink negyven éven át élvezhették az ingyenes egészségügy szolgáltatásait, és az adott lehetőségekkel megta­nultak élni, illetve visszaélni. Ezek az utóhatások még mindig nagyon erősek, s a berögződött gondolkodásmódot csak foko­zatosan lehet majd megváltoz­tatni. Dr. Róm Tibor, Palást körzeti magánorvos

Next

/
Thumbnails
Contents