Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-27 / 147. szám, péntek

8 HirdetÉs - gazdaság ÉS fogyaszTók ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 28. KOMMENTÁR Rothadt gyümölcs TUBA LAJOS A Szlovákiában még szokatlan öncsőddel beteljesedik az or­szág legnagyobb konzervgyárának, az érsekújvári egykori Novofrukt vállalatnak a sorsa. A cég annak idején nem került be a vagyonjegyes privatizációba. Magánosítása 1994 febru­árjában vett váratlan fordulatot. A második Mečiar-kor­mány - bukása előtt - két éjszaka leforgása alatt mintegy 4 milliárd korona értékű állami vagyont privatizált, egyebek közt ezt is! Akkortájt még ez a gyors akció is összehasonlítha­tatlanul áttekinthetőbben zajlott le, mint manapság, így ha­mar kiderült, hogy az új tulajdonosok között szerepel a DSZM egyik legszervilisebb parlamenti képviselőjének felesége. Vicenová azonban nem jelentett jó óment az elhúzódó priva­tizáció miatt különben is sok sebből vérző cégnek. Nyugalmat azóta sem talált, most pedig - már Nokofruit néven - a felszá­molás sorsára jut. Vannak, akiknek az események láttán az jut az eszükbe, hogy egy másik nagy konzervgyár egyszerűen likvidálja a konku­renciát. Mások, látván a dunaszerdahelyi Dumas hasonló sor­sát, azt a következtetést szűrik le, hogy Mečiar privatizátorai céltudatosan likvidálják a még meglevő dél-szlovákiai ipart. Elképzelhető, hogy mindennek megvan az alapja. De az is le­het, hogy a valóság még ennél is borzasztóbb. Könnyen meg­történhet, hogy a Novofrukt (Nokofruit) és a Dumas nem más, mint a kliensrendszerű privatizáció kezdetének mára be­ért két rothadt gyümölcse. Amikor ugyanis párttagkönyvek alapján csalóknak és kalandoroknak osztogatják a vagyont, ezen nem is csodálkozhatunk. Képzeljük el, hova is vezet, ha hasonlóképpen beérnek a harmadik Mečiar-kormány még en­nél is áttekinthetetlenebb privatizációs politikájának gyümöl­csei. Lassan már annak is örülnünk kell, ami az elmúlt hóna­pokban kezdett elharapózni. Ha ugyanis a mečiaristák az ol­csón megszerzett cégüket titokban külföldre adják el, akkor ugyan zsebre teszik a - különben, mondjuk, a nyugdíjreform­ra fordítható - bevételt, de a munkahelyek végül is megma­radnak. Mert az úgynevezett nemzetmentők demagógiájával ellentétben nyugati cég eddig még nem vett itt nagyvállalatot azért, hogy azt gyorsan likvidálva és az embereket szélnek eresztve nagyobb helyet szerezzen magának a piacon. J E Cl YZET Kisebbfajta csoda TÓTH MIHÁLY Attól a perctől kezdve, hogy a Mečiar-mozgalom vezetői­nek egyike annak idején kije­lentette, hogy „majd minden máshogy alakul, ha lesz saját televíziónk", a tömegtájékoz­tatási szakmában még a se­gédportások is tisztában vol­tak vele, hogy ha egyszer itt sor kerül az SZTV bármelyik csatornájának a privatizálá­sára, akkor 100 százalékos biztonsággal meg lehet jósol­ni, ki lesz a győztes. Nos, „placcra dobták" az SZTV 2-t, és 200 százalékra beigazoló­dott a fentiekben sejtetett feltételezés. Olyan „tévések" kerültek ki győztesen a nagy vetélkedésből, akik mögött három nagyvállalat áll. Ter­mészetesen nemzeti színű szlovák tőkével. És (még ter­mészetesebben) olyan privatizátorokkal, akik annak köszönhetik tőkéjüket, hogy - nagyon finoman szól­va - közel állnak a Demokra­tikus Szlovákiáért Mozga­lomhoz. A parlamentben teg­nap kisebbfajta csoda tör­tént. A DBP-nek sikerült rom­ba döntenie Mečiaréknak a 2-es csatorna megszerzésére kidolgozott elképzelését, mégpedig úgy, hogy az akci­óba a Slota-, illetve a Ľupták­párt képviselőit is bevonták. Milan Ftáčnik (a privatizáci­ót ellenző törvényjavaslat be­terjesztője) éppen úgy tudja, miről van szó, mint a két koalíciós Ján. Ennek ellenére mindhárman azt hangsúlyoz­ták, hogy a szlovák kultúra értékeinek óvásától vezérel­ve szervezték meg saját párt­jukban az SZTV 2 privatizálá­sának meghiúsítását. Köztu­dott, hogy ez (különösen Slotáék esetében) mennyire hiteles magyarázat. Ebben a konkrét esetben azonban va­lóban csak a végeredmény, a 2-es csatorna DSZM-kézre játszásának megakadályozá­sa a fontos. Mečiarék már ed­dig is szőröstül-bőröstül megkaparintották a televízi­ót. Amely azonban formáli­san még közszolgálati médi­um, tehát nem párttelevízió. Aki néha bekapcsolja a SZTV 1-et, az talán el tudja képzel­ni, hogy a mozgalom min­denre kapható katonái mit műveltek volna a hivatalosan magántévéként működő 2-es csatornán. U íllKSfi •l Főszerkesztő: Szilvássy József C5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidő H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/ A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo A tanév végén. (Szűcs Béla karikatúrája) TALLÓZÓ SLOVENSKÁ REPUBLIKA Miroslav Pius egykori tanügyi­hivatal-vezető a lap tegnapi szá­mában felszóh'totta a kerületi­és járásihivatal-vezetőket, hogy „azonnali hatállyal váltsák le azokat a magyar iskolaigazga­tókat, akik kétnyelvű bizonyít­ványokat adnak a tanulóknak". Pius jómagát állítja „példakép­ként" a hivatalvezetők elé, ami­kor arra emlékeztet, hogy „két éve gondolkodás nélkül levál­tott négy iskolaigazgatót", és ma ugyanígy cselekedne. Pius szerint a Kossuth Rádió „nyíltan buzdítja" az igazgatókat, hogy kétnyelvű bizonyítványokat ál­lítsanak ki, a tanulókat pedig arra, hogy ne vegyék át az egy­nyelvű nyomtatványt. „Ezzel nemcsak beavatkozott egy szomszédos állam belügyeibe, hanem töryénysértésre is bujto­gatott. (...) Az irredenták Rima­szombatban és Komáromban nyíltan terjesztik a Felvidék el­szakításáról szóló röplapjukat. Engem nem érdekel, hogy a Ma­gyar Koalíció ettől elhatárolja magát. Ha eljön az ideje, majd csatlakoznak hozzájuk, és dara­bokra tépik hazánkat" - írja Miroslav Pius. Júliusban valószínűleg kiderül, hogy az első körben mely országok juthatnak be az Európai Unióba Pozsony elszalasztott esélye Általános vélekedés, hogy a csatlakozásra váró or­szágok szempontjából nem hozott átütő ered­ményt az Európai Unió amszterdami csúcstalál­kozója, amelyről ma tájé­koztatják a társult orszá­gok, köztük Szlovákia vezetőit. HORVÁTH GABRIELLA Az intézményi reformokra elke­rülhetetlenül szükség van ah­hoz, hogy az EU a kelet-európai országok integrációja után is ütőképes maradjon. Ám az egy éven át tartó kormányközi tár­gyalássorozat rövidnek bizo­nyult a belső átalakításhoz. Az amszterdami csúcsértekezlet résztvevőinek csupán a bizott­sági elnök szerepének megerő­sítésében és a bizottsági létszám átalakításában sikerült meg­egyezniük. A döntéshozatal kér­désének megoldását az ún. első bővítésig elhalasztották. Bár az EU második félévi elnöksége ­mint kiderült - azt fogja javasol­ni, hogy a jövő év elején kezdőd­jenek meg a tárgyalások a belé­... megszűnik az EU-ra nehezedő politikai nyomás... pésre érett országokkal, a gyors integráció reményei szertefosz­lani látszanak. A francia külügy­miniszter több kollégájával együtt azt az álláspontot képvi­seli, hogy az EU-t mindaddig nem szabad bővíteni, amíg a szervezet intézményi reformja OLVASÓI LEVELEK Nyelvművelés a Balatonnál Balatonlellén már hetedik alka­lommal rendezték meg a nyelv­művelő tábort. Anyaországi, va­lamint erdélyi és vajdasági diá­kok egy héten át ismerkedhet­tek a magyar nyelv rejtelmeivel. Tanárok felügyelete mellett tollbamondást írtak, fogalmaz­niuk kellett, továbbá hang­anyagok, videofilmek és cső­be nem fejeződik. A Der Stan­dard és a Die Presse szerint a ke­leti bővítés évekkel elhúzódhat, mivel a nagy EU-országokat töb­bé nem sürgeti semmi. A német kancellár állítólag szűk körben kifejtette: azzal, hogy a NATO­bővítés kész ténynek tekinthető, megszűnik az EU-ra nehezedő politikai nyomás, így a tényle­ges felkészültség mértékére összpontosíthatja figyelmét. Bár a csúcstalálkozón közzétett hi­vatalos nyilatkozatban nincs utalás az első körben felvételre esélyesek kapcsán, az előzetes Bátorították Pozsonyt: visszaküzdheti magát a „ringbe"... szövegtervezetek „kettőnél több, de hatnál kevesebb" váro­mányossal számoltak, és Helmut Kohl is „két-három" or­szág befogadásáról beszélt. Az MTI nem hivatalos diplomáciai forrásokra hivatkozva megje­gyezte: létezik olyan elképzelés, amely az első körben csak Cseh­ország és Magyarország felvéte­lével számol, nyomukban Szlo­véniával, Észtországgal és Len­gyelországgal. Július közepén talán többet is megtudhatunk. Akkorra ugyanis elkészül az Eu­rópai Bizottság bővítési csomag­ja - az Agenda 2000 -, ennek alapján pedig az előterjesztés a decemberi csúcsra. Roy Perry az EU és Szlovákia társulási bizottságának pozso­nyi ülésén nyíltan kimondta: „Szlovákia esélyei minimáli­sak." Az európai képviselők elis­merték, gazdasági téren van mit felmutatnia az országnak, de portfoglalkozások várták az érdeklődőket. Minden meghí­vott diák saját iskolájában be­szédművelő szakkörbejár. Vagyis a táborban nem azok gyűltek össze, akik magyar nyelvből korrepetálásra szorul­tak, hanem éppen ellenkezőleg, a legjobbak, akik hazatérve szü­lőfalujukban továbbadják új ismereteiket. Megtudtam, hogy jövőre szlovákiai nyelvműve­lőket is várnak a Balaton part­jára. Csicsai Zsolt Nagymegyer problematikusnak tartják az át­tekinthetetlen privatizációt, a bankrendszer reformját, a kül­földi beruházások alacsony ará­nyát. Ezen a téren is vannak te­hát hiányosságok, ám az igazi deficit a jogállamiság és a de­mokratikus rendszer működésé­ben nyilvánul meg. Bátorították Pozsonyt: visszaküzdheti magát a „ringbe", ha bebizonyítja, hogy ő is ezt akarja. Ennek alá­támasztására a törvény-előké­szítés és -végrehajtás terén a de­mokrácia elmélyítését eredmé­nyező intézkedések megvalósí­tására, a titkosszolgálatok fel­ügyeletével megbízott bizottsá­gok ellenzékiekkel való kibőví­tésére és a kisebbségi nyelvhasz­nálat kérdésének jogi rendezé­sére volna szükség. A határidő november végén jár le. A megfo­galmazott ajánlások néhány hét leforgása alatt, könnyűszerrel teljesíthetők lennének, ha a kor­mánykoalíció is úgy akarná. Ha felismerné, hogy az EU nem ulti­mátumot adott, hanem jóakara­ta jeléül - utolsó esélyt. Ám a kormánypárti képviselők az EU részéről rosszakaratot feltéte­leznek. Astrid Thors asszonyt egyenes beszédéért az a vád ér­te, hogy integrációs esélyeinket csökkentendő sarat dobál Szlo­vákiára, Roy Perry kritikus sza­vait Augustín Marián Húska az­zal ütötte el, hogy Magyaror­szág és Szlovákia esetében „az EU nem alkalmaz egyforma mércét", Dušan Slobodník pedig arról győzködte a jelenlevőket, hogy Szlovákiában a kisebbségi jogok „átlagon felüliek", s „Kö­zép-Európa stabilitását a ma­gyarok veszélyeztetik". A prob­lémákhoz való konstruktív vi­szonyulás helyett sértődött el­Lendületben a falu A tavalyi gázművesítés után idén Mad új községházának az építésével folytatódott a falu fejlesztése. Anyagi támogatás híján a Dunaszerdahelyi járás­ban levő község önerőből kény­telen a mintegy négy és fél millós beruházást finanszírozni. Már elvégezték a belső szerelési munkákat, jelenleg az épület vakolása folyik. Az építési enge­dély értelmében 1999 végéig utasítással, szemellenzős maga­tartással, éles kirohanásokkal találták magukat szembe az Eu­rópa Parlament képviselői. A kormánykoalíció képviselői ékes bizonyítékát adták annak, hogy nem érettek az európai po­litizálásra. Reménykedni termé­szetesen lehet. De érdemes-e azok után, hogy a parlament jú­liusi ülésének nyitónapján ismé­telten elutasították az ellenzék demokratizálási javaslatait? Minden jel arra utal, hogy Szlo­vákia népe eljátszotta az Euró­pához való gyors felzárkózás történelmi esélyét, amikor olyan pártokra bízta az ország irányítását, amelyek semmibe veszik a vállalt kötelezettségek teljesítését, amelyek konszen­zus helyett a konfrontációt vá­lasztják. A kormánykoalíció úgy tűnik, eldöntötte: amit nem volt hajlandó megtenni a NATO-tag­ság érdekében, azt nem teszi meg az EU-csatlakozás érdeké­ben sem. A hatalom szisztemati­kus központosításáról nem mond le. Ezzel magyarázható, hogy Szlovákia parlamentje és kormányszervei semmilyen erő­feszítést nem tesznek az EU­tagság népszerűsítése érdeké­ben. Összehasonlításképpen megemlíthető, hogy a magyar külügyminisztérium már tavaly tetemes összeget fordított a la­kosság tájékoztatására. így vi­selkedik az az ország, amely tisztában van a feladat súlyával. Szlovákiában az EU-csatlakozás kérdését a kormányzat részéről mély hallgatás övezi. A magya­rázat kézenfekvő: ha a lakosság nincs tisztában az EU-tagsággal járó előnyökkel, nem hibáztatja kormányát az elszalasztott lehe­tőségért. kell elkészülnie a falu új köz­épületének, de ha akadnak vál­lalkozók, akik támogatnák az építkezést, akkor jóval a határ­idő lejárta előtt sor kerülhet az átadásra. így a polgármesteri hivatal megfelelő helyre költöz­het. Jelenleg a helyi iskolának és óvodának helyet adó épület­ben működik szűkös körülmé­nyek között. Az új létesítmény­ben kulturális, társadalmi és más rendezvényeket is tartanak majd. Kovács Sándor Mad

Next

/
Thumbnails
Contents