Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-17 / 163. szám, csütörtök

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 17. KOMMENTÁR Balti balsors GORFOL ZSUZSA Fortyog a méreg a Kreml uraiban. A leghevesebben Primakov külügyminiszter fakadt ki, amikor a madridi NATO-csúcs ismert döntése után kijelentette, hogy a szövetség keleti bővítése „óriási hiba, talán a legnagyobb a II. világháború befejezése óta". S mivel ez esetben szó sem lehet hirtelen felindultságból elkövetett megfontolatlan kijelentésről - hiszen ez a döntés hónapok óta várható volt -, feltétlenül oda kell figyelni a kifakadáában rejlő burkolt fenyegetésre. Kétségtelen: Moszkvának az fáj a leginkább, hogy a madridi határozat külön említi a három balti államot mint lehetséges későbbi tagjelölteket. Amiből az a következtetés vonható le, hogy Moszkva még mindig jaltai kategóriákban gondolkodik. Ráadásul ez a nyilvánvalóan önző politika egyáltalán nincs tekintettel olyan „apróságokra", mint a szovjet uralom alól felszabadult országok visszanyert nemzeti büszkesége, a politikai orientáció szabad megválasztásának lehetősége okozta mámor - és még sorolhatnám. Ezek a lélektani momentumok pedig éppen a Baltikumban különösen szembeötlőek. Ez a három ország sosem volt képes igazán belesimulni a „szovjet valóságba". Ebbe az időszakba nyúlik vissza véd- és dacszövetségük is, amelyen a nyolcvanas évek végén megtört Moszkva akarata. Ám balsorsuk még nem a múlté - a mai, magát demokratikusnak mondó orosz vezetés sem képes átlépni szovjet árnyékát, újragyarmatosító étvágyát. Ezért volt szükség a madridi nyilatkozat ominózus mondatára, Madeleine Albright vasárnapi, szinte demonstratív vilniusi látogatására, s ezért fontos Észtország meghívása az Európai Unióba. Ha figyelembe vesszük, hogy Moszkva milyen rámenősen ajánlgatja a baltiaknak a NATO-tagság helyett saját „biztonsági garanciáit", de úgymond beleegyezne egy esetleges „viszontbiztosítási megállapodásba" is, akkor nyilvánvaló, hogy a Baltikum számára csak egy mentsvár van: Brüsszel. Biztonsági és gazdasági szempontból egyaránt. Ennek azonban fontos előfeltétele az oroszokkal való higgadt viszony kialakítása minden tekintetben - a „saját" oroszaikkal szemben is. Albright asszony például egyértelműen óvta a baltiakat a nacionalizmustól, különösen a területükön élő orosz kisebbségek elnyomásától. Hiszen a nyelvi elnyomás, a másodrendű állampolgárság kizáró ok az euroatlanti szervezetekből. Ezt Vilniusban mondta, de más is érthetne belőle... JEGYZET Búcsú a Közeitől TUBA LAJOS Búcsúzzunk el kedvenc cseh sörmárkánktól: a Kozeltól, a Gambrinustól, a Primátortól és a többitől. A pozsonyi illetékes bizottság megszabta, hogy ezentúl csak négy márkát: a Prazdrojt, a Budvart, a Staroprament és a Radegastot engedik át a határon. Amikor tavasszal a hazai söripari lobby kitartó nyomásának engedve a kormány úgy döntött, hogy évi 532 ezer hektoliterre korlátozza a cseh sörimportot, sokan már a vámunió további létezésének értelmét kérdőjelezték meg. A siker azonban nem elégítette ki a versenyképtelennek bizonyult hazai sörgyárakat, a minisztériumi hivatalnokokat rávették erre az égbekiáltóan diszkriminatív lépésre is. A mezőgazdasági termékek kereskedelme mindenütt a világon érzékeny kérdés, csak éppen arra kevesen vetemednek, hogy az esetleges korlátozásokon belül még szelektáljanak is. A hazai sörlobby csak a legmagasabb árfekvésű söröket engedi be, amelyek piacán különben sem képes konkurálni. Olyan ez, mintha a legjelentősebb cseh ipari vállalat, a Škoda gépkocsigyár elérné, hogy a Felíciák piacának védelme érdekében tiltsák be a B kategóriájú személygépkocsik behozatalát. A csehellenes kereskedelmi háború egyébként 1993 óta folyik, minden elérhető adminisztratív akadály bevetésével. A sörökkel kapcsolatban a minőségi bizonylatok előírása után a második felvonást a behozatali korlátozás, a harmadikat pedig a márkák meghatározása jelentette. Ezt azonban nyilvánvalóan nem lehet ennyivel elintézni. A Prazdroj már bejelentette, hogy Ógyallán Gambrinust kezdenek gyártani, és több kis sörfőzde is jelezte: a cseh sörgyárak élénken érdeklődnek iránta. A negyedik felvonás tehát az lesz, ha majd a hazai sörlobby ez ellen is fellép. Itt ugyanis már nemcsak a cseh-szlovák vámunió került veszélybe, hanem a szabad versenybe vetett hit is. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezetó: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa .095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT RL 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őt7.ünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Mečiar: - Barátaim, hát ez is elrepült... (Szűcs Béla karikatúrája) Senkit se tévesszenek meg közülünk az elvtársak mézesmázos ígérgetései Nem, emenem! Bizonyára nem kell magyaráznom, mi az alibizmus. Ha mégis akadna a kedves olvasók között, aki nem tudná, hogy mi, annak tisztelettel a figyelmébe ajánlom a Magyar Népi Mozgalom állásfoglalását bizonyítványügyben. GRENDEL LAJOS Ebben az elvtársak leszögezik, hogy maguk sem értenek egyet az egynyelvű bizonyítványok erőltetésével, majd a krokodilkönnyek hullajtását követően azon nyomban megtámadják a pedagógusszövetséget és a Magyar Koalíciót. Nem a DSZM-et. Dehogyis! Nem a kormányt, hanem azokat, akik ma még föl merik emelni a szavukat az alkotmány és a kisebbségi jogok megsértése ellen. Egy szavuk sincs a Szlovák Televízió arcátlan manipulációjával kapcsolatban, azt helyettük Peter Zajac utasította vissza szenvedélyes hangú cikkben a Smeben. Ha valakinek még lettek volna illúziói afelől, hogy az MNM nem a volt magyar kommunista pártnómenklatúra politikából kiaggott fő- és alkolomposainak, hétpróbás lesipuskásainak és más karrieristáknak és konformistáknak a gyűjtőpártja, hanem Dózsa György unokáinak a termelőszövetkezete, annak, gondolom, most lehullott a hályog a szeméről. A magukat csak tudnám, hogy miért! - baloldalinak nevező exbürokraták, úgy látszik, a DSZM holtágából szeretnének beevezni a mozgalom fő sodrába, és ezért semmi sem elég drága nekik. Isten látja lelkem, kívánom, hogy sikerüljön nekik. Elvégre oda valók! Ámbár félek, már úgyis elég nagy a tülekedés a miniszterelnök ülepe körül, s nem biztos, hogy mindenkinek jut meleg hely. Ennek a kormánynak a módszereiről a napokban mondott közvetett ítéletet a nyugati világ, nem kis részben a kormány nemzetiségi politikája miatt. De azért is, mert ez a kormányzat már elkezdte a kínai fal építését az ország határai körül. Ha az MNM elszegődik hozzá kőművessegédnek, hát a lelke rajta! Igen, demokrácia van. Ahogy az MNM-nek jogában áll kiszolgálni a rezsimet, ugyanúgy jogában áll másoknak mélyen megvetni e mozgalom képviselőit és magyarellenes praktikáit. Kedves olvasóim, ne hagyjuk megtéveszteni magunkat azoknak az embereknek a mézesmázos álságosságától, akik fölött a történelem egyszer ítélkezett már! Még akkor se, ha a választások közeledtével fűt meg fát ígérnek majd. PRAVDA „Ha én volnék Szlovákia miniszterelnöke, kénytelen lennék golyót röpíteni a fejembe. Egyszerűen lemondani és eltűnni a politikai életből a jelenlegi helyzetben nagyon kevés lenne" úja kommentárjában Pavol Minárik, a Pravda főszerkesztője annak kapcsán, hogy Szlovákia a NATO- és EU-bővítés első köréből egyaránt kimarad. Rámutat: mi, állampolgárok elvártuk a kormánytól, hogy teljesítse ígéreteit, és tegye a többi európai országgal egyenrangúvá Szlovákiát. Viszont azt kell hallanunk, hogy ezzel a kormánygarnitúrával nem nyerhetünk felvételt a nemzetközi szervezetekbe. „A legrosszabb, hogy kollektív büntetésről van szó, mert néhány ember bűnei miatt egy egész ország lakol. Érdekes volna tudni, mit érez most valójában Mečiar kormányfő, illetve a kormány és a parlament integrációért felelős tagjai. Éreznek-e egyáltalán valami felelősséget azért, amit előidéztek?" teszi fel a kérdést a szerző. PRÁCA Ralph Johnson, az Egyesült Államok pozsonyi nagykövete „egynyelvű" és egyértelmű bizonyítványt állított ki hétfői előadásában Mečiar kormányfőnek, „Közép-Európa legroszszabb tanulójának" - írja a lap, és megjegyzi, hogy a nagykövet elemzése rendkívül korrektnek és pontosnak tekinthető, mert a már sokszor elhangzott kifogások mellett nagyra értékelte a szlovák gazdaság és hadsereg eredményeit, illetve felkészültségét, ugyanakkor eltekintett attól, hogy megemlítse a sajtószabadság korlátozását és a privatizációnak nevezett szabadrablást. Johnson szintén sokadszor utasította vissza a titkos orosz-amerikai megegyezés létét, amely eleve kizárta volna Szlovákiát a bővítésből. Mečiar a paktum mítoszával akarta elkendőzni külpolitikájának csődjét, és ez részben sikerült is neki, hiszen a sokszoros cáfolatok ellenére ez a feltevés bizonyára még sokáig élni fog a „hivatásos szuperszlovákok" agyában. A Mladá fronta Dnes Vladimír Mečiarról és az ellenzék felelősségéről is Hosszú időre Európa peremén? Szlovákiával foglalkozó tegnapi kommentáijában az MF Dnes című prágai lap megállapítja: „Vladimír Mečiar politikáját a maga meztelen valóságában mutatta meg az a totális csőd, amely Szlovákiát érte a NATOhoz és az Európai Unióhoz való csadakozás ügyében. Erre a tükörre a szlovákoknak minden jel szerint már égetően szükségük volt, mert többségük az elmúlt három-négy évben képtelen volt tudatosítani, hogy azok a módszerek, melyekkel Szlovákiát igazgatják, a civilizált világ számára teljesen efogadhatatlaVeszélyes vizeken A napokban Gutára látogattam. Negyedet elhagyva a Vág töltése mentén sok helyütt vízáttörést észleltem, az ártéri területek mindenütt vízzel telítődtek, és akaratlanul is az 1965-ös árvíz eseményeire emlékeztem. Akkor Gutára már nem jutott el autóbuszunk, ugyanis a Kis-Duna hídja előtt teherautókról ömlesztett kaviccsal erősítették az út menti töltést, ezért gyalog ballagtunk be a városba. Július nok." Igazuk van azoknak a megfigyelőknek, akik azt állítják, hogy a madridi döntés elsősorban a szlovák közvéleménynek volt címezve. „Nem Szlovákiát, hanem politikai vezetését utasították el és állították félre" - szögezi le a lap, s rámutat, hogy Mečiarékat senki sem kezelte úgy Madridban, mint a románokat vagy a szlovéneket. Madrid jelzése Szlovákia felé tehát az, hogy a nyugati politikusok már nem bíznak Mečiar rendszerében, s abban, hogy képes lenne teljesíteni a belépés feltételeit. Természetesen nem 12-én már csak Érsekújvár felé tudtam elhagyni Gútát. A Vág hídján áthaladva szinte tengernyi nagyságú vízfelület tárult elém, a folyó árterében egy házikó árválkodott, „derékig" a vízben. Hiába, a víz nagyon veszélyes tud lenni. Veszélyes vizeken lavíroz a szlovák kormány is, hiszen a „gazdasági csoda", a „kis tigris" országában növekszik a szegénység, a létbizonytalanság, a gazdasági kényszer kiváltotta emigráció (csak Csehországban több tízezren dolgoznak). Újsütetű országunk lekéste az Európába induló vonatot. Közép-Európa, benne Szlovákia is, a csendes-óceálehet idealizálni a szlovák választókat, és azt hinni, hogy most már egyből elfordulnak Mečiaréktól. Sőt az sem kizárt, hogy az elszigeteltségre törő politikusok pozíciói megerősödnek, s Szlovákia hosszú időre Európa peremére kerül. Szlovákiában azonban minden feltétele adva van annak, hogy ez ne így legyen. Mindenki, aki kelet felé ádépi a határokat, látja, hogy ott egy más világ van, s Szlovákia Európához tartozik. Ezt azonban be kell bizonyítani, s meg kell szabadulni az olyan politikusoktól, akik megsértik a ni korallszigetekhez hasonló. Dagálykor észre sem lehet venni, ám apálykor hirtelen előtűnik, és életveszélyessé válik arrafelé a navigáció. Országunk lekéste a vonatot, és jelenleg leheteden megmondani, hogy mikor indul a következő az Európai Unió és a fejlett világ felé, ha ugyan indul valaha is. Szabó Sándor Királyrév Mozgássérültek szervezete Az Érsekújvári járásban mostanában alakul egy új szervezet, törvényeket, nem tisztelik a jogokat. A következő szlovákiai parlamenti választások tehát nemcsak a belpolitikai kérdésekről döntenek, hanem arról is, hogy Szlovákia mégis megpróbál-e felzárkózni Európához, vagy hosszú időre annak peremére kerül. „A szlovák ellenzéknek rendkívül nagy ezért a felelőssége, de követheti és okulhat a románok példáján. Nincs ugyanis semmi alapja annak, hogy Szlovákiában a választópolgárok örök időkre csak a felelőtlen politikusokra fognak hallgatni." amely kimondottan a mozgássérültek problémáival foglalkozik, vagyis a rokkantak szervezete meÚett egy további is megkezdi működését. Nánán is megalakult a helyi szervezet, amely a párkányi és a nánai mozgássérülteket tájékoztatja jogaikról, lehetőségeikről. A régió sérültjei megtudhatják, hogy milyen szociális gondozóprogram, kompenzációs segítség, kedvezményes üdülési lehetőség áll rendelkezésükre. Akiket bővebben is érdekel a téma, azok a TP+

TP című havilapból értesülhetnek az őket érintő hírekről. Hajtman Kornélia Nána