Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-26 / 146. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 26. KOMMENTÁR Teljes a káosz VOJTEK KATALIN Bizonyítványügyben teljes a káosz. Van, ahol az iskolaigazgató a szülőktől tudakolja, milyen nyelvű legyen, másutt a szülők minden kérlelése, érvelése ellenére egynyelvű bizonyítványt kapnak a diákok, de akadnak iskolák, ahol lesz egy- és kétnyelvű is, aztán ki-ki választhat. Persze könnyen elejét lehetett volna venni ennek a kusza helyzetnek, ha az alkotmánybíróság nem kotlik annyi ideje a nyelvtörvényen, és végre elszánja magát, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Ám a „magyar kártyával" való játszadozás Čičéknek is jól jön, jó pontot lehet szerezni a halogatással, ellensúlyozandó a kormánykoalíciónál eddig begyűjtött rossz pontokat. Elkerülhető volna a káosz egyszerűbb módon is: a teljes egységgel. Ha az ország minden magyar iskolája kétnyelvű bizonyítványt adna ki. A dolog korántsem ilyen egyszerű - fejtegette a lévai alapiskola szülői szövetségének elnöke, aki mellesleg az országos szövetség elnökségének is tagja(!). „Mert mi van, ha az igazgató holnap már nem igazgató, és az iskolánkat a szlovák iskolával összevonják, közös igazgatóság alá helyezik?" kérdezte. Ilyen kockázat persze fönnáll. De nem létezik iskola, ahol ne állna fönn. Ha nem az összevonás, akkor a megvonás, a pénzügyi kiéheztetés, a zaklatás. Minden iskolától meg lehet vonni valamit, mindet lehet büntetni, zaklatni, mégis sokuk vállalja a kétnyelvű bizonyítvány esetleges következményeit. A vállalók számának növekedésével egyenlő arányban csökken a retorzió esélye és súlya. Ha mindenki kétnyel vű bizonyítványt ad ki, lehetetlen csak néhányukat büntetni, az összes magyar igazgató leváltását pedig alaposan meggondolnák az illetékesek, mert akkor már Herbert Bösch szeméről is leesne a hályog, és nem mondaná többé, hogy a szlovákiai kisebbségek helyzete jobb a róla festett képnél. S míg a magyar iskolákat a bizonyítvány nyelve foglalkoztatja, osztja meg, addig Pozsonyban javában működik a kényszert és buktatást nem ismerő Montessori-iskola. Lehet, hogy a szlovákoknak jövőre már Waldorf-iskolájuk is lesz. És nekünk? Hagyjuk, hogy az elvakult nemzetállami sovinizmus kisded játékaival továbbra is elvonja tőlünk azt az erőt, amelyet oktatásunk színvonalának javítására fordíthatnánk? JEGYZET Kerek ez az asztal POLÁK LÁSZLÓ Régi igazság politikusi körökben: ha azt akarod, hogy egy probléma biztosan ne oldódjon meg, hozz létre egy bizottságot. Ez nálunk működik, igaz, az utóbbi időben kibővíthető imigyen: ha szándékodban áll bebetonozni a politikai helyzetet, hívj össze kerekasztalt. Manapság politikusok közt már nem az az udvariassági formula, hogy „Hogy vagy?", hanem az, hogy: „Te melyik kerekasztalra nem mész el?". Mert szinte kétnaponként hívnak össze kerekasztalt, és a hírek arról szólnak, hogy a tanácskozás nem volt kerek. Nem azért, mert az asztal, mondjuk, tojás alakú lett volna, hanem azért, mert valakik a sorozatban összehívott tanácskozásokra nem mentek el. Ha a kormányfő hív össze, nem megy el az ellenzék, ha az ellenzék, akkor nem megy el a kormány, ha meg a köztársasági elnök, akkor nem megy el a miniszterelnök. Aki nem megy el, az kifogásolja az összehívó személyét, azt, milyen funkciójában tette a javaslatot a kerekded asztalra, és ha már más kifogásolnivaló nem akad, akkor a kerekasztal programja az ürügy. E játék akkor jött divatba, amikor Szlovákia orrára koppintottak az európai képviselők, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Madridba nem megyünk, és az EU is egyre távolibb. Először rakjátok rendbe dolgaitokat, mondták az európai urak, s azóta jött divatba tájainkon eme bútordarab. Az asztal az ilyen kutya-macska tárgyalásokon azért kerek, mert körülötte minden hely egyenrangú. Nincs főhely, és nincs sarok, szóval ki van ez találva. Nem Szlovákia számára persze, mert itt a kutya és a macska közti viszony olyan, hogy nincs az a gömbölyű asztal, ami körül ne kapnának hajba. Persze ez képzavar, mert se a kutyának, se a macskának nincs haja. Ha én asztalos volnék, a lehető legügyesebben meglovagolnám a kerek asztalok eme konjunktúráját. A gyártásnál csak arra kell ügyelni, hogy ne legyen sánta, sima legyen a lapja, na és ami a legfontosabb: legyen kerek. Az már nem az asztalos bűne, ha nem ülik körbe. i ill IHWEli •• >r .« J Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806. Kassa • 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo Mečiar: - Ne a tényeknek és a szemeteknek higgyetek, hanem csak nekem! Mert itt csak én tudom az utat Európába! (Szűcs Béla karikatúrája) PRAVDA A Pravda interjút közölt Torgyán Józseffel, aki elmondta kifogásait a szlovák-magyar alapszerződéssel kapcsolatban. Torgyán szerint alapvető hiba, hogy a szerződés nem azután köttetett meg, hogy a szlovákiai magyarság jogait biztosították volna. Előbb a jogokat kellett volna megadni, aztán szerződést kötni, mivel az alapszerződés az ezeréves magyar területekről való, ellenérték nélküli lemondást jelenti. Torgyán attól tart, hogy kedvezőtlen hatással lesz a szlovák-magyar kapcsolatok alakulására, ha Magyarország az első körben felvételt nyer a NATO-ba, Szlovákia pedig kimarad a bővítésből. Szlovákia alkotmánya és több nemzetközi szerződés szavatolja kisebbségi jogainkat A miniszter asszony szegénységi bizonyítványa A Szlovák Köztársaság oktatási tárcájának vezetője a petíciós bizottságnak adott válaszában több mint 55 ezer tiltakozó szülőnek magyarázza a bizonyítványát az egynyelvű bizonyítványokkal kapcsolatban. MÉSZÁROS LAJOS A miniszter asszony hangsúlyozza, hogy a törvényt tisztelni kell, s hogy az államnyelvről szóló törvény 4. paragrafusának 3. bekezdéseértelmében „az oktatásügyi dokumentációt államnyelven kell vezetni", mondván, hogy ez a törvény általi meghatározás egyértelmű. Érvel a hivatalos okmányról, okiratokról szóló törvénnyel is. Persze arról nem szól, hogy egy okirat jellegét nem a nyomtatvány formai jellemzői határozzák meg, hanem a hivatalos pecsét és az illetékes személy aláírása. Slavkovská asszony nem említi az államnyelvről szóló törvény ugyancsak egyértelmű 1. paragrafusának 4. bekezdését, amely szerint a nyelvtörvény „Nem szabályozza a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok nyelvhasználatát." Ez a törvényi megállapítás sem magyarázható másképpen, csak úgy, hogy a nemzetiségi kisebbségekre a nyelvtörvény nem vonatkozik, de ha lehetne is az utóbbi törvényi meghatározást másképpen magyarázni, emberjogi szempontból a Szlovákiában élő kisebbségeknek és etnikai csoportoknak még mindig vannak alkotmány adta érveik a kétnyelvű bizonyítványok mellett. Nem csupán az SZK Alkotmányának 34. cikkelyére gondolok, mert ezzel kapcsolatban gond lehet az, hogy az anyanyelven történő művelődésre alkotmányos jogunk ugyan adott, csak éppen törvényi végrehajtása korlátozott. A Szlovák Köztársaság Alkotmányának 11. cikkelye azonban a kétnyelvű bizonyítványokkal kapcsolatos jogainkra félreérthetetlenül utal, hiszen: „Az emberi jogokról és alapvető szabadságról szóló nemzetközi szerződések, melyeket a Szlovák Köztársaság ratifikált, és a törvényben meghatározott módon közzétett, előnyt élveznek az ország törvényeivel szemben, ha nagyobb mértékben biztosítják az alkotmányos és szabadságjogokat". Ezek után már csak az a kérdés, hogy léteznek-e a fenti értelemben vett nemzetközi szerződések, amelyek szabályszerűen beépültek a szlovákiai jogrendszerbe. Minden, a jog iránt érdeklődő személy - és Slavkovská miniszter asszony is - tudja, hogy vannak ilyen jellegű törvények. A rend kedvéért idézem a 120/1996 Tt. számú törvényerejű rendeletet, mely a polgári és politikai jogokról szóló egyezményt tartalmazza, s amely a 27. cikkében leszögezi: ,Azokban az országokban, ahol etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, a kisebbségektől nem vonható meg az a joguk, hogy a csoport más tagjaival együtt saját kultúrájukat műveljék, saját vallásukat gyakorolják, vagy saját nyelvüket használják." Az alkotmány 11. cikkelyének értelmében tehát a 120/1976 Tt. számú, a polgári és politikai jogokról szóló törvénynek előnye van a 270/95 Tt. számú, az államnyelvről szóló törvénnyel szemben. Slavkovská miniszter asszony, aki állítólag olyan jól ismeri a törvényeket, éppen országa alkotmányát ne ismerné? Ez bizony az ő szegénységi bizonyítványáról tanúskodna. No meg végrehajtóinak hasonlóan elmarasztalható bizonyítványáról, akik törvény adta lehetőségükkel élve (visszaélve) az iskolaigazgatók visszahívását legfeljebb nem indokolják meg, azért, hogy ne csak általános jogainkat, de alkotmányos jogainkat se tudjuk független bíróságokon érvényesíteni. Ilyen bizonyítványokkal azonban nehéz lesz felvételt nyernünk a demokratikus Európába. Pedig ezek a felvételi vizsgák már itt vannak a nyakunkon.. A szerző ügyvéd. Az alkalmazottak csak a jogszabályokkal összhangban kiadott rendelkezéseket kötelesek teljesíteni Jogállamban alkotmánysértés volna FEKETE MARIAN A nemzeti párti oktatási miniszter idén januárban látta elérkezettnek az időt arra, hogy megvonja a nemzeti kisebbségek eddig csak szavatolt, de soha meg sem kérdőjelezett jogát a kétnyelvű bizonyítványokhoz. A levéltárakat kutató történészek, illetve a még élő tanúk szerint iskoláink évtizedekkel ezelőtt két szélsőséggel szembesültek: Tiso alatt csak magyarul állították ki a magyar iskolákba járó diákok bizonyítványát, a Szlovák Nemzeti Tanács úgymond polgári, demokratikus és kommunista tagjai pedig 1944. szeptember 6- án rendelkeztek a magyar tannyelvű iskolák bezárásáról. Januárban az egy- vagy kétnyelvű bizonyítványok kérdését minden iskolaigazgató, osztályfőnök úgy oldotta meg, ahogy tudta. A pedagógusok többségét sokkolta a váraüan utasítás, hogy a bizonyítványokat csak államnyelven lehet kiállítani. Szerencsésebben alakultak a dolgok ott, ahol az iskolaigazgatók komolyabb jogi elemzés nélkül úgy döntöttek, ragaszkodnak a majd hetvenöt éves hagyományhoz, és kétnyelvű bizonyítványokat állítanak ki. Másutt egyes osztályfőnökök a kétnyelvű bizonyítványok melletti kiállásuk miatt különféle támadásoknak voltak kitéve. A Galántai járásban dr. Agócs Béla nádszegi tanár lett volna az, akinek példáján meg akarták félemlíteni a többi pedagógust, rajta próbálgatták, meddig mehetnek el. Dr. Agócs kétnyelvű bizonyítványokat állított ki. A nádszegi tanári kar tagjai közül valaki talán feljelentette őt, mert január 29-én ajárási hivatal oktatási osztálya ellenőrzést tartott, és rögtön kiszúrta a kétnyelvű bizonyítványokat. Ennek alapján másnap Agócs Bélát az iskola igazgatónője (Badová) arra kötelezte, hogy az államnyelvről szóló törvény értelmében írja át a bizonyítványokat. Agócs nem írt át semmit - a szlovák államnyelvről szóló törvény értelmében! Igaza volt, bár ő csak a természetes jogérzékéhez igazodott. Ezt viszont csak később tudhatta meg. A rebellis osztályfőnök abba még talán csak belenyugodott, hogy a fizetését alaposan csökkentették, de abba már nem, hogy egy felmondás előtti figyelmeztetést is kapott. Ha a kétnyelvű bizonyítványok kiállítását a munkafegyelem megsértésének tekintik, akkor a tanév végén a hivatal ezt ismét ugyanannak minősítheti, ő pedig június végén át is veheti az „elbocsátó szép üzenetet". Jogászhoz fordult, aki megfogalmazott egy bírósági beadványt, amelyben azt kéri, a bíróság állapítsa meg, hogy az elbocsátás előtti figyelmeztetés indoklása nem áll helyt. Komolyabb bírósági tárgyalás eddig még nem volt, de a kiállásnak és a bírósági beadványnak már ma is van eredménye. Nem igazán örvendetes, de végül is némi eredmény, hogy a nádszegi iskola tanári kara egy héttel ezelőtt látszatra egyszerű megoldást talált: a tanulók itt két bizonyítványt kapnak. Kezükbe nyomnak egy államyelvű meg egy kétnyelvű bizonyítványt is. A csak kétnyelvű bizonyítványok kiadásához ragaszkodó igazgatók, tanárok a szlovák kormányfő hivatalos kijelentései szerint, illetve a nyelvtörvény első paragrafusának negyedik bekezdésével („A törvény nem szabályozza a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok nyelvének használatát. E nyelvek használatát külön törvények szabályozzák.") összhangban értelmezik az államnyelvről szóló törvényt. Másként értelmezik ezt a törvényt a járási hivatalok, illetve • Slavkovská miniszter asszony. Szerintük a bizonyítványokat csak államnyelven lehet kiadni, mert a törvény kizárja a kétnyelvűséget. A törvény zavaros megfogalmazásai ilyen értelmezést is lehetővé tesznek - még akkor is, ha ezzel már „szabályoznák" a kisebbségi nyelvek használatát. Ha a hivatalnokok értelmezését elfogadjuk, akkor azt kellene megállapítani, hogy az államnyelvről szóló törvény egyes rendelkezései sértik az alkotmányt (márpedig az alkotmányt egyetlen törvény sem sértheti), illetve azokat „az emberi jogokról és alapvető szabadságjogokról szóló nemzetközi szerződéseket, amelyeket a Szlovák Köztársaság ratifikált és a törvény által szabályozott módon kihirdetett, s amelyek a törvényeivel szemben előnyt élveznek, amennyiben az alapvető jogok és szabadságjogok szélesebb körű terjedelmét biztosítják" (lásd az alkotmány 11. cikkét). A hivatalnokok érvelése szerint minden „alkalmazott köteles a felettesei utasításait teljesíteni". A Munka Törvénykönyve valóban tartalmaz egy hasonló rendelkezést. Ez azonban úgy szól, hogy „az alkalmazottak a feletteseiknek a jogszabályokkal összhangban kiadott rendelkezéseit kötelesek teljesíteni". A különbség számottevő. Jogállamban már rég alkotmánysértésnek nyilvánították volna a kizárólag csak államnyelvű bizonyítványok kiadására vonatkozó utasítást. Nálunk az alkotmánybírósági határozatra várni kell még legalább egy hónapot.