Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-29 / 173. szám, kedd

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 29. Amerikai szopránénekesnők Kassán Jöttek, győztek... Kávéházi törzsasztal a Lýceumban Ma délután öttől hétig többedmagammal ismét ott leszek a Lýceum kávéházban, szemben a Fórum szállóval, nem messze a Kalligram szerkesztőségétől. Mindenkit szeretettel várok, aki szeret beszélgetni, de az sem baj, ha valaki sokatmondóan hallgat: Dusza István. MOZI POZSON Y HVIEZDA: Con air (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA - KERT­MOZI: Ttfl-bulencia (am.) 21.15 OBZOR: Csak az őrültek siet­nek (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Marvin szobája (am.) 15, 17.30, 20-TATRA: Jaguár (fr.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Fargo (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 A halott ember (am.) 20 Mikrokozmosz (fr.) 17,20.30 Máté evangéliu­ma (ol.) 20 Szeretek, szeretsz (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Con air (am.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 KASS A DRUŽBA: Hanta boy (am.) 17.45,20 TATRA: Con air (am.) 16 19 CAPITOL: Con air (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Sárkányszív (am.) 18, 20 IMPULZ: Villám (am.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - PANORÁMA: Hanta boy (am.) 21.30 PAT - PA­NORÁMA: Rómeó és Júlia (am.) 21.30 GALÁNTA-KERTMO­ZI: Suttogj (cseh) 21.30 GÚTA - MOZI: Az angol beteg (am.) 19.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Balhé Bronxban (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: A Jedi visszatér (am.) 20 RIMASZOM­BAT - ORBIS: Hanta boy (am.) AMFITEÁTRUM: Hanta boy (am.) LÉVA - JUNIOR: Con air (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Fargo (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Üvöltés (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Tökös tekés (am.) 21 Határon túli magyar színinövendékek mesterkurzusa Egerben A történet másról is szól Nagy élmény volt a három szoprán csillag éneklése. (ČTK-felvétel) Másról, mint amit a négy hét alatt hallottak, láttak és tanultak. Sokkal több volt ez, mint a szó hagyo­mányos értelmében vett mesterkurzus, hiszen a Vidnyánszky Attila ren­dezte mozgásszínházi elő­adás mintegy megkoro­názta erőfeszítéseiket, és segítette rádöbbenésüket. DUSZA ISTVÁN Amikor Beke Sándor, az egri Gárdonyi Géza Színház igazga­tó-főrendezője és a Magyar Já­tékszíni Társaság főtitkára kez­deményezésére elkezdődött a határon túli magyar színinöven­dékek mesterkurzusának előké­szítése, talán csak egyedül az öt­let gazdája hitt a dologban. Majd a dolgok előrehaladtával kirajzolódott egy a mesterkur­zust méltó módon befejező mozgásszínházi előadás lehető­sége is, amelyhez nagymérték­ben hozzájárult a WESTEL 900 GSM támogatása is. Magán a mesterkurzuson Eper­jes Károly színművész a szöveg alatti dolgokat tárta fel számuk­ra. Gosztonyi János rendező­színész és Thirring Viola szí­nésznő a résztvevők beszéd­technikáját csiszolta. Tolcsvay A kreatív továbbgon­dolás volt a legszem­betűnőbb jegye. László zeneszerző pedig a rock­opera műfajával ismertette meg őket. Énekes István,az egri szín­ház koreográfusa és Szögi Csa­ba, a Közép-Európa Táncszín­ház koreográfusa a tánctechni­kán és a mozgástréningeken túl már az időközben készülő moz­gásszínházi kompozíció - a Car­mina Burana - alapkoreográfiáit is elkészítette. Bár maga a pro­dukció Vidnyánszky Attila ren­dezésében a bemutató előtti hé­ten született meg, az előadást látva nyilvánvalónak tűnt fel: messze túlnőtt a mesterkurzus célszerűségén, színésztechnikai alapokat lerakó szándékán. Vidnyánszky Attila, a Beregszá­szi Illyés Gyula Nemzeti Színház főrendezője a Közép-Európa Táncszínház táncosaival, az egri Lajtha László Néptáncegyüttes tagjaival és saját színházának színészeivel feldúsította a mes­terkurzus résztvevőinek mező­nyét. Énekes István és Szögi Csaba koreográfusok közremű­ködésével egy ritkán látható, a balettet és a színjátékot szerve­sen szintetizáló előadást alko­tott Carl Orff német zeneszerző híres Carmina Buranájának ze­néjére. Egy pontosan nem meghatároz­ható helyen elő emberközösség testi és lelki megpróbáltatásai­nak, társadalommá formálódá­sának, mindennapi és ünnepi rí­tusainak, kapcsolatteremtő és kapcsolatromboló gondolkodá­sának, tetteinek színpadi kivetü­léseit állította elénk. A játék egé­szében Orff zenéje a dinamikát, a mozgást, a jó és a rossz válto­zásokat, a kibontakozó és elfá­radó érzelmi hullámzást csupán motiválta és inspirálta a rende­ző számára. Vidnyánszky Attila nem képekkel illusztrálta a ze­nét, hanem továbbgondolta és a képek sorában kiteljesítette a zene hatására a hallgatóban vé­letlenszerűen és esetlegesen megszülető víziókat. Mert nem az illusztratív megközelítés, ha­nem a kreatív továbbgondolás volt a legszembetűnőbb jegye az egri Líceum udvarán látott sza­badtéri előadásnak. Minduntalan figyelnem kell, hogy a recenziómban a múlt időt használjam, hiszen a Car­mina Burana csupán két előadá­son volt látható Egerben. Félő, hogy ez az idei csapat, amelyet balett-táncosok, néptáncosok, színészek és a mesterkurzus hallgatói alkottak, soha többé már nem játszik együtt. De jövő nyáron egy feléjük megnyilvá­nuló nagyobb bizalommal meg­komponált Agria Art Nyári Játé­kok keretében többször is játsz­hatnak. Ráadásként egy hasonló művészi eltökéltséggel és inven­ciókkal megalkotott mozgás­színházi előadást talán még tur­néztatni is lehetne Magyaror­szág és a közeli külföld turisták­tól sűrűn látogatott helyeinek szabadtéri színpadain, elvégre Részlet a Vidnyánszky Attila rendezte Carmina Burana mozgásszín­házi változatából az egri Líceum udvarán tartott előadáson. (Kóczán Gábor felvételei) éppen a Vidnyánszky-féle moz­gás- és szertartásszínház nyel­vek határait áthágó poétikája garántálná a sikert. Volt a mesterkurzusnak két szlo­vákiai magyar hallgatója is. Var­ga Anikó idén volt első éves szí­nész hallgatója a pozsonyi Szín­művészeti Akadémiának. Mie­Eletkép a Carmina Burana próbáiról. A kép bal szélén Varga Anikó, a pozsonyi Színművészeti Akadémia másodikos hallgatója. lőtt a főiskolára került a Kassai Thália Színházban játszott ki­sebb-nagyobb szerepeket. Varga Emese, aki dramaturgszakos hallgató ugyanott, közel egy évet töltött a budapesti főisko­lán, ahol a magyar színházi szak­mával ismerkedett a két oktatási intézmény közötti egyezmény keretei között. Egerben mind­ketten a Vidnyánszky Attila mozgásszínházának, Énekes Ist­ván tánctréningjeinek és Eperjes Károly színészi kurzusának örül­tek a leginkább. Anikó játszott is a Carmina Buranában, egy a ko­mikai vénájának megfelelő sze­repet, s Emese amolyan majdani jó dramaturghoz illően kritikus beszélgetőtársa volt a rendező­nek. Ha jövőre is lesz mesterkur­zus, ők biztosan ott lesznek. De ott lesznek-e a többiek, akik kö­zül idén szép számban maradtak otthon? Kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy milyen mó­don készül fel színészi hivatásá­ra, milyen módon szerzi meg a tudást, de egy ilyen lehetőséget dőreség lenne nem kihasználni. REGÉNY Kassa. Nincs hiba a címben, hi­szen ezúttal nem a „fehérvári hu­szárokról" van szó hanem a vi­lághírű amerikai szopránénekes­nők vasárnapi fellépéséről. A koncert nyitányaként a Magyar Állami Vonószenekar előadásá­ban zavartalanul csendülhetett fel Mozart Figaro házassága cí­mű művének egy részlete. Kallen Esperian, Cynthya Lawerence és Kathleen Casello ajkairól csodá­E 1 vezte ezt a játékot is. Élvezettel bosszantott fel téged, hogy ezzel is bizonyítsa a fölényét. Ha ugyanaz a személy, annyi év után is biztos a dolgában. Veled is úgy játszott, mint macska az egérrel. Még azt is elárulta, hogy a legpontosabb adatokkal szolgálhat, amit más mondana, csak kacsahír lenne... Stir bólint. - A mi szakmánkban a lehetet­lent is számításba kell vennünk. Ilyen gondolat bennem is felve­tődött. - És hagytál engem beszélni? - Ta akarsz regényt írni erről az esetről. Peti elmosolyodik. -Vizsgáztattál? - Jó volt téged hallgatni... Újra megszólal a telefon. Peti a karórájára pillant. - Ez csak az én zaklatom lehet. Most te hallgasd végig a mi beszélgetésünket.Egyszerre ve­szik fel a kagylót. Peti hallózás­saljelentkezik. - Itt a Peti-lakás... - Zsuzsi latosan csendült fel minden ope­ra-, operett- és musical részlet. Olyan szépen, olyan magával ra­gadóan adták elő Puccini, Verdi, Bizet, Strauss, Lehár, Gershwin, Bernstein és más szerzők egy­egy művének részletét, hogy a közönség többször is felállva tap­solt nekik. A kitűnő hangulat hozta magával azt is, hogy a rá­adás több „felvonásból" állt. Szép este volt. (gazdag) hangja. - Itt pedig az Éber Szem detektíviroda - dörmögi Peti. - Maga az, Stir úr? - Csak Stir úr lehetek, ha szere­tem stirolni a szép lányt! - nevet fel Peti. - Te vagy az, Nagy Péterkém? - Én vagyok az. szép kis szőke cárnőm. - Jó, hogy itthagytad a telefon­számot. Már nyugtalankodni Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 38. rész kezdtem. Az ebéd már készen van. - Emiatt nyugtalankodsz? - Más miatt. De ha a törzsfőnök úrnál vagy, nem érhet baj. - Milyen bajt emlegetsz? - Most jöttem vissza a cérnagyá­ri szállodánkból... - Miért nem vártál meg? Mond­tam, hogy együtt megyünk oda I - Miért lopnád azzal az időt, amikor írni is akarsz? Nem volt nehéz a koffer. A téli és a tava­szi kabátot a másik kezemben tartottam. De jó, hogy nem előbb, tíz körül mentem oda... - Mi történt? - Tíz körül Sober Karcsi a por­tásnőt faggatta. - Be is mutatkozott a néninek? - Nevet nem mondott. De le­írattam vele, hogy nézett ki a svájcisapkás pasas. A leírás alapján csak Sober Karcsi lehe­tett. A portásnő megmagyaráz­ta neki, hogy velem nem beszél­het, mert néhány napja még aludni sem járok ide. És csak faggatta, hol'találhatna meg, mert egy fontos üzenetet hozott az anyámtól! A portásnő a fejét csóválgatta, sajnos nem tudja... - Amikor kimentél, nem leske­lődött utánad? - nyugtalanko­dik Peti. - Előbb a holmim nélkül men­tem ki. Az ucában nem láttam. Körbejártam a Fortuna előtti te­ret is. Ha valahol a közelben lett volna, hozzám jön, hogy kiszed­je belőlem, ki az a nagy bajszú ember. Nem várt rám. De hol­nap, a műszak után, kettőkor biztosan a gyár előtt lesz... - Csak ne aggódj, ott leszek én is. Ezt még megbeszéljük. Peti nem figyelt fel arra, hogy Stir elgondolkodva egy papír­lapra feljegyzett valamit. - Nagy baj lenne, ha ma egy ki­csit későbben ebédelnénk? ­kérdezi még Peti a kedvesétől. - Miért lenne baj? Van nekem mit csinálnom. - A barátom igen érdekes dol­gokról mesél, egy óra múlva ta­lán odahaza leszek. - Csak hallgasd a sok érdekes mesét, legalább elégedetten jössz haza Nagy Péterkém! - és Zsuzsi nevetgélve folytatja: ­Még az előszobában megtáncol­tatlak! De másképp, mint ed­dig! S utána akár éjfélig is gé­pelhetsz, addig nem foglak za­varni... - Okos kislány - szólal meg Stir, amikor leteszi a kagylót. ­Előbb körülnéz az utcában, az­tán bejárja a teret, csak hogy el ne árulhassa, kinél tartózkodik most. Kevés nőben van ilyen ér­zék. Petit megmosolyogtatja a dicsé­ret. - Még detektívet faragok be­lőle! - aztán komolyan pillant a barátjára. - Hallottad, hogy mit mondott! Az a fickó nem kopik le rólunk! Nagyon bűzlik az a betét! Most már igen ér­dekelne, hogy melyik börtön­ben ült legutóbb, s ki volt a cellatársa, vagy a rácsok mö­gött kivel barátkozhatott össze. Kinézésre sem olyan alak, aki egyedül okoskodott ki olyan akciót, amely annyit jövedel­mezhetett volna. Ha az Épü­letfelújító pénzét ők happol­ták el, valóban csak hárman lehettek, mert a másfél mil­liót testvériesen megosztták egymás között. A bandave­zetőben több az ész, mint az erő, a végrehajtó társai pe­dig a két börtönviselt alak, Sober és az, akivel összeba­rátkozott. - Ha helyes a feltételezésed, ti­éd a jutalom! - mondja a detek­tíviroda vezetője. - Erre nem gondolok. - Konkrét ténnyel, konkrét névvel hozakodtál elő. Ez az első eset, amely az elinté­zetlen ügyekkel is összefügghet. - Ez az én esetem, Viki! Izgatja a fantáziámat! Regény szület­het ebből. - Ebben nem lehetek a vetély­társad. - Egy egyszerűen induló szerel­mi kalanddal kezdődött. Két fe­jezetet már felvázoltam. Ma ta­lán, a te tájékoztatásod után, megírhatom a folytatását is. - Engem az egyszerű szerelmi kaland folytatása is érdekel. - Az már nem kaland - ismeri be Peti Tibor. - Nem engedhe­tem meg, hogy a vadon nőtt szép virágot valaki más tegye a vázájába! - Te is milyen szépen, választé­kosan fejezed ki magad! - Hagyjuk ezt, Viki! Körülmé­nyes lenne megtudakolni, hol ült Sober, s ott kivel barátkoz­hatott össze? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents