Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-30 / 174. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 30. KULTÚRA 9 „Van, aki a saját talpazatán marad, van, aki gyengeségből a másik talpazatára kéredzkedik. A realitás útvesztőjében A Szlovák Fotószövetség által meghirdetett országos fotóversenyen második helyezést ért el a nyár elején. Ennek köszönhetően vesz részt a rózsahegyi Liptói Múzeumban megrendezett jubileumi tárlaton, melynek az ünnepélyes megnyitójára augusztus 2-án kerül sor. ZALABA ZSUZSA Thor Tamás, az érsekújvári Hexagon Fotóklub tagja kettős feladatra szánta el magát: joghallgatóként és fotográfusként kel az ifjúság védelmére. Álmodozó típus vagyok, de nagyon korán rádöbbentem arra, hogy muszáj a földön járnom. A belső világom nem mindenkinek szolgálhat menedékül. Úgy tartottam helyesnek, ha felvételizem a pozsonyi Komenský Egyetem jogi karára, s ha sikerül elvégeznem, már nem csak szenvedélyből, hanem a hivatásomból kifolyólag is felléphetek a fiatalok problémáinak orvoslása ügyében. Öt éves az egyetem, tíz szemeszterre osztva, három különböző időszakban zajlanak az államvizsgák, valahányszor három különböző tantárgyból. A legnagyobb hangsúlyt a történelmi, filozófiai és jogismereti tantárgyakra fordítom, ez utóbbiból különösen a római jog érdekel. Jelen pillanatban öt államvizsga van a hátam mögött, szeptemberben vizsgázom a hatodik tantárgyból, ha sikerül, az utolsó időszak lesz már csak hátra az iskolából. Ez már jóval liberálisabb tanrendből, szabadabb óraválasztásból áll - elvégezhető egy vagy akár másfél év alatt is. Az arany középutat választom, nem kapkodok el semmit sem. A választásokig bőven van időm variálni, úgyis attól függően fogom hasznosítani a tudásomat. Az ifjúság szociális háttere, érdekvédelme és életfelfogása mennyire foglalkoztat egy fiatal joghallgatót, aki mint tudjuk, fotósként éppen a fiatalok érzékeny és sérülékeny világát boncolgatja...? Saját helyzetemből kiindulva, roppant kényes kérdésként vetődik fel a mai fiatalság „problémamentes" érvényesülése. Mindannyian áldozatai vagyunk Szlovákia katasztrofális politikájának. Ha tisztában is vagyok ezzel, akkor sem hinném, hogy képes lehetek akár jogászként, akár Önarckép (Thor Tamás fotói) fotósként megváltani a világot. Minden erőmmel azon vagyok, hogy hasznára legyek az emberiségnek, fokozott érzékenységgel viseltetve az ifjúság ügyei iránt. Konkrét elképzelés a pályáGyávaság - szökésben... dat illetően? Jogász vagy fotográfus, esetleg mindkettőt kamatoztatni szeretnéd a jövőben? Eléggé vonz a büntetőjog, bár nem egy jól fizetett állás, s ráadásul nem egyszer veszélyes vizekre kell evezni a vizsgált ügy érdekében. Roppant izgat a fiatalkorúak bűnözése, a drogkérdés, a prostitúció, a pedofília, jogászként és fotográfusként szeretnék az előbb felsoroltak terén fellépni az ifjúság védelme érdekében. A titkos álmom: elhelyezkedni a filmiparban vagy egy reklámügynökségnél, ahol egy emberként érvényesülhetnék mindkét pályán. A jogászhallgatónak illik figyelemmel kísérni a politikai eseményeket, s a politika befolyásolhatja az érdekeit, döntéseit. A fotográfus ignorálhatja a politikát, sőt, alkotásaival tiltakozhat is ellene. Nem őrlődés e két pályán karriert építeni? Magatartás kérdése, hová állunk. Van, aki a saját talpazatán marad, van, aki gyengeségből a másik talpazatára kéredzkedik. Jövőre eldől - s mi, a mindent és mindenkit szapuló lakosság döntjük el -, hogy életben akarunk-e maradni vagy önámításunkban a szakadékba zuhanunk. A jog és a fotózás esetemben - egy biztos pontban legalábbis - jól megfér egymás mellett: mindkét síkon a ROSSZ ellen lázadok, s ha nem is vagyok egy harcias típus, tudom a legfőbb dolgomat: megvédeni a Jót! Megjelent a Vasárnap 31. száma A tartalomból: Madár-ijesztő - Miklósi Péter írása; Mečiar kísérleti lufijai - Polák László interjúja Bárdos Gyulával, az MKDM parlamenti képviselőjével; A maffiák piacfelosztása Botlik József írása a kárpátaljai szabadegyetemről; Plusz 130 korona - T. Szilvássy László írása a búza felvásárlási áráról; A féltékeny kakukk bosszúja - Szabó G. László riportja a Karlovy Vary-i filmfesztiválról; Századok és kövek - Pálos Zoltán interjúja Bogoly Jánossal; Fekete-fehér rapszódia - Vera Kistlerová regényének 6. része; Felfigyelt rá a Buffalo - J. Mészáros Károly interjúja Safarit Kati kosárlabdázóval. A Böngésző nyertese A Vasárnap 30. számában feltett kérdésre a héten 986 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kövesdi Károly, a VASARNAP vezető szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Takács Mária párkányi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1690. július 12-én. MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Con air (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Üvöltés (am.) 21.15 OBZOR: Csak az őrültek sietnek (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Marvin szobája (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Jaguár (fr.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Fargo (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 A halott ember (am.) 20 Mikrokozmosz (fr.) 17, 20.30 Máté evangéliuma (ol.) 20 Szeretek, szeretsz (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Con air (am.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 KASS

A DRUŽBA: Hanta boy (am.) 17.45,20 TATRA: Con air (am.) 16 19 CAPITOL: Con air (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Vér és bor (am.) 18, 20 IMPULZ: Villám (am.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: Fargo (am.) 20 KOMÁROM PANORÁMA: Vér és bor (am.) 21.30 PAT - PANORÁMA: 101 kiskutya (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Michael Collins (am.) 21.30 ZSELÍZ - SPUTNIK: A Jedi visszatér (am.) 20 RIMASZOMBAT - ORBIS: Hanta boy (am.) LÉVA - JUNIOR: Con air (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Ragadozók (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Üvöltés (am.) 19 Gondolatok Marczell Béla könyve kapcsán a néprajztudományról Az első Brunovský-kiállítás a művész halála után Újévtől Szilveszterig a Csallóközben örömet sugározni LISZKA JÓZSEF Nagy és régi adósságát törlesztette Marczell Béla, a hagyományos csallóközi népélet leghitelesebb ismerője azzal, hogy a térségjelesnapi szokásait egy kötetben összefoglalva mutatta be (Naptár és néphagyomány. Csallóközi népszokások. Dunaszerdahely 1997). Ebben volt segítségére a dunaszerdahelyi Gyurcsó István Alapítvány, amely füzetsorozata kilencedik darabját szánta e célra. A munka a szerző korábban (múzeumi értesítőkben, irodalmi és kulturális folyóiratokban) elszórtan már megjelentetett részletközleményeit, újabb adatokkal kiegészítve foglalja össze. Alapvetően az egyes naptári ünnepek (és a hozzájuk kapcsolódó csallóközi hiedelmek és népszokások) dokumentatív értékű rögzítésére törekszik. Elsősorban saját kutatási eredményeiből kiindulva, a századforduló tájékán születettek emlékezetére támaszkodva kísérli meg rekonstruálni a mára nagyobbrészt feledésbe merült csallóközi népszokásokat. Leírását időben nem helyezi el ugyan, de interjúalanyai születési adataiból arra lehet következtetni, hogy a 20. század első felének állapotait rögzíti, amit nyilvánvalóan kiegészítenek hallomásból megőrzött régebbi adatok is. És éppen ez a munka erőssége, tudniillik a hiteles leírás. A kötetben közölt jelenségek értelmezése, eredetkérdéseik tisztázása, közép-európai kontextusban való elhelyezésük már a kutatás jövőbeli feladatai közé tartozik. Marczell Béla csupán ízelítőként (és meglehetősen ötletszerűen) közöl időnként palóc és alföldi „párhuzamokat" Barna Gábor, Csáky Károly vagy Ujváry Zoltán egy-egy munkájából. Ennek, az érintett szerzők hiúságának jótékony legyezgetésén túlmenően már csak azért sem látom túl sok értelmét, mivel a szerző szemmel láthatóan még csak a témájához közvetlenül kapcsolódó csallóközi szakirodalom korábbi eredményeire sem támaszkodik. Éppúgy nem idézi (bár nyilvánvalóan ismeri) például Khín Antal alapvető munkáját a csallóközi dőrékről, mint Mórocz Károly leírását a vágfarkasdi farsangozásról. Ilymódon az idézett szatmári magyar és a Szene környéki szlovák párhuzam társtalanul lóg a levegőben. Nyilvánvaló azonban, hogy egy széleskörű összehasonlítás nem is lehetett a szerző feladata, mint ahogy az egyes leírt jelenségek eredetkérdésének a tisztázása sem. Általában nem is feszegeti azt a problémát, ami még kutató generációnak okozhat, végérvényesen tán soha le nem zárható fejtörést. A ma magyarnak tudott csallóközi szokások (dőrejárás, lucázás stb.) eredetkérdését illetően, ismerve a nagy sziget településtörténetét (tudva a Felső-Csallóköz századunkig erős német telepeiről, a Pozsony környéki horvát és a Komárom vidéki szerb szórványokról, a nem elhanyagolható szlovák és morva hatásokról), sejteni lehet, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolása bizony korántsem egyszerű. Mindenesetre a mára magunkénak érzett-tudott szokásanyag leírásával a szerző, kiadásával pedig a Gyurcsó István Alapítvány tett nagy szolgálatot nemcsak a néprajztudománynak, hanem a Csallóköz népének is. Azt persze már csak remélni tudom, hogy - ismerve könyvterjesztésünk áldatlan állapotait - az ízléses kiállítású kiadvány mégis eljut a címzetthez, a Csallóköz népéhez is... ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Besztercebánya. Tavaly ilyentájt rendeztek a Szlovák Nemzeti Galériában Világszínház címmel kiállítást Albín Brunovský alkotásaiból. A bemutató nemcsak a művész munkáiból válogatott, hanem a Brunovský-kiállításokra megjelent régebbi plakátokat is felvonultatta, mintegy leltárt készítve az itthon és külföldön is nagyra értékelt mester nyilvánosság előtti bemutatkozásáról. A művész a megnyitó előtt életés munkakedvvel beszélt arról, hogy ő minden tekintetben optimista. Ki sejthette volna akkor, hogy ez lesz az utolsó kiállítás, amelyet még az életében rendeztek a nemzeti képtárban. Az idén januárban nekrológokkal búcsúztunk Albín Brunovskýtól. A művész halála utáni első kiállítást rendezték meg a besztercebányai Állami Galériában. A beMeseillusztráció mutató az életműből válogat, hogy a képekbe foglalt örök emberi igazságok most, Brunovský halála után is azt adják, amit a művész egész életében osztogatni igyekezett: örömet, (t-si) REGÉNY M

