Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-02 / 125. szám, hétfő

6 KULTÚRA - HIRDFTÉS ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 2. Szlovák-Magyar Baráti Társaság Pozsony. A Szlovák-Magyar Baráti Társaság pozsonyi klubja rendes havi összejövetelét tartja ma 17.00 órakor a Szlovák Rádió kis szalonjában. A vitadélután tárgya: a zsidókérdés az 1939-1945 közt fennállt Szlovák Állam időszakában, és Ester.házy János politikai és emberi profilja. A vitához bevezetőt mond dr. Ivan Kamenec történész, (ú) Nemzetközi Bartók Szeminárium Szombathelyen 1997. július 14-27. között kerül sor a Nemzetközi Bartók Szemináriumra. Az érdeklődők a következő kurzusokon vehetnek részt: Karmester kurzus - Dominigue Rouits franciaországi karmester vezetésével; zongora és zongorás kamarazene kurzus RohmanTi Imre és Pierre-Laurent Aimard (Franciaország) vezetésével; vonósnégyes és kamarazene kurzus - Kurtág György és Szérvánszky Valéria művészek vezetésével; ének kurzus - Csengery Adrienne; zeneszerzés és számítógépműhely - Brian Ferneyhough (Nagy-Britannia) és Szigetvári Andrea vezetésével.A zenei rendezvény részletes ismertetője, jelentkezési lapja a pozsonyi Magyar Intézetben igényelhető (tel.: 07/394 200, fax: 07/394 682). (n) Nemzetközi Karmester Verseny A Magyar Televízió 1998 májusában kilencedik alkalommal rendezi meg a Nemzetközi Karmesterversenyt. A versenyre az 1963. január 1. után született fiatal karmesterek nevezhetnek be - 1997. december l-ig. Jelentkezési lap erre a zenei eseményre is a pozsonyi Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében igényelhető, (n) SZÍNHÁZ KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Mumus (11.13 - Rimaszombat) Segítsd a királyt (19 - Rimaszombat) MOZI POZSONY HVIEZDA: Orbis pictus (szlov.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Vad teremtmények (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: San Franciscó-i zsaru (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Orbis pictus (szlov.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Michael (am.) 18, 20.30 Vad teremtmények (am.) 20 Egy hölgy portréja (am.) 17.30 Föld és szabadság (sp.-ang.-ném.) 20 KASSA DRUŽBA:Rómeó és Júlia (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Egy hölgy portréja(am.) 16, 19 CAPITOL: Orbis pictus (szlov) 15.45 Sötét összeesküvés (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Alaszka (am.) 16, 18 Evita (am.) 19.45 IMPULZ: Halálos ultimátum (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: 101 kiskutya (am.) 18, 20 ROZSNYÓ PANORÁMA: Szerelem és háború (am.) 16.30, 19 Újabb jelentős külföldi kortárs művészek kiállítása a somorjai At Home Galériában Ízelítő a cseh festészetből Somorja. Pár héttel ezelőtt Vladimír Kokolia tárlatát tekinthettük meg a somorjai zsinagógagalériában, most a sort ismét cseh festőművészek folytatják, mégpedig a kortárs cseh piktúra három generációjának képviselői révén. HUSHEGYI GÁBOR Az At Home Galéria a Cseh Központtal és a svájci PRO HELVETIA alapítvánnyal együttműködve adott teret Jiri Sopko, Martin Mainer prágai festőművészeknek, valamint Veronika Holcovának és Miroslav Šislernek, a prágai Képzőművészeti Akadémia két végzős hallgatójának. Mindenképpen szerencsésnek mondható az időzítés, hiszen nem csak a két tárlat között mutatható ki közvetlen összefüggés, hanem az egyébként négy ember számára szűkös földszinti kiállítótér éppen ezekben a napokban bővült a zsinagóga karzatával, amit a galériaüzemeltető Kiss házaspár újíttatott fel. Az empóra életre keltéséhez jelentősen hozzájárult az épületet évtizedekig csúfító, egykori raktárajtó ikerablakkal való helyettesítése is az emeleti traktusban. A kiállítók közül Jiri Sopko a legismertebb, aki immár több mint három évtizede a cseh képzőművészeti élet egyik számon tartott egyénisége. Áz absztrakció tartományából az elemi expresszivitás, majd az új figurativitás révébe érkezett Sopkot leggyakrabban a „cseh groteszk királyaként", vagy a „cseh groteszk klasszikusaként" tituláják, s tette ezt a tárlatmegnyitó alkalmából Dušan Brozman, a Sopkot leggyakrabban a „cseh groteszk királyaként" emlegetik. Június 5-én kezdődik a 68. Ünnepi Könyvhét Tizenkét kötetet mutat be a Kalligram ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A Kalligram tekintélyes mennyiségű kötettel mutatkozik be a június 5-én, csütörtökön kezdődő 68. Ünnepi Könyvhéten is. A tizenkét könyv híven tükrözi e kiadó tevékenységének sokrétűségét. Négy kötet szlovákiai magyar szerzőktől, illetve szlovákiai magyar témákból merít, egy pedig Jókai Mór életér mutatja be. Mellettük három kortárs magyarországi, két kortárs szlovák, és két huszadik századi kortárs nemzeti - egy lengyel és egy amerikai - klasszikus mű reprezentálja e nemzetközi hírnevű szellemi műhelyünk erejét és irányultságait. A szlovákiai magyar könyvkiadás egyértelmű sikereként könyvelhetjük el, hogy e tizenkét könyvből hat fölkerült az Ünnepi Könyvhét hivatalos, a termésből 120 címet kiemelő listájára. Tételesen B. Kovács István: Gömörország, Erdélyi Pál: Jókai útja Révkomáromtól Pestig, a bölcsőtől a babérig (Csallóközi Kiskönyvtár), Rudolf Chmel: Nagykövet voltam Magyarországon, Tadeusz Konwicki: Lengyel komplexus, Séta a halott lánnyal (Visegrád Könyvek), Raymond Carver: Nem ők a te férjed, és az elsőkötetes Barnás Ferenc: Az élősködő című munkája. Magyarországon a Kalligram Könyvkiadó neve ma már nemcsak egy kisebbségi intézményt, hanem minőséget is fémjelez, ezért nyilvánvaló, hogy a listáról csupán helyszűke miatt leszorult kötetek is számot tarthatnak az igényes olvasó érdeklődésére. Szerző és cím szerint: Kocsis Aranka: A vajkai szék nemesei (Csallóközi Kiskönyvtár), Varga Imre: A gyöngykirály lánya (Szlovákiai magyar tájak meséiből), Balassa Péter: Nádas Péter (Tegnap és Ma), Lanstyák István-Szabómihály Gizella: Magyar nyelvhasználat- iskolakétnyelvűség, Peter Michalovia Az idióma keresése és Fűzi László: Balvégzetű évtized. Mivel a budapesti Szlovák Kulturális Intézetben Karol Wlachovský igazgató távozása óta a Kalligram nemkívánatos vendég, a tizenkét kötetből hat kedden délután ötkor a Bajcsy-Zsilinszky úti Helikon Könyvesházban kerül bemutatásra. Kósa László akadémikus, néprajztudós B. Kovács István, Filep Tamás művelődéstörténész Erdélyi Pál, Pályi András író Tadeusz Konwicki, Széky János irodalomkritikus Raymond Carver, Mészáros Sándor irodalomtudós Barnás Ferenc, Sándor Iván író, esztéta pedig Fűzi László kötetét mutatja be a sajtó és a nyilvánosság képviselőinek, (yf) szlovákiai PRO HELVETIA igazgatója is. A zsinagóga főterében némi ízelítőt kapunk a sopkoi iróniából és groteszkből, ám a karzaton már a művész új arcával ismerkedhetünk meg. Ez mindenképpen figyelemre méltó mozzanat, s növeli a kiállítás jelentőségét, hiszen már az 1995-ös nagy prágai retrospektív tárlat alkalmából több műkritikus (pl. Josef Pažout, Ateliér 1995/21) is figyelmeztetett, hogy helytelen a prágai képzőművész legújabb munkái értékelésekor mehanikusan a groteszk dominanciáját ismételni. Ugyanis ezt Josef Kroutvor, az 1990-ben megjelent SopkoSvéd tervezők ötlete Úszó színház vándorúton Svéd tervezők arra készülnek, hogy úszó szín- és operaházat építenek, amely képes lesz horgonyt vetni mind a kilenc keletitengeri ország kikötőiben. A Svenska Dagbladetben megjelent írás szerint a terv értelmi szerzője Lars af Malmborg, a stockholmi opera egykori vezetője és Benqt Lundquist hajókonstruktőr. Ludquist elkészítette egy hajó tervrajzát, amely a keleti-tengeri kompokhoz hasonló nagyságú lenne, és egy 1200 személy befogadására alkalmas színházterem mellett több kisebb kiállítási teremnek is helyet adna. Az úszó színház építési költségeit mintegy 500 millió svéd koronára becsülik. (MTI) Jegyelővétel; ISTROP0I.IS. tel.: 07/540 85 3ft. 526 49 39, KUŽIN0V1 MŰVELŐDÉSI HÁZ, FLORA TOUR UTAZÁSI IRODA. Laurinská u„ A CSEMADOK VÁROSI VÁLASZTMÁNYA. Nám. 1. mája, Jŕgh Izabella, tel.: 07/364 441) Jiri Sopko: Cím nélkül monográfiában, a 60-80-as évek teljesítménye kapcsán fogalmazta meg. A 90-es években a groteszk háttérbe vonul, s elsősorban az egzisztenciális lét, az egyén, a magány, az emberiesség kérdését, témáját illeti meg a hangsúly Jiri Sopko legújabb alkotásaiban. Ennek felel meg részben módosult palettája is, s a karzaton egymás mellé helyezett képei bizonyítják leginkább, hogy a magányosan ülő figura a lépcső, vagy korlát, ill. a háttér kontrasztos színkezelésének ellentételezésévé válhat. Rendkívüli lehetőségnek számít ez a somorjai tárlat a résztvevő két főiskolai növendék számára, hiszen Miroslav Šisler műteremvezetőjével, Sopkoval állíthat ki közösen, míg Veronika Holcová tanára, Vladimír Kokolia korábbi kiállításának helyszínén mutatkozhat be. Mindkettejük művészetét a játékosság jellemzi, s ismét Brozman szavaival élve „nem az intellektualizmus, hanem az intuitivizmus" vezérli munkáikat. Šisler festményei - a szénaboglyák, a csónakázás jelenete, a táj- és életkép - egyegy művészettörténeti toposznak felelnek meg, vagy konkrét impresszionista festészeti alkotást idéznek. A képeket nézve több Monet-mű is fel-felsejlik emlékezetünkben, ám Miroslav Šisler munkái nem a posztmodernre jellemző közvetlen idézetet érvényesítik, hanem az impressziók impressziói révén megkísérlik a nagy elődök műveiben rejlő - akár önkényesen értelmezett - további lehetőségek megvalósítását. Mainer sorozatában az eredeti és hasonmás kérdését veti vei. Veronika Holcová ecsettel, ill. ujjal vagy egyéb rendhagyó módon viszi fel a festéket a vászonra, s a lehető legkisebb gesztus révén alakítja ki kisebb-nagyobb, akár csoportos kompozícióit, amelyek a szellemek és erotika tartományai között hallatlanul tág spektrumot ölelnek fel. Egyértelmű műteremvezetője, Kokolia erős hatása, ám a bemutatott 17 kép soknak bizonyult, kedvezőbb összkép alakulhatott volna ki, ha mellőzik a kis helyiségben, az egykori kamrában megrendezett kamarakiállítást. Ebből egy általános érvényű tanulság is levonható, nevezetesen az, hogy ha az egyik művész szemlélete igényli a közeg természetes voltának beépítését a kiállításba, akkor az magától értetődően elfogadható, ám ugyanazt az elvet nem ajánlatos indokolatlanul érvényesíteni más alkotóknál is. Hasonlóképpen nagyon csínján kell bánni a zsinagóga mostantól kiállítások számára is alkalmas karzati részével, mert az sem kedvez igazán a falra függesztett műveknek. A somorjai tárlat legnagyobb figyelmet kiváltó képeit a 80-as évek közepén porondra lépett cseh posztmodern festőgeneráció képviselője, Martin Mainer mutatja be, aki nem legújabb műveivel szerepel, hanem a közegnek megfelelően visszatekint 199 l-re, amikor szőnyegképeit kezdte festeni (Brugge-i emlék). Ilyen szempontból, gondolok itt részletező, aprólékos ecsetkezelésére, bravúros anyagfestészetére, azt az utat járja, amelyre minden bizonnyal Šisler is lépni kíván, ám ha ehhez társítom Mainer keleti kultúrák iránti vonzalmát, akkor művészete már inkább Vladimír Kokoliáéval rokonítható. Bár a barokk és rokokó könnyed idézetével állunk szemben, mégsem használhatjuk csupán az intuitivizmus meghatározást, mert Mainer a perzsaszőnyegek ihlette sorozatában a megkülönböztethetetlenség, az eredeti és hasonmás kérdését veti fel. Somorján azok vannak előnyben, akik látták a budapesti Műcsarnok tavaszi Chalupecký Díjasok-Kortárs cseh képzőművészet tárlatát, ahol Mainer pl. Absztrakt festményével (1996) a barokk illuzionizmust idézte, valamint teljes mértékben kihasználta a műbe épített hétköznapi anyagok nyújtotta lehetőségeket is. Ez utóbbira most is láthatunk példát, hiszen „tájképei" szétmorzsolt sziklából készültek, s ismétcsak a reprezentáció problémáját taglalják. A következő hónapokban a cseh művészeket hazai és magyarországi alkotók követik a zsinagógagaléria programjában. Kitűnő alkalom kínálkozik tehát a kortárs művészet sokrétűségének tudatosítására és a teljesítmények egybevetésére. (Át Home Gallery - Somorja, 1997.5.16.- 6.15.) POZSONYBAN AZ OPERAHÁZ FANTOMJA táncdráma két felvonásban POZSONY AZ ISTROPOLIS NAGYTERME 1997. JÚNIUS 16., 19.30 órai kezdettel A Globtel ml 1N

A I ^^ GSM MI^F SPORITEĽŇA G