Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-05 / 128. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 5. KOMMENTÁR Sántít a hasonlat V. KRASZNICA MELITTA A mezőgazdasági szövetkezetek szövetségének múlt heti országos tanácskozásán elhangzott, hogy a szervezet továbbra is nagy hangsúlyt helyez a hegyvidéki és hegyalji területek fellendítésére. Más szóval arra, hogy a támogatáspolitikai alapelvek kidolgozásában gyakorlatilag ez a szempont élvezzen elsőséget. A kérdés megítélését illetően szöges ellentétben áll a sík vidéken, illetve a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodók véleménye. Az előbbiek azzal érvelnek, hogý keményen meg kell dolgozniuk minden koronáért, és sokszor még így sem tudnak nyereségesen termelni, az északi járások gazdálkodóinak pedig elég lelegeltetniük a legelőket, és kapják a föld után járó magas támogatást. A másik fél azzal érvel, hogy a támogatásnak tájképző, a vidék jellegének megtartását célzó feladata is van, és a dotációknak ez a szerepe egyre inkább előtérbe kerül az Európai Unióban is. Ez így megfelel a valóságnak, mégis sántít az összehasonlítás. Ugyanis az EU-ban túltermelés van, mi pedig hovatovább nem leszünk élelmiszer-önellátóak. Negyven évvel ezelőtt, az Európai Gazdasági Közösség létrehozásakor az volt az elsődleges szempont, hogy mennyiségileg növeljék a termelést, és ennek vetették alá a támogatási rendszert is. A gazdálkodóknak maximális segítséget nyújtottak, s ez fokozatosan túltermeléshez vezetett. Az árak közvetlen támogatásáról ezért át kell térni a jövedelemtámogatásra; ide tartozik például a földkivonásért nyújtandó anyagi juttatás. Nemrégiben egy magyarországi EU-szakértőtől azt hallottam, hogy a mezőgazdaság helyett egyre inkább a vidékgazdaság fogalmat kellene használni, hiszen most már az a cél, hogy fellendítsék a gazdasági nehézségekkel küszködő régiókat. Ennek különböző formái lehetnek: a helyi ipar és az agroturizmus fejlesztése, új munkahelyek teremtése. A támogatásnak valójában a vidéki „státusból" eredő hátrányokat kell kompenzálnia. Ha Szlovákiában is ezek szerint az elvek szerint működne a rendszerjellegű támogatás elosztása, nem pedig a termőföld minősége alapján, akkor a déli területek is hasonló arányban részesedhetnének belőle, mint az északiak. Hiszen ki merné azt állítani, hogy itt nincs szükség vidékfejlesztésre, új munkahelyek teremtésére, iparosításra? S ha mégis azt állítja - nem nehéz kitalálni,hogy mi van a háttérben... JEGYZET Mire megy ki a játék? GAÁL LÁSZLÓ Szokásos reggeli kocogásaim során általában két-három hozzám hasonló megszállottal találkozom a pozsonyi Öreg hídon. Kedden reggel azonban csak lassú gyalogtempóban lehetett áthaladni a Duna felett, ugyanis hoszszú, tömött sorokban hömpölygött a fővárosi állampolgár gyalogosan Pozsonyligetfaluból a belváros felé. Mert a pozsonyi buszvezetők közül nem kevesen úgy döntöttek, ők bizony egy fia utast sem szállítanak, míg nem kapnak legalább 75 koronás órabért. A vállalatvezetés szerint ha minden követelésnek eleget tennének, a sofőrök havi fizetése 220 óra „levezetése" után elérhetné a 22 ezer koronát. Erre pedig a cégnek nincs fedezete. Tény, hogy a követelések eleve teljesíthetetlenek. De akkor mi az említett negyedik szakszervezet célja? Egy lehetséges választ a közlekedési vállalat vezérigazgatóságán hallottam. Eszerint az egész dolognak politikai háttere van, megint a kereszténydemokraták és a DSZM közötti harcról van szó. Merthogy a sztrájkoló szakszervezet elnöke, „ez a Kurek biztosan Mečiar-párti, hiszen Slovenská republikát olvas, és az egész, felülről irányított kezdeményezésnek a célja, hogy lejárassák vele Kresánek főpolgármestert". Aki tudvalevőleg kereszténydemokrata. Az ember ezt mint afféle pletykát - akár el is engedhetné a füle mellett, ha nem olvasta volna azt a hírügynökségi jelentést, amelyben a kormányhű Zöld Alternatíva képviselője a főpolgármestert teszi felelőssé a kialakult helyzetért. [Bölcsen elhallgatva, hogy például Zsolna - Ján Slota képviselő, pártelnök, polgármester közbenjárására - nyolcszor annyi támogatást kapott a tömegközlekedésre, mint a főváros.) Ezek után az ember felteheti a kérdést: a keddi kormányellenes tüntetésre azért nem ment el több ember, mert nem jártak a buszok, vagy azért nem jártak a buszok, hogy az emberek ne mehessenek el tüntetni? Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/

A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo Mečiar: Kozlík úr, a tizenharmadik fizetés helyett ezt a nadrágszíjat küldje el a szakszervezetieknek! (Szűcs Béla karikatúrája) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Rendőrségi információk szerint az eltűntnek hitt poprádi járási elöljáró él, csak rejtőzködik. A járási hivatal vezetője állítólag bizonyos vállalkozói és privatizációs körök tagjaitól fél leginkább. Nem hivatalos értesülések szerint eltűnése előtt bankszámlájáról minden pénzét külföldre utalta át. PRAVDA Halál a banditákra! jelszóval - a Nagytapolcsányi, Trencséni és több más járásban - kivégzőosztag felállítását helyezte kilátásba egy névtelen levélíró, ha az illetékesek nem lépnek fel a zsarolók ellen. A levélíró szerint a zsarolókból álló bűnbandák az igazságszolgáltatás bizonyos szerveivel is kapcsolatban állnak, s azok a zsarolással szerzett pénz egy részét rang és beosztás szerint osztják el egymás között. A kommandó a rendőrségen kívül az ügyészségek és a bíróságok munkáját is figyelemmel kísérné majd. Lakáshasználat: a Polgári Törvénykönyvben nemrég több lényeges változtatást hajtott végre a parlament Módosított bérleti szabályok A szlovákiai lakásgazdálkodási vállalatok, lakásszövetkezetek évtizedek óta nem tudnak mit kezdeni azokkal, akiknek valamilyen okból bírósági úton szüntették meg lakáshasználati jogukat. FEKETE MARIAN Rendszerint pótlakást kellett volna biztosítani nekik, de még tíz évvel ezelőtt is kevesebb lakás készült el, mint amennyire szükség lett volna, kiutalható, alacsonyabb komfortú lakások pedig szinte sehol sem épültek. Történt ez annak ellenére, hogy a pártállam nagyon támogatta az úgynevezett panellakások Václav Havel kifejezésével élve: nyúlketrecek - építését. A lakáshelyzet 1989 után sem javult, sőt romlott. Újabb, úgynevezett komplex lakásépítési programok már nem születtek, s ez ismét csak növelte a már meglévő lakáshiányt. Másrészt egyre bővült azoknak a tábora, akik nem fizették a lakbért (és nemcsak azért, mert nem telt rá neki, hanem, mondjuk, azért is, mert úgy vélték, hogy a lakástulajdonos lakbérkövetelése amúgy is behajthatatlan). Történt és történik ez annak ellenéA lakáshelyzet 1989 után sem javult, sőt romlott. re is, hogy a lakást olykor három-négyezer koronáért adtákadják ki albérlőnek. A lakástulajdonosok, a községek gyakorlatilag tehetetlenek. Hiába tartozik nekik valaki akár ötvenezer koronával is, hiába mondják fel a lakásbérletet bírósági jóváhagyással, pótlakást nem tudnak biztosítani, nem tudják OLVASÓI LEVELEK Hol itt a kölcsönösség? A hazai rádiók adását hallgatva szívesen odafigyelek akkor, ha a napi sajtóban tallóznak akár szlovák, akár magyar nyelven. A Szlovák Rádió magyar adása rendszeresen ismerteti a napi az illetőt kiköltöztetni, hiszen a lakásbérletet nálunk a törvény védi. Ezzel pedig nagyon sokan visszaélnek. Egyebek között ezt a kérdést próbálta rendezni a Polgári Törvénykönyv legutóbbi módosítása, amely kifejezetten a lakásbérleti jogviszonyokat érintette. A parlament által elfogadott módosítás pontosítja, illetve bővíti azon okok körét, amelyek miatt bírósági jóváhagyással felmondható a lakásbérlet. Egy pontosított rendelkezés értelmében ez megszüntethető akkor is, ha a lakásbérlő vagy a vele lakó személy írásbeli figyelmeztetés ellenére is súlyosan ... az sem feltétel, hogy ugyanabban a községben legyen... rongálja a bérelt lakást vagy a lakóház közös berendezéseit. Ezzel a rendelkezéssel nyilván egyetértenek mindazok, akik a lakóházat, lakásukat, „nyúlketrecüket" otthonuknak tekintik. A lakásbérlet felmondható abban az esetben is, ha a bérlő a lakást a bérbeadó hozzájárulása nélkül nem lakás céljára használja fel, vagy ha a bérlő, esetleg a vele lakó személy szüntelenül zaklatja a többi bérlőt, zavarja a nyugalmat, veszélyezteti a biztonságot, vagy megsérti a jó erkölcsöket. Természetesen a módosítás után is érvényben maradtak azok a korábbi rendelkezések, amelyek - tételesen felsorolt okok miatt - eddig is lehetővé tették, hogy a bérbeadó bíróság hozzájárulásával felmondja a lakásbérletet. Azaz továbbra is megszüntethető a lakásbérlet, ha a bérlő három hónapot meghaladó ideig nem fizeti a lakbért vagy a lakás használatával öszszefüggő szolgáltatásokért (fűtés, vízellátás, hulladékszállítás) járó térítést, ha a lakását megalapozott ok nélkül nem használja, vagy két, esetleg több lakása van, stb. Rendkívül fontos az a rendelkezés, amely szerint a bíróság nem járulhat hozzá a lakásbérlet felmondásához a lakbérrel hátralékban levő, úgynevezett nemfizető lakók esetében, ha a bérlő önhibáján kívül szűkös anyagi helyzetbe került, illetve a bíróság csak azt követően járulhat hozzá ehhez, hogy ez a helyzet megszűnt. A Polgári Törvénykönyv módosításának lényegesebb rendelkezései az elmondottak ellenére is inkább az úgynevezett pótlakásokra, pótelszállásolásra, pótelhelyezésre vonatkoznak. A törvényhozó az eddiginél részletesebben határozta meg, hogy kinek milyen esetben (milyen felmondási jogcím alkalmazása esetében) mire van joga. Alapvetően szó lehet pótlakásról, pótelszállásolásról, illetve arról, hogy a kilakoltatandó személynek ideiglenesen fedelet biztosítanak a feje fölé. Rendszerint pótlakásra, mégpedig a kiürítendő lakással összehasonlítható nagyságú, komfortú és elhelyezésű lakásra jogosult az, akinek lakásbérleti jogát nem felróható magatartása miatt szüntették meg, hanem, mondjuk, azért, mert a bérbeadónak szüksége van a lakásra saját maga vagy közeli hozzátartozói számára, vagy ha a lakóház (lakás) olyan javításokra szorul, amelyek huzamosabb ideig lehetetlenné teszik használatát. Pótelszállásolásra jogosult az, aki háztartásában nem gondoskodik kiskorú gyermekről vagy magatehetetlen személyről, és lakásbérleti jogát a lakbérfizetés elmaradása, a lakás vagy lakóház rongálása, engedély nélküli albérlőtartás, a szomszédok állandó zaklatása, a biztonság veszélyeztetése, a jó erkölcsök megsértése miatt, illetve azért szüntetik meg, mert lakását a bérbeadó hozzájárulása nélkül nem arra használja, hogy ott lakjon. A kiskorú gyermekről vagy magatehetetlen személyről gondoskodó személynek ilyen esetben pótlakást kellene adni, miközben ez a lakás lehet kisebb és alacsonyabb komfortú is, mint a kiürítendő, sőt az sem feltétel, hogy ugyanabban a községben legyen, mint a kiürítendő lakás. A pótelszállásolás a törvény értelmében egyszobás lakást jelent, vagy egy szobát munkásszállóban, illetve hasonló létesítményben, esetleg albérletet egy másik bérlő lakásában. Ugyanakkor a lakást vagy a lakóhelyiséget több bérlő is használhatja. Egyes esetekben a bérletét elvesztő lakónak még pótelszállásolásra sem lesz joga, azaz elegendő neki fedelet biztosítani, azaz átmenetileg elszállásolni őt valamelyik éjszakai menhelyen vagy más hasonló létesítményben, miközben gondoskodni kell bútorainak, háztartási felszerelésének, személyes holmijának a raktározásáról is. Ez akkor jöhet számításba, ha az előző bekezdésben említett indok miatt szüntetnék meg ismételten is bérleti jogát, vagy ha a bérlő feltételezhetően továbbra sem fogja fizetni a lakbért, illetve a lakás használatával összefüggő szolgáltatások díját. Egyáltan semmiféle pótlakásra, pótelszállásolásra vagy ideiglenes elhelyezésre nincs joga annak, akinek lakásbérletét azért mondták fel, mert két vagy több lakása van, vagy nem is használja lakását - anélkül, hogy arra oka volna. Ugyanak kor ezekről a kérdésekről rendszerint kötelező rendelkezést tartalmaz az a bírósági döntés is, amelyet a bérlet felmondásához való hozzájárulással kapcsolatban hoznak. szlovák nyelvű írott sajtó tartalmát, ám ez hiányzik a szlovák nyelvű adásból - mármint a hazai magyar sajtótermékek tartalmának ismertetése, pedig ha jól emlékszem, még tavaly is megtették. Szükséges volna ez, mivel szlovák polgárok is hiányolhatják, főképpen azok, akik szlovák újságokat olvasnak, de esetleg kíváncsiak lehetnek arra is, hogy mit írnak a szlovákiai magyar lapok. Tavaly ez még így volt. Nagy örömmel fogadták, hiszen ezzel legalább részben áttekintést kaphattak arról, hogy milyen problémákkal foglalkoznak az itteni magyar lapok. Hiszen egy hazában élünk. Akaratlanul is felvetődik az emberben, hogy ha már a szlovák nemzetiségűeknek hiányzik a kölcsönösségi elv érvényesítésének hiánya, akkor mit mondjunk mi, magyarok? Hiszen az adót éppúgy fizetjük, mint szlovák honfitársaink, csak jogaink szenvednek itt-ott csorbát. Ezek után már nem is lehet csodálkozni azon, hogy Nyugatról egyre-másra érkeznek a figyelmeztetések, demarsok, intő jelzések. Vajon ez sem elég „mindenható" kormányunknak? Varga Terézia Szimő