Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-01 / 150. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUSI KOMMENTÁR Megszorítanak... TUBA LAJOS Nem lesz gondtalan azok nyaralása, akik most indulnak szabadságra. Bár a Trencsénteplicen kidolgozott megszorító intézkedéseket fokozatosan hozzák nyilvánosságra, az már biztos, hogy elsősorban a kisembereket érintik. Azt már tudjuk, hogy a távfűtés ára tíz százalékkal, az üzemanyagoké pedig 80 fillérrel emelkedik. A kormány a közös teherviseléssel érvel, csak éppen nehezebb a közös teherviselés egy olyan országban, ahol a magas beosztású hivatalnokok minden hétköznapi fantáziát felülmúló technikát fejlesztettek ki az államkassza megfejésére. Ez persze másutt is megtörténik, csak éppen nálunk az utóbbi években még annak sem görbült meg egy hajszála sem, akire a napnál is világosabban rábizonyosodott a csalás. Márpedig az azokból az esetekből származó károk, amelyek az információs csatornák elvágása és a megfélemlítés ellenére is kiderültek, sokkal nagyobb összegre rúgtak, mint az említett két megszorító intézkedéstől várt másfél ' milliárd koronás bevétel. Ennél is furcsább a helyzet a bérszabályozással, amellyel kapcsolatban mindenkinek első látásra feltűnik, hogy a kormány a magánszférába is beavatkozik. Az ok is hamar megfejthető: egy olyan országban, ahol nem működik a csődtörvény, nagyon rövid idő alatt nevetséges fogalommá válik a fizetési fegyelem és az üzleti becsület. Oda jutottunk, hogy a büntetlenség tudatában ma bizony sokan már kötelező befizetéseiket is elhanyagolják. Ezt egyébként nemrég törvényi szintre emelték, hiszen a revitalizációba besorolt vállalatoktól senki nem hajtja be a tartozásokat. Sokakat talán elégedettség tölt el annak hallatán, hogy a nagyzolásuk miatt nehezen elviselhető csúcsmenedzserek fizetésének 25 százalékát is megvonják, ha a cég veszteséget mutat ki. Biztosak lehetünk abban, hogy ezek az emberek egyetlen óra alatt kitalálják annak a technikáját, miként is kapják meg kieső jövedelmüket. Újra csak azt mondhatjuk, hogy a szlovák harmadik út annyi más forradalminak hitt intézkedései helyett a jól bevált módszereket kellene alkalmazni. Ilyen a csődtörvény, amellyel kapcsolatban a kormányfő nemrég kijelentette, hogy érvényesítésével hatalmas szociális feszültség alakulna ki. Ebben igaza van, csak ne felejtsük el, hogy a sokk annál nagyobb lesz, minél későbbre toljuk ki - felszínes intézkedésekkel - a jogszabály alkalmazását. JEGYZET Az uborka szezonja POLÁK LÁSZLÓ Közeleg az uborka szezonja, ám őszintén szólva nem is erről a savanyúságról akarok írni, hanem arról, hogy nekem személy szerint nagyon hiányzik az uborkaszezon, amely zsurnalisztikái kategória, s azt jelenti, hogy nem történik semmi, viszont az újságot, rádiót, tévét üzemeltetni kell. Ezek az időszakok valaha az uborka szezonjára eshettek, általában a nyárra, persze ettől függetlenül előfordulhat uborkaszezon decemberben vagy márciusban is. Normális országokban viszont az üresjárat a nyár, amikor a politika főszereplői összes botrányukkal együtt szabadságra mennek, s még a korrupció is szünetel. A szakma nagy öregjei mesélték, hogy a hőskorban úgy oldották meg az uborkaszezon okozta hírpangást, hogy elsüllyesztettek egy-két hajót a Csendes-óceánon, pusztító tájfunt kreáltak, vagy működésbe hoztak pár szunnyadó tűzhányót. Tény, hogy én akkor voltam kezdő újságíró, amikor az uborkaszezon permanens volt, s tartott vagy húsz évig. Persze hírek akkor is kellettek, de egyszerű volt a dolog. Ha, teszem azt, Jan Fojtík mondott valamit, aminek semmi értelme és hírértéke nem volt, de ott kellett a hírek közt lennie, csak fel kellett sorolni az illető elvtárs összes funkcióját, és az kitett fél flekket. A konszolidáció éveiből származik az eset, amely megtörténhetett akár velem is: a kezdő újságírót elküldik a miniszter sajtóértekezletére. Elmegy, megjön, megy a főszerkesztőhöz, s mondja: „Főnök, ott voltam, de a miniszter nem mondott az égvilágon semmit!" „Jó, jó - így a főnök -, írd meg, de ne legyen több, mint négy gépelt oldal." Hogy ez megeshetne ma is? Lehet. Tény viszont, hogy én már vágyom egy kis uborkaszezonra, mert tájainkon az utóbbi években mindig forró a politikai nyár. Nyárra esnek az emberrablások, leváltások, válságok, koalíciós egyeztetések. Igazán elmehetnének a politikusok egy kis szabadságra, addig sem kutyulnának össze semmit. Még olyan áron is vállalnám az uborkaszezont, hogy elsüllyesztenék egy-két képzeletbeli hajót, vagy aktivizálnék egy nem létező, de szunnyadó tűzhányót. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo - A politikusok már igazán elmehetnének szabadságra. A sok bűnügy úgyis elég izgalmassá teszi a híradókat, ezért semmi szükség arra, hogy nyáron is hergeljenek a parlamenti ülésekkel! (Sajdik Ferenc karikatúrája) Oktatás: boldog az az ország, ahol nincs szükség hősökre és mártírokra Magyar Antigonék Most, hogy kezd összeállni a kép, hány magyar iskola tiltakozott az egynyelvű bizonyítványok ellen, sokan felteszik a kérdést: győzelem ez vagy vereség? VOJTEK KATALIN Ha figyelembe vesszük a hatalmas nyomást, a szankciók kilátásba helyezését, az elbocsátás kockázatát, úgy egyértelműen győzelemként könyvelhetjük el, hogy mindezek ellenére ennyien mertek szembeszegülni egy gonosz és ostoba rendelkezéssel. Aki itt csúfos, megalázó vereséget szenvedett, az a jelenlegi szlovák kormányzat és törvényhozás. A kétnyelvű bizonyítványokat tiltó rendelkezés elképesztő abszurditását, a tiltok teljes erkölcsi és intellektuális csődjét semmi sem leplezte le hatásosabban, mint a bizonyítványosztást megelőző médiakampány és az oktatásügyi illetékesek nyilatkozatai. A tiltok csak ijesztgetni A tiltok csak ijesztgetni és fenyegetőzni tudtak... és fenyegetőzni tudtak, mert elfogadható észérvekkel indokolni a tiltás okát egyszerűen képtelenek. Egyetlen „érvük" a nyelvtörvényre való hivatkozás. „A törvények szolgái vagyunk, hogy szabadok lehessünk" mondja Cicero. Szabadnak lenni pedig a kényszer nélküli választás lehetőségét jelenti. Mi már választottunk: több mint ötvenezren írtuk alá az egynyelvű bizonyítványok ellen tiltakozó petíciót. Milyen törvény az, amely csakis az érintettek megOLVAS61 LEVELEK Sikeres Csemadolc-nap Június 22-én már 43. alkalommal rendezték meg Somodiban ajárási Csemadok-napot. Régen voltunk ilyen nagy létszámban Csemadok-napon, igaz, az idő is kedvezett; ennek ellenére Kovács Kati - aki az ünnepség vendége volt - mégsem merte elénekelni az Add már, uram, az esőt! című dalt. Színvonalasabbnál színvonalasabb műsorokat láthatott a közönség. A somodigyőződése és szabadon kinyilvánított akarata ellenében érvényesülhet? Kinek a javát szolgálja az a törvény, amely épp az optimális megoldást, a mindkét fél számára érthető kétnyelvűséget tiltja? Milyen törvény az, amelynek csak tisztességes emberek egzisztenciális megfélemlítése árán lehet érvényt szerezni, és nincs haszonélvezője, csak károsultja? Milyen törvény az, amely embertelen dilemma elé állítja a pedagógust? Ő, akinek legfőbb feladata és küldetése elősegíteni a rábízott gyerekek boldogulását, épp boldogulásukat akadályozza, ha saját lélkiismeretének és meggyőződésének megfelelően jár el. Középés főiskolára ugyanis nem vesznek fel senkit kétnyelvű bizonyítvánnyal. Ha pedig megalkuszik, és meggyőződése ellen cselekszik, olyan negatív magatartási modellel szolgál a gyermeknek, amely mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy az autonóm személyiséggé, szabad és önérzetes polgárrá nevelődjön. Ha igaz Stanislaw Lec állítása, mely szerint az elnyomás nem más, mint függőségét kihasználva valakit arra kényszeríteni, hogy meggyőződése ellenére cselekedjen, úgy megállapíthatjuk: jelenleg épp ez folyik Szlovákiában. írott malaszt marad az alkotmány megannyi cikkelye. Az a gyermek, akinek előbbre jutását az anyanyelvén beírt rövidke szöveg puszta léte nehezíti vagy akadályozza meg, felnőttként azon lesz, hogy az ő gyermekével már ne történhessen ilyesmi, érvényesülésének ne szabjon gátat a magyar nyelv. És ez itt a cél, épp ezt akarják elérni a tiltok, hiába mondja az alkotmány az általános rendelkezésekről szóló fejezetének 12. cikkelyében: „Tilos (...) az elnemzetlenítésre irányuló nyomás minden módozata." ak legnagyobb örömére a legkisebbek, valamint a leánycsoport tagjai is szerepeltek. Külön köszönetet érdemelnek azok - például Képes Viktor, Kocsis István és Klementyik Erzsébet -, akik fáradtságot nem ismerve éveken át kiveszik részüket a rendezvényből. Továbbá ezúton is szeretnénk megköszönni a rendezők áldozatos munkáját és a vállalkozók, üzletemberek támogatását. S köszönetet mondunk a környék magyarjainak is, akik részt vettek ezen a nagyszabású ünnepségen. Lukács Nándor Somodi Mit lehet tenni, ha rossz a törvény, esztelen a hatalmi tiltás? Ez a dilemma egy idős az emberiséggel. Már a nagy görög drámaírót, Szophoklészt is foglalkoztatta, ezért írta meg az embertelen tiltás ellen bátran lázadó görög királylány tragikus történetét, az Antigonét. Most, két és fél ezer éwel Szophoklész halála és nyolc éwel a rendszerváltás után Szlovákiában magyar nők és férfiak százainak kellett Antigonévá válniuk, mert Kreónok tucatjai ágálnak, pöffeszkednek a hivatalokban. Itt jár közöttünk megsokszorozód... nők és férfiak százainak kellett Antigonévá válniuk... va Antigoné ellenpólusa, a hatalommal ujjat húzni nem merő Iszméné és a hol aktív, hol paszszív, mindent kommentáló kar is. Csak Teiresziasz hiányzik, a jövőbe látó vak jós, aki bölcs belátásra inti az elbizakodott hatalmasságot. Az istenek bosszúja is valahol az éji homályban késlekedik. S hogy mikor lesz mindebből katarzis, talán még a mindentudó Teiresziasz sem volna képes megmondani. Ahhoz azonban jós sem kell, hogy előre tudjuk: ennek a józanságban, méltányosságban törpe, de kicsinyes bosszúállásban óriás hatalomnak gondja lesz rá, hogy beváltsa fenyegetéseit. Ha mindenkit nem is, de néhány embert - hogy példát statuáljon - zaklatni és büntetni fog. Jó lenne, ha a magyar pártok gondolnának erre, és közös erővel végre létrehoznák a hazai magyar jogvédő irodát, ahol tehetséges, ambiciózus jogászok minden tudásukat és energiájukat ezeknek az embereknek a védelmére fordítanák. A bírálat bírálata Állandóan olvasom az Olvasói levelek című rovatot, hiszen ebből tanul az ember, ezeket a sorokat az élet írja, mindegyik mondanivalója jó tanácsként elfogadandó. Viszont N. G. alistáli olvasótársam rosszul elemezte az Új Szót, ezért kötelességemnek érzem kijavítani. Az Új Szó, akárcsak a többi napilap, rovatokra tagolódik. Ha egy oldalba beleolvasunk, rá kellene jönnünk, milyen területenjárunk. Ha kinyitjuk a lapot, TALLÓZÓ PRÁCA A lap a Ion Iliescu volt román államfőnek írt Meciar-levélről elmélkedik, s arra a következtetésre jut, hogy nagy valószínűséggel valóban hamisítványról van szó. Sokan sokféle célból küldhették a levelet (tartalmát lapunk múlt héten ismertette a szerk. megj.), a szerző szerint akár a román vagy az orosz titkosszolgálat is, a cél azonban nem is elsősorban Vladimír Mečiar, hanem Iliescu diszkreditálása volt. Az ugyanis egyáltalán nem meglepő tény, hogy a szlovák kormányfővel fenntartott kapcsolat elég ahhoz, hogy bármelyik európai politikust kompromittálja. Különös figyelmet érdemel a levél zárórésze, amelyben Mečiar felajánlja, hogy moszkvai kapcsolatai révén garantálni tudná Románia biztonságát, ha Bukarest kimarad a NATO-bővítés első köréből. NATO-körökben aggályokat kelthet, hogy a már nagysága miatt sem elhanyagolható Románia közelebb kerülhet Oroszországhoz, ha kimarad a bővítésből, ezért .elősegítik Bukarest integrációját. Ha azonban nem hamisítványról van szó, egyet kell érteni Roman Kováč (DU) kijelentésével, hogy a levelet csakis orosz ügynök írhatta, és ebben az esetben a szlovák ellenzék igyekezne rábizonyítani Mečiarra a hazaárulást. SLOVENSKÁ REPUBLIKA A múlt heti bizonyítványosztás kapcsán a lap jegyzetírója „a magyar iskolákban szított szlovákellenes hangulatról" ír, amely „bizonyára mély nyomot hagyott" a gyermekek lelkében. „A magyar szülők, bedőlve a Magyar Koalíció vezetői állításainak, elszigetelődésre kényszerítették gyermeküket" - írja a szerző, majd megállapítja, hogy „sürgősen módosítani kell az alkotmányt, amelyre akárki akármikor hivatkozhat". NÁRODNÁ OBRODA „Ha ezt tudtam volna, el sem megyek" - mondta annak idején az USA-ból hazatérő Pavol Hamžík volt külügyminiszter, és ez a megállapítás Szlovákia szempontjából most szintúgy érvényes az amszterdami EUcsúcsra is. A hollandiai találkozó csak a már ezerszer elmondott társulási feltételek ismételt felsorolását hozta Pozsonynak, tehát hogy a felvételnél a gazdasági és szociális eredmények csupán másodrendűek. Pozsony azonban mintha süket volna: legnagyobb hibája, hogy továbbra is azt tartja: az Európai Uniónak van szüksége Szlovákiára, nem pedig fordítva. A Nyugat eddig elnézte a demokrácia alapelveinek megsértését, azt inkább a véletlen számlájára írta, nem pedig jól átgondolt politikai lépéseknek tartotta. De betelt a pohár, és az EUkulisszák mögött azt suttogják, hogy valamennyi társult ország meghívót kap a bővítési tárgyalásokra, csak Szlovákia nem. rögvest kiderül: állandó és megszokott helye van a mi rovatunknak, az Olvasói leveleknek is. Amikor a lap formailag stílust váltott, nagyon jól elrendezték, ugyanis megtartja az újságírás szabályait: az első oldalon a politikai hírek találhatók, a második oldaltól pedig a szerkesztőség dolga, hogy miként osztja be a helyet. A naptári rész pedig csak egy hasábot vesz igénybe. A tévéműsor megérdemel egy egész oldalt, mert így nem kell más műsorújságot vásárolni. Csicsai Zsolt Nagymegyer