egérdeklődöm. De el ne áruld, hogy miért kíváncsiskodsz Sober után! - Ne aggódj! Előbb mindenről meg kell győződnünk, nehogy kinevettessük magunkat. A magándetektív csak akkor adhat jelzést a rendőrségnek, ha már elegendő bizonyíték van a kezében, s a hivatalos nyomozókra bízza az utolsó jelenetetet, a letartóztatásokat... - Ez a kis előny csak nekünk kedvezhet! Lehet, hogy holnap rábukkanok Riára is. - Csak tarts ki, Tiborkám, ha már a szerencse melléd szegődött! - Ha az a Ria a nője, fel kell keresnie. Holnap kettőkor biztosan a cérnagyár előtt fog ólálkodni, hogy Zsuzsival beszélhessen. Valamit még kigondolok, hogy túljárjon az eszén. S utána mit tehet? Elkeseredésében csak a nőjéhez futhat, s én a nyomába szegődöm... - A te eseted, csak csináld végig Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 39. rész - mondja Stir arra gondolva, hogy a fiatal munkatársával, a Fiúval még ma megbeszéli, tartsa szemmel a riportert, nehogy „váratlan baleset" érje. Peti már az órájára pillantgat. Zsuzsinak megígérte, hogy egy óra múlva hazamegy. Már jónéhány perc eltelt az egy órából. - A hátralevő három esetet elmesélhetem holnap is, hogy ne várakoztasd oly sokáig Zsuzsit... - Most akarom hallani mindazt, ami a történetünkbe kívánkozna! - Most akarom hallani mindazt, ami a történetünkbe kívánkozna! - Ahogy akarod - feleli Stir, s a kezébe veszi a feljegyzéseit tartalmazó újabb papirost. - Kilencven tavaszán egy másik benzinkútnál a zárás előtti percekben egy fehér Škoda áll meg. A volánnál ülő viharkabátos férfi kilép a kocsiból, és kihívja a zárszámadással bajlódó benzinkutast. Az elég magas, sildes sapkát, napszemüveget viselő férfi teletölti a benzintartályt, és busás borravalóval jutalmazza a benzinkutas fáradozását. A viharkabátos begyújtja a motort, a mellette ülő overállos férfi kiugrik a kocsiból, és szerelőtáskával a kezében a kivilágított helyiségébe visszatérő benzinkutas után fut, aki megmukkanni sem mer, amikor a kezében megpillantja a pisztolyt. Valamiről megfeledkeztünk! - szólal meg a tömzsi, kerek arcú, szakállas, bajszos férfi. Az ő fején is sildes sapka és világosabb napszemüveg. Eloltja a villanyt. Két perc sem telik el, amikor a pénzzel a táskájában elhagyja a helyiséget. A benzinkutasra rázárta az illemhely ajtaját. A zsákmány tizennyolcezer korona. - A viharkabátos ugyanaz lehet, mint az előző esetekben? - Lehet is, meg nem is. Elég sok száznyolcvan körüli magas férfi él a fővárosban és környékén. - Most is urasan viselkedett, borravalót is adott! De abban is biztos lehetett, hogy visszakerül hozzá! Csak ő lehetett! - Ilyen határozottan nem állítanám. - De ha ebben az esetben az ő keze is benne van, társat találhatott. Ót küldte a benzinkutas után, hogy kipróbálja, „vizsgáztassa"! - kísérli meg a feltételezést Peti. - Minden lehetséges - bólint Stir s maga elé teszi a soron következő, teleírt papírívet. - Ebben az esetben már hárman voltaic. Szintén tavaly történt, augusztusban... - Sober akkor már szabadlábon volt! - A tőled kapott leírás alapján nem vehetett részt ebben az akcióban. Az egyik férfi simára borotvált köpcös alak, rendes ruha van rajta, sportos, kockás sildes sapka a fején és szeme előtt befüstölt üvegű napszemüveg. A másik férfi szakállas és bajszos úr, elegáns öltönyben. Fején a nyúlánk alakját még jobban magasító kalap, s a kalap alatt sötét napszemüveg. - S a harmadik? - Egy nő, kedves Tiborkám! Szőke és feltűen nagymellű. Az ő arcán is napszemüveg. Nyár van, a napszemüveget sokan még a helyiségekben is magukon hagyják, mint ők tették azon az augusztus végi szombat estén, amikor a falusi kocsma előtt megálló piros Zsiguliból kikecmeregve betértek a vendéglőbe. A kocsma előtt dohányzó és a sörüket ivó falusiak látták, hogy a szőke hölgy volt a kocsivezető. Ót mustrálgatták, eszükbe sem jutott, hogy megjegyeztzék a piros Zsiguli rendszámát. (Folytatjuk)