Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-02 / 151. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 2. KULTÚRA JJ Benkő Gyula halk távozása. Egy híján nyolcvanéves lett volna Magával vitte az eleganciát Visszafogott elegancia. Vá­lasztékos stílus. Rendíthe­tetlen nyájasság. Ez mind ő volt. Egy személyben. „Vi­téz" Benkő Gyula. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mert rangja volt. „Vitéznek" szü­letett. Előkelő család előkelő sar­jának. Nem hordott sem gyűrött inget, sem kitérdelt nadrágot. A zakója is mindig frissen vasalt volt. így lépte át annak idején, még sihederfejjel a Vígszínház kapuját, és így ment el most is, immár végérvényesen. Emelt fő­vel és ünnepi eleganciával. Polgári színész volt mindig. Fia­talon és később egyaránt. Az öt­venes években, amikor a kor hőn imádott amorozóit alakította és most, tekintélyes öregúrként, élete utolsó szakaszában is. Pá­lyafutása kezdetén hősöket ren­deltek nála. Díszmagyarba öltö­zött, parádés külsejű, jól megter­mett hősöket. Adta is őket sorra­rendre, de a hősiességbe, a tar­tásba mindig belecsöppentett va­lamit. Esendőséget. Gyarlóságot. Valami emberit. Freskó helyett élettel teli portrét nyújtott. Köz­napi vágyakkal, földközeli szen­vedéllyel festett beszédes arcké­peket. Évekkel ezelőtt elmesélt magáról egy sokáig elhallgatott, pikáns történetet. Hogy neki is voltak titkos útjai. Bizonyos Becker Bé­bihez. Egy előkelő öröm... de nem... lányhoz, hanem hölgy­höz. Látta az arcomon a csodál­kozást. Hogy nem akarok hinni a fülemnek. Ugyan, legyintett, az én ereimben is vér folyik. Aztán cinkosán megjegyezte: férfiem­ber szeresse a szépet. Ennyi. Nem fokozta. Nem beszélt testi örömökről, hajnalig tartó vad ágycsatákról. Finom mosolyával minden kérdést visszafogott ben­nem. Csak a csodálkozásomat hagyta meg. Hogy döbbenjek rá nyugodtan: ő is csak ember. Másodszor akkor ejtett ámulat­ba, amikor pár hónappal ezelőtt, hűvösvölgyi lakásában az elmú­lásról hallgattam. Évek óta sú­lyos beteg volt, megműtötték, napi inzulinadagját ő maga szúr­ta be. Tudta, hogy sebesen köze­leg a vég, mégsem félt. Úgy be­szélt a halálról, olyan természe­tességgel, hogy éreztem a szavai­ból: már nem lepheti meg őt a legmélyebb álmában sem. Aztán az Urániában találkoz­tunk, Sándor Pál filmje, A ma­Kovács Zita felvétele gyar pizza bemutatóján, majd a Vígszínházban, egy Szomory­darab szünetében. Fáradt volt és elgyötört, de játszott, mert a kö­zönség mindvégig rajongott érte. Hetvenkilenc évesen utolérte a halál. Nem rezzent össze egy pil­lanatra sem. Hátranézett, ele­gánsan rámosolygott és csak ennyit mondott: Mehetünk. Szerette az életet. Az élet is sze­rette őt. Nagy színészt csinált be­lőle. Nagyon nagyot. Új tankönyvcsomag készül a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó gondozásában Magyar történelemről - magyarul ÚJ SZÓINTERJÚ Az utóbbi időben még inkább megerősödött és bebizonyoso­dott az az elképzelés, miszerint a szlovákiai magyar oktatásügy egyik legfontosabb alappillére a magyar nyelvű és szellemiségű történelemoktatás. Ám nagy gondot okoz a megfelelő tan­könyvek hiánya, hiszen a hivata­losan engedélyezett és idejét­múlt könyvekből a diákok nem ismerhették meg nemzetük tör­ténetét, illetve annak csupán ten­denciózus magyarázatával talál­kozhattak. Mivel ezen a helyze­ten nem segített az a tankönyv­csomag sem, amely a pozsonyi Orbis Pictus Istropolitana kiadó jóvoltából a közelmúltban jutott el az iskolákba (ráadásul az egyes tankönyveket és munkafü­zeteket le sem fordították ma­gyar nyelvre - vajon miért nem?), így a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Könyv- és Lapki­adó elhatározta, hogy megfelelő kiadványokkal próbálja segíteni az alapiskolás tanítók és tanulók munkáját. A tervezett sorozatról, annak előkészületeiről a kiadó igazgatóját, Hodossy Gyulát kér­deztük: Az indítékot az adta, hogy bár az új tankönyv viszonylag jó, jobb színvonalú, jobb minőségű, tar­talmilag is jobb, mint a régi köny­vek, a magyar nemzet történel­mét mégsem olyan formában mutatja be, amilyenben megíté­lésünk szerint szerepelnie kelle­ne. Mivel ez a vélemény és igény rengeteg fórumon elhangzott, úgy gondoltuk, hogy fel kell vállalnunk a teljesítését. Mikorra várhatók ezek a kiad­ványok? Ebben az esztendőben elkészül a hatodikosok számára megírt könyv, mely a Rákóczi-féle sza­badságharc történéseivel zárul. Ehhez kapcsolódik egy munkafü­zet is. Jövő szeptemberre szeret­nénk kiadni a hetedikes és nyol­cadikos kiegészítő könyveket. Az előbbi 1918-ig, a másik 1918-tól napjainkig vinné végig az esemé­nyeket, s ebben a csehszlovákiai, illetve a szlovákiai magyarság történetével is foglalkoznánk. Ez nagyon fontos, de egyben nagy felelősség is, hiszen egyfajta kö­zép-kelet-európai betegség, hogy az utóbbi 40-50 éwel nem na­gyon foglalkoznak az iskolákban. Igaz, itt még változnak a megíté­lés szempontjai, ám ettől függet­lenül még azt is vállaljuk, hogy nem mindenkinek fognak egy­formán tetszeni e könyv fejeze­tei. Természetesen a kéziratot ki­adjuk hazai és magyarországi szakembereknek is, hogy minél kevesebb hiba vagy pontatíanság kerüljön ezekbe a könyvekbe. Kik a könyv szerzői? A hatodikosok számára készülő könyv szerzői gyakorló pedagó­gusok: Kovács László, a somorjai gimnázium tanára, több tan­könyv szerzője, és Simon Attila, a dunaszerdahelyi gimnázium fia­tal tanára, az SZMPSZ tantárgy­szakértője. Az alkotók jóvoltából a könyvek és a munkafüzetek formájukban és módszertanuk­ban is kapcsolódhatnak a már említett szlovák tankönyvekhez. Minden bizonnyal költséges lesz ez a vállalkozás. Kinek a segítségére számíthatnak? Kezdeményezésünkhöz a szak­mai fórumok mindegyikén eddig nagyon pozitívan viszonyultak, és mind a Katedra Társaság, mind az SZMPSZ Pedagógiai In­tézete, valamint a Szlovákiai Ma­gyar Történelemtanárok Társa­sága támogatásáról biztosította a kiadót. A három könyv, illetve a munkafüzet kiadása mintegy 2,5 millió koronába fog kerülni. Mi­vel elképzelheteden, hogy a je­lenlegi kormányzat ezt a segéd­tankönyvet hivatalosan is enge­délyezze és támogassa, ezen a helyzeten csupán egy össztársa­dalmi összefogással segíthetünk. Éppen ezért felkértük a magyar­lakta települések önkormányza­tait, hogy lehetőségük szerint já­ruljanak hozzá a kiadási költsé­gek enyhítéséhez. Örömmel mondhatom, hogy már többen biztosítottak minket segítségük­ről, sőt néhány helyről már pénzt is küldtek. Mikor juthat el ez a könyvcso­mag a címzettekhez? Az iskolák megkapták az előzetes megrendelőlapokat, néhányan már jelezték is, hogy szeptem­bertől hány példányra tartanak igényt. Ők már augusztus végén kézbe vehetik a könyveket. Sze­retnénk azonban, ha a többi isko­lában is végiggondolnák és minél előbb közölnék velünk, hogy hány darabot kívánnak megren­delni. Bízunk benne, hogy mind­annyiunk örömére minél előbb elkészülnek e segédkönyvek, és legalább részben sikerül változ­tatni c történelemoktatás áldat­lan állapotán, (sz-ó) A Böngésző nyertese A Vasárnap 26. számában féltért kérdésre a héten 1101 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap J. Mészáros Ká­roly, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Halász Margit nádszegi olvasónk nyeite. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 160 000. (v) A Vasárnap tartalmából Létveszélyben - Miklósi Péter írása; Süketek párbeszéde ­Csáky Pál jegyzete a kormány párbeszéd-készségéről; Egy ország, két rendszer - Hongkong Kínában is „külföld" marad; Év végéig új munkahelyek - Külföldi megrendelésre gyártanak női farmereket a Bodrogközben, Katócs Gyula írása; „Megható, hogy még mindig kijönnek a térre" ­Kövesdi Károly riportja; Szárnyaló fantáziával - Klein Melinda írása a XXII. Duna Menti Tavaszról; Fekete-fehér rapszódia - Véra Kistlerová regénye; Valóban a pénz volt a főszereplő? - Zsigárdi László írása a szlovák lab­darúgóligáról. (v) S Tm I N M At Z HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve (19) KIS SZÍNPAD: Szentivánéji szexkomédia (19) MOZI POZSON V HVIEZDA: Turbulencia (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA ­KERTMOZI: Jerry Maguire (am.) 21 OBZOR: A hattyúk tava (am.) 15.30 Pokoli lecke (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Csodás évek (cseh) 15, 17.30, 20 TATRA: A múlt szelleme (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30Basquiat (am.) 18 Cso­dás évek (cseh) 17.30 Francia csók (am.) 18.30, 20.30 Az ide­gen (fr.) 20 A bokszoló és a halál (szlov.) 20.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - PANORÁMA: Szép kis nap (am.) 21.30 PAT ­PANORÁMA: Támad a Mars! (am.) 21.30 RIMASZOMBAT -ORBIS: Sötét összeesküvés (am.) LÉVA-JUNIOR: Leszámo­lás Denverben (am.) 18 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Jerry Maguire (am.) 20.30 Az SZMPSZ Nagymegyeri Nyári Egyetemén: Marx György előadása HECHT ANNA Amikor Deákiban, az SZMPSZ Nyári Egyetemén az ott előadó Miron Zelina, a Komenský Egye­tem Pedagógiai Karának docen­se a szövetség munkáját dicsér­te, bizony „kihúzhattuk" ma­gunkat. Hiszen elmondta, hogy az SZMPSZ olyasmit vitt sikerre, amit a pedagógusközösségek ál­talában óhajtanak, de nem tud­nak mindenütt maradéktalanul megvalósítani: pénz hiányában, állami támogatás nélkül, önerő­ből önképzésre bírta a pedagó­gusokat, tevékeny alkotómun­kára, együttgondolkodásra ser­kenti és ösztönzi őket. Immár hagyomány, hogy az SZMPSZ a Nyári Egyetem egyes szakcsoportjaiban színvonalas programot kínál. Az idén július 6-1 l-ig megvalósuló Nagyme­gyeri Nyári Egyetem előzetes programjában még nem szere­pelt Marx György akadémikus hétfő esti előadása, amely mél­tán kerül majd az érdeklődés kö­zéppontjába. Marx György a budapesti ELTE Atomfizikai Tanszékének taná­ra, az Eötvös Loránd Fizikai Tár­sulat elnöke, a Fizikai Szemle főszerkesztője, nemzetközileg elismert tudományos eredmé­nyeket ért el a részecske- és aszt­rofizika, valamint a relativitás­elmélet területén. Emögött alig­ha maradnak el a tudomány­szervező tevékenységében, az oktatás korszerűsítésében, a tu­dás fontosságának elismerteté­sében nemzetközi viszonylat­ban elért eredményei. A 