Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-18 / 164. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 18. KOMMENTÁR Vladimír Mečiar kulcsmondata TÓTH MIHÁLY Tegnapelőtt este a miniszterelnök kérdés-felelet műsorának másfél órájában valaki ezt a kérdést telefonálta be a stúdióba: „Árulja el, Mečiar úr: elkövetett-e hibát a politikában?" A kormányfő szemrebbenés nélkül ezt válaszolta: „Hát, hajói belegondolok, rryeg kell állapítanom, hogy én bizony egyetlen hibát sem követtem el." Az ember ha egy vezető politikus 90 perces nyilatkozatát kívánja kommentálni, szükségszerűen arra kényszerül, hogy megkeresse az elhangzott gondolatok között azokat a kulcsmondatokat, amelyekből kiindulva logikus rendbe próbálja sorolni az illető által képviselt törekvéseket. Legalább tízszer elhangzott a másfél óra alatt, hogy még semmi sincs veszve, mert az év végéig Szlovákia nyugodtan teljesítheti azokat az elvárásokat, amelyeket a Nyugat ezúttal már teljesen egyértelműen tudomására hozott a szlovák kormánynak. Sem az udvari műsorvezetőnek, sem egyetlen betelefonáló tévénézőnek nem jutott az eszébe, hogy feltegye a kérdést: „Vajon mi gátolhatja meg a kormányt abban, hogy az év végéig teljesítse a Nyugat által szorgalmazott demokratizálási intézkedések végrehajtását?" Pedig ha ezt valaki megkérdezi, a miniszterelnöknek szükségszerűen véleményt kellett volna mondani arról, hogy az ellenzék gátolja-e ebhen, vagy a kormánykoalíció két kisebb pártja. így színt kellett volna vallania például arról, hogy mely politikai erők teszik lehetetlenné a titkosszolgálatok parlament általi ellenőrzését. Vagy be kellett volna számolnia arról, hogy az ellenzék gátolja-e a kisebbségi nyelvtörvény elfogadását, vagy netán mégis a Szlovák Nemzeti Párt. Az is megért volna egy misét, ha szóba kerül, vajon az ellenzéknek áll-e érdekében a privatizációs korrupció megszüntetése, vagy a kormánypártokhoz közelállóknak. Nem volt véletlen, hogy a múlt heti események után közvetlenül csak egyetlen, udvari újságíró tehetett fel kérdéseket, és ez az újságíró szelektálhatta a nézők kérdéseit. így a miniszterelnöki megnyilvánulások csak olyanra sikerülhettek, amilyenre sikerültek. Valóban volt azonban a struktúra nélküli kormányfői nyilatkozattömegnek egy kulcsmondata: „Én bizony egyetlen hibát sem követtem el." Ez mindennél többet elárul az országló kormány politikájának minőségéről. Vajon csodálkozhatunk-e ezek után, hogy Michal Kováč köztársasági elnök lemondásra szólította fel Mečiar kormányát? JEGYZET Ki súgott neki? ' VOJTEK KATALIN Vajon ki súghatott Ivan Gašparovičnak, a parlament elnökének, hogy a nyári szabadságokra hivatkozva épp a nyelvtörvény megtárgyalásának elhalasztását kérje az alkotmánybíróságtól? És vajon milyen meggondolások vezetik Milan Cičt, az alkotmánybíróság elnökét - aki egyik rádiónyilatkozata szerint maga dönthet a testülete elé kerülő ügyek tárgyalási sorrendjéről amikor mindig a nyelvtörvényt helyezi a sor végére? Milyen politikai alku tárgyát képezheti a kulisszák mögött folytatott megbeszéléseken ez a kisebbségek számára létszükségletet jelentő alkotmánybírósági döntés? Ki mozgatja a háttérben a szálakat, ki az a zseniális pszichológus, aki annyira ismeri az emberek