Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-17 / 163. szám, csütörtök

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 17. Mégis lesz Demjén-koncert Érsekújvár. Az elóKONCERT szervezőiroda örömhírrel szol­gálhat a Demjén-rajongóknak. A betegség miatt elmaradt Félszáz év című érsekújvári jubileumi Demjén-koncertet júiius 21-én (hétfőn) 20 órai kezdettel tartják a város szabad­téri színpadán. A koncertre a 15-ére megváltott jegyek érvé­nyesek. (Ú) Katolikus művészet videokazettán is Pozsony. A főrévi Cultus Közösségi Ház kiállítótermében július huszonegyedikén, tizenhét órakor nyitják meg a Katolikus művészet című, eladással egybekötött kiállítást, amelynek anyagában könyvek, hang- és videokazetták, valamint CD-k találhatók. A katolikus művészetből gazdag válogatást kínáló tárlat augusztus huszonnyolcadikáig tekinthető meg. (Ú) MOZI POZSONY HVIEZDA: Con air (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA - KERT­MOZI: Mikrokozmosz (fr.) 21.15 OBZOR: A szerelem rabjai (am.) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: Vér és bor (am.) 15,17.30, 20 TATRA: Jaguár (fr.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Fargo (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 Basquiat (am.) 18 Csak az őrültek sietnek (am.) 17, 20.30 Júlia és a szellemek (ol.) 20 Kerti ünnepség (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Con air (am.) 18, 20.30 Államérdek (am.) 18,20.30 Hair (am.) 18, 20.30 KASSA DRUŽBA: Con air (am.) 17.45, 20 TATRA: A szerelem rabjai (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Con air (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Üvöltés (am.) 18, 20 IMPULZ: Villám (am.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Alkonyattól pirkadatig (am.) 20 KOMÁROM - PANORÁMA: Kettős csapás (am.) 21.30 PAT ­PANORÁMA: Turbulencia (am.) 21.30 GALÁNTA-KERTMO­ZI: Hanta boy (am.) 21.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Rómeó és Júlia (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Sekély sírhant (ang.) 20 RIMASZOMBAT - ORBIS: Tűzmadár (cseh-ném.) LÉVA - JU­NIOR: Csak az őrültek sietnek (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Csak az őrültek sietnek (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Ál­lamérdek (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Első feleségek klubja (am.) 21 Gyógyíthatatlan betegség után, hatvannyolc éves korában meghalt Fülöp Viktor A porrá vált szikla Felment a miniszterhez. Rendezte dolgait. (Oláh Csaba felvétele) Hangtalan léptekkel indul el otthonról Pierre de Craon Az angyali üdvöz­letben. Felesége s két lá­nya némán néz utána. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nincs szó, nincs ölelés, mely visszatartaná. Pierre de Craon hosszú útra megy. Találkozni akar Istennel. Paul Claudel ke­vés fogódzót ad az ót alakító szí­nésznek. Elmenni ugyanis több­féleképpen lehet. Dér András rendezésében, a Merlin Szín­házban Fülöp Viktor szálfaegye­nesen, arcán szilaj elszántság­gal, dübörgő léptek helyett nesztelenül távozott. Az alázat, a megadás, a ragaszkodás ereje vitte-sodorta szinte a föld felett előre. Ez volt az utolsó szerepe. Színé­szi feladat volt ez is, nem tánco­si. De beszélt a teste is. Érthető­en, világosan. Művészi pályájának ez lett a zá­róakkordja. A hitébe kapaszko­dó Apa. Mint pap a hívőket, úgy szolgálta közönségét. Fülöp Viktor hitét sokszor és so­kan akarták megingatni. Nem si­került. Méltóságát, emberi büsz­keségét nem tudták kikezdeni. Megsértették, megalázták, sa­rokba szorították, belső énjét mégsem hagyta meghajlítani. Tartása volt. Sziklából faragott jelleme. Több mint ötven évet töltött az Operaházban. Dolgos, súlyos értékeket teremtő öt és fél évtizedet. A fából faragott ki­rályfi, Girej kán, Mandarin, Spartacus, Philippe a Párizs lángjaiban - ezek voltak a legje­lentősebb szerepei. A magyar balettművészet legmarkánsabb egyéniségeként minden alakítá­sát emlékezetessé tette. Aki csak egyszer látta őt táncolni, az is megjegyezte - egy életre. Moz­dulatai mögött mélységes em­berismeret, gyémántkemény el­hivatottság, humánum lakozott. Véleményét ki is mondta olykor. Tőmondatai belehasítottak a le­vegőbe. Pengeéles jelzői hamis­ságokat, hazugságokat oltottak ki. Mindennel szembeszállt, amit emberhez méltatlannak ta­lált. Tehetségtelenségnek, er­kölcstelenségnek, kétszínűség­nek, álnokságnak nála nagyobb ellensége nem is lehetett talán. De hol szeretik azt, aki foggal­körömmel védi önnön, s mások igazát? Aki lehetetlent nem is­merve szembeszáll a megveszte­gethető nagyurakkal. Az ilyen embert előbb-utóbb félreállítják. Ez történt vele is. Kihúzták a tal­pa alól a színpadot. Megfosztot­ták attól, ami az élete volt. De nem halt bele. Halkan, emelt fő­vel kisétált az Operaház kapu­ján, és Kossuth-díjas, kiváló mű­vészként beállt segédmunkás­nak. Csapokat, lefolyókat, vízve­zetékeket javított. Ezermester­kedett. Otthon, pihenésképp ha­talmas térítőkét hímzett. Ahe­lyett, hogy összeroppant volna, felemelkedett. Megmutatta, mi­re képes. Közben múltak az évek. Ó, a leg­nagyobb, senkinek sem hiány­zott. Illetve: csak a közönség­nek. Annak viszont nagyon. Markó Iván győri éveinek egyik legnagyobb pozitívuma: Fülöp Viktor „visszatáncoltatása". Á szamuráj Markó emberi gesztu­sának és Fülöp Viktor művészi nagyságának fényes eredménye. Hatalmas szuggesztivitás, elké­pesztő belső erő, a lélek fenséges játéka tette hitelessé az öreg ja­pán harcos, a fanatikus mester alakját, s a nagy visszatérés újabb lehetőségeket teremtett a kivételes tudású művésznek. Markó együttesében, egy jó idő­re, gyökeret is eresztett. Az Év­szakokban, Haydn zenéjére ő táncolta a Telet. Fekete kalap­ban, földig érő fekete palástban, kezében görbe bottal jelent meg a színen, arcát szürkére festette. Dermesztő Tél volt. Lélekfa­gyasztó. Áztán jött a rendszerváltás. Fel­ment a miniszterhez. Rendezte dolgait. Elnézést kértek tőle. 1995 áprilisában életműdíjjal hajoltak meg előtte. Az elvesz­tett évekért ez már aligha kárpó­tolta. Pedagógusként és balett­mesterként kereste a kenyerét egy peremvárosi művelődési házban. És játszott, ha hívták. Színészként, visszafogott moz­dulatokkal. Mint pap a hívőket, úgy szolgálta közönségét. Reflexió és vélemény a 3. Zenés Fesztiválról A zene, a minőség, a szervezés DUSZA ISTVÁN Elképesztett a közöny és érdek­telenség, amely a harmadik ko­máromi Zenés Fesztivál műsorát kísérte. Ezek után már az sem le­pett meg, hogy a sajtóban alig van visszhangja a Borostyán Ala­pítvány, a Városi Művelődési Központ és Komárom városa ál­tal támogatott fesztiválnak. A nézőtér méreteihez képest alig volt hallgatósága annak a csodá­nak, amelyet ifj. Nagy László és csapata június 20-án az esős idő miatt a VI. Bástyából a művelő­dési központba pár óra alatt ké­pes volt átvarázsolni. Sajnos, so­ha nem fogjuk megtudni, hogy milyen erők mozgatják az ezer­fejű cézárt, amikor választ. Vá­laszt úgy, hogy igazából figyel­men kívül hagyja az értékeket. P eti az előszobába siet, a telefonkönyvben ki­keresi a hídépítő válla­lat számát. A portásfül­kében Veszik fel a kagylót. Csak arra kért felvilágosítást, hogy van-e nekik is saját munkásszál­lásuk. Nincs, a Nagypiac utcai „hotelban" helyezték el a vidé­kieket... Nincs is messze tőlük. A Trencséni utcát keresztező út­vonal közepén, a szabadtérségi piaccal szemben áll az az épü­iet. Peti kitárcsázza ennek a szá­mát is. Szombat lévén itt is a portaőrző jelentkezik. - Sober Karcsi barátommal sze­retnék beszélni. Tudom, hogy visszatért a falujából... - Mit mondjak neki, ki keresi? - Vár a hívásomra, tudja, hogy ki hívhatja! - Csak azért érdek­lődtem, mert most nem beszél­het vele. - Talán a kedvese van nála? — kérdezi Peti a .jeligés" Riára gondolva. Nem döbben rá, hqgy hivatásos koncertszervezők repesnének a boldogságtól, ha a Kaláka együt­test, Sebestyén Mártát, a Muzsi­kás együttest, a Ghymest és az Olgyai Gábor Triót másokkal együtt egyetlen napon egyetlen koncerten közönség elé tudnák vinni. Az a zene, amit a kitartóak már­már a hajnalba forduló tizen­négy órás koncerten hallhattak, több volt, mintha az előadómű­vészeket egyenként hallgatták volna. A zenei világok, az elő­adóművészek belső világa, a megteremtett hangulat szinte fokról fokra termékenyítette meg egymást. A közönség igazá­ból akkor kezdett felvillanyo­zódni, amikor BOROS ZSÓFIA gitárjátékával először varázsolta el. Ezt a lányt nemcsak hallgatni, - Mit is csinálhatna vele, hacsak nyavalyog? Gyomorgörcsök kí­nozzák. Hallottam az ordítozá­sát. Hívtam a mentőket. Most nála van az orvos. Ha Sober tudja, hogy kit kell felhívnia, majd szólok neki. -Köszönöm... Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 28. rész Peti bemegy a konyhába, mert Zsuzsi már ott szorgoskodik, az apróra vagdalt húst a lábasba szórja. - A Nagypiac utcai „hotelban" lakik. Lebetegedett a fickó, fáj a gyomra, a mentőorvos van nála. Nagy idegfeszültségben élhet, ha kínjában még ordítozott is... de nézni is kell, mert hangszerén nem csak játszik, hanem mintegy a mozgásán keresztül beszélget is vele. Nem véletlenül fogadta a többieket, KORPÁS ÉVÁT majd a BOROSTYÁN együttest már egy felajzott kö­zönség, amelynek később csak a „nagyok" játéka jelentette a várt élményt. OLGYAIÉK elsősorban az ütő­hangszerek pazarló telítettségé­vel hatottak, nem véletlenül, hi­szen ezt megelőzően a színpadra lépő GHÝMES bármit játszhatott volna. Népszerűségük egyelőre elfeledteti a zenéjük áradó dina­mizmusából és olykor árnyalat­lan harsogásából hiányzó finom­ságok, a színesség, a kidolgo­zottság hiányait. Az állapíthatta meg ezt a hiányt, aki az Olgyai Trió után a KALÁKA pontosan ki­Most már gépelhetek... - indul a szobájába Peti. - Csukd be az ajtódat, bekap­csolom a mosógépet is - figyel­mezteti Zsuzsi. - A doktor adott fájdalomcsilla­pító injekciót? - kérdezi az őszes fejű, beszélgetés után áhí­tozó portás, amikor az ajtajában megpillantja a sápadt arcú Sober Karcsit, aki egyik kezét a gyomrán tartja. - Adott - válaszolja Sober. ­Hétfő reggel röntgenre kell mennem. így még egyszer sem kínzott a gyomrom. De a szíve­met is görcs szorongatja. - Az csak az idegekkel függhet össze. Valami nagyon bánthat téged... - Mi bánthatna engem? - sóhajt fel Sober Karcsi. - Talán egy kis sör segítene rajtam. - Nagy ládával, mint hétközben a többiek? - nevet fel a portás. - Csak két palackot, Feri bácsi... dolgozott építkezését, gazdag színeit, a kreatív dinamika variá­cióit is szerette a megzenésített versek felülmúlhatatlan előadói­tól. Hogy kell-e még SEBES­TYÉN MARTÁT és a MUZSIKÁS együttest dicsérni, azt ki-ki dönt­se el maga. Tény, hogy feltették a koronát a monstrekoncertre. Más előjelű kérdéseket vet fel, hogy még a felkonferálás is arról szólt, amiről talán említést sem kellett volna tenni. A havasi gyo­pár szépségét nem az szüli, hogy műanyagba öntve bazári áruvá változtatják. Sebestyén Márta nem a poptolvajok révén lett vi­lághírű, hanem önmaga és a ma­gyar népdal által. Végighallgatva a koncert egé­szét, csak arról szabadna beszél­ni, ami maradandóan szép volt. A képességről és a lehetőségről, - és pénzt rak az öreg asztalára, valamivel többet, mint ameny­nyit kérne. - Miért nem maradtál a szüléid­nél? - kérdezi Feri bácsi, ami­kor az asztalra teszi a két palac­kot. - Odahaza jobban kipihen­hetted volna magad. -Tudja, az apám... Még mindig úgy néz rám... - Ápádat igen bánthatja, hogy kétszer is a rácsok mögött vol­tál. - Édesanyám egészen más... - Úgy ám, az anyák egészen mások. Már több mint egy éve itt laksz, s eddig nem hallottam, hogy valami baj lenne veled. - Ne is emlegesse, Feri bácsi, nem szeretek én arra gondolni. -Ja, most jut az eszembe! Ami­kor nálad volt az orvos, valaki hívott téged. - Ki lehetett? - Egy férfi volt. Csak azt mond­ta, hogy tudnod kell, ki hívhat. amellyel a Borostyán Alapítvány rendelkezik. Ennek a zenés fesz­tiválnak átgondolt népszerűsí­tésre lenne szüksége, hiszen megérdemli a figyelmet. Mint ahogyan a GRYLLUS VILMOS és GRYLLUS DÁNIEL A hegyi be­széd című műsorának is na­Az a férfi csak egyvalaki lehe­tett! - néz döbbenten maga elé Sober Karcsi. Tegnap, péntek délután megfeledkezett egy fontos dologról. A hét utolsó munkanapján rendszeresen je­lentenie kell, hogy minden rendben van-e, nem észlelt-e valamilyen zavaró körülményt? Lover Zsuzsa miatt még elveszti az eszét. A váratlan „zavaró kö­rülmények" miatt eszébe sem jutott, hogy telefonálnia kell. - Mit mondott neki, Feri bácsi? - érdeklődik Sober. - Csak azt, hogy nem jöhetsz a telefonhoz, a mentőorvos van nálad. Igen, ezt kell majd neki monda­nia, a betegségére kell hivatkoz­nia. Akaratlanul is jó tanácsot kapott Feri bácsitól. De miért tekint oly fürkészve a szemébe? Talán nem arra kíváncsi, hogy ki lehet a nevét elhallgató férfi? Szóvá is teszi: gyobb közönség előtt kellene el­hangzania - még sokszor és sok helyen a szlovákiai magyarok templomaiban. Csodákat hallhatott az aki ott volt, s csodáktól fosztotta meg magát, aki nem jött el. Talán majd jövőre, ha eljön... - Ha tudod, hogy kit kell felhív­nod, tessék, itt a telefon. - Honnan tudjam, hogy ki hí­vott? Férfiakkal nincs dolgom... - Jobb is a szoknyás barát! - ne­veti el magát a portás. - Egy jó nőcike rendbe hozná az idegei­det is! Megint olyasmit hall, ami felbő­szíti. Zsuzsa, az a jó kis nőcike, kipletykálhatta a titkát! A zoko­gó édesanyját is maga előtt lát­ja, amint fájdalmas hangon kér­dezi és állítja is egyszerre: Még­is igaz? Elrugaszkodik a portás asztalától, kifelé tart, mert vala­mi rosszat olvashatna ki a sze­méből. - Hová mész? - kiáltja utána az öreg. - Kimegyek egy kicsit a levegőre... Odakint az első gondolata: ha estig nem jönnek értem, a plety­ka pletyka marad! (Folytatjuk) REGÉNY Sebestyén Márta a Muzsikás együttessel lépett színpadra. (Szabó László felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents