Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-07 / 154. szám, hétfő

8 KULTÚRA ­HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 7. Karlsbad ismét a filmé. Világsztárok fogadták el a fesztiválbizottság meghívását Ragyogás bővebb mellényben Esős, hársillatú nyár várta Karlovy Vary XXXII. film­fesztiváljának több ezer vendégét. A péntek esti ünnepi megnyitó óta ázik is a város rendesen, de a vetítések kivétel nélkül telt ház előtt zajlanak. SZABÓ G. LÁSZLÓ Scott Hicks pillanatok allatt hí­ressé vált alkotását, a Ragyogást - amelynek főszereplője, Geofrry Rush az Arany Glóbusztól az Oscarig minden jelentős dijat be­söpört parádés alakításáért ­Václav Klaus, a „megszelídült" cseh miniszterelnök is megnézte. Klaus szereti a mozit. Már tavaly • is eljött vagy féltucat filmre. Csakhogy egy év alatt sok min­den változott. Amíg a fesztivál nagyobb mellényt öltött, hiszen ismételten ugyanarra a rangra emelték, mint Cannes, Velence és Berlin filmes seregszemléjét, addig a cseh Polgári Demokrata Párt elnöke, finoman fogalmaz­va, megingott a nyeregben. Az öntelt, hiú, és arrogáns ember hí­rében álló pragmatikus közgaz­dász, akinek minden csak áru, még az egészségügy és a kultúra is, az újságírók és a szociálde­mokraták elsőszámú céltáblája lett. Főleg amióta ő maga is érzi: rosszul áll a szénája. Gazdasági válságról, 2-3 hónappal ezelőtt még csak beszélni sem lehetett a közelében. Azt, hogy bajban az ország, ma sem hangoztatja, de már azt sem mondja, hogy min­den a legnagyobb rendben. Marek Eben, a humoráról és szel­lemességéről híres prágai szí­nész, a fesztivál népszerű műsor­vezetője, oda is pörkölt az idő­Nana Dzsordzsadze és párizsi „szakácsa": Pierre Richard közben stílust és hangnemet vál­tott Václav Klausnak. „Ugye, em­lékszik még a tavalyi fesztivál­klipre? - kérdezte az értelmiségi körökben már régóta nem ked­velt miniszterelnököt. - Színes volt. Az idei fekete-fehér. Ha így haladunk, jövőre már csak néma­filmre futja." Nem láttam Klaus arcát. Nem láttam, mert nem lát­hattam. Úgy ment le a pódium­ról, hogy mindvégig a padlót nézte. De ha fekete-fehér is a vetítéseket felvezető idei fesztiválklip, Os­car-díjas rendezője, Jan Své-rák nem egész két percben is fel tud­ta csillantani ragyogó tudását. Szép, csábító nő hempereg álmo­san puha ágyában. Fölötte vala­hol a magasban egy macska teszi ugyanezt. Kalapos, ballonkabá­tos férfi közeledik a nő felé, kezé­ben hatalmas késsel. A macska is elindul. Egy madár felé settenke­dik a kifeszített kötélen. A nő fel­sikolt. De nem az ágya mellett ál­ló késes pasas miatt, hanem mert a madarat félti. Ekkor nyit széle­sebbre a kép, és kiderül: mindez egy stúdióban történik, ahol fil­met forgatnak. A stáb leáll, a ma­dár felrepül, a macska hoppon marad. Ennyi. De mert kedves és ötletes a film akárhányszor látja is az ember, nem tudja megúnni. Visszatérve Scott Hicks alkotásá­ra, a Ragyogásra: az sem egy „erőltetett menet". Bár a sok Oscar-jelölésből csak egy jutott a filmnek, az is a kiváló férfi fősze­replő révén, az apja által „megza­vart", idegileg labilis, zseniális tudásában azonban megingatha­tatlan zongoraművész története nálunk is hatalmas siker lesz a mozikban. Aligha fogják azon­ban forgalmazni azt a filmet, Kovács Kálmán Bécsben élő festőművész kiállítása egész nyáron megtekinthető a Lilla Galériában Hidat teremteni a képek erejével KAMONCZA MÁRTA Hetény. A