70 éves professzornak tavaly a pozsonyi Komenský Egyetem rektora a Nagy Comenius Aranyérmet adományozta. Marx professzor Nagymegyeren július 7-én este 7 órakor korunk nagy kihívásairól és buktatóiról szól majd, valamint a közokta­tás aktuális problémáiról Euró­pában és a nagyvilágban. Marx professzorral együtt érke­zik és a nyári egyetem vendége lesz hétfőn és kedden 25 ma­gyar atomfizikus és tanár kollé­ga, akik hétfőn délelőtt Duka Zólyomi Árpád vezetésével megtekintik a Jaslovské Bohu­nice-i atomerőművet. Akik ezek után kedvet kaptak részt venni a pedagógusok nagymegyeri nyári egyetemén, még jelentkezhetnek a 0819/713572.-es számon. REGÉMY M ilyen eredményhir­detésre vársz? - Nem én, hanem te! Elfelejtetted? Azt mondtad, két-három hétig kibí­rod velem, míg meg nem tudod, terhes vagy-e... - S utána többé nem akarsz lát­ni? - Te mondtad, kislányom, ha el­marad, nem láthatlak többé! - Akkor hogy fejezhetnéd be azt a történetet, amely velem kezdő­dött? - Befejezhetném, de igen szomo­rúan végződne. A bonyodalmak csak most kezdődnek... Zsuzsi diadalmasan mosolyog. - Hogy hagyhatnálak el, amikor melletted egyre érdekesebb az életem? Eddig mindig tudtam, hogy másnap mi vár rám. De most? Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 16. rész - Ez a legizgatóbb a mi történe­tünkben. Zsuzsi az asztalkán heverő ban­kókra mutat. - Ha tudtam volna, hogy miat­tad veszed ki, nem engedem meg. Odahaza van nekem is egy kis megtakarított pénzem... - Azt meg én nem engedném meg. Jó, hogy kivettük a pénzt. Ha nem megyek a takarékba, holnapra nem lenne progra­munk... - Akkor csak ezzel fogunk gaz­dálkodni - mondja Zsuzsi. - Ami a bankban van, ahhoz nem nyú­lunk hozzá. Megtanulok gépelni, hogy abban is segíthessek... - És csak úgy, semmi nélkül? - Ezen ne törd a fejed! Amíg jól fogjuk magunkat érezni, lagzi nélkül is együtt élhetünk. - Ho::zám is költöznél? - Ha nem akarod, a cérnagyári lányszobában hagyhatom a hol­mimat. - Már holnap idehozzuk! - léleg­zik fel Peti Tibor. A szobában le­fejti kedveséről a meleg frottír­köpenyt. Szombat reggel kilenc óra után indulnak el a kopott piros autó­val. Sietniük kell, mert amikor Zsuzsi pénteken a második mű­szakban dolgozik, szombaton­ként fél tizenegy körül nyit be a családi házukba. „Menetrend­szerűen" érkeznek Sasfaluba. - Most jól figyelj - figyelmezteti Zsuzsi. - Az újabb kanyar után a templom következik. A mi ut­cánkból nézve a templom mö­gött, innét a templom előtt van a vendéglő. - Már látom. Mi van az emele­ten? - Négy hotelszoba. Nagy falu ez... A kanyarban Peti azt is megfi­gyelhette, hogy a hotel-vendéglő mögötti mellék­utca első épülete kétemeletes. A bejárat mellett hivatalos tábla. A kocsiból nem láthatja a feliratot. - Mi van abban az épületben? - Ott a körzeti rendőrparancs­nokság. A mi falunkban ötezren élnek. Rajtunk kívül néhány ki­sebb község is hozzájuk tartozik. -Jó ezt is tudni... Mielőtt az utolsó útelágazáshoz értek volna, ahol jobb felé ívelő­dik a hosszú kanyar, Zsuzsi a buszmegálló előtt megállíttatja a kocsit. - Elvihedek a házatok közelébe is - ajánlja Peti. - Minek magyarázkodjak, ha nem muszáj?! - Akik a megállónál várakoznak, rád ismerhettek, mert idebámul­nak... - Azt hiszed, hogy még életük­ben nem láttak szerelmeseket? ­és szájon csókolja a kedvesét. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents