Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-03 / 152. szám, csütörtök

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 3. Nemzetközi tánckurzus Budapesten A Magyar Táncművészeti Főiskola 1997. augusztus 4-16. között rendezi meg a XI. Nemzetközi Nyári Tánc Kurzust Budapesten. A kurzust 13-24 év közötti balettnövendékek és táncosok számára szervezik, a pedagógusoknak (korhatár nélkül) óralátogatást ajánlanak. A tanfolyam mesterei: Boris Bregvadze, Ľudmila Malgina (Oroszország), Andre Tyson (USA), Magyarországról pedig Kún Zsuzsa, Bretus Mária, Koresz Tamás és Brieber János. A tanfolyamon való részvétel, illetve a jelentkezés módozatairól a Magyar Intézet részletes felvilágosítást nyújt, (tel.: 07/394-200, fax: 07/394-682.) Helyreigazítás Hétfői számunkban a MIÉSZ nyári táborairól tájékoztattuk olvasóinkat. Sajnálatos módon egy helytelen név és cím is bekerült az írásba. táborokba természetesen csak a következő címen lehet jelentkezni: 934 01 Levice, ul. 29. auguszta 10, P.O. Box 139, tel./fax: 0813/312 011. Az érintettek szíves elnézését kérjük. SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülben (19) KIS SZÍNPAD: Yo város polgárai (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Turbulencia (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: Kettős csapás (am.) 21 OBZOR: Csak az őrültek sietnek (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Üvöltés (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Nyolc fej egy táskában (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Üvöltés (am.) 15.30,18,20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 Basquiat (am.) 18 Relic (am.) 20.30 Az idegen (fr.) 20 A bokszoló és a halál (szlov.) 20.15 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Az angol beteg (am.) 21.30 PAT PANORÁMA: Ragadozók (am.) 21.30 NAGYMEGYER SLOVAN: Jerry Maguire (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Evita (am.) 20 RIMASZOMBAT - ORBIS: Relic (am.) LÉVA - JUNIOR: Hanta boy (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Alagút a halálba (am.) 21.30 Ki keresi a hangulatot, és ki a minőséget a Jókai Napokon? Ez nem a mélypont volt Nagy sikerrel szerepelt az elmúlt héten Somorján Szemző Tibor. A túlpart című koncertjének egyedi hangulatot kölcsönzött maga a helyszín is: a somorjai zsinagóga. (Fotó: Somogyi Tibor) Aki elolvasta a Visszhangnak, a XXXIV. Jókai Napok lapjának mind a hat számát, az kialakíthatott magának egy a szubjektíven érzékelt valóságnak megfelelő képet. Egyiket a többszázból, hiszen az idei Jókai Napok résztvevői, ahányan, annyiféle véleményt alkottak a fesztiválról. DUSZA ISTVÁN A diák- és felnőtt színjátszók mezőnye idén már elöljáróban jelezte, hogy a mennyiségi csökkenés minőségi hanyatlásba fordul, hiszen a tavalyi szabad benevezés tanulságai nyomán idén szakmai válogatást akaró Pódium Színházi Társaságnak fel kellett adnia ezt a szándékát. Egyszerűen azért, mert nem volt elegendő jelentkező a meghirdetett Jókai Napokra. Arra a rendezvényre, amelynek szervezését, finanszírozását a különböző alapítványi pénzeken felül a Városi Kulturális Központ látja el, a város önkormányzata és a komáromi vállalkozók nagylelkűségére alapozva. Ha valaki nem tudatosította ezeket a tényeket, akkor sem volt különösebb oka a fanyalgásra -már ami az egy hét alatt szóban és írásban oly sokat emlegetett hangulatot illeti -, mert: 1. a fesztiválújság nyílt fórumként működött, s hat nap alatt hatszorjelent meg, a szerkesztők és a szerzők - a résztvevők - szorgalmának köszönhetően. 2. az előadások nagyobb csúszások és zökkenők nélkül kezdődtek el. 3. az általánosnak mondott színvonalcsökkenés ellenére is volt három-négy olyan előadás, amelyekről érdemi vitát lehetett folytatni. 4. idén is megszületett a JN negatív és pozitív szenzációja. 5. a zsűri idén is szigorú volt, amely tény sokak szerint meredeken lefelé vitte a fesztiválhangulat lázgörbéjét. Az első két megállapításról utólag csupán a dicséret szintjén lehet szólni, éppen ezért sokkalta fontosabb a további háromról értekezni, ha másért nem, akkor azért, hogy egy zsűritag autentikus élményeit veheti kézbe a nyájas olvasó. Márpedig közvetlen tapasztalataim és az utólagos mendemondák szerint, ez feltehetően nem mellékes minősítés (ebben az esetben az autentikusságra gondolok). Tapasztalható, hogy az amatőr együttesek egyfajta természetes, ezért mindig jól működő szeizmográfként érzékelik a környezetükben jelentkező színház iránti éhséget. Nem lehet véletlenszerű, hogy idén három élegyüttesnek számító csoport is (nagymegyeri POLOSKA SZÍNHÁZ, losonci KÁRMÁN SZÍNKÖR, füleki ZSÁKSZÍNHÁZ) a könnyed vígjátéki műfajt választotta. Igaz, a fülekiek Moliére Képzelt betegjét (ami nem a helyzetkomikum bohózati válfajára épült) tekinthetném értékesebb vállalkozásnak is, ha a dolog nem marad a másik kettő bohózati szintjén. Ennek a három gyengébb szereplésnek megvoltak a maga okai. Nagymegyer sok éves kihagyás után kezdte újra a munkát Bodnár Gyula rendező irányításával, s egy Ígéretesnek mondható társulatépítés állapotában van az együttes. Losonc becsületből jött el a Komáromban a JN u-tán sokszor beszéltek a hangulatról... Jókai Napokra, a könnyed előadást érő bírálatokat is vállalva, hiszen előzőleg hetekig egy törökországi fesztiválra készültek, majd vettek részt a tavaly sikeres Pinter-darabbal, amit Vlado Sadílek erre az alkalomra át is rendezett. Erre a sikeres nemzetközi megmérettetésre büszkék lehetünk. Fülek a zsűritagok határozott véleménye szerint válaszút elé érkezett: Mázik István rendezőnek a csoport érdekeit szem előtt tartva döntenie kell: mennyiben képes azonos színvonalon tartani a rendezéseit és a színészi játékot? Volt még két felnőttcsapata a mezőnynek. A nívódíjas őrsújfalui ÉS SZÍNHÁZ Kiss Péntek József rendezésében, Varga Emese dramaturg közreműködésével Euripidész Iphigénia Auliszban című tragédiáját mutatta be. Előadásukban a mű nagyszerű, igazi amatőrszínházi jegyekkel gazdagodon. Mind a szövegátalakítások, mind a rendezői elképzelés, mind a tér és a jelmezek megtervezése a legjobb amatőr törekvések mentén született. Amit megtetézett a színészi játék és a rendezés. A görög drámák kortársi értelmezéseiben oly sok gondot okozó karnak is megtalálták a játékot a közönséggel ironikus kommentárokkal összekapcsoló funkcióját és helyét, a főszerepeket játszó színészeket kissé elbizonytalanító, nem minden szempontból átgondolt rendhagyó színpadi térben. De ami a legfőbb: az örök erkölcsi értékeket és a humánumot megcsúfoló hazugságot uralkodói erénnyé hazudó gondolkodásmódnak a színpadi ítéletét mondták ki, igencsak pontosan dekódolható mai felhangokkal. Negatív szenzációként fogható fel, hogy az egyre inkább a képzőművészet akcióművészeti és performance szakágaiba sorolható műfajt színházművészetként kínáló izsai VAKLÓ SZÍNHÁZ Susek Tihamér irányításával és meghatározó játékával, végül VAKLÓ ÍNHÁZként sem prezentálhatta magát. Pusztán azért, mert bizonytalan műszaki és színpadtechnikai igényeit a művelődési központ munkabiztonsági és tűzvédelmi előírások megszegésével nem volt képes vállalni. Ezek a bizonyítható tények. Csak általam bizonyítható, hogy az egyik zsűritag (jómagam) Susek Tihamértől értesülve az általa addig egyszer sem játszott produkció önveszélyes elemeiről (várható áramütés, egy a fizika törvényei szerint az áram testre ható erejét felfokozó elektrolitként működő sárban állva, valamint a szívritmust lassító altatószer használata) a szervezőktől felmentését kéne erre az egy előadásra, mondván: „nem asszisztálok egy megszállott fiatalember véletlenszerűen bekövetkezhető balesetéhez, még zsűritagként sem." Ha ez „privát démonháztartásom gonosz játékából eredő csúf káprázat", akkor is vállalom a döntésemet. Volt a Jókai Napoknak két pozitív szenzációja is. A füleki APROPÓ KISSZÍNPAD, Szvorák Zsuzsa rendezte nívódíjas diákelőadása, amely Állati! címmel minden etűdjében az emberről, az emberi butaságról és nagyszerűségről szólt. Képisége, játékossága és a különböző irodalmi értéket képviselő szövegek dramatizálási módja megmutatta, hogy lehet és kell is az amatőrszínpadokon az irodalmi alapanyagokhoz nyúlni. Más értelemben - a mozgásszínházi és a szertartásszínházi útkeresés elemi erejével - keltett érdeklődést az érsekújvári MASZK DIÁKSZÍNPAD Csémy Éva rendezte Arcnélküli angyalok című játéka. A jelenség mozgásszínházi értékeit nagyban gyengítette a beavatottak számára folyamatában, s egészében viszszafejthetetlennek tűnő üzenet. A néző - főleg az egyidejű gondolati és érzelmi hatásokra vágyó néző, első nekifutásra nem képes gondolati tartalmakat találni, az olykor tudatalatti síkokon ható mozgáskompozícióban. Lehetséges ugyan egyfajta beavatottságra alapozott „színházi szektát" prezentálni, de akkor sem kellene a nézőt - a Jókai Napok felfokozott várakozással felajzott fogékonyságú nézőjéta rendező által ennyire magára hagyni. A színházi komplexitást keresve ezért „kárhoztatta" a zsűri az érsekújváriakat csupán egy különdíjra, hiszen mindenki nagyon várja a Csémy Éva vezette diákcsapat következő, a mozgásszínházi formai bravúrokon túl az érzelmi és gondolati komplexitást is megcélzó produkciókat. Komáromban a JN után sokan és sokszor beszéltek a hangulatról, amelynek egyik el-, meg- és lerontója maga a zsűri volt. A magam nevében ezt mind vállalom. De csupán azzal szemben, aki velem együtt az eléjétől a végéig végignézte a bizony legalább a felében hangulatrontó előadásokat. Meggyőződésem, hogy az idei nem a mélypontja volt a Jókai Napok történetének, voltak sokkal gyengébb évfolyamok, ideológiai nyomásoktól terheltek, az oratórikus formákat unalomig ismétlők. Ehhez képest az idei színes volt. Gondom csak az, hogy a szólásszabadság - paradox módon - mostanában mintha a gondolkodás szabadságát korlátozná mindannyiunkban. Pedig hát annyi mindenről kellene közösen gondolkodni, mielőtt cselekedjük a színházat. REGÉNY ak te ne szégyelld magad miattam! - mondja még Zsuzsi, mielőtt kiugrana a kocsiból. - Hogy szégyellhetném magam, amikor tegnap azt is mondtam, olyan vagy, mintha a feleségem lennél... A harcsabajszos riporter mosolygós ábrázattal futtatja autóját a visszafelé vezető úton. A templom mögött az emeletes szálloda elé kanyarodik. Többen ülnek a vendéglőben, söröző falusiak. Az ablak közelében levő szabad asztalnál foglalt helyet. A pincértől kávét kér és rágyújt. Amikor eléje teszi a kávéscsészét, kíváncsiságból megkérdezi: - Ismeri Sober Karcsit? -Csák a jó hírét, uram. - Akkor nemigen járhat ide. Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 17. rész - Hál'istennek - feleli a pincér távozóban, s a „szállodakomplexum" kis irodájába megy, hogy telefonáljon a rendőrségre. Egy gyanús, lompos, kopott ruhás huligán a csirkefogó Sober Karcsit keresi. Autóval érkezett ide. - Mi a rendszáma? - Várj, megnézem - s egy perc múlva lediktálja a pozsonyi autó rendszámát. - Ha siethetnékje támadna, tartsd vissza őt. Néhány perc múlva ott leszek, csak megérdeklődöm, ki a kocsi tulajdonosa. Nem telik el tíz perc sem, amikor a jól táplált egyenruhás rendőr törzsőrmester betoppan a vendéglőbe. A pincér melléje lép. -Az ablak mellett ül... A törzsőrmester csak egy pillantást vet a „gyanús" huligánra. - Hozzál egy jó erős kávét! - szólal meg hangosan, hogy mások is hallják és megértsék, nem hivatalosan jött ide. Szabad asztal már nincs, csak az idegenhez ülhet. - Megengedi, hogy itt foglaljak helyet? - kérdezi. - Tessék - mosolyodik el Peti. A falusiak nem kedvelhetik az ismeretleneket, az asztalomtól inkább elvittek egy széket. - Régi szokás ez nálunk. Míg nem tudják meg, ki az illető, inkább csak megbámulják. Rágyújtanak mind a ketten. A sietve érkező pincér az egyenruhás elé teszi a kávét. Peti újra elmosolyodik. - Maga nem tartotta be a régi falusi szokást... - Ha nem kívánja a jelenlétemet, én is elviszek a maga asztalától egy széket. - Csak maradjon, már megszoktam, hogy nap nap után idegenekkel társalgók. - Foglalkozási ártalom, hogy engem is érdekel az az ember, akit először látok életemben. - Ma még valóban idegen vagyok errefelé. Lehet, hogy még holnap is az leszek. - S azután? - A kedvesemtől függ, hogy gyakrabban fogok-e idejárni. - Ki a maga kedvese? Hátha ismerem... Peti Tibort szórakoztatja a vallatás, és tréfás hangon válaszol. - Nem azért érdekli, hogy lecsapja a kezemről? - Más érdekel engem. - Értem... -Peti a pincér elé int. Valamit kérdeztem tőle, s ő jelentette, hogy ki után kíváncsiskodtam. - Fontos erre válaszolnom? - Nem fontos, ha már tudom, hgy miért ült az asztalomhoz. Igazoljam magam? - Ha nem lopta azt a kopott, piros Skodát, akkor tudom, hogy kicsoda. - Maguk is gyorsan dolgoznak. - Iparkodunk, de valamit még kérdeznék. Ismeri Stir Viktort? (Folytatjuk) Pozitív szenzáció volt a Jókai Napokon az érsekújvári MASZK DIÁKSZlNPAD Arcnélküli angyalok című mozgásszínházi előadása. (Tóth Lehel felvétele)