Hídverő Napok kere­tében a Lilla Galériába Kovács Kálmán festőművész kiállításá­ra invitál a meghívó. Amikor vállaltam a megnyitót, több okom is volt, hogy eleget tegyek a megtisztelő felkérésnek. Min­denekelőtt az, hogy elsők között köszönthetem a hetvenéves al­kotót, Kovács Kálmán festőmű­vészt, s jó szívvel ajánlhatom a jelenlévők szíves figyelmébe a most kiállított műveket. Ugyan­akkor az is motivált, hogy a cse­lekvő kreativitás - ami itt Hetényben megnyilvánul, s azt egy régió természetes művészi központjává avatja - nem várt sem központi utasítást, sem köz­ponti támogatást sem innen, sem onnan, csak tette a dolgát. Őszintén örülök és remélem, hogy a kiállító művésszel, a szervezőkkel együtt, a kiállított művek útján nemcsak jelképe­sen és rövid időre hidat terem­tünk ott, ahol a szerves fejlődést ostoba módon meg-megszakí­totta ez a század - egyebek mel­lett ezekkel a szavakkal nyitotta meg június 29-én a Bécsben élő Kovács Kálmán festőművész ki­állítását Törzsök Erika, a Hatá­ron Túli Magyarok Hivatalának elnöke, aki mint mondta: „a Lil­la Galériában otthonra talált az egyetemes magyar képzőművé­szet". A Rákóczi Szövetség Hídverő Szervezete és a község nevében Csintalan Csaba, Hetény polgár­mestere köszöntötte a megje­lenteket, köztük Plank Zoltánt, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének titkárát, Var­ga Sándort, a falu szülöttét, az Illyés Alapítvány szlovákiai ku­ratóriumának elnökét és Erdélyi Géza református püspököt. Ajelen levő alkotót és a kiállított képeket Idei Miklós, a győri Apáczai Csere János Tanítókép­A kiállítás egyik grafikája ző Főiskola docense mutatta be. Megtudtuk, hogy Kovács Kál­mán művészeti tanulmányait Budapesten Ferenczy Valér, Molnár C. Pál és Varga Nándor Lajos mestereknél kezdte az öt­venes évek elején. Az 1956-os forradalom bukása után Bécsbe menekült. Az ottani képzőmű­Ősztől: jubileumi évad a Komáromi Jókai Színházban Zenés vígjáték, dráma, folkmusical, mese (Beata Hileková felvétele) amelyet Nerolio címen az olasz Aureíio Grimaldi Pier Paolo Pasolini életéről forgatott. A há­rom fejezetből álló alkotás a film­művészet egyik legjelesebb egyé­niségének izgalmas kalandjaiból merít, megmutatva mindazt, amit a vágy szinte megköveteí magának. Nana Dzsordzsadze, a grúzok büszkesége, a tavaly bemutatott Egy szerelmes szakács 1000+1 receptje majdnem Oscar-díjas rendezője állt mellettem egy teg­napi fogadáson. Két lépéssel tá­volabb Jan Svérák, aki Koljájával szinte az orra elől happolta el az Amerikai Filmakadémia kincse­ket érő elismerését. Nem furcsa? - kérdeztem a vörös hajú Nanát. Az Oscart Svérák kapta, a zsűri­ben mégis ön ül. „Remélem, lesz ez még fordítva is" - felelte ne­vetve. B. SÍPOS ILDIKÓ Komárom. A Magyar Területi Színház (a Komáromi Jókai Szín­ház elődje) 45 éve, 1952. októbe­rében alakult. Ezért az 1997/98­as színházi évad, jubileumi évad lesz Komáromban. Először a nyári, Bástya Színház­beli bemutató, Goldoni Miran­dolinája kerül be a kőszínházba ­iljúsági bérletben láthatja a kö­zönség. Ezt követi egy zenés víg­játék, Zágon-Nóti-Eisemann: Hyppolit, a lakáj - Bodrogi Gyula rendezésében. A 45. évforduló tiszteletére Szabó Magda Kiálts, város! című drámáját mutatja be a színház. Ezt Pinczés István ren­dezi. Bulgakov Moliére-ről írott színműve, a Képmutatók cselszö­vése az évad második felében ke­rül színpadra. Az aranyember nagy sikere után, egy másik Jó­kai-regény, a Fekete gyémántok színpadi változatával váiják a ro­mantikát kedvelőket. Természe­tesen a legkisebbeket sem hanya­golják el, ők Collodi-Litvai Pinokkióját láthatják, zenés me­sejáték formájában. Vendégjátékokban sem lesz hi­ány a következő évadban. A fel­nőttekhez a kassai Thália Színház érkezik, a gyermekekhez pedig a Nyíregyházi Mandala Dalszínház - a Lúdas Matyi című folkmusi­callel. Az évforduló alkalmából a szín­ház egy kisebb fesztivált is tervez a pozsonyi és a budapesti Nemze­ti Színház, a nyitrai Andrej Bagar Színház és a kassai Thália Szín­ház részvételével. Erről a színház a későbbiekben bővebben tájé­koztatja a közönséget. Bérleten kívüli előadásban jövőre az idei évadra már meghirdetett Július Barč-Ivan színművét, a Kettent tekinthetik meg. Termé­szetesen jövőre is lesz nyári játék, amennyiben lehetséges, egy nagy­szabású musical. Az elkövetkező színházi évad eléggé izgalmasnak ígérkezik, nemcsak a „könnyű műfaj", de a komoly dráma is helyet kap a színház repertoárján. vészeti akadémia festő és grafi­kai mesteriskoláján végzett Ro­ckefeller ösztöndíjjal. 1957-58 nyarán Salzburgban Kokoschka nyári akadémiáján került az expresszionizmus hatása alá, 1960-ban a mesteriskola díjávaí tüntették ki. Az akadémiai évek után grafikai műhelyt rendezett be, ahol grafikai technikákkal, főleg litográfiával és rézkarccal kísérletezett. 1962-től a festői absztrakció felé fordult, színes litográfiákkal szerepelt ausztriai és külföldi kiállításokon. A nyolcvanas évek végén Bécsben galériát nyitott. 1992-től Ma­gyarországon és Bécsben él. A Lilla Galériában kiállított képek főleg a Csallóközhöz, a Sziget­közhöz és a művész választott hazájához, Ausztriához kötőd­nek. Kovács Kálmán kiállítását a hetényi Lilla Galériában augusz­tus végéig tekinthetik meg az ér­deklődők. Országismereti programok A Danubius Language School (Budapest) és a pécsi Janus Pan­nonius Egyetem magyar nyelvű művelődéstörténeti és országismereti programokat szervez, három helyszínen: Buda­pesten, Pécsett és a Somogy-megyei Karádon, 1997. július 21­től augusztus 17-ig. A jelentkezés módozatairól a Magyar Inté­zet részletes felvilágosítást nyújt (tel.: 07/394-200, fax: 07/394-682.). Akvarellek, ceruzarajzok a kápolnában Kékkő. E hónap végéig láthatók még a Kékkői Vármúzeum ká­polnájában a Szénássy Attila festőművész akvarelljeiből és ce­ruzarajzaiból rendezett kiállítás. A Révkomáromban született és ma Magyarországon élő és alkotó képzőművész kiállított ké­pei kiteljesedett harmóniát, belső csendet és mélységes nyugal­mat árasztanak, (bodzsár) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Turbulencia (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA ­KERTMOZI: Hanta boy (am.) 21 OBZOR: Csak az őrültek siet­nek (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Üvöltés (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Nyolc fej egy táskában (am.) 15.30,18,20.30 YMCA: Üvöltés (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 Basquiat (am.) 18 Relic (am.) 20.30 Családi arckép (ol.) 20 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - PANORÁMA: Fészkes fenevadak (am.) 21.30 PAT - PANORÁMA: Evita (am.) 21.30 GÚTA - MOZI: Az ör­dög maga (am.) 19.30 HALALOZAS Fájó szívvel értesítünk minden rokont, barátot és jó ismerőst, hogy Mgr. Michnya Ferenc, nyugalmazott középiskolai tanár életének 67. évében rövid, de súlyos betegség után 1997. július 5-én elhunyt. A búcsúztatásra 1997. július 8-án, kedden 16.00 órakor kerül sor a nagymegyeri katolikus temetőben. A gyászoló család V-1200 REGÉNY - Ma elég gyorsan ment. - A kocsma a legjobb hírforrás. Bizonyos mértékben örülök is annak, hogy maga volt a gyanús idegen. Talán nincs baj a fiúval. Sajnálom a szüleit, különösen az apját, aki nehezen viseli, hogy gazember lett a fia. Füsthy törzsőrmester nem be­szélne így, ha Peti elárulná, hogy Sober Károly tegnap négy­százezret tett a takarékba. Azonnal futnának is érte, hogy kiszedjék belőle, hol harácsolt össze ennyi pénzt. De előbb bi­zonyítanunk kell, hogy bűnös úton jutott a nagy összeghez ­gondolja Peti. Ha valakit erről tájékoztatni fog, az elsősorban a sebesülés óta bicegve, sántikál­va járó Stir Viktor lesz, az Éber Szem „törzsfőnöke", s ő majd, amikor szükségesnek tartja, fi­gyelmeztetni fogja a volt rendőr kollégáit. Ha Ria sasfalui, Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 19. rész Füsthynek tudnia kell róla. Meg is kérdezi: - Sobernak van itt barátnője? - Ha lenne, tudomásunk lenne róla. A hírét nálunk mindenki is­meri, még a szajha sem áll vele szóba, mert rontaná az ő hitelét is. Az apja miatt, aki látni sem kívánja, csak hébe-hóba jár ha­za. Most talán a szüleinél van, mert tegnap látták az autóját. Ócska tragacs volt. Amikor kien­gedték a sittről, egy csomó pénzt hozott magával. Amíg ült, három évig egy építkezésen dol­gozott. Még tavaly felújíttatta a kocsiját. Ha már a kedvesével szemtelenkedett, a szíve talán hazahúzza. Régóta ismerhetik egymást, úgyis mondhatnánk, szomszédok... S a szomszédok talán már érint­kezésbe is léptek - gondolja Pe­ti. Nem tévedett... Amikor Zsuzsi a megszokott uta­zótáska nélkül, csupán retiküllel a kezében toppant a konyhájuk­ba, édesanyja a kertbe küldte azt a férfit, akivel évek óta együtt él, hogy négyszemközt beszélhes­sen a lányával. A düh feszíti, amikor az új, magas sarkú cipő­jére mereszti a szemét. Nem is engedi meg, hogy megrögzött szokás szerint még az ajtónál pa­pucsba bújtassa a lábát. - Csak hagyd a lábadon, hadd gyönyörködjek benne! Sokba kerülhetett! Tudom, hogy ki vet­te neked! - Mi bajod van? - Csak az a nagy baj, hogy mások többet tudnak rólad, mint én! - Az a baj, hogy valaki megked­velt engem? - Ha tudnék róla, azt monda­nám: hála az égnek, végre rá­szántad magad! - Hogy tudhatnál róla, ha csak most szerdán ismerkedtünk meg? - És titokban már férjhez is men­tél ahhoz a pasashoz? - Ezt Soberék pletykálhatták ­mosolyodik el Zsuzsi, s az új cipő­jét a tilalom ellenére is leveszi. - Igen, Soberék leptek meg a hírrel! - vágja vissza dühösen Lóverné. Zsuzsi papuccsal a lábán az any­jához megy, átöleli és megcsó­kolja. - Azért nem haragudhatsz rám, hogy néhány nap elteltével már úgy kezel engem, mintha a fele­sége lennék. - Ilyen gyorsan, egyik napról a másikra? - Szerdán ismerkedtünk meg, és csütörtök óta nála élek... - Nagy kan lehet! - És én? Eldobni való nőstény vagyok? Fiatalasszonyként há­rom évig nálad laktunk. Hány­szor figyelmeztettél, ne olyan vadul, mert még összedől a sasfalui homokból épült régi ház. Ha nem is esküdnék meg, úgy élnék vele, mint te Pistával. Mi is megértjük egymást. - Ki az a férfi? - Olyan nagy harcsabajsza van, mint a nagyapámnak volt. Új­ságíró, tanult ember. Három vagy négy éve elvált. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents