Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-12 / 159. szám, szombat

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 12. MOZI POZSONY HVIEZDA: A szerelem rabjai (am.) 15.30,18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Nyolc fej egy táskában (am.) 21 OBZOR: A salemi boszorkányok (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: An­gyal (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Nyolc fej egy táskában (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Üvöltés (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A haty­tyúk tava (am.) 16.30 Basquiat (am.) 18 Csak az őrültek siet­nek (am.) 17, 20.30 Ártatlanok (ol.) 20 A Sárkány visszatér (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: A szerelem rabjai (am.) 18, 20.30 Államérdek tom.) 18, 20.30 Kids (am.) 18, 20.30 KASSA DRUŽBA: A szerelem rabjai (am.) 17.45, 20 TATRA: Csak az őrültek sietnek (am.) 17.45, 20 CAPITOL: A múlt szelleme (am.) 18 Államérdek (am.) 20.15 ÚSMEV: Vér és bor (am.) 18, 20 IMPULZ: Villám (am.) 19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Csak az őrültek sietnek (am.) 20 AMFITEÁTRUM: Csak az őrültek sietnek (am.) 21.30 KOMÁ­ROM - PANORÁMA: Michael (am.) 21.30 PAT - PANORÁ­MA: Francia csók (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Gyil­kos gyógymód (am.) 21.45 NAGYMEGYER - SLOVAN: Raga­dozók (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: A Birodalom visszavág (am.) 20 RIMASZOMBAT - ORBIS: Mikrokozmosz (fr.) AM­FITEÁTRUM: Mikrokozmosz (fr.) LÉVA-JUNIOR: Alkonyat­tól pirkadatig (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Alkonyattól pirkada­tig (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Relic (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Alaszka (am.) 20.30 Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Szombati műsorunk 9.00-kor a "Hétről hétre című publicisztikai magazinnal kezdődik. Az első órában a hét legfontosabb bel­politikai eseményeivel foglalko­zunk, 10 óra után az autó- és motorsport lesz a központi té­ma, a magazin harmadik órájá­ban kulturális és társadalmi eseményekről hangzanak el in­formációk és beszélgetések. A déli hírek után a Slágermúzeum következik, a 13.00-kor kezdő­dő Családi fészekben beszélge­tés hangzik el egy most érettsé­gizett fiatalemberrel, akinek a Bécsi Kereskedelmi Akadémián folytatott tanulmányai mellett nyelvtanulásra is jutott ideje. A műsorban ezenkívül dr. Bajnok István pszichiáter hívja fel a szülők figyelmét a már veszé­lyessé vált játékszenvedélyre. 13.45-kor népdalok, népi mu­zsika. A 14 órai híreket követő­en ötperces szlovák nyelvhe­lyességi műsorunkat sugároz­zuk, az utána következő zenés összeállításban a hatvanéves Jelena Obrazcova felvételeiből válogatunk. 14.30-tól néhány elhangzott beszélgetést isméte­lünk meg. 15.00-tól Csenger Ferenc a Space együttest és ed­dig megjelent két demóját mu­tatja be. 15.30-kor jelentkezik a Tudomány és technika. A 16 órai hírek után a Köszöntőt su­gározzuk. Szombati adásunkat a 17.45-kor kezdődő negyed­órás hírösszefoglalóval zárjuk. Vasárnapi adásunkat 9.00-kor indítjuk hírekkel. A 9.15-kor kezdődő Világosság című egy­házi magazin református fél­órájában igét hirdet Orémus Györgyné, a rimaszécsi gyüle­Ma ér véget Karlsbad filmes maratonja. Több film is pályázik az ezrekkel járó fődíjra Formán kettős győzelme kezet lelkipásztora. A műsor­ban továbbá beszélgetés hang­zik el a madari evangeli­zációról, valamint a készülő egyházzenei táborról. 9.45-kor egy Mozart-szonátát és egy Beethoven-triót hallgathatunk meg hazai művészek előadásá­ban. 10.10-kor mese, majd 10.25-kor jelentkezik a Kölyök­világ, amelyben egy bősi hajóki­ránduláson készült beszélgeté­sek hangzanak el. A hajókirán­duláson részt vett gyerekek az Új Szó és a Szlovák Rádió Ma­gyar Adása közös versenyének győztesei. A 10.55-kor kezdődő Anyanyelvünkben Morvay Gá­bor A publicisztika „elbaltázott" stílusa című írását olvassa fel. Július elsején fogadta el a parla­ment a gyógyászati rendtartás módosítását. Egyebek között ezzel is foglalkozik a 11.00-kor kezdődő műsorunk, a Segít­sünk. Szó lesz még benne az al­ternatív gyógymódként alkal­mazott MORÁ-terápiáról, a­mellyel Németországban már húsz éve, Magyarországon pe­dig két éve gyógyítják az aller­giában szenvedő betegeket, de nemcsak azokat. 11.30-tól 12.00-ig nótacsokrot közvetí­tünk. A déli hírek után Puha Jó­zseffel Randevúzhatnak a fiata­lok. 14.00-kor hírek, az MKKI programajánlata, majd a BBC magyar adása jelentkezik. A 15.00-kor kezdődő Irodalmi mozaikban ezúttal egy összeál­lítás hangzik el a nyárról. Az irodalmi műsorunkat követő néprajzi félóránkban a gabona­cséplésről lesz szó. 16.00-kor hírek, majd a Köszöntő jelent­kezik. Negyedórás adászáró hírösszefoglalónkkal 17,45-kor jelentkezünk, (me) Gazdag a fesztiválmenü Karlovy Varyban. Az előé­tel rendszerint kötetlen csevegés. Ezt követi első fogásként egy-egy sajtótá­jékoztató, majd jön a fő­étel: a jól vagy rosszul megválasztott film. Desz­szertnek pedig az interjú a legfinomabb. SZABÓ G. LÁSZLÓ Főleg, ha napok óta készül rá az ember. Miloš Formant azonban nem a fesztivál színhelyén, két vetítőterem között csípi el, ha­nem buszra ül, a völgyből fel megy a hegyre, és egy fenyőfák­kal övezett golfpályán talál rá ­egy győztes meccs után. Szájá­ban jókora szivar, arcán nyuga­lom. Oscart ugyan nem kapott az idén, bármennyire várta is, az életműdíj azonban nem kerüli el. A fesztivál utolsó akkordja ugyanis ma este, az Amade­usszal hangzik fel, amikor a Prá­gából New York-ba került világ­hírű rendező előtt mélyen meg­hajol a cseh filmesek karlsbadi akadémiája. „Két dologra vágy­tam fiatal koromban - jegyezte meg Formán a golfpálya zöldjén. - Hogy a Slávia futballistája le­hessek és hogy levetítsék vala­melyik filmemet a Karlovy Vary­i fesztiválon. Focista nem lett be­lőlem, rendezőként viszont újra itt lehetek ebben a kedves, mo­narchiabeli hangulatot árasztó városban. Az életműdíj termé­szetesen nemcsak azt jelenti szá­momra, hogy a közönség szereti Törőcsik Mari, a Hosszú alkony főszereplője (Kovács Zita felvétele) a filmjeimet. Benne van sajnos az idő múlása is. Hogy már rég betöltöttem a hatvanat, és ha szerencsém van, leszek még ta­lán hetven is." Janisch Attila Hosszú alkonyá­nak ünnepi bemutatójára meg­érkezett a film főszereplője, a „hosszú útra" készülő, magá­nyos asszony megformálója, Tö­rőcsik Mari is. Férje, Maár Gyula Budapestről jött pár nappal ko­rábban, hogy maréknyi csapatá­val előkészítse a Törőcsik Mari­ról készülő portréfilm Karlovy Vary-i fejezetét. A magyar film Cannes-ban is díjazott művésze szeretett nyári fészkéből, Ve­lemből kocsikázott fel Karls­badba, Ausztrián átvágva. Félna­pos útja után a legnehezebb órá­kat a fesztivál akkreditációs köz­pontjában kellett eltöltenie, ahol bőröndje mellett egyedül kupo­rogva várta ki, hogy kezébe ad­ják a V. I. P.-kártyát. Ne képzelje tehát senki, hogy egy „nagyon fontos személyiségnek" könnyű a dolga a fesztivál „kapujában". A „belépődíjat" mindenkin beva­salják. Ä szervezés óriás fogaske­rekeit egy parányi homokszem is képes megállítani. Vagy egy órával a vetítés előtt ki­derül: műszaki okok miatt elma­rad a jó előre meghirdetett film. Helyette, ha szerencsés az illető, kazettán kölcsönözhet ki egy másikat, amelyet szívesen néz újra, vagy amelyről, egy másik vetítés miatt, lemaradt. így lát­hattam másodszor is a Pasolini életéről szóló Neroliót, és elő­ször az olaszok Vadászatát, amelyben három, őzhúsra éhes „nagy vadász" belesétál a szer­bek golyózáporába. Háborús foglyok lesznek, miközben a kö­zelükben zajló eseményekből semmit sem értenek. Bemutatták már a versenyben a szlovák filmet is, Eva Boru­šovičová A csillagokat is az égről című alkotását. Egyetlen erénye a filmnek: ha elszundít rajta a néző, durmolhat is zavartala­nul. Egyrészt mert nem történik semmi különös a vásznon. A kö­zös fedél alatt élő három nő (nagymama, lánya és unokája), még ha adódnak is köztük konf­liktushelyzetek, nem vitáznak olasz módra. Másrész pedig egy ajtó sem csapódik be mögöttük, tehát szép csendesen hömpö­lyög a film. A vetítést követő saj tótájékoztatón meg is jegyezte valaki: a szlovák rendezők mos­tanában mintha inkább csak a víziókra figyelnének. Borušovi­čová női történetében is elég sok a szürreális, „megemelt" hely­zet. A film záróképsorában pél­dául egy ház tetején, hófehér hálóingben, gólyafészek mellett áll a megértő, bolondos nagy­mama, elvált, sebzett lelkű lá­nya és szakítás után új szerelem­re váró unokája. De sorsuk, a család élete valahogy mégis hi­degen hagyja a nézőt, mert iga­zából egyik nőnek sem láthat a lelkébe. Hogy melyik film kapja végül is a fődíjat, az ma este derül ki, ami­kor Milos Formán fogai közt már ott füstöl a jó erős szivar. A leg­nagyobb eséllyel versenyző pro­dukciók közül én az izlandi alko­tásnak drukkolok. Hogy miért, arról majd a keddi hasábokon... Július 25-én tartja bemutatóját a komáromi Vl-os bástyában a Nyári Szabadtéri Táncszínház A Csodaszarvas Komáromban BATTA GYÖRGY Keszeg István koreográfus, a Szőttes Néptáncegyüttes és a Hajós együttes egykori táncosa, az Ifjú Szívek tánckarának mű­vészeti vezetője, koreográfus, a hazai magyar Táncszínház meg­álmodója serényen dolgozik. A két évvel ezelőtti, komáromi bemutató után ismét premier­re készül. Bizony, két éve már, hogy a Vl­os bástyánál kialakított szabad­téri színpadon bemutattuk az Életeink című tánckompozíciót, amely nagy szakmai és közön­ségsikert aratott. Az előadás a szlovákiai magyar nemzeti kö­zösség kincseire, mozgás- és dallamvilágára épült. Bebizo­nyosodott, hogy nálunk is van­nak olyan közreműködők - tán­cosok és koreográfusok -, akik világszínvonalon tudnak a kö­zönség elé tárni gondolatokat - saját életdrámákat. A megva­lósításból oroszlánrészt vállalt Novák Ferenc, a budapesti Hon­véd Művészegyüttes rendezője, Kossuth-díjas, érdemes művész, aki az idén is segíti munkánkat: közreműködik A Csodaszarvas színpadra állításában. Úgy tudom, eredetileg hazai magyar alkotást akartak mű­sorra tűzni... El is készítettem egy forgató­könyvet a kitelepítésről, de an­nak bemutatására anyagi okok­ból csak később kerülhet sor. A Csodaszarvas remek előadás lesz, a budapesti Honvéd Mű­vészegyüttes tánckara, koreog­ráfusai és látványtervezője is közreműködik. Mi négy színé­szünket - Stubendek Katalint, Boráros Imrét, Dráfi Mátyást és Ropog Józsefet - és harminc po­zsonyi, dunaszerdahelyi és ko­máromi táncosunkat adjuk. Mit várhatunk az új tánckom­pozícióról? Ezt a változatot Novák Ferenc állította színpadra. A verseket Bella István írta, a zenét Rossa László szerezte. Ez A Csodaszar­vas egy ábránd kergetéséről szól, azt a korszakot idézve fel, amikor Magyarország lakóinak egy része kivándorolt, mert azt hitte, idegenben jobban boldo­gul... Mikor lesz a premier? Július végén - huszonötödikén, huszonhatodikán és huszonhe­tedikén - a komáromi Bástya Színházban. Nem sajnálja, hogy az idén nem sikerül színpadra állítani a kitelepítésről szóló táncdrá­máját? Sajnos egy ilyen vállalkozáshoz pénz kell. A Táncszínház nem tudja saját magát reklámozni, mert arra sem futja. Amíg az ala­pítványunkra nem fut be ele­gendő pénz, nem álmodozha­tunk eredeti, rólunk szóló tánc­drámák bemutatásáról, még ak­kor sem, ha az Életeinkkel bebi­zonyítottuk: helytállunk. REGÉNY f B uzsa mosolyogva M kezet fog a szom­M ^^ széddal, aki visz­£—1 Kj szaül az autójá­ba, hogy hazatérhessen. Sober Karcsi megbújik a bokor mö­gött. A templom előtt elhajtó szomszéd a sötétszürke Škoda láttán csak arra gondolhat, hogy a börtöntöltelék az oitár előtt imádkozik, s a bűneiért feloldozást kér a jó Istentől. Zsuzsi bemegy a vendéglőbe. Kissé csodálkozva veszi tudo­másul, hogy Peti Tibor milyen barátságosan beszélget a falusi rendőrrel. Az asztalukhoz megy. - Ülj le egy pillanatra - kéri a barátja -, és mutatkozza­tok is be. Zsuzsi türelmetlenül leül. Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 24. rész - A szomszédunk hozott el idáig a kocsijával - mondja. - Láttuk - bólint az egyenruhás. - De azt nem láthatták innét, hogy ki követett bennünket! - Talán csak nem a szemközti szomszédja? - Honnan tudja? - Sok mindenről tudunk... Peti Tibor gyorsan közbeszól, hogy Zsuzsi megértse, mihez kell tartania magát. - Már elmeséltem, hogy Sober tegnap milyen szemtelenül mo­lesztált téged a cérnagyár köze­lében. Zsuzsi megértően pillant a ked­vesére. A négyszázezres betét­ről, s hogy miért kíváncsiskodik Sober Karcsi, egy szót sem ejt­het. - Csak rosszban törheti a fejét, ha most utánam jött. A temp­lomnál a bokrok mögé állította a kocsiját, s onnét leselkedett! ­újságolja Zsuzsi. - Biztosan arra kíváncsi, hogy hová visszük azt, amit a kocsim­ba raktatok! - mondja Peti. - Csak arra ne legyen kíváncsi! - szólal meg pattogva Zsuzsi, s felpattan a székéről. - Ezt bízza rám - fogadkozik az asztaltól felálló törzsőrmester. ­Örülök, hogy megismerhettem magukat. - Peti a pincért akarja magához hívni. - Csak hagyja, Tibor úr! Legközelebb én leszek a vendége. Menjenek nyugod­tan. ígérem, hogy az a bitang ma el nem hagyja a falut... Peti még csodálkozni sem ér rá, amikor a kopott Spartakjába ül­ve látja, hogy mi mindent ra­kosgattak a hátsó ülésre, mert a „felesége" sürgeti: - Indíts már! - és csak akkor szólal meg újra, amikor elhagy­ják a bal felé ívelődő kanyart. ­Egy kis ennivalót viszünk haza, hogy olcsóbban étkezhessünk. Meglátod, nem kell a takarékban maradt pénzedhez hozzányúlni... Amikor a kopott, piros Spartak eltűnt a kanyarban, az úttestre gördül a sötétszürke Škoda, s felbődülő motorral megiramo­dik. Szinte eláll Sober szívveré­se, amikor a testes egyenruhás rendőr a vendéglő előtti térség­ben felemelt karral jelzi: Stop! Füsthy kinyitja a csikorgó féke­zéssel megálló autó ajtaját. - Állj ide elém, te jómadár! Sober bosszúsan kikecmereg a kocsiból. - Mi rosszat cináltam? - Azt neked kell tudni, hogy mit csináltál tegnap, és most miért futsz Lóver Zsuzsi után! - Az a bajszos mondott magá­nak valamit? - tapogatózik he­begve Sober Karcsi. - Igen, mondott! - Az csak tévedés lesz... (Folytatjuk) Jelenet a nagy sikerű Életeink című táncszínházból, melynek felújí­tását a nézők - az eredeti tervekkel ellentétben - idén nem láthat­ják. Pénzhiány miatt elmarad a Gombaszögi Népművészeti Fesztivál. (Fotó: Wallach László)

Next

/
Thumbnails
Contents