Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-04 / 153. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 4. KOMMENTÁR Intenzív osztályon TÓTH MIHÁLY Aligha van normális ország a világon, ahol nem vált ki általános egyetértést, hogy a kormány gazdaságélénkítő programot dolgoz ki, ha kiderül, hogy a vállalatoknak több mint a fele csődbe, vagy csődközeibe került. Egy ilyen programmal a halódó gyárak tulajdonosai éppen úgy egyetértenek, mint a munkanélküliek, a munkanélküli-jelöltek, a betéttulajdonosok, a nyugdíjasok és mindazok, akik számára nyilvánvaló, hogy a nemzetgazdaság összeomlásának csak nyomor lehet a következménye. Szlovákia, úgy tűnik, e vonatkozásban is abnormális ország. A kormányon és az újgazdagokon kívül senki sem tud lelkesedni a revitalizációs programért, amelyet végül is - az államfő általi megkontrázás után - elfogadott a parlamenti kormánytöbbség. A pártok gazdasági szakértői azt kifogásolják a vállalatok új életre keltését célzó programban, hogy - noha milliárdos értékek sorsáról van szó - nem ellenőrizhető: valóban azok a bajba jutott vállalatok kapnak-e „vérátömlesztést", amelyeknél ennek még van értelme. Attól tartanak - és indokoltan - a revitalizációs terv bírálói, hogy ezúttal is gazdaságon kívüli szempontok, politikai indítékok érvényesülnek. Kozlík pénzügyminiszter néhány napja a tévében oly meggyőzően érvelt, hogy az embernek kedve volna minden szavát készpénznek venni. Csak ne Szlovákiában éltem volna az utóbbi 5 évben! Csak ne szereztem volna tapasztalatokat arról, miként ment itt végbe az állami vagyon „újrafelosztása"! Csak ne látnám, hogy a privatizőrök hogyan nyüzsögnek Mečiar és Slota pártirodája körül! Lehet, a gazdaság végső összeomlásától tartva ezúttal komolyan veszi a kormány néhány tagja, hogy pártszempontoktól mentesen kellene megmentésre kiválasztani azokat a vállalatokat, amelyeket még érdemes „intenzív osztályra" vinni. Azonban ismerjük a társadalom utóbbi fél évtizedben kialakult krémjét, és tudjuk, mennyire összefonódott a bankokkal és a kormánypártok lobbyjaival. Az országban úgyszólván mindenki gyanakszik erre a revitalizációra, attól tartva, hogy miként a privatizációnál, úgy itt is tízmilliárdok kerülnek át az újgazdagok bankszámlájára. Anélkül, hogy sikerülne az élet és halál mezsgyéjére került gazdaságot működésbe lendíteni. Mečiarnak ez az akciója legfeljebb arra lesz jó, hogy a választásokig megakadályozza a munkanélküliség lavinaszerűvé válását. JEGYZET Szivárvány trikolórral POLÁK LÁSZLÓ Már szinte vártam, hogy a szivárvány színeit előbbutóbb kiegészítik. Megtörtént, és én nem csalódtam emberismeretemben és politikai szimatomban. Igaz, hiú kérkedés ez, hiszen a politikával csak vasárnaponként foglalkozó átlagos háziaszszony is tudhatta előre, hogy a Slobodník et company előbb-utóbb kikezdi a találóan szivárványkoalíciónak nevezett tömörülést. Az sem volt nagy talány, hogy mivel kezdik majd ki. A koalíció neve ugye adott, mert a szivárvány majd minden színe képviselve van: a kék, a zöld, a piros, vagyis a keresztények, liberálisok, a zöldek és a szocdemek színei. Slobodník úr ezt kiegészítette: sajátos „politikai éleslátásával" már most tudja, hogy a szivárvány úgy lesz teljes, ha ben* ne lesz a piros-fehér-zöld is. Lényegében tehát csak a fehér szükségeltetik, mert a piros meg a zöld már jelen van. Semmi új a nap alatt. Slobodník úr a magyar trikolórral próbálja riogatni a szlovák választókat, sőt még a Magyar Köztársaság elnökét is belekeveri a buliba, ami enyhén szólva már egy kissé merész kombinatorika. Nem akartam azt írni, hogy agyrém. Mintha a Husák-féle ellenpropaganda alapelveiben olvasnánk: külföldről irányított szocialistaellenes központok. Csak a szocialista szót cserélték nemzetire. Eme központok célja Slobodník úr szerint Szlovákia térdrekényszerítése. Könyörgöm, lehetünk még ettől térdrébb ? Hisz az már a hasraesés ! Szóval, legyen elég annyi: úgy tűnik, hogy a szivárványkoalíció kitalálása nem volt rossz ötlet, ha már ennyire kiváltotta a jeles úr haragját. Epébe mártott tolla alapján én arra a merész prognózisra vetemedem, hogy „szivárványéknak" a választásokon, legalábbis Slobodník úr pánikjából következtetve, kinéz legalább harminc-harmincöt százalék. A trikolór nélkül is. Mert amiatt a nevezetes úr feleslegesen aggódik. Az a minimum tíz százalékát maga is megcsinálja. S akkor majd teljessé válhat a szivárvány. •21 säfäSKiii! • « Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa-politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo Nyári autóskaland (Barát Gyula karikatúrája) Etika és politika viszonyáról kellene újfent elgondolkodnunk Nők, politika, morál „Asszonyok ne politizáljanak" - mondja egyik ismerősöm mérgesen. Haragját az egyik kormánypárti honanya panaszos sikolya váltotta ki, miszerint ő egyáltalán nem ért egyet azzal a dokumentummal, amelyet aláírt. GRENDEL LAJOS Konzervatív ismerősöm iziben még egy hosszú nyakú madárral is kapcsolatba hozta a képviselő asszonyt, amelyről annyit mondhatok csupán, hogy nem hattyú, pecsenyének föltálalva azonban ízletesebb a hattyúnál. Mit is mondhat erre a jóérzésű ember? Hát először is, hogy azért ne legyünk macsók. Gondoljunk arra, hogy volt egyszer egy Indira Gandhi, aki olyan hatalmas országot kormányozott sikeresen, mint India. Aztán emlékezzünk Thatcher asszonyra, a vasladyre, aki visszaadta az angolok önbecsülését, és rendbe szedte a szigetország gazdaságát. Vagy menjünk még messzebb a múltba. Ki csinált tengeri nagyhatalmat Britanniából? Ugye, egy bizonyos I. Erzsébet királynő a 16. században. És a saját házunk tájánál maradva, ne feledkezzünk meg Mária Teréziáról és bátor reformjairól sem. Ók jussanak az eszünkbe, amikor Katarína Lazarová vagy Irena Belohorská vagy Eva Zelenayová képviselő asszonyoA hazugság a politikában is megbosszulja magát. kat látjuk tündökölni a tévé képernyőjén. Vagy jusson eszünkbe, mondjuk, Brigita Schmögnerová és Bauer Edit. Igaz, ők sosem mondták azt, hogy nem értenek egyet azzal, amivel egyetértenek. Nem képviselő asszonyainkat kell tehát csepülni, mert úgy általában a férfiállomány sem különb a tisztelt házban. Ha fel kellene sorolnom, hogy kikre gondolok, kifutnék a másfél flekkből. Inkább etika és politika viszonyáról kellene újfent elgondolkodnunk. Hogy minden ellenkező híresztelés ellenére a hazugság a politikában is megbosszulja magát. Nem kell mindent készpénznek venni, amit a politikusok mondanak. De igenis szavukon kell őket fogni! Ehhez viszont olyan közvélemény kell, amely érzékeny a morális problémákra, s nem intézi el kézlegyintéssel, hogy már megint becsapták, hogy mindennap hazudnak neki. A hiba tehát bennünk is van. Mert a hatalom csak odáig mehet el, ameddig mi, a közvélemény ezt engedjük. Nem elég borsót hányni a kormányhivatal előtt és dobolni meg kolompolni végkifulladásig. Ennél sokkal határozottabban kellene azt mondani végre, hogy eddig és ne tovább! A szerző író, a szlovákiai PENklub elnöke. A Magyar Koalíció mindent megtett azért, hogy az ügy itthon rendeződjön Mit szeret a hóhér? VOJTEK KATALIN Ballag este békésen a gyanútlan polgár a kivilágítatlan utcán, és a sarkon megtámadják, ütik-verik. Először védekezik, de amikor látja a túlerőt, teli torokból segítségért kiált. A megjelenő rendőrök tudni sem akarnak támadásról, ütlegekről. Először alaposan legorombítják az áldozatot, hogy mit mászkál a sötétben, aztán megbüntetik csendháborításért. Abszurd? Persze. De megtörtént, illetve most történik Szlovákiában. A polgár, akinek jogait csorbítják, farigcsálják, se.gítségért kiált, mire hatalmas a kormánypárti felzúdulás: micsoda hallatlan szemtelenség! Már megint úgy kiabálnak a magyaC51* yV S Ó Í L E E La £ Értelmiségi találkozó A Bodrogköz és az Ung-vidék keresztény magyar értelmisége számára - Gábor Bertalan esperesnek és Ferkó Barnabás parlamenti képviselőnek köszönhetően - márciustól biztosított a rendszeres találkozás lehetősége. A vasárnap délutáni összejöveteleken rangos előadók közreműködésével mindig sokakat érintő és érdeklő téma kerül terítékre. A legutóbbi találkozó rok, hogy külföldön is meghallják, aztán még valami rosszat találnak gondolni a Nyugaton Szlovákiáról. Ha nem volna olyan gyomorémelyítő ez a farizeizmus, az ember kacagna azon a szent felháborodáson, amely a honatyákat és az oktatásügy illetékeseit elfogta a hírre, hogy a Magyar Koalíció a nemzetközi fórumokhoz fordult segítségért bizonyítványügyben. Volt, aki azt fájlalta, miért nem vártak türelmesen a kérdés hazai megoldására a magyarok, elvégre nem szükséges minden problémát rögtön külföldön szellőztetni. A méltatlankodók csupán azt felejtik el, hogy nem lehet megoldani olyasmit, aminek a megoldására nem létezik akarat. Az ifjú SzloMit ér a keresztény értelmiségi, ha orvos? címet kapta. A rendezők Surján László országgyűlési képviselőt és dr. Erőss Erzsébet királyhelmeci nyugdíjast kérték fel a bevezető előadások megtartására. Surján László volt népjóléti miniszter hiszi, hogy a keresztény orvosban az átlagosnál nagyobb az empátiakészség, ami megnöveli a beteg gyógyulási esélyeit. Mindez a többlet azonban nem értékelhető a betegnekjárójutalomként. Az orvos hivatása kegyelem, mert a beteg megtört szemében gyógyítója a megfeszített Krisztus fájdalmát ismerheti fel. Dr. vákiát ismét „rossz színben feltüntető", „bajkeverő" magyarok a maguk részéről mindent megtettek - beleértve a petíciózást, a tömeges levélakciót, az oktatási miniszternél való kilincselést, megszólították a kormányfőt, a parlament elnökét és az alkotmánybíróságot - azért, hogy az ügy itthon rendeződjön. Ismét akadtak, akik „szigorúan belügynek" minősítették a problémát. Mintha már hallottunk volna ilyen érvelést a rendszerváltás eíőtt. Persze a hőzöngő méltatlankodók számára ez volna a legideálisabb. Párnázott, zárt ajtók mögött bármit tehetni. Erre mondta Illyés Gyula: „A hóhér szeret egyedül maradni az áldozatával." Erőss Erzsébet a nyugdíjas orvos mindennapjait próbálta előadásában vázolni, hangsúlyozva a keresztény irodalom áldásos hatását máig tevékeny életére. A két előadást követően „egykori betegek" és gyakorló orvosok fogalmazták meg tapasztalataikat a mai orvos-páciens viszonyát illetően. Óhatatlanul szóba került a paraszolvencia kérdése is. A vitázok abban egyeztek meg, hogy a hálapénz erkölcsiekben megromlott társadalmunk terméke, kiiktatása csak a társadalom minőségi változásával lenne elérhető. A negyedik alkalommal megtarTALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES Horn Gyula az ellenzék nyomása ellenére igyekszik elkerülni, hogy viszályba kerüljön Pozsonnyal a szlovákiai magyarok jogainak megsértése miatt. így volt ez az egynyelvű bizonyítványok esetében is - írja a cseh napilap, hozzátéve: néhány magyar kormánypárti politikus elismeri, hogy Pozsony rendszeresen megsérti a szlovák-magyar alapszerződést, de a hivatalos értékelésekben tartózkodóak. A Mečiarral való nyílt öszszeútközés kerülésének taktikáját Horn kezdettől fogva alkalmazza, mert a szóváltás gyengítené Budapest nyugati hitelét, sok megfigyelő azonban arra számít, hogy ez megváltozik, miután Magyarország bekerül a NATO-ba és az EU-ba, Szlovákia viszont várhatóan kimarad a bővítésből. „A magyarok joggal félnek a Mečiarral való összeütközéstől, de ha pozíciójuk megerősödik, aggodalmak nélkül és határozottan mondják majd el kifogásaikat" - vélte egy nyugati diplomata. Ezt az álláspontot Ján Čarnogurský szlovák ellenzéki politikus is megerősítette, amikor Mečiar címére kijelentette: az erős ember szerepét játssza és az állítólagos magyar terjeszkedés ellen harcol. Valójában gyengíti saját pozícióit, elszigeteltségbe viszi az országot, s így Szlovákiának jóval kisebb befolyása lesz, mint az integrálódott Magyarországnak. UDOVÉ NOVINY 1989 óta a legnagyobb átrendeződés elé néz Szlovákia politikai térképe, az ellenzéki ötpárti koalíció ugyanis eltünteti az egy óriást kis öklöcskékkel fenyegető törpék képzetét - véli a cseh lap. A szlovák ellenzék nyugati demokráciák mintájára készül átalakítani a belpolitikát, úgy, hogy két nagy tömb közül válasszanak a polgárok. A néha túl magabiztosnak tűnő ellenzéki nyilatkozatok dacára a kísérlet eredménye megjósolhatatlan, a megakoalíció korántsem egységes, és ez belülről gyengíti. Ajózanabb elemzők inkább szkeptikusak a koalíció jövőjét illetően - véli a Lidové Noviny. NOVÝ ČAS A lap úgy értesült, hogy a tavaly októberben Freudeaunál elsülylyedt Ďumbier tolóhajó kapitányának holttestét már egy hónappal ezelőtt megtalálták a Duna szlovákiai szakaszán, egy mellékágban, az információt azonban nem hozták nyilvánosságra. Dušan H.-t állítólag a fogorvosa könnyen azonosította. A Szlovák Dunahajózási Vállalat furcsállja, hogy a rendőrség sem őket, sem a hozzátartozókat nem értesítette. A vállalat szóvivője úgy véli, a hivatalos jelentés valószínűleg azért nem látott még napvilágot, mert a rendőrség nem biztos a dolgában. A kapitány állítólagos holttestének közelében további két tetemet találtak, azonban azok nem azonosak a hajó legénységének két eltűnt tagjával. tott értelmiségi fórumnak volt egy történelminek is nevezhető pillanata, amikor Pankovics Miklós főszerkesztő bemutatta a Harangszó című egyházi és közéleti havilap első számát, amellyel minden jelenlévőt megajándékoztak. A lap indítói saját példájukkal kívánják cáfolni azt a tévhitet, amely szerint Dél-Szlovákia keleti régiójában „megállt az élet". A formálódó értelmiségi kör tagjai végül arról értesültek, hogy a szeptemberi találkozó témája: Mit ér az értelmiségi, ha politikus? Zsebik Ildikó Királyhelmec