Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-28 / 172. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 28. Film készül Rippl-Rónairól Kaposvár jeles szülöttéről, Rippl-Rónai József festőművészről film készül. A magyar képzőművészet meghatározó alakja, a századvég polgári életstílusának, életmódjának kiváló ábrázo­lója kortársai szerint békét és harmóniát teremtett maga körül itthon és külföldön egyaránt. A film a festő halálának hetvene­dik évfordulójára készül. A szereplők között a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának több tagját is viszontláthatják majd a nézők. (MTI) Néprajzi tábor Árvában Augusztus elsején a dunaszerdahelyi ARTES kulturális társa­ság szervezésében hazai magyar diákok néprajzi táborba utaz­nak Árvába. A táborban kézművesmesterségekkel, kiterjed­tebben a pásztorművészettel ismerkednek majd a gyerekek. ' Természetesena térség nevezetességeit is megnézik majd. (T) Teret neveznek el Callasról Párizs. Szeptember 11-én avatja fel a francia főváros polgár­mestere a Szajna-parti metropolis XVI. kerületében a Maria Callasról elnevezett teret. A világhírű énekesnő Párizsnak eb­ben a dél-nyugati kerületében élt, és ott is hunyt el 1977. szeptember 16-án. Az avatás napjának estéjén a párizsi Hotel de Ville-ben ismert művészek ünnepi műsorral emlékeznek meg a díváról. (MTI) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Con air (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA - KERT­MOZI: Turbulencia (am.) 21.15 OBZOR: Csak az őrültek siet­nek (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Jaguár (fr.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Fargo (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENT­RUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 A halott ember (am.) 20 Szeretek, szeretsz (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Con air (am.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 Államérdek (am.) 18, 20.30 KASSA DRUŽBA: Hanta boy (am.) 17.45,20 TATRA: Con air (am.) 16 19 CAPITOL: Con air (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Csodás évek (cseh) 18, 20 IMPULZ: Villám (am.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Államérdek (am.) 21.30 PAT ­PANORÁMA: Angyalok városa (am.) 21.30 GÚTA-MOZI: Az angol beteg (am.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Üvöltés (am.) 19 M. Csepécz Szilvia harmadik könyve meseregény. Címe: Kicsi, kisebb, legkisebb A mesék elfelejtett birodalmában... Szeretek írni, és ebbe sok minden belefér." (Tóth Lehel felvétele) Kicsi, kisebb, legkisebb címmel jelent meg M. Csepécz Szilvia meseregé­nye, az AB-Art Könyvkiadó godozásában. A könyv szerzőjével eddigi irodal­mi tevékenységéről be­szélgettünk. ZALABA ZSUZSA Első önálló verseskötete 1990­ben, a Madách Könyvkiadó Fő­nix füzeteinek sorozatában je­lent meg, Történések küszö­bén címmel. Második könyve, Az ajtón túl, avagy a versek ki­csiknek és nagyoknak a Lilium Aurum gondozásában, 1994­ben látott napvilágot. Most meseregénnyel rukkolt elő. Mi alapján váltott irodalmi mű­fajt? Az írások, amikkel időnként elő­rukkolok, része annak, amit csi­nálok. Bár nem tartom magam nagybetűs írónak, nagyon tisz­telem azokat, akik bármilyen formában szépséget teremte­nek. Talán ezért próbálkozom én is, a magam - olykor ügyet­len - módján. Szeretek írni, és ebbe sok minden belefér. Rég­óta dédelgetett álmom a Kicsi, kisebb, legkisebb című könyv­anyag, amely gyermekfejjel el­követett és megálmodott ka­landjaimat rögzíti. Annak ide­jén, öt-hat évesen rengeteget bóklásztam drága jó nagyma­mámmal a szántóföldeken, s míg ő kapálgatott, és mesélt ne­kem, addig én nagyokat játszot­tam, valóra váltva gyönyörű me­séit. Szerintem egyébként min­dig a történet határozza meg, hogy milyen formában vetődjék papírra, vannak dolgok, melye­ket versben tudok megfogal­mazni, s vannak történetek, amelyeket prózai szövegként jó megírni. Az olvasó igénye lehet-e szem­pont az írás során? Sejthető-e, mi legyen az, amire az olvasó is vevő lesz? Kelendőbb a re­gény, mint a vers? Ezt nehéz megítélni. Az iroda­lom végső soron nem árucikk. El sem tudom képzelni, hogy egy költő lelki szemei előtt pénzér­mék gurulnak, miközben verset ír. A költői lét számomra örökös készenlétet jelent. Várni azt a bi­zonyos pillanatot, amelyben koncentrálódik, leírhatóvá vá­lik, kimondhatóvá lesz a törté­nések egy szilánkja. Műfajváltás rendelésre? Ez esetben már nem beszélhetnénk irodalomról... Irodalom van, s ennek berkein belül próbálunk mindannyian otthont találni. Olyan ez szá­momra, mint egy tiszta és halá­losan komolyan vett játék. Mert miről is van szó? A Kicsi, kisebb, legkisebb főszereplői elindul­nak a Mesék Elfelejtett Birodal­mába, hogy rábukkanjanak az igazi, elfelejtett mesékre. Az igazi meséket ugyanis nem lelik gyermekeink. Ok azt dolgozzák fel meseként, amit a felnőttektől kapnak, márpedig a véres és agyondramatizált mesefilm­figurák hamar beárnyékolják a gyermekkort. Én mindig mesé­lek a gyermekeimnek Süsüről, Pöttyös Panniről, Mirr-Murr-ról és a többiekről, holott a fiam, Dani már tizenkét, a lányom, Blanka pedig nyolcesztendős. Mégis igénylik az igazi meséket, s nem a Tininindzsa teknőcök mintájára, hanem a régi kedves meséinkből merítve. Tudni kell beépíteni a Négyszögletű Kerek Erdő történeteit, a lcis herceget és a magyar népmeséket a mai világunkba! Ettől leszünk gaz­dagabbak emberségben, szere­tetben. Igazgatósors. Biccentés, melynek van egy el nem hanyagolható szépséghibája: következményekkel jár Tanúbizonyság a nyilvánosság előtt LENDVAY TIBOR Szlovákiában ma nincs az a pos­tás, pénzügyi előadó, vállalkozó - s folytathatnám a sort -, aki oly kicsi erőfeszítéssel oly könnyen juthatna maradandó érdemek­hez, mint egy szlovákiai magyar iskola igazgatója. Ha akarná, ke­vés erőfeszítéssel mondhatni, te­hát lábát lógatva vívhatná ki ma­gának a társadalom nagyobb fe­lének elismerését. Csak biccen­tenie kellene, s máris kalapot emelnének előtte az iskola peda­gógusai, a tanulók, a szülők. Egy bicentéssel ugyanis engedélyt adhatott volna kollégáinak arra, hogy az éwégi bizonyítványokat - az előző évekhez hasonlóan ­az iskola tanítási nyelvén is kiír­ják. Ennek a biccentésnek, vall­juk meg, van egy el nem hanya­golható szépséghibája: követ­A döntés személy­re szóló felelősség­gel is jár. kezményekkel jár. Az említett döntés ugyanis, egy esetleg számszerűen is kifejezhető anya­gi veszteségen kívül közelebbről körül nem határolható, személy­re szóló felelősséggel is jár. Ta­lán nem járok messze az igazság­tól, amikor arra gondolok, hogy igazgatóinknak ez az utóbbi sze­repvállalás okozza a nagyobb fejfájást. Hogy szemtől szembe, s nem egy kollektíva mögé állva kellene nemet mondaniuk a tan­ügyi hivatal mindenható igazga­tójának. Ami - eddigi tapasztala­taink szerint - egyet jelent a nyílt lázadással, a forradalommal, a világvége hangulat érzésével. A nem kimondása viszont súlyos teher. Különösen súlyos akkor, ha valaki megszokta a bóloga­tást, s a konfliktusok elkerülését tartotta eddig a konfliktusok le­hetséges megoldásának is. So­kan tudjuk eddigi tapasztalata­ink alapján, hogy a tanügyi hiva­talok igazgatói ritka esetben ro­konszenveznek a magyar iskolák vezetőivel. Ennek ellenére azt kell mondanunk, egy iskolaigaz­gató általában azért lett iskola­igazgató, mert úgy gondolják ró­la, hogy fontos kérdésekben megbízhatóan tud dönteni, hogy jó szakember, s hogy szeme előtt mindig a rábízott tanulók, peda­gógusok érdeke lebeg. Most olyan időket élünk, amikor erről a nagy nyilvánosság előtt tehet­nek tanúbizonyságot. Csak bic­centeniük kellene. REGÉNY J öjjön velem a rendőrség­re, és ott mondja el, hogy mit látott! Még hogy nálam pisztoly van?! Akkor lássam a rendőrsé­get, amikor a hátam közepét! - Hidegvérű és szerencsés fickó -jegyzi meg Peti. - A rendőrségen fényképeket rakosgattak az asszony elé. A korban, külalakra számításba jövő ismert cégek között nem fedezte fel a rablót. Ugyanazt a leírást ismételgette, mint két évvel azelőtt az a két nő, akiktől több mint hétszázezret rabolt el. Az előző leíráshoz hozzáte­hette a kis bajuszt és a borszínű vékony kesztyűt. - A nők könnyen begyulladnak - mondja Peti. - Két egyszerű táska, s már milliomosnak mondhatta magát. Akkor még a rendőrségen voltál. - Az ilyen esetek nem tartoztak az ügykörömbe. - Tudom, a brutálisokat fogdos­tad. Egyikük rád is lőtt, de ez csak finomkodott, a hüvelykujját bökte az asszony bordái közé. - Amikor a fényképek alapján nem ismerték fel az ismert cé­gek között, a rendőrségen az Újonc nevet kapta - mondja Stir, s maga elé húzza a soron következő feljegyzést. - Ebben az esetben is szólózik a tettes. Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 37. rész Vagy 180 centiméter magas, karcsú, bajszos férfi. Nyolcvan­nyolc tavaszán történik, a fővá­ros közelében, az északi kiveze­tő autópálya benzinkútjánál. Néhány perccel az esti zárás előtt egy Lada áll meg a csapo­lónál. A kútkezelő a helyiség­ben ül, ellenőrzi a napi bevételt. Az autóból kiugró férfi gyors léptekkel benyit a helyiségbe, s a kútkezelőt pisztollyal rákény­szeríti a pénz átadására. Később azt mondta, hogy Walther típu­sú pisztoly volt a kezében. Saját kezűleg szórta a huszonötezer koronát a fekete igelittáskába. A benzinkutast bezárta a kis kazánházba. Csak este nyolc után találtak rá, amikor a fele­sége fellármázta a rendőrsé­get... A tettes nemigen szokott visszatérni az előző rablás szín­helyére. A mi emberünk repe­táit. Két napra rá, pénteken tért vissza, a hétvégi napon mindig nagyobb a forgalom. A testmé­ret hasonló, mint az első eset­ben. Most sötétkék, kissé kopott overallban toppant be a benzin­kutashoz. Fején sildes sapka, sötét napszemüveg, de a bajusz már nem volt rajta. Leborotvál­hatta, vagy nem ragasztotta az orra alá. A benzinkutas esküdö­zött, hogy ugyanaz a férfi rabol­ta ki. A hang ugyanaz, tanár­ként beszélt, azt állította, mű­velt ember lehet. Az ujjait nem látta, vékony kesztyű volt a ke­zén. A magával hozott szerelő­táskából egy hosszú tőrt kapott elő, s a könnyen behatoló he­gyes végét nyomta a bordái kö­zé. Ide a pénzt! A benzinkutas ötvenkétezret dobott a szerelő táskájába. Aztán a lopott autó­ba kényszerítette. Tőrrel a kezé­ben vezette a kocsit. Vagy két kilométer után, az útelágazás előtt engedte szabadon a fog­lyát... - Nagy merészség volt tőle visz­szatérni az előző tett színhelyé­re. Peti megejegyzésére Stir Vik­tor nemet int. - Nem merészség volt az, ha­nem hideg számítás. A péntek előtti két napon néhányszor el­elkocsikázhatott a benzinkutak előtt. Biztosan feltűnt neki, hogy a zárás előtti órában a benzinkutasok helyiségében idegen is tartózkodik. Csak az egyikben nem látott tébláboló alakot, aki őrizte volna a szerda este kirabolt benzinkutast. Mert nem térhet vissza ugyanarra a helyre. Valakivel ellenőrizethet­te is a helyet. S amikor megtud­ta, tiszta a levegő, pisztoly he­lyett tőrt vett a kezébe. Stir elhallgat. Peti letehetné a tollát, de valamit még ráír a pa­pírlapra. - Még mit írtál oda? - Megsajnálta a benzinkutast ­válaszolja Peti. - Nem zárta újra a kazánházba, hanem megko­csikáztatta, aztán szabadon en­gedi, gyalogoljon vissza a ben­zinkúthoz, egy kis esti séta jót tesz az egészségnek. Hosszú percekig megtűrte maga mel­lett, még annak a veszélynek is kitéve magát, hogy rátámadhat. Mert játszani a tűzzel, biztos sa­ját magában. - Az író szólalt meg benned? Csak jellemezd! - biztatja az Éber Szem főnöke. - Ha megsajnálta a benzinku­tast, arra is vall, hogy az érzel­mi hangsúly is helyet kap a ma­gatartásában. Nem gonoszko­dik azzal, aki szót fogad neki, azt cselekszi, amit elvár tőle. Az autóban a tőrt csak a jobb kezé­ben tarthatta. Váratlan támadó mozdulatra a benzinkutas mel­lébe döfi a szúrófegyvert. Kény­telen lett volna ezt megtenni, hogy elkerülje a bukást. De nem számolt ilyen helyzettel. Úgy játszott a benzinkutassal, mint macska az egérrel. Talán élvez­te is a játékot. Nem olyan sze­rencsejátékos, aki mindent egy lapra tenne fel. A benzinkutas azt állította, hogy művelt, ta­nult ember lehet. Egy ilyen em­ber nem játszik vabankot, való­ban a hideg számítás vezérli őt, ez adja neki a biztonságérzetet. Ha tanárosan beszélt az áldoza­tával, vagyis urasan, választé­kosan... - Talán csak nem azt akarod mondani, hogy ugyanaz lehet, aki az imént telefonált, és felbosszan­tott engem? - kérdezi Stir. (Folytatjuk) Oscar-díj és a Cannes-i rendezői díj fémjelzi a Coen fivérek, Joel és Ethan legújabb, sorrendben hatodik filmjét, a Fargót. A film egy 1987-ben, Minnesotában megtörtént bűnügyet elevenít fel, sokszor naturalisztikus, elborzasztó pontossággal. Már hazai mozijaink is vetítik. (tb)

Next

/
Thumbnails
Contents