Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-10 / 132. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 10. KULTÚRA ­OKTATÁS 9 Következetes szívóssággal teremtette meg életművét a szlovákiai magyar képzőművészet jeles alakja Rákosi Ernőre emlékezünk SZUCHY M. EMIL 1973. június 16-án nyitottuk meg a komáromi Duna Menti Múzeumban Rákosi Ernő festő­művész reprezentációs kiállítá­sát. Az akkor kilencvenkét éves alkotó már nem lehetett jelen tárlatának a megnyitóján, ahol a kassai, eperjesi képtárák és a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjte­ményéből, valamint a mester odahaza fellehető képeiből válo­gattuk ki az alkotásokat. (A meg­nyitót előtt egy nappal, 1973. jú­nius 15-én hunyt el.) Itt döbben­tünk rá, hogy Rákosi Ernő - kö­vetkezetes szívóssággal és szi­gorral - egyéni, értékekben gaz­dag, beérett festészetet terem­tett. A mintegy százhatvan be mutatott, festménye és néhány grafikai vázlata egymást erősít­ve, kiegészítve, ugyanakkor ön­magukban is megáilva, belső ko­herenciával és tudatosan alakí­tott struktúrával rendelkező líri­kus vagy drámai hangvételű mű­vészetről adott reális iépet. Mint egyéniség ahhoz az alkotó típushoz tartozott, aki a sűrített, izzó hőfokú közlést tartotta mű­vészi hitvallásának. Élményeit a természet birodalmában, a pólu­sok és ellenpólusok zavartalan összhangjában kereste. A meg­őrizni, megtartani akarás indí­totta vallomásra, amikor ecsetet vett a kezébe, amikor a Sárosi­vagy a Kapivár romjait festette, amikor a Szekcső, a Tarca, a Hernád vizét csillantotta meg vásznain. E megörökített tájak­ból bomlott ki mindaz, ami csak az övé, de egyben a miénk is. Az 1881-ben, Iglón született mű­vész az Eperjesi Királyi Katolikus Főgimnáziumban járt hat osz­tályt, majd Tragor József rajzta­nárjavaslatára átiratkozott a Bu­dapesti Iparművészeti Középis­kolába. Ezt befejezve két évig a A müncheni képzőművészeti főiskola végzős növendékei. Középen A. von Mahr tanszékvezető, balról a második Rákosi Ernő tanárok és diákok társaságában (Fotók: archív) Képzőművészeti Főiskolát láto­gatta, majd Bécsben Seite pro­fesszorhoz iratkozott be. Bécsből von Mahr professzorhoz, a mün­cheni főiskolára vezetett az útja, ahol 1906-ban diplomázott. Ezt követően Eperjesen telepedett Halála után vagyonát a kassai Csemadoknak ajándékozta. le, ott élt, alkotott, és halála után vagyonát a kassai Csemadoknak ajándékozta. Komáromi tárlata azzal a céllal készült annak idején, hogy a mű­vész több mint nyolc évtizedes munkássának áttekintését nyújt­Gyermekeink tehetségesek, csak ezt a tehetséget a szülőknek, pedagógusoknak fel kell fedezniük Mint őrzők a strázsán Június másodika volt, öröm költözött a szívem­be, ünneplőbe öltöztettem a lelkem. Ünnep volt, nem piros betűs, állami, kötele­ző, ki tudja, miért ünnep. ÁDÁM ZITA A Komáromi Béke Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola ünnepe, de ünnepe az oda járó magyar gyermekek szüleinek, nagyszü­leinek, iskolabarátoknak, min­den komáromi magyar tannyel­vű iskolának is, ünnepe a Duna elválasztotta, de az emberi Ié­lekhíd egybekötötte iskolának is. Ilyen ünnepekről nem szo­kott hírt adni a sajtó, a hazai közszolgálati „távolbanéző" vagy inkább tovanéző sem, mert a szlovákiai magyar médiának, akár regionálisnak, meg sem je­lent egyetlen képviselője sem. Nem hír az ünnep, tudjuk, habár nagyon hiányzik a sajtóból az ünnepeinkről, hagyományaink ápolásáról szóló híradás, a íélek­emelő és közösségmegtartó hosszabb tájékoztatás. Ezek azok az események, ame­lyekről tudnia kell mindenki­nek. Azért is, hogy a nagyszerű gondolat terjedjen. Azért is, hogy a szlovákiai magyar gyer­mek szokja a közszereplést. Azért is, hogy a szlovákiai ma­gyar szülő lássa gyermeke fejlő­dését. Azért is, hogy az iskola megmutassa, milyen nemes munka folyik falai között. Azért is, hogy erősödjünk, azért is, hogy tudatosítsuk: a szlovákiai magyar iskolának szelleme, egész életre tartó kisugárzása van. A komáromi Városi Művelődési Központ színházterme hétfő ké­ső délutánján megtelt szerepel­ni vágyó, magát megmutatni akaró sok-sok tehetséges gyer­mekkel, a kísérő és ünneplő szü­lőkkel, segítő jó emberekkel. A Béke utcai iskolának van mire büszkének lennie. Egész színpa­dot megtöltő aranysávos minő­sítésű gyermekkórusa, szóló­énekesei elbűvölték a közönsé­get. A szavalók, a táncosok, a bábosok, a bájos gyereksereg hangjában, mozdulataiban va­rázsló lakozott. Vörös Mária igazgatónő és nagyszerű csapata az iskola eredményeinek, sikereinek fel­mutatásakor nem találtatott könnyűnek. Köszönjük a felejt­hetetlen élményű koraestet. Elbűvölve a tehetséges gyerme­kektől, elgondolkodva a peda­gógusok áldozatkész munkájá­ról, akaratlanul is eszembe ju­tott egy másik régióban egy má­sik iskola, amelyik igazgatója nem tartotta valami nagyra az iskola növendékeinek effajta fellépését, ő maga nem is vett részt ezeken a gyermekeket, szülőt, pedagógust, közösséget összefogó, lelkeket megérintő ünnepségeken. Nem tartotta ér­demesnek rá a szülőt, a gyerme­ket, a település közösségét, hogy ott megjelenjen. A kollégái munkáját sem tartotta arra ér­demesnek, hogy azt jelenlétével megtisztelje. Pedig az ott élő emberek, akik életükkel, mun­kájukkal alakítják, formálják, őrzik annak a vidéknek ősi szo­kásait, hagyományaikat, közös kultúrkincsük egy részét, meg­érdemelték volna, hogy az isko­la ünnepet varázsoljon a szürke­ségbe. Mert a közöny már meg­jelent, terjed, mint a pestis. Valahogy úgy vagyunk az ün­nepléssel, hogy nem érünk rá ünnepelni. Nem tanított meg senki az ünneplés alatti, határo­kat nem ismerő nemes gondola­tok átélésének fenséges voltára. A nagy, tiszta, egész testet, lel­ket megújító, megtisztító léleg­zetre. A mindennapok oxigénjé­re, ami nélkül csak köd és ho­mály van. A mindennapok nagy rohanásában nem érünk rá meg­állni. Nem érünk rá figyelni, rá­csodálkozni a mindennapok kis csodáira. Nem érünk rá a csodá­kat észrevenni, a világot más­képp szemlélni, másképp látni, mint a matéria oldaláról. A dol­gok lelkét nem leljük. Nem tud­juk ünneplőbe öltöztetni a szí­vünket. Nem tudunk egymás si­kerének örülni. A siker nem hír, főleg, ha az ma­gyar iskolában történik meg a magyar gyermekekkel, pedagó­gusokkal, szülővel. Pedig az ér­sekújvári magyar tannyelvű alapiskola Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének Alap­szervezete „PiCi" kezdeménye­zése is megérdemelne egy hosz­szabb tanulmányt: a szülők egészséges elégedettsége, elő­revivő nyugtalansága, gyerme­kükről való gondolkodása, hogy le ne késsék az EU-vonatot, a kezdeményezés, aminek egy Ezek azok az esemé­nyek, amelyekről tud­nia kell mindenkinek. hónapos eredménye tíz darab számítógép lett, igazi magyaros huszárvágás. Igaz, nem történt erőszak, testileg sem bántal­maztak senkit. Ezért nem volt hír az érsekújváriak rendhagyó, közösséget gazdagító cseleke­dete. Egy magára valamit adó nevelőtestület, mint a nagymegyeri magyar alapisko­láé, meg is „vette" az ötletet. Az újváriak jószívvel adták, mert a magyar iskolák gyarapodása minden magyar célja. Ha már egyszer kitalálta valaki, valósít­sa meg mindenki. Csak igazi el­érhető cél, kitartó nemes akarat kell a sikerhez. S az utat végig kell járni! A Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetségének „beirat­kozási" programja „Művelődé­si program szülőknek, pedagó­gusok a boldog gyermekért" címmel sem volt nagyon kelen­dő, habár a szervező-kivitelező csapat háromszor is beutazta vele Szlovákia magyar régióit. Jó és hasznosítható ötletek garmadája gyűlt csokorba azért, hogy az iskola miképpen is tudja megmutatni magát, hogy osztálytermei a színvona­las munka nyomán megtelje­nek gyermekekkel. Programok születtek a pedagógus-gyer­mek-szülő-kistérségi társada­lom egymásra találására. Saj­nos, ez sem volt hír. Pedig a jóravaló hírek azért kel­lenek, hogy ebben az embert nyomorító századvégi világban a lélek lélekig érjen, a minőségi nevelés eredményét mutassuk fel a szlovákiai magyar közön­ségnek, hogy tudjon mire büsz­ke lenni, mert van mire büszké­nek lenni. Gyermekeink tehetsé­gesek, csak ezt a tehetséget szü­lőknek, pedagógusnak, minden iskolában érdekelt embernek fel kell fedezni, fejleszteni, őrizni kell. Az uniós Európa nélkülünk szegényebb lesz. Értékes rész vagyunk mi Európának, nagyon is értékes: Nobel-díjas tudósa­ink a megmondhatói és értéke­ink, amivel Európát gazdagítani tudjuk. Ünnepeinket meg kell becsülni, mert azok formálódó vagy állan­dó hagyományaink. A Béke ut­cai magyar alapiskola nyolcadi­kosainak csodálatos palotását gyermekeink, magyar iskoláink védelme, az őrzésre hívás zárta. Ezekre az iskolákra vigyázni kell, mert szemünk fényei. Bás­tyáink ők, amelyeknek eleste ünnepeink nyelvét is veszélybe sodorja. Ha ők a bástyák, ne­künk őrzőkké kell lennünk. Nagy a tét, van mit elveszíte­nünk. Ezért: Őrzők, vigyázzunk a strázsán! sa, lehetőséget kínálva ezzel to­vábbi intézményeknek is, hogy a mester műveit bemutassák. Lett volna rá idő elegendő. Hiszen testamentumában meghagyta, hogy a „fent nevezett örökösöm köteles kellő (egyházi-állami) temetkezésemről gondoskodni, s engem a már meglévő sírhely­ben eltemetni. Továbbá tartozik a Csemadok síremlékemet rend­be tartani, gondozni, javítani, és kellő piétával kezelni..." Erre szeretném az illetékeseket emlékeztetni annak kapcsán, hogy 1997. június 15-én a felvi­déki magyarság egyik kiváló mesterére emlékezünk Rákosi Ernő személyében. A megemlé­kezésekre Kassán és Eperjesen kerül sor. Washingtoni múzeumbusz A nyári turistaszezonra tekintettel múzeumjáratot indítanak Washingtonban; a busz az amerikai főváros 23 legfontosabb múzeumát és látványosságát érinti útvonalán, ezzel lehetővé téve a turistáknak, hogy gyorsabban érjék el úticéljukat. A „múzeumbusz" nonprofit vállalkozás, amely szeptemberig a hét összes napján üzemel. Jegyeket a múzeumokban és több mint 50 szállodában lehet kapni: az egynapos jegy ára öt, az ötnaposé 25 dollár. (MTI) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülben (19) KIS SZÍNPAD: Yo város polgárai (19) ÜJ SZÍNPAD: Mária evangéliuma (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Légy jó mindhalálig (10) KAS­SAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Klotild néni (15, 19 - Rozsnyó) AAOZI POZSO NY HVIEZDA: Kettős csapás (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA ­KERTMOZI: Átjáró (cseh) 21 OBZOR: A hattyúkirálylány (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Alaszka (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Francia csók (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Fran­cia csók (am.) 15.30,18, 20.30 KASS A DRUŽBA:MichaeI (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Kettős csa­pás (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Kettős csapás (am.) 18 Relic (am.) 15.45,20.15 ÚSMEV: A hattyúkirálylány (am.) 16, 18 Kolja (cseh) 19.45 IMPULZ: Halálos ultimátum (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - TATRA: Az angol beteg (am.) 19 KERTMOZI: Bölcsek kövére (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Lone star (am.) 21.15 NAGYMEGYER - SLOVAN: Sekély sírhant (ang.) 20 LÉVA - JUNIOR: Kettős csapás (am.) 16.30, 18.30 AMFITEÁTRUM: Suzanne (szlov.-cseh) 21.30 ROZSNYÓ ­PANORÁMA: Két túsz között (am.) 16.30, 19 Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja Megosztott nagydíj MTI-HIR Kisvárda. A Szatmárnémeti Északi Színház és a Szabadkai Népszínház nyerte - megosztva - a Határon Túli Magyar Színhá­zak IX. Fesztiváljának nagydíját. Az elismerést a vasárnap esti kisvárdai záróünnepségen vette át a két társulat. A szatmárné­meti művészek a Lili bárónő cí­mű operettet, míg a szabadkai­ak a Határtalanul című színmű­vet mutatták be a seregszemlén. A fesztivál úgynevezett kisdíját a Komáromi Jókai Színház kap­ta. A szlovákiai teátrum a kö­zönség diját is átvehette az Apá­cák című musical eljátszásáért. Különdíjban részesült a Bereg­szászi Illyés Gyula Magyar Nem­zeti Színház, a gyergyószent­miklósi Figura Stúdió, a Kassai Thália Színház, a marosvásárhe­lyi Ariel Bábszínház és a sepsi­szentgyörgyi Tamási Áron Szín­ház. Csiky András, a Kolozsvári Álla­mi Magyar Színház művésze az erdélyi színjátszásban eltöltött négy évtizedes munkájáért élet­mű-díjat vehetett át. Egyéni dí­jat kapott színészi alakításáért Cs. Tóth Erzsébet, Benes Ildikó, Stubendek Katalin, Vincze Emő­ke és Holocsy Krisztina, a Komá­romi Jókai Színház tagjai; Nagy Dezső és Bíró József a Kolozsvá­ri Állami Magyar Színháztól, Cosma Mircea, a Nagyváradi Ál­lami Színház tagja, Fejes György, Fischer Károly és Jónás Gabriella a Szabadkai Népszín­ház társulatából, Kövesdi Szabó Mária és Bandor Éva, a Kassai Thália Színház tagjai, valamint Fülöp Zoltán, a Szatmárnémeti Északi Színház művésze. A leg­jobb rendezőnek járó díjjal Bocsárdi Lászlót, a Sepsiszent­györgyi Tamási Áron Színház tagját, míg a jelmeztervezői díj­jal Gheorgiadem Máriát, a Szat­iiiainemeri nszaKi aziiniaz. uag­ját tüntették ki. Külön elisme­résben részesült a Sepsiszent­györgyi Tamási Áron Színház Maratón zenekara. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt kellemes kikapcsolódást ígér A hattyúkirálylány című új amerikai rajzfilm. A bájos történetben számos kedves mesefigurát vonultatnak fel az alkotók. (Fotó: archív) Rákosi Ernő 1972. március 19-én, amikor az írás szerzőjének átadta végrendeletét

Next

/
Thumbnails
Contents