mentalitását, hogy pontosan tudja, mennyire kedvez a joghézag okozta bizonytalanság az asszimilációnak? Kinek és mire jó ez a bizonytalanság és a belőle fakadó feszültség? Ki vagy mi jogosítja fel Marianna Mochnáčovát, az alkotmánybíróság szóvivőjét, hogy lezser magabiztossággal azt állítsa: a bizonyítványosztás körüli júniusi és a tanév kezdetén várható szeptemberi feszültség „nem érinti az alkotmánybíróságot"? Milyen fogalma lehet jogbiztonságról, méltányosságról, a törvény szelleméről ennek a jogi végzettséggel rendelkező hölgynek, aki úgy pöccinti el több tízezer magyar szülő gondját, mint a kosztümjére szállt pihét, kijelentve: problémáik az ő számára „nagyon távoliak"? Mochnáčovának és az általa képviselt testületnek, no meg azoknak, akik foggal-körömmel igyekeznek meggátolni a kisebbségi nyelvhasználat kérdésének méltányos, megnyugtató rendezését, úgy látszik, nem világos, hogy az ország több százezer polgárának problémája az ország problémája. Nyugaton ezt tudják. Egyebek között ezért sem szalonképes Szlovákia a NATO és az Európai Unió számára. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó II. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, f>rievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D . A. CZVED1£R Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://'www. istemet.sk/ujszo Szuper szolgáltatás. (Balázs-Piri Balázs rajza) SME Az Észak-Morvaországban egyetlen hét alatt lehullott csapadék öt árvízre is elegendő lett volna. Ostrava, Olomouc és Zlín térségében több mint 250 mm-t mértek. A Lysá horán mért 585 mm jóval meghaladja Pozsony egész évi csapadékmennyiségét. Morvaország 8000 négyzetkilométerére 2-3 milliárd köbméter eső hullott. A víz nagy részét a Morva folyó vezeti le mintegy 25-35 nap alatt. NÁRODNÁ OBRODA A pénzügyi rendőrség július 1jén megkezdte a feketepénzek nyomon követését. A bankoknak jelenteniük kell a pénzügyi hatóságnak a gyanús ügyleteket. A belügyminisztérium rendelete értelmében a pénzintézeteknek jelenteniük kell a félmillió koronánál nagyobb készpénzkivételt és -elhelyezést. NATO- és EU-tagság: a pozsonyi kormányzat a madridi fiaskó után tegnapelőtt Strasbourgban is leszerepelt Szlovákia: lefelé a térképről? Beteljesedőben van az, amire néhányan 1994 óta folyamatosan figyelmeztettünk: Szlovákia egyre inkább elszigeteli önmagát. CSÁKY PÁL A madridi fiaskó után tegnapelőtt Strasbourgban is leszerepelt, s az ország - egyedüliként a visegrádi négyek közül - máig nem tagja a gazdag országok klubjának számító OECD-nek sem. Mára világossá vált: Szlovákia földrajzi-politikai helyzetéből messze nem lehet annyi előnyt kicsikarni, amennyit a kormánykoalíció egyes tagjai gondoltak, s az ország - rövid fennállására hivatkozva - speciális engedményekre sem számíthat. Szlovákia is ugyanolyan feltételek mellett méretik meg, mint minden más ország, s rendre könnyűnek találtatik. Kudarc ez még akkor is, ha tudjuk hogy a kormánykoalíció egy részének soha esze ágában sem volt csatlakozni a NATO-hoz és EU-hoz; kudarc ez akkor is, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a koalíció egyik-másik „ideoló... esze ágában sem volt csatíakozni a NATO-hoz és EU-hoz... gusa" váltig hangoztatta, Szlovákia nem lehet egy olyan EU tagja, amelyben eltűnnek a határok, mert egy szép reggel arra ébred a szerinte jobb sorsra érOLVASÓI LEVELEK A nyelvtörvény megszegői Rendszeres olvasója vagyok lapjuknak - külön figyelemmel olvasom a nemzetiségi problémákkal foglalkozó cikkeket. Legutóbb a kétnyelvű bizonyítványokkal kapcsolatos írások keltették fel érdeklődésemet. Sajnos, egyet kell értenem azzal, hogy bizony megsértettük a szlovák állam egyik nagy vívmányát, a nyelvtörvényt. Hála Istennek, van esélyünk arra, hogy az alkotmánybíróság nekünk ad igazat, és elismeri, hogy csak alkotmányos jogunkat gyakoroltuk. Tulajdonképpen a kétnyelvű bizonyítvány csak kevés esetben indokolt, hiszen a szülők tudnak szlovákul. demes szlovák nemzet, hogy tizenhárommillió magyar szomszéda lesz a határok nélküli Kárpát-medencében. S mit is tenne ennyi magyar a négymilliónyi szlovákkal? „Megennének bennünket!" - riadoztak az „ideológusok". Ők és elvtársaik Szlovákia biztonságát vélhetően egy nagy nemzeti kínai fallal - bocsánat: szuverén szlovák fallal látnák garantáltnak a jól bevált Szlovákia politikai és gazdasági sülya máris csökkent... szlogen szerint: „Az idegen nem kell nekünk, a miénket meg nem adjuk." Nos, ide vezet a már-már beteges magyar-, cseh- és mindenellenesség; a szlovákiai politika az egyedüli a közép-európai térségben, amelyet fóbiákra alapozva művelnek. Ne legyünk naivak: ez a folyamat kihatással lesz a szlovák társadalomra, a szlovák gazdaság lehetőségeire is. Szlovákia politikai és gazdasági súlya máris csökkent; a luxemburgi kereszténydemokrata csúcson egyik spanyol barátunk azt mondta szlovák kollégáimnak, hogy a NATO-tagok ellen diplomáciai játékot űzni nagyon veszélyes dolog, biztos EUtagjelöltekkel szemben pedig nem szabad gazdasági vicceket megengedni, mert az bumerángszerűen üt vissza. A szlovák kormány elérte azt, amitől, úgymond, rettegett: Szlovákia jelentéktelen törpeországgá zsugoroDe mi van akkor, ha az elsős kisdiák a dédmamának akar eldicsekedni a jó bizonyítvánnyal a 100 százalékban magyar ajkú Bögellőn? A dédmama hiába élt eddig 3 államban (anélkül, hogy kimozdult volna falujából), nem sikerült neki elsajátítani a jelenlegi állam nyelvét. Mégsem emiatt ragadtam tollat. Valójában fel szeretném róni a szerkesztőségnek, hogy csak bírálja az említett nyelvtörvényt, ahelyett, hogy leleplezné a jogszabály durva megszegőit, akik sokkal fontosabb, kizárólag belföldi használatra készült okmányt állítanak ki két nyelven. Gondolok itt a belügyminiszter úrra és apparátusának a tagjaira, akik nem átallnak a személyazonossági kártyára angolul is írni. Hisz ezt az okmányt külföldre nem is vihetjük magunkkal, és tudomásom szerint a dott. A visegrádi négyek tagjaként legalább volt esélye szolid csapatjátékra, most azonban csak szólót játszhat - a szakadékokkal tele grundon. A szlovákiai magyarságnak fel kell készülnie arra, hogy a primitív kormánypolitika az egyik bűnösnek fogja kikiáltani. Erre korrekt módon kell reagálnunk, s állandó szinten kell tartanunk a külföld érdeklődését. Erőteljesen kommunikálnunk kell a szlovák társadalomnak azzal a rétegével, amely hajlandó erre. Elkerülhetetlen a Szlovák Demokratikus Koalícióval való együttműködés. Nagy kérdés, hogy milyen következtetéseket von le a szlovák kormánypolitika a kudarcsorozatból. Elvben két lehetőség van: korrekciót hajt végre, vagy nyíltan különutas játékba kezd. Az elsőre Vladimír Mečiarral az élen kicsi az esély; ő nem képes semmiféle engedményt tenni, mindenféle kompromisszumban a gyengeség jelét látja. Ő a szakadék szélén is egy lépéssel a többiek előtt akar járni - s lehet, hogy ez lesz a veszte. Nem hiszem, hogy a gazdasági lobbyk szemrebbenés nélkül fogják tűrni a végtelenségig, hogy sorra bezárulnak előttük az ajtók. A Szlovákiával szembeni bizalmatlanság már olyan magasra hágott, hogy a nemzetközi szervezetek nemhogy a szóbeli vagy írásos deklarációknak nem hisznek, hanem a törvényekben lefektetett elveknek sem. Az OECD például fél évig vár a törvény elfogadása után arra, végre fogják-e hajtani, vagy sem. rendőrségnek még nincs olyan osztálya, alakulata, ahol angolul tudnának, ám szlovákul nem! Mit szól ehhez a mások által (talán) tisztelt Ferko úr? P. L. Dunaszerdahely Odébb van a törésvonal Néhány észrevételt szeretnék fűzni Dolník Erzsébetnek az Új Szó július 14-i számában Nem adhatjuk fel a küzdelmet című írásához. „A magyarok által lakott térségben Lévánál éles törésvonal mutatkozik - kelet felé haladva..." - állapítja meg a cikk szerzője. A statisztika azonban mást mutat. A Lévai járásban 20 iskola közül háromban adtak ki kétnyelvű bizonyítványokat (15%); a Nagykürtösi Igen, ilyen mélyre kerültünk. A másik lehetséges út a szlovák politika számára az elszigetelődés útja, az Európától való elfordulás - szövetségesek keresése, éspedig a Balkánon (Szerbia, esetíeg Horvátország), illetve Moszkvában vagy - minő romantikus! - Pekingben. Lényegében egyik sem járható út, csak a múlt századból itt felejtett, kiszuperált operetthősök nevetségessége válik még nyilvánvalóbbá. Ámbár napjaink Szlovákiájában az is megeshet, hogy lefagy az arcunkról a mosoly; ha ugyanis biztosak lehetnénk abban, hogy a miniszterelnök mindig az elíenkezójét teszi annak, amit mond, máris okunk ... az is megeshet, hogy lefagy az arcunkról a mosoly... lehetne az álmatlan éjszakákra. Azt mondta ugyanis, hogy Szlovákia nem lesz tagja a Független Államok Közösségének. Még szerencse, hogy ott van keleti határainknál Ukrajna, amely nyíltan európai orientációt deklarált. Nos, mondhat-e mindezek után az ember mást, mint egy régi angol idézetet: „Ne gondolkozz. Ha gondolkoztál, ne mondd el. Ha elmondtad, ne írd le. Ha leírtad, ne írd alá. Ha aláírtad, ne lepődj meg." A szerző a Magyar Kereszténydemokrat Mozgalom parlamenti képviselője. járásban (Lévától keletre) 10 iskola közül szintén 3-ban (30%). Egyébként a szintén az Új Szó által közölt táblázat szerint az SZMPSZ csak 8 iskoláról tud, illetve arról, hogy csupán 2 helyen állítottak ki kétnyelvű bizonyítványt. Szomorú dolog, hogy a pedagógusszövetség azt sem tudja, hogy hány iskola van az adott járásban. Tehát a törésvonal Nagykürtösnél mutatkozik. Tartozunk ennyivel az igazságnak, nemcsak a valós helyzet megismerése miatt, hanem azért is, ahogyan a régió iskoláiban (Ipolybalog, Nagycsalomja, Óvár) helytálltak a pedagógusok. Emberi tartásukról ezeknek a soroknak az írója - mint a járási oktatási koordinációs tanács tagja - többször is megbizonyosodott. Villant József Nagycsalomja