Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-21 / 166. szám, hétfő

6 Gazdaság és fogyaszTók ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 21. MOZI POZSONY HVIEZDA: Con air (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA - KERT­MOZI: Hair (am.) 21.15 OBZOR: A szerelem rabjai (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Vér és bor (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Jaguár (fr.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Fargo (am.) 15.30, IP, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 Basquiat (am.) 18 Csak az őrültek sietnek (am.) 17, 20.30 Júlia és a szellemek (ol.) 20 Egy régi világ képei (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Con air (am.) 18, 20.30 Államérdek (am.) 18, 20.30 KASSA DRUŽBA: Con air (am.) 17.45, 20 TATRA: Államérdek (am.) 16 19 CAPITOL: Con air (am.) 18,20.15 ÚSMEV: Üvöltés (am.) 18, 20 IMPULZ: Villám (am.) 19.15 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Csak az őrültek sietnek (am.) 21.30 PAT-PANORÁMA: Balhé Bronxban (am.) 21.30 GÚTA ­MOZI: Jerry Maguire (am.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hanta boy (am.) 19 Nem vágyott közszereplésre Rácz Olivér elment... Az elhunyt kifejezett kíván­ságát teljesítve a család csak utólag közölte lapunkkal is, hogy a kassai magyar alapis­kola és gimnázium egykori igazgatója, a Csemadok or­szágos tisztviselője, volt ok­tatási majd kultúrügyi mi­niszterhelyettes, több mint kéttucatnyi szépirodalmi könyv szerzője ez év július 4­én pozsonyi lakásának író­asztalánál örökre elaludt. Legközelebbi hozzátartozói jelenlétében, otthon, Kassán helyezték örök nyugalomra. A fasizmus, bolsevizmus, zsi­dóüldözés, át- és kitelepíté­sek, nemzeti hovatartozás igazolása embert próbáló ne­héz időszakában „véletlenül életben maradt" nemzedék egyik utolsó mohikánjaként most csendben távozott. Tá­vozása előtt még írt, alkotott, mert mondanivalója az utol­só percig volt, ám a közsze­repléstől távol tartotta ma­gát. Az 1993-ban megjelent Babonák könyve című újabb önéletrajzi regényében fia er­re vonatkozó kérdésére így válaszol: „- Nem, ne nézz rám ilyen fiirkészően, édes fiam. Se testem, se lelkem nem kíván­ja vissza a régi rendszert... És - noha azóta sem léptem ki, de be sem sehova - nem va­gyok semmiféle -ista. Én olyan rendszerről álmodom ­mondta révedezve -, amely­ben nem lesz többé semmifé­le politikai karrierizmus, semmiféle öncélú izmus. Er­ről álmodozom. Hát ez a hé­zag, fiacskám, nem hőseim sztrájkolnak." Említett könyvének (mely­ben magát Hernádi (Álom)Tivadarnak, a fiát pe­dig Tibornak nevezi) Az utol­só babona vagy talán üzenet című zárszava így szól: „Tibor apja az ötvenöt éves találkozó után három eszten­dővel meghalt. Csendesen, derűsen, kiegyensúlyozottan. Az utolsó percig eszméleté­nél volt. Úgy búcsúzott, mintha valami ünnepélyes, izgalmas utazásra készülőd­ne, ismeretlen, kalandos tá­jak felé. Sokan búcsúztatták. Barátai és egy csomó ájtatos képet vágó egyéniség. Amikor koporsóját a sírgö­dörbe bocsátották, egy perc­nyi csend támadt, ahogy már ilyenkor lenni szokott. És akkor Hernádi Tibor úgy hallotta, mintha a háta mö­gül egy mély, ismerős hang a fülébe dörmögné: - Hát volt az ilyennek jó esze? Megdöbbenve fordult hátra, de nem állt mögötte senki. Csak a göröngyök koppantak a koporsó fedelén. S ekkor a hang újra megszó­lalt: ' - Hát akkor most már ki vált­ja meg ezt a rohadt világot? Tibor ekkor már nem fordult hátra, tudta, hogy ezentúl nem áll mögötte senki. A Hang megbékélten hozzátet­te: -Talán majd az unokák... Vagy a dédunokák." Ismerősei, tisztelői augusz­tus végén a kassai pre­montrei templomban és a bodrogszerdahelyi temp­lomban tartandó lelki meg­emlékezésen búcsúzhatnak tőle. 1998 januárjában töltötte volna be nyolcvanadik élet­évét. Gazdag József Meséikről kiderült, hogy egy közös eurázsiai kultúrkincs részei Grimm-kiállítás Kasselben Nem hinném, hogy van manapság olyan írni és ol­vasni tudó magyar ember, aki számára a Grimm-me­sék semmit nem jelentené­nek. Az már persze más kérdés, hogy (az egyik, alább idézendő magyar ki­adás hatására) sokan úgy gondolják, a meséket egy Grimm nevű ember írta. LISZKA JÓZSEF Emlékszem, gyerekkoromban magam is így véltem. Csak jóval később, egyetemi tanulmányaim során döbbentem rá, hogy nem egy Grimm, hanem kettő (ti. Jacob és Wilhelm Grimm), és nem maguk írták a meséket, ha­nem idős emberektől gyűjtötték, főleg a németországi Hessen tar­tományban, s a kor szokásainak megfelelően legfeljebb kissé átír­ták őket. Mára a világirodalom egyik legfordítottabb műve az először 1812-ben megjelent gyűj­temény, s a Kasselben székelő, az idén éppen száz esztendős Grimm Társaság, az 1959 óta ál­tala fenntartott Grimm Múzeum­ban több mint másfélszáz nyelvű fordítását tartja számon. Mindezt a Grimm Társaság által a kasseli takarékpénztár épületében meg­rendezett és 1997. június 11-én megnyitott, Kassel - Németor­szág - Európa (A Grimm-fivérek nemzetközi hatása) c. kiállítás megnyitóján, Wolfgang Wind­fuhrnak, a Grimm Társaság elnö­kének szavaiból tudhattuk meg. Magát a kiállítást dr. Bernhard Lauer, a múzeum igazgatója ren­dezte, a testvérpár sokrétű mun­kásságának két fontos pontjára, a népmesegyűjtésre és a nyelvésze­ti tevékenységre helyezve a hang­súlyt. A Grimm-fivérek nevét elsősor­ban népmesegyűjteményük tette világszerte ismertté. A kiállítás rendezői igen szemléletes mó­don, térképre vetítve mutatják be, hogy az egyes nyelvcsaládok (tehát a germán, a neolatin, a szláv és az egyéb - ezek közé tar­tozik a magyar is - európai nyel­vek, valamint az afrikai és ázsiai nyelvek) milyen Grimm-fordítá­sokat ismernek. Egy-egy kiemelt könyvborítóval illusztrálják a for­dításokat. így aztán megszemlél­heti a német érdeklődő az 1977­ben megjelent Grimm legszebb meséi budapesti kiadását, vala­mint a pozsonyi Mladé letá gon­dozásában 1963-ban kiadott Grimm-mesék szlovák verziójá­nak borítóját is. A Grimm-fivérek nemzetközi hatása azonban nem­csak abban nyilvánul meg, hogy műveik hány fordítást-kiadást ér­tek meg. Munkájukkal, amely ak­kor úttörőnek számított, befo­lyással voltak más nemzetek nép­mesegyűjtő szenvedélyének ki­alakulására is. így történhetett aztán meg, hogy meséikről, ame­lyekről kezdetben maguk a gyűj­tők azt hitték, hogy egytől-egyig ősgermán emlékek, fokozatosan kiderült, hogy egy közös eur­ázsiai kultúrkincs részei. Nemcsak népmesegyűjtéseikkel, hanem nyelvészeti munkássá­gukkal (elsősorban német nyelv­tanukkal ill. etimológiai munkás­ságukkal) is erős befolyással vol­tak szinte minden európai nem­zet nyelvészetére. Eredményeik, módszereik forradalmasították általában a germanisztikát, romanisztikát, szlavisztikát és finnugrisztikát, miközben szemé­lyes, baráti kapcsolatokat ápoltak a kor összes jelentős európai nyelvészével. Ennek a kapcsolat­rendszernek szintén szép példáit sorakoztatják föl a kiállítás ren­dezői. A tárlaton nem szerepel, mivel az csak a Grimm-fivérek Kasselben eltöltött éveinek (te­hát az 1798-1829 és 1837-1841 közötti évek) hatását reprezen­tálja, de mégsem hagyhatom szó nélkül, hogy meg ne említsem Jacob Grimm 1835-ben megje­lent német mitológiájának hatá­sát. Ennek mintájára született tudvalevőleg tájaink szülötté­nek, Ipolyi Arnoldnak sokat vita­tott, mégis a mai napig pótolha­tatlan forrásértékű műve, a Ma­gyar Mythologia. Ez utóbbi, amint azt egy korábbi cikkemben megkíséreltem bizonyítani (Ipo­lyi Arnold és a szlovák néprajz. Nap 1994/3, 4), hatással volt az akkor éledező szlovák folklorisz­tikai kutatásokra is. A Grimm-mű hatása azonban közvetlenül is le­mérhető a szlovák néprajz múlt századi eredményein csakúgy, mint a korai cseh, vagy lengyel néphitkutatásokon. Ezenkívül a monda- és jogszokás-kutatás te­rén is pótolhatatlant alkottak a Grimm-fivérek, így nem csoda, ha életük végére alig akadt euró­pai ország, amelynek akadémiá­ja, valamilyen tudós társasága ne választotta volna őket dísztagjá­vá. A szóbanforgó kiállítást egy, ezen oklevelekből összeállított válogatás zárja. Úgy lenne ildomos, ha néhányan távoznának a csemadokos bársonyszékekből Kell-e nekünk Gombaszög? VOROS PETER Úgy hiszem, hogy a címben meg­fogalmazott kérdésre egyértelmű igennel válaszolna a szlovákiai magyarok többsége. Abban vi­szont már nem vagyok biztos ­miként Ozsvald Árpád költőnk sem, - hogy „A vaksötétben / se­gíthet-e még / a pislákoló lámpa / fénye?" Egy májusi, késő esti be­szélgetésünk folyamán jeles írónk, Grendel Lajos, igen komor képet festett a Csemadok pilla­natnyi helyzetéről! Kissé rezig­náltán bevallotta, ő sem találja a megoldás kulcsát. Néhány héttel később szomorú szívvel és lehan­goltan olvastam az Új Szó 1997/161. sz. 8. oldalán (fizetett hirdetésként) a tömör közle­ményt, mely szerint az „1997. jú­lius 19-re tervezett Gombaszögi Népművészeti Fesztivál elma­rad." Kissé meghökkentem, mert az egész balhéért a „Gomba­szög Fejlesztéséért" Alapítvány, Szalóc Község Önkormányzata és a Szlovákiai Magyar Folklórszö­vetség veszi magára a felelőssé­get - ez a terrorcselekményeket követően is így szokás. De vajon a Csemadok OV illetékesei, a terü­leti választmányok titkárai és kul­turális szervezetünk jobb sorsra érdemes sorkatonái miért, mi ok­ból hallgatnak! Vajon a szlovákiai magyar adófizető állampolgárt (a kisembert) miért nem kérdezi meg valaki ez ÜGYben? Ám mit tesz isten: kerek öt nappal „Gombaszög előtt" a Szlovák Rá­dió magyar adásának munkatár­sai oknyomozó riportútra indul­nak. Az ügy „hátteréről" a Csema­dok országos elnökét, Kolár Pé­tert kérdezték; de megszólalt Jozef Králik úr is, a kulturális mi­nisztérium hivatalvezetője. Ér­vek, ellenérvek cikáznak az éter hullámain-Pro Slovakia; be nem nyújtott kérvény; politikai színe­zet; szlovák-magyar közeledés; felelősség és felelőtlenség; meg egy nagy üres! kassza. Kolár Péter a nyugalom megtestesült szobra: az eddig befolyt (százezres nagy­ságrendű) pénzösszeget „elnyel­ték" a szervezési és előkészületi munkálatok. Merem remélni, hogy mindezért Kolár Péter és csapata nem kíván majd sikerdí­jat. Mert ez „siker" ám a javából! Ez egyszer ismét sikerült becsap­ni a szlovákiai magyarságot. Mindezt azok tették, akiktől ezt a legkevésbé várnánk. Mert egy kis előrelátással, jó szer­vezéssel, a szlovákiai magyarság megszólításával elkerülhető lett volna ez a „szégyen". De hát az szégyellje magát, aki ezt elkövet­te. Ne azt keressük utólagos mentegetőzködésként, hogy ki miatt nincs Gombaszög, hanem hogy miért??? Mindezek után úgy lenne ildo­mos (most nem a nyugati de­mokráciákra hivatkozom, csu­pán a tisztességre!), hogy a po­zsonyi, csemadokos bársony­székekből néhányan fel is állja­nak - úgy jobban el lehet látni Gombaszögig! REGÉNY T alán valamelyik vállala­ti munkatársad akart veled beszélni - mond­ja jóhiszeműen a Séf, mert Sobert tisztának, megbíz­hatónak tartja, ez Ria véleménye is. - Lehet, bólint Sober, mintha a Séf látná helyeslő fejmozdulatát. - Biztosan a kocsikísérőm akart valamire megkérni, amikor jól tudja, hogy a hét végén ritkán hagyom el a „szállodánkat"... ­Míg beszélt, görcsbe rándult a gyomra, s akadozva, rekedtes hangon fejezte be a mondaniva­lóját. A jól megtermett bajuszost látta maga előtt, mert ő akarhat­ja valamire megkérni, hogy a be­tétről engedjen át egy bizonyos összeget... - A hangod után ítélve valóban rosszul érezheted magad - álla­pítja meg a Séf. -Áz orvos fájdalomcsillapító in­jekciót is adott, de most újra je­lentkezett a gyomorgörcs. Hétfő Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 31. rész reggel előbb röntgenre kell men­nem, aztán az üzemi orvoshoz. Biztosan betegállományba he­lyez... - A gyomorbaj nem nagy baj, s talán jól is jön a mostani „mun­kaképtelenséged". Valamelyik nap valószínű hogy egy kis „ki­rándulásra" is mehetünk. Csak ne azt az akciót eszelje ki, amelyet Sober már aprólékosan „kidolgozott"! Hogy végrehajt­hassa, a néhány hét óta nem lá­tott Riával is beszélnie kell, hogy lakásában magához vehes­se a szükséges álcázó kelléke­ket, s a bankból visszatérő pénz­tárosnőt rémületben tartó pisz­tolyt is! És nyugtatja magát: a pontos mérnöki számításokkal dolgozó Séf nem kockáztathatja meg, hogy a titkos összejövete­lekre szolgáló Ria lakása közelé­ben hajtsa végre az újabb akciót. Tervével összefüggésben tudnia kellene, hogy Riát a presszóban találja-e, történt-e vele valami az elmúlt hetekben. Meg is kér­dezi: - Ria hogy érzi magát? - Panaszkodott, hogy egy hó­napja be sem néztél a presszó­ba. Már nem vonz Ria finom fe­ketéje? Vagy máshová jársz? - Nem járok sehová. Olyan fi­nom kávét máshol nem kapha­tok. - Ha betegen is őrá gondolsz, nincs semmi baj veled. Még most is nő nélkül élsz? - Nő nélkül. - Jó is, meg rossz is. Neked rossz... - A Séf néhány pillanat­ra elhallgat. Bizonyára az gon­dolkoztatta el, amit az imént mondott. Sobernak sivár lehet az élete nő nélkül. De jobb, ha nem köti le magát egy szoknya mellett sem! - Ha „kisegítésre" lenne szükséged, szólok Riának, hogy „furulyázza el" a te nótá­dat is. Talán jobb is, hogy nem futkosol a szoknyák után. A leg­több nő ördögöt hord magá­ban... Zsuzsa az ördög! - gondolja Sober, s a szabadon levő kezét a gyomrához tapasztja, éles fáj­dalmat érez. - Mit mondjak neki? Mikor len­ne szükséged a lakáskulcsra? ­kérdezi a Séf. - Egy-két nap múlva, amikor jobban érezném magam. Talán szerdán. - Odaülhetsz a bárpulthoz és megbeszélheted vele. - Köszönöm... - Jó volna mégis megtudni, hogy ki akart veled beszélni. - Ha újra jelentkezne, felhívhat­lak? - Nyugodtan, mert érdekel. Engem is! - morogja magában Sober Karcsi. - Ha időközben kiruccanunk va­lahová - folytatja a Séf-, a bará­tod a tudomásodra hozza, hogy mikor találkozunk a megszokott helyen. Értetted, Fehér? -Értettem... Halk kattanás. A Séf letette a kagylót. Sober elgondolkodva kilép a telefonfülkéből. Örülnie kellene: szerda reggel megkap­hatja Ria lakáskulcsát! Még mo­solyoghatna is: a Séf önkéntele­nül betartja Sober kiokoskodott „menetrendjét"! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents