Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-19 / 165. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 19. S PORT / TÉ VÉ ÉS RÁ DIÓ - SZ OM BA T |P Hetven másodpercben egy kerek történet. Jan Svérákkal a Karlovy Vary-i fesztiváiklipről A gyilkos és a kismadár Forgatott már sci-fi lényekről, polgári iskolá­ról, kalandokba bocsátott egy akkumulátort, felka­rolt egy ötéves orosz kisfi­út. Olajfalóiért diák­Oscart, Koljájáért „valódit" kapott. SZABÓ G. LÁSZLÓ Reklámfilmből is készített majd­nem egy egész tucatot. Most fesztiválklipben mutatta meg, mit tud. Karlovy Vary idei filmes seregszemléjének kezdő képso­rát ő álmodta vászonra. Baldachinos ágyában aludni ké­szül egy gyönyörű nő. Feje a párnán, Szemét le is hunyta már. Felette, valahol a magasban egy tarka kölyökmacska nyaldossa mancsait. A kötélen ülő madarat lesi. El akaija kapni. Közben a nő felnyitja szemét. Észreveszi, mire készül a macska. Az ágy fe­lé lopakodó kalapos férfit nem látja. Az árnyékát sem a falon. Veszélyben a nő és veszélyben a madár is. Lent a késsel közeledő betörő, fent a karmait mereszt­gető, éhes kandúr. A nő felsi­kolt, a madár felröppen, a macs­ka mellényúl, és ekkor nyit a kép: kiderül, stúdióban va­gyunk, ahol filmet forgatnak. A macska azonban lezuhan, ráesik a sátorszerű ágy felső tülljére, maga alá temeti a nőt és a férfit, a díszlet összeomlik, a madár pedig vidáman énekel. Történik mindez hetven másod­perc alatt, Jan Svérák rendezé­sében. Szellemesen, izgalma­san, ötletesen. Nem számoltam, kilenc nap alatt hányszor láttam a klipet, de ötvenszer biztosan, hiszen minden játékfilm előtt levetítet­ték. Megunni mégsem tudtam, mert képi világától, hangulatá­tól, a belevitt tehetségtől egy­szerűen megunhatatlan. „Remélem, Dvoráknak is tetszene... (Jozef Baran felvétele) Készen kapta a forgatóköny­vet, vagy az egész történet az ön fejében született meg? Ketten kezdtünk el gondolkoz­ni rajta. Apám és én. A felké­réssel engem kerestek meg. Mintha sejtették volna, hogy igent mondok. A Kolja óta ugyanis még csak reklámfilmet sem forgattam. Valósággal reszkettem, hogy dolgozhassak már. Fesztiválklipet amúgy sem csináltam még soha. Éz külön műfaj. Erre nagyon fel kell készülni. Először is ki kell találni egy jó kis történeteL Tokióból repültünk haza apám­mal. Ültünk a gépen fáradtan, de még mielőtt bevettük volna az altatót, odaszóltam neki: Tu­dod, mi lesz a következő mun­kám? Karlovy Vary fesztivál­klipje. Találjuk ki, miről szóljon, aztán alszunk egy nagyot. Apám elkezdte, én folytattam, ő elvett belőle, én hozzátettem. Végül azt találtuk ki, hogy két macska ül egymás mellen a padon, és nézik, ahogy a stúdióban szerel­mi jelenetet forgatnak. De még mielőtt elaludtunk volna, már tudtam: ez így túl szirupos len­ne, valami mást kell megrendez­nem. És napokkal később eszembe jutott a nő, a gyilkos, a macska és a madár. Egyvalami­től féltem csupán... A macska és a madár jeleneté­től? Nem. Attól, hogy majd kegyet­lennek tűnik a sztori. De nem lett az, szerencsére. Állatokkal dolgozni nem lehet könnyű. Főleg nem egy „ka­maszodó" kandúrral. A madár még nála is több gon­dol okozott. Félt. Remegett. Ha megijed, infarktust kap. Ki kel­lett várnunk, ráült a kifeszített kötélre. Aztán már csak a macs­kára kellett vigyáznunk, nehogy elkapja és felfalja. Próbálkoz­tunk kitömött madárral is. Ha­tot-hetet kiraktunk. A macska mindegyiket fecnikre tépte. Ma­radt az élő madár, és fentről a „beetetés". Egeret lógattunk a macska fölé, hogy elinduljon a kötélen - a madár felé. Mennyi időbe telt, míg felvet­ték az összes jelenetet? Két és fél napig forgattunk a Barrandovon, de hat hónapig tartott, míg a trükkökkel együtt mindennel elkészültünk. Ennyi utómunkálatot egyetlen játékfil­mem sem kívánt még tőlem. Már nevetségesnek is tartottam, hogy egy hetven másodperces klipen fél évig szöszmötölünk. De megérte, nem? Én abban reménykedem: talán Dvoráknak is tetszene. A zenét ugyanis tőle vettük. Hazai és magyarországi szakemberek a csehszlovákiai magyarok 1945-1948-as sorstragédiájáról Az Irodalmi Szemle dupla száma A csehszlovákiai magyarok sorstragédiájára, az 1945­1948-as években elszabadult magyarüldözésre, kitelepítésre, deportációra emlékeztek a má­jus elején Udvardon megrende­zett tanácskozáson. A tanácskozás anyagát közli a folyóirat a nyári kettős szám­ban. Az írások mindegyike meg­rázó dokumentuma annak az embertelenségnek, melyet a csehszlovák hatóságok követtek el a magyar kisebbség ellen. Ed­dig jobbára utalásszerűén szok­tunk ezekre az évekre emlékez­ni, ezek az írások azonban a té­nyek nyelvén szembesülnek a korral, s annak embertelensége­ivel. Hazai és magyarországi szakemberek, kutatók, a téma kiváló ismerői vallanak arról, mi történt, és miért történt ez a tragédia, mely másfél százezer embert tett földönfutóvá. Vad­kerty Katalin a belső telepítések tervével foglalkozik, Szabó A. Ferenc a demográfiai érveket sorakoztatja fel, Janics Kálmán a lakosságcsere-egyezményről ír, Ravasz Károly pedig a ma­gyar-csehszlovák viszony törté­netét vallatja ezekben az évek­ben. A lakosságcsere és a hiva­talos magyar kormánypolitika kérdését vizsgálja Balogh Sán­dor, a párizsi békekonferencia és a lakosságcsere problémájá­val Szarka László foglalkozik. A szlovákiai magyar menekültek helyzetét 1945 után Molnár Im­re írása vizsgálja. A folyóirat szépirodalmi anyaga között találjuk Csontos Vilmos, Feliinger Károly és Veres János verseit, valamint Rácz Olivér novelláját. Az Arcok és művek rovatban Bálint Tibor írói pá­lyáját mutatják be. Kubička Kucsera Klára Párbeszéd a Holddal című írásában Szabó Gyula 90. születésnapja alkal­mából emlékezik a kiváló ma­gyar művész munkásságára. A kritika-rovatban Pomogáts Béla ír a közelmúltban megje­lent Hét évszázad magyar költői című kötetről. Fiatal kritikusok sorakozójának is nevezhetnénk azt a bemutatkozást, melyben Matús Mónika, Bódi Andrea, Gulázsi Aurélia és Bugár Arpád egy-egy írásában osztja meg velünk olvasói élményét. A nagy érdeklődésre számot tartó duplaszám kapható a könyvesboltokban, s megren­delhető a kiadó kereskedelmi osztályán. Előkészületben: az Irodalmi Szemle ugyancsak kettős száma (augusztus-szeptember), mely­ben Fábry Zoltán 100. születés­napjára emlékeznek a kortár­sak, s ugyancsak ók tisztelegnek Turezei Lajos munkássága előtt is, szeptemberi születésnapja alkalmából. Az említett szám szeptember közepén jelenik meg. -dz­Királyhelmeci Akadémia Királyhelmec. Felvételt hirdet a Királyhelmeci Akadémia (ré­gi nevén Városi Egyetem) a Budapesti Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem Kihelyezett Főiskolai Tagozatára az 1997/98-as tanévre. A négyéves nappali tagozatos közgazdászképzés szakirányai: számvitel; pénzügy; marketing; kis és középvál­lalati management. Felvételi követelmények: közép- vagy fel­sőfokú végzettség; a felvételi vizsgán való megfelelés. Az an­gol vagy német nyelvtudás előnyt jelent. Az 1997. szeptember 2-án és 3-án zajló felvételi tantárgyai: matematika és történe­lem. Érdeklődni és jelentkezni lehet írásban a köv. címen, ill. tel./faxszámon: Királyhelmeci Akadémia, Hlavná 49,07701 Kráľovský Chlmec, (00421) 949-212 52. (ú) Kiállítás: cseh tájképfestészet Pozsony. Mától újjabb kiállítás látható a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában. A Cseh tájképfestészet címmel nyílt kiállítás a Morva Galéria anyagából válogat. A tárlat augusztus huszonötödikéig tekinthető meg. (t-si) POZSON Y HVIEZDA: Con air (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA - KERT­MOZI: Kolja (cseh) 21.15 OBZOR: A szerelem rabjai (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Vér és bor (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Jaguár (fr.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Fargo (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 Basquiat (am.) 18 Csak az őrültek sietnek (am.) 17,20.30 Júlia és a szellemek (ol.) 20 Egy régi világ képei (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Con air (am.) 18,20.30 Államérdek (am.) 18,20.30 Hair (am.) 18,20.30 KASS A DRUŽBA: Con air (am.) 17.45, 20 TATRA: Az angol beteg (am.) 1619 CAPITOL: Con air (am.) 18,20.15 ÚSMEV: Üvöl­tés (am.) 18,20 IMPULZ: Villám (am.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Turbulencia (am.) 20 AMFITE­ÁTRUM: Turbulencia (am.) 21.30 KOMÁROM - PANORÁ­MA: Kettős csapás (am.) 21.30 PAT - PANORÁMA: Zűr az űr­ben (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: A szerelem rabjai (am.) 21.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Osztály, vigyázz! (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Barb Wire (a m.) 2 0 RIMA­SZOMBAT- ORBIS: Angyalok városa (am.) AMFITEÁTRUM: Angyalokvárosa (am.) LEVA-JUNIOR: Üvöltés (am.) 18AM­FITEÁTRUM: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 21.30 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Államérdek (am.) 19 NAGYKAPOS ­ZEMPLÉN: Az utolsó emberig... (am.) 21 POZSON Y HVIEZDA: Con air (am.) 15.30,18, 20.30 HVIEZDA - KERT­MOZI: Kolja (cseh) 21.15 OBZOR: A szerelem rabjai (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Vér és bor (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Jaguár (fr.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Fargo (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 Basquiat (am.) 18 Csak az őrültek sietnek (am.) 17,20.30 Júlia és a szellemek (ol.) 20 Egy régi világ képei (szlov.) 20.15 KASS A DRUŽBA: Con air (am.) 17.45, 20 TATRA: Az angol beteg (am.) 16 19 CAPITOL: Con air (am.) 18,20.15 ÚSMEV: Üvöl­tés (am.) 18, 20 IMPULZ: Villám (am.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Turbulencia (am.) 20 AMFITE­ÁTRUM: Turbulencia (am.) 21.30 KOMÁROM - PANORÁ­MA: Csak az őrültek sietnek (am.) 21.30 PAT - PANORÁMA: Alagút a halálba (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Relic (am.) 21.