Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-10 / 132. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 10. KULTÚRA OKTATÁS 9 Következetes szívóssággal teremtette meg életművét a szlovákiai magyar képzőművészet jeles alakja Rákosi Ernőre emlékezünk SZUCHY M. EMIL 1973. június 16-án nyitottuk meg a komáromi Duna Menti Múzeumban Rákosi Ernő festőművész reprezentációs kiállítását. Az akkor kilencvenkét éves alkotó már nem lehetett jelen tárlatának a megnyitóján, ahol a kassai, eperjesi képtárák és a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményéből, valamint a mester odahaza fellehető képeiből válogattuk ki az alkotásokat. (A megnyitót előtt egy nappal, 1973. június 15-én hunyt el.) Itt döbbentünk rá, hogy Rákosi Ernő - következetes szívóssággal és szigorral - egyéni, értékekben gazdag, beérett festészetet teremtett. A mintegy százhatvan be mutatott, festménye és néhány grafikai vázlata egymást erősítve, kiegészítve, ugyanakkor önmagukban is megáilva, belső koherenciával és tudatosan alakított struktúrával rendelkező lírikus vagy drámai hangvételű művészetről adott reális iépet. Mint egyéniség ahhoz az alkotó típushoz tartozott, aki a sűrített, izzó hőfokú közlést tartotta művészi hitvallásának. Élményeit a természet birodalmában, a pólusok és ellenpólusok zavartalan összhangjában kereste. A megőrizni, megtartani akarás indította vallomásra, amikor ecsetet vett a kezébe, amikor a Sárosivagy a Kapivár romjait festette, amikor a Szekcső, a Tarca, a Hernád vizét csillantotta meg vásznain. E megörökített tájakból bomlott ki mindaz, ami csak az övé, de egyben a miénk is. Az 1881-ben, Iglón született művész az Eperjesi Királyi Katolikus Főgimnáziumban járt hat osztályt, majd Tragor József rajztanárjavaslatára átiratkozott a Budapesti Iparművészeti Középiskolába. Ezt befejezve két évig a A müncheni képzőművészeti főiskola végzős növendékei. Középen A. von Mahr tanszékvezető, balról a második Rákosi Ernő tanárok és diákok társaságában (Fotók: archív) Képzőművészeti Főiskolát látogatta, majd Bécsben Seite professzorhoz iratkozott be. Bécsből von Mahr professzorhoz, a müncheni főiskolára vezetett az útja, ahol 1906-ban diplomázott. Ezt követően Eperjesen telepedett Halála után vagyonát a kassai Csemadoknak ajándékozta. le, ott élt, alkotott, és halála után vagyonát a kassai Csemadoknak ajándékozta. Komáromi tárlata azzal a céllal készült annak idején, hogy a művész több mint nyolc évtizedes munkássának áttekintését nyújtGyermekeink tehetségesek, csak ezt a tehetséget a szülőknek, pedagógusoknak fel kell fedezniük Mint őrzők a strázsán Június másodika volt, öröm költözött a szívembe, ünneplőbe öltöztettem a lelkem. Ünnep volt, nem piros betűs, állami, kötelező, ki tudja, miért ünnep. ÁDÁM ZITA A Komáromi Béke Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola ünnepe, de ünnepe az oda járó magyar gyermekek szüleinek, nagyszüleinek, iskolabarátoknak, minden komáromi magyar tannyelvű iskolának is, ünnepe a Duna elválasztotta, de az emberi Iélekhíd egybekötötte iskolának is. Ilyen ünnepekről nem szokott hírt adni a sajtó, a hazai közszolgálati „távolbanéző" vagy inkább tovanéző sem, mert a szlovákiai magyar médiának, akár regionálisnak, meg sem jelent egyetlen képviselője sem. Nem hír az ünnep, tudjuk, habár nagyon hiányzik a sajtóból az ünnepeinkről, hagyományaink ápolásáról szóló híradás, a íélekemelő és közösségmegtartó hosszabb tájékoztatás. Ezek azok az események, amelyekről tudnia kell mindenkinek. Azért is, hogy a nagyszerű gondolat terjedjen. Azért is, hogy a szlovákiai magyar gyermek szokja a közszereplést. Azért is, hogy a szlovákiai magyar szülő lássa gyermeke fejlődését. Azért is, hogy az iskola megmutassa, milyen nemes munka folyik falai között. Azért is, hogy erősödjünk, azért is, hogy tudatosítsuk: a szlovákiai magyar iskolának szelleme, egész életre tartó kisugárzása van. A komáromi Városi Művelődési Központ színházterme hétfő késő délutánján megtelt szerepelni vágyó, magát megmutatni akaró sok-sok tehetséges gyermekkel, a kísérő és ünneplő szülőkkel, segítő jó emberekkel. A Béke utcai iskolának van mire büszkének lennie. Egész színpadot megtöltő aranysávos minősítésű gyermekkórusa, szólóénekesei elbűvölték a közönséget. A szavalók, a táncosok, a bábosok, a bájos gyereksereg hangjában, mozdulataiban varázsló lakozott. Vörös Mária igazgatónő és nagyszerű csapata az iskola eredményeinek, sikereinek felmutatásakor nem találtatott könnyűnek. Köszönjük a felejthetetlen élményű koraestet. Elbűvölve a tehetséges gyermekektől, elgondolkodva a pedagógusok áldozatkész munkájáról, akaratlanul is eszembe jutott egy másik régióban egy másik iskola, amelyik igazgatója nem tartotta valami nagyra az iskola növendékeinek effajta fellépését, ő maga nem is vett részt ezeken a gyermekeket, szülőt, pedagógust, közösséget összefogó, lelkeket megérintő ünnepségeken. Nem tartotta érdemesnek rá a szülőt, a gyermeket, a település közösségét, hogy ott megjelenjen. A kollégái munkáját sem tartotta arra érdemesnek, hogy azt jelenlétével megtisztelje. Pedig az ott élő emberek, akik életükkel, munkájukkal alakítják, formálják, őrzik annak a vidéknek ősi szokásait, hagyományaikat, közös kultúrkincsük egy részét, megérdemelték volna, hogy az iskola ünnepet varázsoljon a szürkeségbe. Mert a közöny már megjelent, terjed, mint a pestis. Valahogy úgy vagyunk az ünnepléssel, hogy nem érünk rá ünnepelni. Nem tanított meg senki az ünneplés alatti, határokat nem ismerő nemes gondolatok átélésének fenséges voltára. A nagy, tiszta, egész testet, lelket megújító, megtisztító lélegzetre. A mindennapok oxigénjére, ami nélkül csak köd és homály van. A mindennapok nagy rohanásában nem érünk rá megállni. Nem érünk rá figyelni, rácsodálkozni a mindennapok kis csodáira. Nem érünk rá a csodákat észrevenni, a világot másképp szemlélni, másképp látni, mint a matéria oldaláról. A dolgok lelkét nem leljük. Nem tudjuk ünneplőbe öltöztetni a szívünket. Nem tudunk egymás sikerének örülni. A siker nem hír, főleg, ha az magyar iskolában történik meg a magyar gyermekekkel, pedagógusokkal, szülővel. Pedig az érsekújvári magyar tannyelvű alapiskola Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének Alapszervezete „PiCi" kezdeményezése is megérdemelne egy hoszszabb tanulmányt: a szülők egészséges elégedettsége, előrevivő nyugtalansága, gyermekükről való gondolkodása, hogy le ne késsék az EU-vonatot, a kezdeményezés, aminek egy Ezek azok az események, amelyekről tudnia kell mindenkinek. hónapos eredménye tíz darab számítógép lett, igazi magyaros huszárvágás. Igaz, nem történt erőszak, testileg sem bántalmaztak senkit. Ezért nem volt hír az érsekújváriak rendhagyó, közösséget gazdagító cselekedete. Egy magára valamit adó nevelőtestület, mint a nagymegyeri magyar alapiskoláé, meg is „vette" az ötletet. Az újváriak jószívvel adták, mert a magyar iskolák gyarapodása minden magyar célja. Ha már egyszer kitalálta valaki, valósítsa meg mindenki. Csak igazi elérhető cél, kitartó nemes akarat kell a sikerhez. S az utat végig kell járni! A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének „beiratkozási" programja „Művelődési program szülőknek, pedagógusok a boldog gyermekért" címmel sem volt nagyon kelendő, habár a szervező-kivitelező csapat háromszor is beutazta vele Szlovákia magyar régióit. Jó és hasznosítható ötletek garmadája gyűlt csokorba azért, hogy az iskola miképpen is tudja megmutatni magát, hogy osztálytermei a színvonalas munka nyomán megteljenek gyermekekkel. Programok születtek a pedagógus-gyermek-szülő-kistérségi társadalom egymásra találására. Sajnos, ez sem volt hír. Pedig a jóravaló hírek azért kellenek, hogy ebben az embert nyomorító századvégi világban a lélek lélekig érjen, a minőségi nevelés eredményét mutassuk fel a szlovákiai magyar közönségnek, hogy tudjon mire büszke lenni, mert van mire büszkének lenni. Gyermekeink tehetségesek, csak ezt a tehetséget szülőknek, pedagógusnak, minden iskolában érdekelt embernek fel kell fedezni, fejleszteni, őrizni kell. Az uniós Európa nélkülünk szegényebb lesz. Értékes rész vagyunk mi Európának, nagyon is értékes: Nobel-díjas tudósaink a megmondhatói és értékeink, amivel Európát gazdagítani tudjuk. Ünnepeinket meg kell becsülni, mert azok formálódó vagy állandó hagyományaink. A Béke utcai magyar alapiskola nyolcadikosainak csodálatos palotását gyermekeink, magyar iskoláink védelme, az őrzésre hívás zárta. Ezekre az iskolákra vigyázni kell, mert szemünk fényei. Bástyáink ők, amelyeknek eleste ünnepeink nyelvét is veszélybe sodorja. Ha ők a bástyák, nekünk őrzőkké kell lennünk. Nagy a tét, van mit elveszítenünk. Ezért: Őrzők, vigyázzunk a strázsán! sa, lehetőséget kínálva ezzel további intézményeknek is, hogy a mester műveit bemutassák. Lett volna rá idő elegendő. Hiszen testamentumában meghagyta, hogy a „fent nevezett örökösöm köteles kellő (egyházi-állami) temetkezésemről gondoskodni, s engem a már meglévő sírhelyben eltemetni. Továbbá tartozik a Csemadok síremlékemet rendbe tartani, gondozni, javítani, és kellő piétával kezelni..." Erre szeretném az illetékeseket emlékeztetni annak kapcsán, hogy 1997. június 15-én a felvidéki magyarság egyik kiváló mesterére emlékezünk Rákosi Ernő személyében. A megemlékezésekre Kassán és Eperjesen kerül sor. Washingtoni múzeumbusz A nyári turistaszezonra tekintettel múzeumjáratot indítanak Washingtonban; a busz az amerikai főváros 23 legfontosabb múzeumát és látványosságát érinti útvonalán, ezzel lehetővé téve a turistáknak, hogy gyorsabban érjék el úticéljukat. A „múzeumbusz" nonprofit vállalkozás, amely szeptemberig a hét összes napján üzemel. Jegyeket a múzeumokban és több mint 50 szállodában lehet kapni: az egynapos jegy ára öt, az ötnaposé 25 dollár. (MTI) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülben (19) KIS SZÍNPAD: Yo város polgárai (19) ÜJ SZÍNPAD: Mária evangéliuma (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Légy jó mindhalálig (10) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Klotild néni (15, 19 - Rozsnyó) AAOZI POZSO

NY HVIEZDA: Kettős csapás (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: Átjáró (cseh) 21 OBZOR: A hattyúkirálylány (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Alaszka (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Francia csók (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Francia csók (am.) 15.30,18, 20.30 KASS

A DRUŽBA:MichaeI (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Kettős csapás (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Kettős csapás (am.) 18 Relic (am.) 15.45,20.15 ÚSMEV: A hattyúkirálylány (am.) 16, 18 Kolja (cseh) 19.45 IMPULZ: Halálos ultimátum (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A KOMÁROM - TATRA: Az angol beteg (am.) 19 KERTMOZI: Bölcsek kövére (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Lone star (am.) 21.15 NAGYMEGYER - SLOVAN: Sekély sírhant (ang.) 20 LÉVA - JUNIOR: Kettős csapás (am.) 16.30, 18.30 AMFITEÁTRUM: Suzanne (szlov.-cseh) 21.30 ROZSNYÓ PANORÁMA: Két túsz között (am.) 16.30, 19 Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja Megosztott nagydíj MTI-HIR Kisvárda. A Szatmárnémeti Északi Színház és a Szabadkai Népszínház nyerte - megosztva - a Határon Túli Magyar Színházak IX. Fesztiváljának nagydíját. Az elismerést a vasárnap esti kisvárdai záróünnepségen vette át a két társulat. A szatmárnémeti művészek a Lili bárónő című operettet, míg a szabadkaiak a Határtalanul című színművet mutatták be a seregszemlén. A fesztivál úgynevezett kisdíját a Komáromi Jókai Színház kapta. A szlovákiai teátrum a közönség diját is átvehette az Apácák című musical eljátszásáért. Különdíjban részesült a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió, a Kassai Thália Színház, a marosvásárhelyi Ariel Bábszínház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. Csiky András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze az erdélyi színjátszásban eltöltött négy évtizedes munkájáért életmű-díjat vehetett át. Egyéni díjat kapott színészi alakításáért Cs. Tóth Erzsébet, Benes Ildikó, Stubendek Katalin, Vincze Emőke és Holocsy Krisztina, a Komáromi Jókai Színház tagjai; Nagy Dezső és Bíró József a Kolozsvári Állami Magyar Színháztól, Cosma Mircea, a Nagyváradi Állami Színház tagja, Fejes György, Fischer Károly és Jónás Gabriella a Szabadkai Népszínház társulatából, Kövesdi Szabó Mária és Bandor Éva, a Kassai Thália Színház tagjai, valamint Fülöp Zoltán, a Szatmárnémeti Északi Színház művésze. A legjobb rendezőnek járó díjjal Bocsárdi Lászlót, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tagját, míg a jelmeztervezői díjjal Gheorgiadem Máriát, a Szatiiiainemeri nszaKi aziiniaz. uagját tüntették ki. Külön elismerésben részesült a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Maratón zenekara. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt kellemes kikapcsolódást ígér A hattyúkirálylány című új amerikai rajzfilm. A bájos történetben számos kedves mesefigurát vonultatnak fel az alkotók. (Fotó: archív) Rákosi Ernő 1972. március 19-én, amikor az írás szerzőjének átadta végrendeletét