Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-26 / 171. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 26. VENDÉGKOMMENTÁR Végül hasznos lesz a halogatás? Június végén és július elején a Magyar Koalíció több veze­tőjejelezte, hogy a Magyar Koalíció és a Kék Koalíció pártjai rövidesen közös prog­ramdokujnentumot írnak alá. A dokumentumnak rögzíte­nie kellene, miben egyezik a kék és a magyar pártok állás­pontja, vagyis kö­zös minimális program kell a bel-, kül-, gazdaság- és nemzetiségi politi­kát illetően. Szak­értői csoportok az év elejétől dolgoz­tak: összehangol­ták a hat párt állás­pontját. Megálla­podtak, alapanya­gokat dolgoztak ki, s ezek alapján elké­szült a dokumen­tum szövege is, amelyet tu­lajdonképpen már csak alá kell írni. Ennek ellenére az aláírásra eddig nem került sor, és valószínű, hogy szep­temberre tolódik el. A politikai életet általában el­csendesítő szabadságokon kí­vül ehhez nyilván hozzájárult az is, hogy a KDM, a DU és a DP vezetőit az utóbbi időben lekötötte a Szlovák Demokra­tikus Koalíció létrehozása. Bár az egyébként nem örven­Ondrej Dostál detes halogatásnak talán po­zitív mellékhatása is lehet. Felmerült ugyanis, hogy a dokumentumhoz a szociálde­mokraták és a zöldek is csat­lakoznának. Ez természete­sen még időt igényel. De ha ez sikerülne, a hipotetikus Kék Koalíció helyett reálisan létező Szlovák Demokratikus Koalíció, a követ­kező parlamenti választások lehet­séges győztese vál­na a Magyar Koalí­ció programpart­StakJ A prog­/ ramazonosság így ™™™ felölelné az összes ellenzéki pártot, a DBP kivételével. Az ötös koalíció ki­alakítása arra kényszeríti az el­lenzék szlovák ré­szét, hogy nagyobb figyelmet szenteljen saját problémái­nak, és így elterelődik a fi­gyelme az ellenzéken belüli szlovák-magyar párbeszéd­ről, s ez akadályozhatja a je­lentősebb előrehaladást. Ha sikerül kiszélesíteni a pár­beszéd bázisát, lehet, hogy végül hasznos lesz a haloga­tás. A szerző a SME munkatár­sa. Madrid utáni pánik POLÁK LÁSZLÓ Olvasom V. M. nyilatkozatát Madridról. Arról, hogy semmi gond, amiért az országot nem vették fel a NATO-ba, Szlovákia a saját védelmét maga is biztosítani tudja, mindenki őrizze meg nyugalmát. Na ettől én rögtön pánikba esem. Persze nem lehet olyan súlyos ez a pánik, mert idétlen viccek jutnak az eszembe, ami meglehetősen illetlen dolog egy miniszterelnö­ki nyilatkozat kapcsán. Amikor V. M. a nevezetes nagyot mondta, hogy nyugi, majd mi megvédjük magunkat, én azonnal Enver Hodzsára gondol­tam. Hogy miért? Szóval valahogy így szólt a vicc: Az albán vezért nagyon felháborítja, hogy a NATO repülőgépei rendre megsértik az ország légterét. Ezért légvédelmi alakulatok lét­rehozását rendeli el. Egy idő után ellenőrzi, hogy végrehajtot­ták-e parancsát. „Hodzsa elvtárs,jelentem, végrehajtottuk." „Jó, és mit csinálnak, ha fölénk repül egy NATO-gép?" „Jelen­tem, fenyegetjük ököllel." Mondom, nem lehet súlyos a páni­kom, mert egy további poén is eszembejut; a majdnem jog­előd első Szlovák Köztársaság idejéből való: A berlini főhadiszállásról sürgöny érkezik Tisónak: „A keleti fronton súlyos légi csatába keveredtünk az oroszokkal, stop, a szövet­séges szlovák légierő azonnali segítségét kérjük, stop, a Führer, stop." Tiso azonnal válaszol: „Mein Führer, azonnal mozgósítom a légierőt, csak egyetlen kérdésem van: hány re­pülőgépet küldjünk? Egyet, kettőt vagy mind a hármat?" El­nézést kell kérnem az idétlen poénkodásért, de nem tehetek róla, kikívánkozott belőlem, hogy nyilvánult meg az én ese­temben a Madrid utáni pánik, miután felszólítottak, hogy őrizzem meg a nyugalmamat. Persze az a vád érhet, hogy valamiféle gyanús párhuzamokra célozgatok a Tiso-féle Szlovákia, a Hodzsa-féle Albánia és a mai, fiatalka köztársaságunk közt. Á, dehogy! Csak ilyen mó­kás pánikba estem, s elképzeltem, mi lesz majd, ha egy ma­gyar NATO-gép Sátoraljaújhely térségében megsérti Szlová­kia légterét. Semmi gond, majd fenyegetjük ököllel. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Ivan Gašparovič: - Az alkotmánybíróság szerint nem sikerült megtalálnom a joghézagot a Gaulieder­ügyben. (Szűcs Béla karikatúrája) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A svájci „alvó" betéteket tartalmazó listán dr. Vojtech Tuka neve is szerepel. Annak el­lenére, hogy neve mellett lak­helyként Bécs szerepel, minden bizonnyal a háborús évek szlo­vák államának miniszterelnö­kéről, Hlinka Szlovák Néppártja legkeményebb szárnyának kép­viselőjéről van szó. Betétje ab­ból az időből származhat, ami­kor a megszállt Ausztriában a harmadik birodalom vezetőivel konspirált. De lehet, hogy ké­sőbbi időszakból, amikor arra készült, hogy elmeneküljön a felelősség elől. Érdekes lesz, hogy jelentkezik-e valaki annak a Tukának a betétjéért, akit 1946-ban népbírósági ítélet nyomán kivégeztek. A betétnek azonban semmiképpen sem szabadna Svájcban maradnia. A kormánynak és a nem kor­mányzati szervezeteknek min­dent meg kellene tenniük, hogy a pénz megfelelő kézbe kerül­jön. Vagyis fel kellene használni a Tuka-féle gaztettek következ­ményeinek az enyhítésére. Közösségünk 17 legitim képviselőjét gyakran éri vád, hogy csak a magyarságot érő sérelmekkel foglalkozik Aktívan - minden területen Az államhatalom a polgár­tól ered - rögzíti világosan és érthetően a Szlovák Köztársaság alkotmánya. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD Az állampolgárok négyéven­ként megválasztják a képviselő­ket, s ezzel átmenetileg átru­házzák rájuk a hatalmat. Szlo­vákiában 150 parlamenti képvi­selőre hárul az óriási felelősség, hogy törvényeket alkosson, megszavazza azokat a jogsza­bályokat, amelyek megtartása ­az élet legkülönbözőbb terüle­tein - hatályba lépésük után kö­telező az állampolgárok számá­ra. Ezenkívül a honatyáknak ­természetesen - választóik ügyes-bajos dolgaival is kell foglalkozniuk - meg kell keres­niük az érvényes törvények ren­getegében a legkedvezőbb megoldásokat. Magyar nemzeti közösségünk 17 legitim parlamenti képvise­... Vladimír Mečiar kormánypolitikájának hathatós eszköze... lőjét gyakran éri az a vád, hogy mással sem törődik, csak a kö­zösségünket ért sérelmekkel és problémákkal: csak akkor szó­lalunk meg, ha nemzetiségi kér­dés kerül az asztalra. Meggyőződéssel állíthatom, hogy ez merő rágalom, Vladi­mír Mečiar kormánypolitikájá­nak hathatós eszköze, amely­nek célja a megosztás - a ma­gyar nemzetiségű választópol­gároknak azoktól a képviselők­től és politikusoktól való elvá­lasztása, akiket saját elhatáro­OLVASÓI LEVÉL Gombaszög margójára Mély fölháborodással olvastuk a lapban a Kell-e nekünk Gomba­szög? című cikket. Azt, hogy a kormányhoz közel álló sajtó ócsárolja a Csemadokot, ha ne­hezen is, de már megszoktuk, de hogy már az Új Szó hasábjain is ilyesmit kell olvasnunk, az már ugyancsak erős. A cikk írója „a szlovákiai magyarok többsé­ge" nevében ne írogasson, mert erre nincs felhatalmazása! A zásukból helyeztek az adott tisztségbe. Sajnos, az állandó és erőszakos propaganda a „mi" oldalunkon is elérte bizonyos fokú hatását. Sőt újságírásunk néhány jeles képviselője is magáévá tette ezt a hangnemet, és ahol lehet, bírálja, kioktatja és elmarasz­talja magyarságunk parlamen­ti képviselőit. Gyakran úgy tű­nik, mintha magyar közössé­günk egységének megbontása, parlamenti képviselőink lejára­tása és munkájuk semmibeve­vése volna az ő céljuk is. Elked­vetlenítő és igen káros, töme­geket befolyásoló tevékenység ez. A valóságban magyarságunk parlamenti képviselői nagyon sokrétű, igényes és igen nagy felkészültséget követelő mun­kát végeznek. A Magyar Koalí­ció parlamenti frakciójának tag­jai (az Együttélés és az MPP képviselői) rendszeresen és ak­tívan jelen vannak a törvényho­zás minden területén, mindig szem előtt tartva nemzeti kö­zösségünk érdekeit és jogait. A Magyar Koalíció parlamenti klubjának a munkájában kez­dettől fogva szigorúan szem előtt tartottuk, hogy tevékeny­ségünknek két meghatározó te­rülete van: a) magyar nemzeti közössé­günknek, valamint az ország többi nemzeti kisebbségeinek és etnikai csoportjainak érdek­védelme; b) az egész ország lakosságát érintő törvényalkotás - képvise­lőink szakmai képességeihez és lehetőségeihez mérten. Ez nem könnyű feladat, mert nagy, következetes, rendszeres és szakszerű felkészülést köve­tel. Az utóbbi csoportba tartoz­szlovákiai magyar adófizető ál­lampolgár pénzét pedig ne a Csemadok Országos Választmá­nyának illetékeseinél keresse, hanem annál a bizonyos kultu­rális alapnál, amelytől a Gyimesi-féle mozgalomnak né­ha csurran-cseppen, hogy még jobban népszerűsítse az állam jelenlegi kulturális politikáját. A Csemadok-tagok többsége sze­rint - és ezt bizonyítani is tudjuk - az országos választmány és a területi választmányi titkárok tiszteletet érdemelnek, amiért ebben a nehéz időben vállalták magyarságunk utolsó védőbás­tyájának vezetését. Mert kultú­nak a parlamenti üléseken, il­letve a bizottságokban elhang­zott felszólalások és a törvény­tervezetekhez előterjesztett módosító javaslatok, valamint a parlamenti interpellációk is. Csaknem három év telt el a par­lamenti választások óta. Július­ban került sor a tisztelt Ház 30. ülésére. A megbízatási időszak alatt eddig hat rendkívüli parla­menti tanácskozás is volt. Ezek­nek az üléseknek a napirendjén Tematikailag nagyon széles és színes skálát kapunk... elsősorban az ellenzék által be­nyújtott leváltási javaslatok sze­repeltek: többek között Ivan Hudec, Peter Baco, Ivan Gašparovič, Eva Slavkovská és Gustáv Krajči távozását követel­ték az ellenzék tagjai - ered­ménytelenül. így csupán 24 olyan ülésre ke­rült sor, amelynek átlagban negyvenpontos volt a program­ja, és amelyen a honatyák ki­mondottan törvényalkotással foglalkoztak. Ha összegezzük a Magyar Koa­líció parlamenti frakciójának ilyen jellegű tevékenységét, nem megvetendő szám jön ki. 1994 novemberétől frakciónk képiselőinek 213, módosító ja­vaslatokat tartalmazó felszóla­lása, illetve interpellációja volt. Ebből következik, hogy átlag­ban kilenc felszólalás jutott egy-egy ülésre. A felszólalások különböző szakterületekkel voltak kapcsolatosak. Temati­kailag nagyon széles és színes skálát kapunk: gazdasági, adó­zási, privatizációs törvényja­ránk elkötelezett napszámosai „alkalmi irodahelyiségekben" dolgoznak, néha több hónapos késéssel megkapott fizetésért. Ha a cikk szerzője beleülne abba a „csemadokos bársonyszékbe", akkor nagyon hamar rájönne, hogy az a bársonyszék nem is olyan puha. Mi pedig legalább meglátnánk, hogyan kell egy tá­bornoknak hadtáp nélkül hábo­rút nyernie. Mostanában a koalíciós pártja­ink háza táján is feszültség ta­pasztalható. Vezetőik nem tud­nak megegyezni az unió meg­alakításában. Pedig jól tudják, hogy az új választásitörvény-ja­vaslatok; szociális, tulajdonjo­gi, költségvetési, transzformá­ciós, vállalkozói kérdések; me­zőgazdasággal, egészségügy­gyei, oktatással, kultúrával és vízgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok; államigazgatást, árakat, közlekedést, ügyészségi munkát, hadsereget és nemzet­közi kapcsolatokat szabályozó törvények - és még folytathat­nám. Érdemes megjegyezni, hogy mindebből 68 felszólalás - tehát az egyharmada - gazda­ságpolitikai, közgazdasági és szociális témával foglalkozott. Természetesen képviselőink tevékenységének igen felelős­ségteljes részét választópolgá­raink és falvaink problémáinak a megoldása, illetve polgár­mestereink és önkormányzata­ink munkájának a támogatása alkotja. Ezen a téren - minden nagy hírverés nélkül - még si­kerek is tetézik igyekeze­tünket. Mindannak ellenére, hogy a kormánykoalíció „különös" többségi demokráciájával ­1994 félelmetes novemberi éj­szakája után máig - minden el­lenzékit könyörtelenül lesö­pört a porondról, képviselőink nem a passzív magatartást vá­lasztották. Csakis logikus elemzéssel, állandó bírálattal és ésszerű javaslatokkal bizo­nyíthatjuk a közvélemény és a világ előtt, hogy a mečiari tör­vényalkotás nem demokrati­kus, illetve azt, hogy az elfoga­dott jogszabályok nemcsak hi­ányosak és rosszak, hanem rá­adásul nem is szolgálják egyér­telműen a lakosság érdekeit és javát sem. A szerző a Magyar Koalíció par­lamenti frakciójának elnöke. vaslat szerint a hármas koalíció­nak 15 százalékos küszöböt kell elérnie, hogy bekerüljön a par­lamentbe. Azt is tudják, hogy a kormánykoalíció milyen gyor­san szavazza meg a neki kedve­ző törvényeket. Ugy gondoljuk, hogy ilyen helyzetben más sem hiányozna, mint hogy valakik szétugrassák a Csemadokot, utolsó mentsvárunkat. Mert ha ez sikerülne, akkor már csak az marad hátra, hogy „államnyel­ven" eldaloljuk: „Késő bánat, most már utánam a vízözön..." Brezina Lajos Kovács József Nagymácséd

Next

/
Thumbnails
Contents