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Osztály, vigyázz! (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Barb Wire (am.) 20 RIMA­SZOMBAT - ORBIS: Angyalok városa (am.) LÉVA - JUNIOR: Üvöltés (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Üvöltés (am.) 21.30 REGENY A magas és karcsú alakú Séfjük csak néhány éwel lehet idősebb Riánál. - A presszó főnöke megengedi, hogy akkor hagyd el a bárpul­tot, amikor neked tetszik? - Ha nincs a presszóban, nem látja. Elég, ha megkérem a he­lyettesét. Érti a szakmát, azelőtt pincér volt. - Már néhányszor voltam a presszótokban, de a tulajt egy­szer sem láttam. - Van neki más dolga is. A presszó már befu­tott, nem kell vele törődnie. Mi­ért érdekel éppen ő téged? - Sok pénzt költhetett a presz­szó pazár berendezésére. - Azt hiszed, mindenki olyan sóher alak, mint te, vagy én va­gyok? - Már nem nagyok „olyan" só­her alak... - Akkor nyissál te is presszót! ­kacsintott a szemébe Ria. - Annyi pénznem még nincs, az Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 30. rész árveréseken már igen felugrat­ták a helyiségek árát. - Akkor iparkodj, hogy te is vál­lalkozó lehess! - mondta Ria, és hirtelen elhallgatott. Többet mondott a kelleténél. Sobert ar­ra biztatta, hogy iparkodjon, és lesz pénze egy jól felszerelt presszó megnyitásához is! Va­gyis felcsaphat vállalkozónak, hogy forgathassa is a tőkét. Sober fel sem figyelt arra, hogy Ria elszólta magát, mert messze van olyan következtetéstől, hogy az „akcióvezetőjük" és a presszó tulajdonosa egy sze­mély is lehet, és Ria annak a személynek a kedvese. De hogy elhárítsa Sober esetleges hátsó gondolatát, Ria újra megszólalt, hogy helyrehozhassa a hibáját. - A tulajnak nem volt olyan sok pénze. Amikor megszerezte azr a helyiséget, akkor még nem kellett olyan sokat fizetnie érte. A szüleitől, a testvéreitói is elég sokat kapott, a bankban pedig kölcsönt vett fel. A társai közt Fehérként emlege­tett Sober Karcsi felsóhajtott. - Én a szüleimtől legfeljebb egy ezrest kaphatnék. A bátyámtól egy garast sem... — mondta Sober, hogy véget vessen a szá­mára már kínosnak ható beszél­getésnek, s a megtömött kis tás­káját felkapva elbúcsúzott RiátóL Egyik cigarettáról a másikra gyújtva sétálgat Sober a mun­kásszállóval szemközti oldalon, ahol a piac térsége terül el, ahol a zöldre festett kofabódék sora­koznak egymással szemben. Ballagás közben felfigyelt arra is, hogy a portás kiállt a kapu elé. Nem kívánta észrevenni, le­hajtott fejjel lépegetett tovább. Balsejtelme támadt. Miért kíváncsiskodik utána? És most is szidja magát: Miért gondolsz csak a rosszra?! Jólelkű bácsi, ha nincs ő, az orvos sem jött vol­na hozzám!... Ilyenkor, szomba­ton, néptelen a munkásszálló, mindenki hazamegy. Csak ő ma­radt meg a portás az épületben. Feri bácsi csak látni akarta, hogy hol sétál, s néhány pillanat múl­va visszatért az őrhelyére... És Sober Karcsi folytatja a sétáját. Végre rászánja magát, hogy egy­napi késedelemmel kitárcsázza azt a telefonszámot, amelyet egy papírcetlin a Séftől kapott. Az utcasarok előtti telefonfülké­hez megy. Tárcsázás után ráis­mer az „akcióirányíró" hangjára. - Én vagyok, Fehér... - Miért hívsz ilyenkor, amikor jól tudod!... - Igen, jól tudom, de tegnap, péntek délután nem jelent­kezhettem, mert sürgősen a szüleimhez kellett mennem. - Most miért zavarsz? Valami közbejött? - Csak az jött közbe, hogy igen rosszul érzem magam, gyomor­görcsök kínoznak, s amikor vagy másfél órája hívtál, éppen ná­lam volt a mentőorvos. - Nem hívtalak! -Más ismeretségem nincs. Az il­lető azt mondta a portásunknak, tudnom kell, hogy ki hív. Azt hittem, hogy te érdeklődsz utá­nam. - Ki kíváncsiskodhatott utánad? - Nem tudom, ki lehetett... ­mondja Sober. Rádöbbent, ha nem a Séf telefonált, akkor csak az a titokzatos nagy bajuszú hív­hatta őt, hogy megérdeklődje, visszatért-e Sasfaluból. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents