Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-19 / 165. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 19. KOMMENTÁR Albánia nyomában Súlyos következményei lesznek annak, hogy Szlovákia kimarad a NATÖ és az EU reális tagjelöltjeinek köréből. Bonyolultabbá válik demokratikus fejlődésünk, gazdasági és szociális helyzetünk, feltételeink a 21. század kezdetén. Az európai döntési központokon kívül rekedünk, legfeljebb segédmunkások lehetünk az együttműködő Európa új biztonsági rendszerének építésében. A gazdasági és szociális színvonalat illetően aligha haladjuk meg a szomszédos Ausztria szintjének egyharmadát, jelenleg ugyanis itt állunk. Pedig a kis Szlovákia, polgárainak köszönhetően, nagyobb ambíciókra is jogosult lehetne. Például szakértők a Pozsony-Bécs-Győr háromszöget potenciálisan Európa legfejlődőképesebb térségének tartják. Tragédia, hogy Mečiar kormányfő nem érti vagy nem akarja megérteni: a jövő századi jóléthez vezető euroatlanti kaput nem a partnereink, hanem a mai kormánykoalíció zárja be, mivel képtelen felülbírálni saját tetteit és politikáját. A televízióban kijelentette: külföldi cégeknél fogják megrendelni, hogy javítsanak a Szlovákiáról kialakított képen, és intenzívebb Július Lörincz tárgyalásokat folytatnak azokkal a kormányfőkkel, akik befolyásolhatják a NATO és az EU döntéseit. Mintha nem tudná, hogy miért maradtunk ki a progresszív civilizációs irányzatokból. Az okok elsősorban a kormányzat autoritatív politizálásában, a politikai intézményrendszer, így a parlament antidemokratikus szerkezetében, a nemzeti kisebbségek iránti arroganciában, a politikai versengésben alkalmazott veszélyes bűncselekményekben keresendő. Gyakran abszurd politika érvényesül a szomszédos országokkal szemben is. Ahelyett, hogy szövetségeseket keresne bennük, a jobbik esetben csak figyelmen kívül hagyja, a rosszabbikban sunyi szándékkal gyanúsítja őket, mintha ellenségekről volna szó. És ez nemcsak a szomszédokra vonatkozik. Ez a politika elszigeteltségbe kergeti Szlovákiát, mely a megváltozott feltételek ellenére a hetvenesnyolcvanas évek Albániájára emlékeztet, amikor Enver Hodzsa dogmatikus csapata a maoista Kínát is árulónak és ellenségnek tekintette. A szerző a Pravda főszerkesztő-helyettese. amm Lengyel gyásznap BARABÁS T. JÁNOS Míg az árvíz csak látogatást tett a Mečiar sújtotta Szlovákiában, a régió másik két országa, Lengyelország és Csehország súlyos veszteségeket szenvedett mind emberben, mind vagyonban. Lengyelországban ezért országos gyásznap volt tegnap. Emlékeztek halottaikra, s gondoltak a több mint egymillió károsultra is, akiknek életre szóló katasztrófát jelent az idei áradás. Talán a túlzásoktól idegenkedő magyar pragmatizmus vagy az egyszerű hitetlenkedés volt az oka, de a hazai tudósítások rendre az évszázad árvizének minősítették a lengyelországit - holott az évezred legnagyobbja volt, legalábbis az ország írott történelme nem tud hasonlóról. Emlékezve arra, hogy a magyar történelemnek aligha volt olyan tragédiája, amelyben a lengyelek ne siettek volna segítségünkre, most joggal számíthatnak ránk. A csehekkel való viszonyunk sosem volt a lengyelekéhez hasonlón bensőséges, és Klaus miniszterelnök elhárító gesztusai, meg az az igyekezete, hogy visegrádi partnerei előtt juttassa be országát Európába, nem segített a két nép közeledésében. Ha a lengyeleknél a történelmi múltú hála, a tartozás érzése is kötelezhet minket a segítségnyújtásra, a csehek esetében a szükséghelyzetbe került iránti természetes készség. Klausnak abban igaza volt, hogy a visegrádi együttműködésnek nem szabad valamiféle mini-EU-vá válnia, de az együttműködés szorosabb lehetne az eddiginél. Szerencsére ma már Prága is kezdi belátni, hogy Visegrád valamennyi résztvevőnek csak hasznára válhat. S a mostani árvíz azt is megmutatta, milyen kézzelfogható gyakorlati haszna volt ennek a regionális együttműködésnek, amely - ha konkréttá válik, és például felöleli a katasztrófaelhárítást és a károk kölcsönös mérséklését - nemcsak az érzelmi, de az azonnali és konkrét segítséget is lehetővé teszi. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görfól Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (S238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.:'5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993/december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo - Nem kellettünk nektek, de vegyétek tudomásul, egyedül is vagyunk olyan erősek, hogy meg tudjuk magunkat védeni! (Szalay Zoltán karikatúrája) IBRMCSUMm Küszöbön áll a politikai rendszer átalakítása meg egy súlyos alkotmányválság Mečiar forgatókönyve „Szlovákia képviselőivel nagyon baráti hangnemben közöltem: az integráció eléréséhez be kell fejezniük a diktatúra jogállammá való átalakítását, le kell zárniuk a piacgazdaság kiépítését, és rendezniük kell Csehországgal a kettéválás óta még mindig nyitva maradt kérdéseket" - nyilatkozta Madridban Kinkéi német külügyminiszter. FEKETE MARIAN A baráti közlés Mečiar politikájánakszólt, hiszen ilyesmi 1992ben még elképzelhetetlen lett volna. Akkoriban, a szövetségi Csehszlovákia idején még csak azt hallgathatta, hogy a demokráciát a kisebbségek jogaival mérik. Azóta viszont Mečiar kormánya már annyi demokráciaellenes lépést tett, hogy a független és szuverén szlovák állam ma távolabb áll a NATOba és az EU-ba való belépéstől, mint megalakulása idején. Ma már talán az Európa Tanácsba sem jutna be, hiszen 1993-ban is nehezen vették fel. Mečiar kormányának kötelezettségeket kellett vállalnia, többek között a kisebbségi névhasználattal, a községek elnevezésével, az állam közigazgatási-területi beosztásával kapcsolatban. A kötelezettségek egy részét az 1994-ben megközelítőleg háromnegyed évig hivatalban lévő Moravčík-kormány teljesítette. Az akkor ellenzéki Mečiar Moravökékat azért bírálta, mert ők az általa vállalt kötelezettségeket teljesítették- Harmadik kormányfői kinevezését követően már a demokrácia látszatára sem ügyelve vette át a hatalmat a közigazgatási szervek, a közszolgálati tévé és rádió, a titkosszolgálat, a rendőrség és az OLVASÓI LEVELEki Céltáblának használják Alsóhutka térségében annak idején hirdetőoszlopot állítottak fel, amely az autóbuszok menetrendjét tartalmazta. Azonban az alsóhutkai legények rájöttek arra, hogy ragyogó céltábla, és rögvest szitává lőtték. Ezek után nekiláttak az oszlop és a tábla hajlítgatásának, a napokban pedig végleg kidöntötték a helyéről. Ezek után már csak az következhet, hogy az acélkonstrukciót vaügyészség, az oktatásügy meg a kultúra fölött, szavaztatott meg ismételten is megfélemlítő, az ellenzék tevékenységét, illetve a szólásszabadságot korlátozó büntetőjogi rendelkezéseket (amelyek hatályba lépését végül is a köztársasági elnök akadályozta meg). Az általa elfogadtatott költségvetési törvények nyomorították meg a községek gazdálkodási lehetőségeit, szolgáltatták ki az önkormányzatokat a „demokratikusan centralisztikus" kormány kényekedvének, ő osztotta szét a privatizálásra szánt állami vagyont leghűségesebb talpnyalói között. Az 1994-es parlamenti választások eredményeként, átmeneti időszakra kapott politikai hatalmat Mečiarék így használták fel arra, hogy gazdasági hatalmat nyeljenek, és ezzel Mečiar már a demokrácia látszatára sem ügyel. véglegesíthessék politikai hatalmukat. Minden jel szerint tökéletesen járatosak Lenin „összeseiben". Lenin írta, hogy az az osztály, amelynek kezében van a gazdasági hatalom, megszerzi a politikai hatalmat is, és az akaratát törvényként jelenteti meg. A politikai pártok szabad versengésének alkotmányos alapelvét tagadva osztályharcot indítottak az ellenzéki pártok, illetve a köztársasági elnök ellen. A gazdasági hatalom birtokában a jövő évi parlamenti választások előtt korlátlan pénzösszegekkel rendelkeznek. Egyes hírek szerint már 300 millió koronát utaltak át annak a reklámügynökségnek, melynek főnöke a DSZM választási himnuszát három évvel ezelőtt megkomponálta. Ugyanakkor küszöbön áll az egész politikai rendszer átalakítása, és nem utolsósorban egy súlyos alkotmányválság (a sok válságkérdés közül példaként: ki nevezi ki a jövő évi parlamenti választásokat követően az új kormányfőt, ha a jelenlegi köztársasági elnök megbízatása még a parlamenti választásokat megelőzően lejár?). Már elkészült Mečiar forgatókönyve. Januárban került nyilvánosságra a rendkívüli állapotról szóló törvény, amelyet alkotmánytörvényként kellene elfogadni, azaz legalább 90 parlamenti képviselő szavazatával. Mečiarék ezt a törvényt esetleg egy sima többségi szavazással fogadják el, hiszen ha élnek a saját törvényeik adta lehetőségekkel, akkor már az alkotmánybíróság sem állapíthatja meg a törvény alkotmánysértő voltát - mert nem lesz alkotmánybíróság. Még ezt megelőzően a hadsereget is Mečiarék kézi vezérlésének akaiják alárendelni. Az erre vonatkozó törvénytervezet már elkészült. A jelenlegi választási rendszert is úgy kell átalakítaniuk, hogy csak a kormányfő mozgalma nyerhesse meg a választásokat. Erről szól Mečiamak az az ötlete, hogy a választási kolíciók csak úgy nyerhetnek képviseletet a parlamentben, ha szinte pártonként jutnak az érvényes szavazatok öt százalékához - a Magyar Koalíció esetében ez az érvényes szavazatok 15 százalékát, a Szlovák Koalíciót tekintve pedig 25 százalékát jelentené. Hasonló, kizáró szabályokat kíván bevezettetni a helyhatósági választási rendszerben is. Elképzelései szerint vissza kellene térni a pártállami Nemzeti Front egységes szavazólistáihoz, és ezeken a magyaroknak, a magyar jelölteknek annyi helyet biztosítanának, amennyi minket szerinte megilletne. De minek, ha már ma sem szólhatunk bele a saját sorsunk formálásába? lakik elviszik - vasgyűjtésbe. Azzal senki sem törődik, hogy a környékbelieket ezzel megfosztották a fontos menetrendtől. Iván Sándor Kassa Sokadrendű polgárok Egyre gyakrabban hallom vagy olvasom az újságban, hogy mi, szlovákiai magyarok másodrendű állampolgárok vagyunk. Aki ezt mondja, az vagy téved, vagy készakarva ködösít. Má sodrendű állampolgárok szerin tem azok a szlovákok, akiknek sikerült megőrizniük az önálló gondolkodás képességét, és akik különböző okokból (tiltja a lelkiismeretük, érzékeny a gyomruk, stb.) nem értenek egyet a jelenlegi hatalombitorlókkal. Ezért aztán nem vehetnek részt (vagy talán nem is akarnak) a privatizáció leple alatt folyó harácsolásban, nem juthatnak vezető államigazgatási vagy gazdasági funkcióba - az esetleges kivétel csak erősíti a szabályt. Az itteni etnikai kisebbségek, elsősorban mi, magyarok sokadrendű állampolgárok vagyunk. Mi vagyunk azok, akiket már a restitúciónál SLOVO Nincs semmi okuk az ünneplésre a szlovákoknak az ország függetlensége kikiáltásának ötödik évfordulóján. Az ajándék, amelyet ez alkalommal a NATOtól és az Európai Bizottságtól kaptak, csak gyötrődést okozhat - úja kommentárjában a Slovo című cseh liberális napilap. Rámutat: Szlovákia a jelenlegi vezető politikusokkal sosem fogja meggyőzni Európát, hogy ó is hozzá tartozik. Vladimír Mečiar élesen bírálta és csalással vádolta meg a pozsonyi amerikai nagykövetet, miután nyíltan megindokolta a NATO döntését. „A szlovák nemzet tragédiáját éppen az arrogáns és beképzelt miniszterelnök jelenti, mert ő adja meg a belpolitika hangvételét" - szögezi le a lap. PRÁCA Ladislav Lysák, Mečiar pártjának parlamenti képviselője a Tiso-emlékmű leleplezésén való részvételével kapcsolatban Tisót, annak a rendszernek a vezetőjét, amelyet sok ezer ember haláláért terhel felelősség, Alexander Dubčekhez és Vladimír Clementishez hasonlította. Senki sem akarja Tisót törölni a történelemből, de egy egészséges társadalomban egy ilyen személyt nem illik dicsőíteni. A kormánypárti képviselőnek nyilvánosan bocsánatot kellene kérnie Dubček családjától. NÁRODNÁ OBRODA Szlovákia kimaradását az integráció első fordulójából Mečiar szinte kedvező jelként értékelte, azt pedig kizárta, hogy ez a kormányprogramtól való eltérést jelentené. Ez távolról sem igaz. A kormányprogram valóban nem szól arról, hogy a NATO és az EU mikor hívja meg Szlovákiát a tárgyalásokra, de törekvéseket feltételez, hogy Szlovákia bekerüljön ezekbe a szervezetekbe. A kormánypártok tevékenysége 1994 novemberétől világosan ez ellen irányul. 1994-ben Szlovákia esélyei a meghívottak szintjén voltak, ma pedig Szlovákia az egyedüli ország, amely nem teljesíti a politikai kritériumokat. PRAVDA Vladimír Mečiar szerdai tévészereplése során utalt a közelmúltban megtartott kerekasztalról készített magnófelvételre, amelyet állítása szerint valamennyi részvevő megkapott. Ennek kapcsán Jozef Migaš, a DBP elnöke a lapban kifejti: ezek után nem csodálkozna, ha egyes médiumok részleteket közölnének a rögzített eszmecseréből, amit ő indiszkréciónak, az etika és a politikai tárgyalások íratlan szabályai megsértésének tartana. Szerinte maga Mečiar elferdítve tájékoztat a beszélgetésről, például amikor azt állítja, hogy az ellenzék visszautasította azt a lehetőséget, hogy a parlamentben alelnöki posztokat töltsön be. is megloptak. Dotációs politikával tönkreteszik a mezőgazdasági szövetkezeteket, minket bocsátanak el először a munkahelyünkről, s helyettünk sokszor olyanokat vesznek fel, akiknek egyetlen kvalifikációjuk a párttagságuk és az, hogy csak államnyelven tudnak beszélni. Lehetne folytatni, de minek? A jelenlegi államhatalom diktatúrára törekszik, miközben a demokráciáról beszél. Gondolkodásmódja annyira hasonlít az európai gondolkodáshoz, mint az Egyenlítő az Északisarkhoz. Hlédik János Komárom sm •• < < i - - -mMtmmmmmm®;! mm