Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-29 / 173. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 29. KOMMENTÁR Kötelezettség nélkül FEKETE MARIAN Az alkotmánybírókban olykor nincs elég civil kurázsi az egyértelmű döntések meghozatalához - fejezte ki csalódottságát Ján Čamogurský, az egykori ügyvéd a Gaulieder-ügyben hozott határozat kapcsán. A jelenleg uralkodó nézetek szerint az alkotmányosság helyreállításáról a parlamentnek kell(ene) gondoskodnia. Ugyanakkor alkotmánybírák, alkotmányjogászok fejtették ki, nincs olyan törvényi vagy alkotmányos rendelkezés, amely erre a parlamentet tételesen kötelezné. A „mi van, ha ezt a törvényhozó testület nem teszi meg?" kérdésre az alkotmánybíró inkább a külföldi elmarasztalást említi, megfeledkezve arról, hogy az alkotmánybíróság bátortalan döntését szintén elmarasztalhatják itthon és külföldön is, hiszen Gaulieder az Európai Emberi Jogi Bizottsághoz fordult, amely Čarnogurskýhoz hasonlóan szintén meghökkenhet az ilyen alkotmánybírósági határozat láttán. Egy bíróságtól (legyen az akár járásbíróság) sokkal többet lehet elvárni, mint azt, hogy egyszerűen leszögezze a jogsértés tényét, és ne törekedjen jogorvoslati a, hogy a jogsértést konstatálva ne állapítsa meg annak következményét. Az alkotmánybíróság éppen ezt nem tette meg, amikor nem volt hajlandó a határozat kötelező részében kijelenteni: Gauliedert megilleti a képviselői mandátum. Sokan megfeledkeznek arról, hogy ebben az esetben nem Gauliederről, nem egy renegát lakájról, árulóról vagy megtért bűnösről van szó. Az alapvető körülmény a jogsértés ténye és az elkövető személye, hiszen a tolvajt is azért ítélik el, mert lopott, nem pedig azért, hogy kit lopott meg. Etikáról is értelmetlen fecsegni, mert a zsiványbecsület is tiltja, hogy tolvaj tovajt lopjon meg. Hasonlóan értelmetlenség elvárni a jelenlegi parlamenttől, hogy az alkotmányosság helyreállításáról saját maga gondoskodjon - főként ha egybehangzó ellenzéki és koalícós vélemény, hogy erre a törvényhozókat semmi sem kötelezi. Az alkotmánybírósági határozatokkal kapcsolatban az alkotmány 132. cikke kötelezi a parlamentet, hogy az általa jóváhagyott törvény alkotmányellenességének hatályos megállapításától számított hat hónapon belül hozza összhangba az alaptörvénnyel a kifogásolt jogszabályt. Ez alkotmányos kötelezettség. Az elmúlt két-három évben tucatnyi törvény esetében kellett volna teljesíteni ezt a kötelezettséget. Sajnálom, de egyetlenegy olyan esetről sem tudok, amikor ezt a parlament megtette volna. JEGYZET Talár a fogason POLÁK LÁSZLÓ Alkotmánybíró uraimék elmentek nyári szabadságra. Én ha szabadságra megyek, igyekszem előtte mindent rendbe rakni. Az asztalomon összeszedem a gemkapcsokat, cetliket, papírokat, kimosom a kávéspoharat. És ha nem vagyok a szabadságolás előtt túl linkóci, akKor előre is dolgozom. Sőt voltak időszakok, amikor az újságírótól a főnökök el is várták, hogy évi rendes szabadságára menve készítsen fórban riportokat, hogy legyen mit közölni. Ezért külön pénzt kérni erkölcstelenségnek számított, s hamar ráfogták az emberre, hogy nem kollegiális, önző meg miegymás. Gondolom, Milan Čič és kollégái rendbe rakták íróasztalukat, összeszedték a gemkapcsokat, cetliket, kimosták a kávéspoharakat. És, hogy ne érje szó a ház elejét, még a szabi előtt a Gaulider-ügyet hat nap alatt összecsapták valahogy, sietve, lélekben már a Kanári-szigeteken, legalább egy leletet megcsináltak fórban. Az már más kérdés, hogy: de minek? Mert hamarább leszek én dalai láma, mint Gaulider újra képviselő. Edddig stimmel, szabira menve ezt így szoktam én is, ha nagyon kérik, valamit összecsapok. Ám a hasonlóság köztem és köztük lényeges. Ök például a fogasra akasztották talárjukat. Ez speciel rám nem jellemző, igaz, a régi szép időkben mindig lógott a szerkesztőségi fogason egy használaton kívüli kabátunk, az úgynevezett álcakabát. Amelyre azért volt szükség, hogy amikor mi a valós kabátunkban munkaidő alatt a kocsmában lógtunk, s jött a főnök a kérdéssel, hogy hol a Polák, akkor a kollégák könnyedén válaszolhassák: „Valahol az épületben, mert a kabátja itt van!" Elképzelhető, hogy Čičnek is van álcatalárja. Hozzám hasonlóan lehet, hogy a dolgait az asztalán rendbe rakta, ám hogy néhány „anyagot" nem adott le fórban, az, kérem, evidens. Igen, a nyelvtörvényről van szó, amelyet simán átpasszolt őszre. Pedig már bebizonyította, hogy igenis tud postamunkát végezni, ha még emlékeznek a referendumleletre. Sajna, akkor nem lógott a talárja a fogason. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidő H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo NÁRODNÁ OBRODA Keleti György magyar honvédelmi miniszter a lapnak adott nyilatkozatában rámutat, hogy eddig nem került sor a szlovák-magyar alapszerződésben foglaltak teljesítésére, és ez nem Magyarország hibájából történt. A miniszter szerint elsősorban a nemzetiségi jogok szavatolása terén mutatkoznak hiányosságok. Úgy vélekedik, hogy ha az Észak-atlanti Szövetség tagállamai megállapítják, hogy Szlovákia teljesítette a jószomszédi kapcsolatokkal összefüggő feltételeket, akkor Magyarország sem gördít akadályokat Pozsony NATO-integrációja elé. Keleti György a továbbiakban elmondja: bízik abban, hogy Magyarország segíthet Szlovákiának a NATO-tagságra való felkészülésben. „Erősíteni szeretnénk a jószomszédi kapcsolatokat, ezáltal Szlovákia közelebb kerülne az Európai Unióhoz. Semmiképpen sem akarjuk elszigetelni Szlovákiát" - szögezi le Keleti. Vladimír Mečiar nem pihen, hanem iratokkal megtömött kofferrel elvonult, mint hajdan Lenin Finnországba Hűvös szlovák nemzeti nyár Nemrég történt, hogy Augustín Marián Húska meggyújtotta a tábortüzet Szlovákia földrajzi közepén, s ezzel a meteorológiai és csillagászati nyarat követően a szlovák nemzeti nyár is kezdetét vette. GRENDEL LAJOS Mi több, egyes hírek szerint a neves politikus többször át is ugorta a tüzet. Más források azonban úgy tudják, hogy a DSZM ideológusa, miután egy furulyát is meg kellett szólaltatnia, a művelettől igencsak kimerülve végül is a tábortűz átugrásától eltekintett. Helyette, dacolva esővel és széllel, elindult a környező erdőkbe őzre, szarvasra, vaddisznóra, külföldiekre és janicsárokra vadászni. Azt is hírül adta a sajtó, hogy amíg Húska a tábortüzet őrizte, más politikusok már kivették nyári szabadságukat. Egyedül az államalapító nemzetatya nem pihen. Ő négy, iratokkal (egyesek szerint demarsokkal) megtömött kofferrel elvonult, mint hajdan Lenin Finnországba, hogy szellemi ereje teljében a haza javán munkálkodjék. Tartózkodási helyéről azon a maradék, kőrisfának, hangyának, erdei manónak vagy langyos esőnek álcázott SZISZügynökön kívül, aki nem a szlovákiai magyarok, az ellenzékiek és a külföldiek megfigyelésén és lehallgatásán dolgozik, semmit sem tud a halandó állampolgár. Arra azonban mérget veszek, hogy amint Lenin is visszatért a bujdosásból, úgy Vladimír Mečiar is visszatér önkéntes száműzetéséből, s még az sem vigasztal, hogy az emberiség összehasonlíthatatlanul kisebb hányadának az életét fogja destruálni, mint egykor a bolsevik pápa tette. Egyébként sincs okunk az aggodalomra. Maradt még itthon ... Vladimír Mečiar is visszatér önkéntes száműzetéséből... elég kormányférfi, aki folytathatja a mélyfúrást a történelem szemétdombján. A szabadságra távozók pedig megérdemlik a pihenést. Jó munkát végeztek, hála nekik meg a serénységből ki sem látszó kormányfőnek, megúsztuk a fölvételünket a NATO-ba és az EU-ba is. Odaítélném nekik a Klement Gottwald-díjat és a Szovjetunió Hőse címet is. Elsőként a szlovák Ludwig Erhardnak, vagyis Sergej Közliknak, aki szerint az EU-n kívül is lehet a zavarosban halászni, illetve ott lehet csak igazán. Minden szlovák hazafi nyugodtan hajthatja ezentúl álomra a fejét, nem kell tartania attól, hogy a nemzetközi karvalytőke kiszorítja Szlovákiából a humánus, környezet- és munkásbarát hazai pocoktőkét. Kár, hogy Eugene Ionesco már nem hallhatja és olvashatja Mečiart, Slobodníkot, Hofbauert, Húskát, Zelenayovát és a többieket. Maga is meglepődne talán, hogy színpadi műveinek nyelvezete mennyire elevenen él egy kis, hajdani középeurópai országban. A szerző író. Boszniával a világnak továbbra sincs szerencséje, noha már próbálkozott szép szóval és fenyegetőzéssel is Cinikus vezérek - gazdasági hanyatlás NAGY MÉLYKÚTI EDIT A nemzetközi közösségnek továbbra sincs szerencséje Boszniával. Próbálkozott már szép szóval, fenyegetőzéssel, gazdasági kényszerrel - mindhiába. A szerbek még mindig inkább tűrik a nyomort, mint hogy kiadják háborús bűnöseiket, és eszük ágában sincs elfogadni a közös boszniai állam daytoni vízióját. S a horvát-muzuímán föderáció is inkább csak papíron létező, mint gyakorlatban működő közösség. Ráadásul most kiderült, hogy súlyos dollármilliók tűnnek el magánzsebekben a rekonstrukcióra szánt külföldi Mennyi az a tíz százalék? 1997. július l-jén - hivatalosan - tíz százalékkal emelték az öregségi nyugdíjakat. Én is számítgattam, hogy mekkora is lesz az az összeg, amellyel kiadásainkat növeíhetjük, hogy szerény életszínvonalunkat megtarthassuk. Július elsejét követően, sajnos .meglepetés ért, mert esetemben a tízszázalékos emelés mindössze plusz segélyből. A délszláv térségbe érkezett Robin Cook brit külügyminiszternek lesz mit a politikusok fejére olvasnia. Mert igaz ugyan, hogy a csaknem öt évig tartó háború után lehetetlen elvárni a jogállam azonnali helyreállítását, de végképp elfogadhatatlan, hogy a károk orvoslása helyett korrupt politikusok magánszámláin kössön ki a nemzetközi segély egy része. A boszniai szerbek esete ennél is súlyosabb. A háborús bűnökkel vádolt vezérektől persze oktalan lenne elvárni, hogy önként feladják magukat. Még van annyi hatalmuk, hogy megakadályozzák a Hágában megnevezett né133 koronát jelent. Magyarázatot kell adnom arról, hogyan alakult a nyugdíjam 1995. szeptember l-jétől. A Szociális Biztosító 1995. szeptember l-jén kelt végzése szerint 3973 korona lett. 1996. június l-jén a nyugdíjak 12 százalékkal emelkedtek. Esetemben az emelkedés 476 korona lett volna, ennek ellenére az emelés nálam 55 korona csökkenést jelentett, tehát 1996. június l-jén öregségi nyugdíjam 3918 koronára változott. Mit tehet a magamfajta, törvényeket nem ismerő, egyszerű hány főbűnös kiadatását, még ha a nyomor börtönébe zárt nép lassan éhen is hal. Bizonyára a német külügyminiszter vasárnapi figyelmeztetésének sem lesz több foganatja, mint az előzőeknek. Klaus Kinkéi nincs egyedül, amikor rácsodálkozik a szerbek cinizmusára: követelik a nekik ,járó" nemzetközi támogatást, miközben sorozattámadást indítottak a Boszniában állomásozó, a szerbeket is segítő külföldi katonák ellen. A horvát-muzulmán államalakulat gazdasága a külföldi tőkeinjekció hatására már kimozdult a holtpontról. A Világbank adatai szerint a gazdaság teljesítember? Belenyugodtam a sorsomba. Az 1997. július elseji, 10 százalékos nyugdíjemelés értelmében - mivel addigi öregségi nyugdíjam 3918 korona volt -, illetve a Szociális Biztosító által kiadott végzés szerint 369 koronával kellett volna nőnie pénzbevételemnek. Azaz 4287 koronát kellene kapnom, ehelyett 4051 koronát kaptam, mert az indoklás szerint „nekem előnyösebb, ha a nyugdíjamat csak 133 koronával emelik". Ezt én sehogy sem tudom megérteni, mert a hasonló korú, hasonló ménye a háború befejeződése óta 50 százalékkal nőtt. A boszniai szerb területen ezzel szemben teljes a gazdasági pangás, miközben az aktív lakosság 80-90 százaléka munkanélküli. Boszniában sincs másképp, mint bárhol a világon: a politikacsinálóknak saját biztonságuk és gyarapodásuk az elsődleges. Ennél sokkal nagyobb szégyen, ha arra is készek, hogy a háborútól meggyötört, kiszolgáltatott népet áldozzák fel önzésük oltárán. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. körülmények között élők, hasonló összeget kapó nyugdíjasok esetében az emelés elérte a 10 százalékot. Nem akarok a politikába beleszólni, de az a nézetem, hogy erre a kormányra az a jellemző, hogy sokat ígér, de keveset ad. A legutóbbi nyilatkozatában a kormányfő azt mondta, hogy sem ő, sem pedig a kormány nem követett el semmilyen hibát. Márpedig az, aki nem követ el hibát, az nem is csinál semmit. Parajos László Szentes