Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-25 / 145. szám, szerda

8 HirdeTés - gAzdaság és fogyasztók ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 28. A Böngésző nyertese A Vasárnap 25. számában feltett kérdésre a héten 1221 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kövesdi Károly, a Vasárnap vezető szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát özv. Kovács'Erzsébet szádalmási olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1913 óta. (ú) Nyitrai Magyar Akadémiai Esték Nyitra. Dr. Popély Gyula kandidátus, történész Magyar felsőoktatás a Felvidéken című előadásával zárul ma délután 16.00 órakor, a Hungarisztikai Tanszék H-8-as előadótermében (Hodžova u.) a Nyitrai Magyar Akadémiai Esték rendezvénysorozata. Ezt követően az egyetem hat hallgatójának adja át ünnepélyes keretek között a Besey díjat a névadó alapító, 17.15 órakor. Ugyanitt, 18.30 órakor kezdődik a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány - Helyi Célalapok Munkabizottságainak ülése, amelyen az alapítvány kuratóriumának elnöke és titkára is részt vesz. A rendezők minden érdeklődőt szeretettel várnak, (aye) A Vasárnap tartalmából: Falusi turizmus - tanyasi szinten... - S. Forgon Szilvia írása; „Jogsérelem ért" - Polák László interjúja Csáky Pállal; „Tudtam, feladat vár rám" - Vojtek Katalin portrévázlata Frideczky Jánosról, aki a peremvidék magyarságát segíti; Az én házam az én váram - Gaál László írása a dunaszerdahelyi községi lakásokról; Összeköttetés, avagy a művészek megoldanák... Zalaba Zsuzsa riportja az „átHIDalás" című közép-európai képzőművészeti szimpóziumról; Egyelőre nincs üzenet - Szabó G. László írása a Bohumil Hrabal hagyatéka körüli huzavonáról; Évek óta az élvonalban - J. Mészáros Károly interjúja Volner Éva nyárasdi kézilabdázónővel; Az a bajnok, aki a végén az első - Gazdag József írása, (v) Megjelent az új Géniusz A Géniusz rejtvénymagazin 12. számában a tizennyolc keresztrejtvény és egyéb fejtörő mellett olvashatnak Klauszmann Viktornak, a Szerencsekerék rokonszenves műsorvezetőjének privát szféráiról, a nagy botrányt kavaró, Marilyn Monroe-val készült pornófilm hátteréről. Ezen kívül szórakozhatnak Trunkó Barnabás humoreszkjén a pesti utcanevekről, és tippelhetnek a Major Tímeával készült totó-interjú válaszaira, (i) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Carlos (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Hanta boy (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: Két túsz között (am.) 21 OBZOR: Csodás évek (cseh) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: Mit csináljunk Denverben, ha nem élünk (am.) 15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 Kettős csapás (am.) 17.30, 19 Az angol beteg (am.) 20.30 Madarak, árvák, bolondok (szlov.) 20.15 KASSA DRUŽBA: Elfelejtett fény (cseh) 15.30,17.45, 20 TATRA: Szerelem és háború (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Mikrokozmosz (fr.) 15.45 Relic (am.) 18,20.15 USMEV: Turbulencia (am.) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A hattyúk tava (am.) 16 Michael (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Larry Flynt, a provokátor (am.) 18 , 20.30 PANORÁMA: Zűr az űrben (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Ha végre megpihenek (am.) 21.45 LÉVA-JUNIOR: Sekély sírhant (ang.) 16.30, 18.30 AMFITEÁTRUM: Sekély sírhant (ang.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Michael (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS-ZEMPLÉN: Dante pokla (am.) 19 Nyitrán és Somorján tartják Németh Imre Útravaló című kazettájának bemutatóját A reneszánsz utórezgése Németh Imre: A zenélésben érzelmi és intellektuális kötődésnek is lennie kell . (Fotó: Somogyi Tibor) Megjelent a somorjai ProtoComp kiadásában Németh Imre Útravaló című kazettája, amelyen közreműködik a kecskeméti Renaissance Consort, Albert Pálinkás, Juraj Struhárik, valamint Anna Tomkovičová. TALLÓSI BÉLA A kazetta előbemutatóját holnap tartják Nyitrán egy nemzetközi muzikológiai konferencia alkalmából, majd pénteken este fél nyolckor Somotján az evangélikus templomban. Németh Imrét az Útravalóról kérdeztük. Öntől megszoktuk, hogy általában régi korok zenéjéhez nyúl. Az Útravalóval milyen távolra? Régi álmom, hogy a felvidéki, a Vietoris és a Lőcsei kéziratokban megmaradt XVII. századi anyagból, amely latin, német, magyar, és szláv zeneműveket tartalmaz, olyan élő anyagot tudjak csinálni, mint az Útravaló, amelyre világi, tehát diák- és szerelmi dalokat válogattam. Huszonöt éve énekelek az Iljú Szivekben, és annak idején virágénekekkel kezdtem a pályámat. Azóta is közel állnak hozzám ezek a rövid, szürrealista, de fokozottan expresszív dalocskák, amelyek valahol a népdal és a műdal között helyezkednek el. Olyan zenei műfajt képviselnek, amely híven tükrözi a XVII. századot. Amikor megalakult a Gaudium, ennek a kornak a hangszeres zenéjét is játszottuk. Az Útravaló dalai korban a barokkhoz tartoznak. Tartalmilag, zeneileg és hangulatilag azonban a reneszánsz életérzést fejezik ki. Tehát a mi vidékünk reneszánsz zenéje csendül fel az Útravaló dalaiban. Igen, a mi reneszánszunk, amely megkésett reneszánsz. Ez a zene voltaképpen a kamarazenélés kezdete. Igaz, hogy abban az időben, amikor ezek a dalok születtek, Mozart, Bach, később Haydn már komoly műveket komponált, de a mi területünkön akkor tulajdonképpen ez volt a komolyzene, vagy a komolyzenének egy műfaja. Az Útravaló által, úgy vélem, a hallgatóban átfogó kép alakulhat ki Közép-Európa és a Felvidék XVII. századi zenei múltjáról. Ez a kazetta majdnem élő, minimális vágásokkal készült. Megpróbáltunk hitelesek lenni, megőrizni, viszszaadni az élő zenélés hangulatát, amely nagyon fontos tényező. Olyan tájra vezeti a zenei képzeletet, amelyről nagyon kevés mű maradt fenn nálunk. Nyugat-Európában e kor zenéjének óriási irodalma van, nem beszélve a hangfelvételek mennyiségéről és minőségéről. Hollandiában már a XIV-XV. századból vannak nyomtatásban megjelent művek. A Lőcsei és Vietoris kéziratokban találhatók viszont tulajdonképpen az első világi művek, amelyek ezen a területen megjelentek, tehát a kezdetet jelentik. Természetesen előbb is élt a zene, de ezek az első rögzített, kodifikált emlékek, amelyek megmaradtak. Mit illik tudnunk a Lőcsei és a Vietoris kéziratokról? 1660 és 1670 körül íródtak. Tabulatúrás, tehát nem a mai kottaképpel írt művek. Egy-két daltól eltekintve ismeretien szerzők művei. Területünkön az egyetlen forrás, amelyre támaszkodni tudunk, amelyet később természetesen átírtak modern notációra. Ön hogy nyúlt ehhez az anyaghoz? Mi, akik szerepelünk a kazettán, a nyugat-európai reneszánsszal ugyanúgy foglalkozunk, tehát annak a tükrében is. Ezenkívül népzeneismeretünk is hasznunkra vált, mert a népzenei analógia is nagyon fontos az előadásmódban, mi több a régi korok táncainak az ismerete is. Ezeket a dalokat megfojtaná az akadémikus előadás. A reneszánszra nem a túlfűtött, hanem a visszafogott, expresszív előadásmód a jellemző. Ez az, ami ezt a zenét élővé és hitelessé teszi. A zenélésben érzelmi, de azon túli, intellektuális kötődésnek is lennie kell ahhoz, hogy valami jó legyen. Miért az Útravaló cím? A reneszánsz művekre az elvágyódás a jellemző, s ez az életérzés a mi dalainkban is jelen van. Útravaló azért is, mert szeretnénk, ha a hallgató szép élményként vinné magával ezt a zenét. Mennyire ismerik Nyugaton a mi területeink régi zenéjét? Nagyon keveset tudnak róla. A Kárpát-medence reneszánsz zenéje a Camerata Hungarica, azaz Czidra Lászlóék révén jutott el Nyugatra. Nem nagyon ismerik, de biztos vagyok benne, hogy ezek a kis dalocskák megállják a helyüket a nagy kultúrákban. Csak úgy kell rájuk nézni, hogy ez a zene a reneszánsz fénykorának az utórezgése. Ezek a dalok az utolsó rezdülései. E „kis szálkák" is a zeneirodalom részei, és fontos, hogy tudjanak róluk. Lehet, hogy valakinek szomorkásnak tűnnek, de a maga korában ez a zene progreszszívnek számított. Az ember úgy van vele, mint a kagylóval. Ha odateszi a füléhez, hihetetlenül fel tud erősödni. Érték és mérték a szlovákiai magyar irodalomban - vita Grendel Lajos esszéje kapcsán Az Irodalmi Szemle 5. számáról ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A szlovákiai magyar irodalom helyzete a század-, illetve ezred végén véleménykülönbségekre, fenntartásokra adhat okot. Változott az író megítélése s ez az a szerep, melyet az irodalom a társadalomban betölt. Az a tény, hogy „az irodalomnak elsősorban a nyelvhez van köze, és nem valami földrajzi entitáshoz" (Grendel) eddig sem volt kétséges. A „nyelvi fenomén" mindenhatósága mellett azonban más szempontok, így a valósághoz való viszony, társadalmi elkötelezettség, küldetéses szerep stb. egyaránt hagsúlyt kaptak. Grendel Lajos esszéje, mely Helyzetkép a szlovákiai magyar irodalomról a század végén címmel jó két évvel ezelőtt jelent meg a magyarországi Forrás (1995.2. sz.), illetve a Prágai Tükör (1995.1-2. sz.) című folyóiratokban, jókora késéssel „honoskodik" a kisebbségi irodalmi sajtóban. Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy az érintettek, mindenekelőtt a szlovákiai magyar irodalom művelői és olvasói véleményt mondjanak azokban a kérdésekben, amelyeket az említett írás sokszor rendkívül „kihegyezetten" vet fel, az esetek többségében azonban inkább a kinyilatkoztatás, és nem az érvelés szintjén. A kérdéssel való szembesülés, tehát, hogy milyen a szlovákiai magyar irodalom, van-e értékrendje, vannak-e maradandó alkotásai mindenképpen válaszra vár, hisz a rendszerváltás ténye ezeket (és hasonló) kérdéseket óhatatlanul feltesz. A folyóirat Grendel Lajos esszéjéről mindjárt vitát is indít. Duba Gyula, Gál Sándor és Tőzsér Árpád fejti ki véleményét arról a szerepváltásról, melyet az irodalom megélt. A tisztázás szándéka, a más véleménnyel való szembesülés szenvedélye hatja át ezeket az írásokat, s feltehetően majd azokat is, melyeket ez a VITA gerjeszteni kíván. A szépirodalmi anyag Csehy Zoltán, Z. Németh István és Feliinger Károly verseit és Aich Péter elbeszélését közli. Érdeklődésre tarthat számot az a nyelvi vizsgálat is, melyet Mojzes Tímea végzett egy „vérbeli" alternatív iskolában. A Könyvről könyvre-rovatban a Bajor Nemzeti Múzeum egy néprajzi kiállításáról (Liszka József), illetve Laczkóné Erdélyi Margit: Örkény-drámák elemzése (Žilka Tibor), és Hajdú István: Földi beszéd című kötetéről olvashatunk kritikát. Az Irodalmi Szemle következő összevont - száma júliusban jelenik meg. A Fórum-rovat közli azokat az előadásokat, melyek a szlovákiai magyar sorstragédia, a kitelepítés és a deportálások 50. évfordulója alkalmából rendezett udvardi tanácskozáson hangzottak el. -dzREGÉNY B

iztosan ott a garázs, a fáskamra, a szénhalmaz, s föléje „emeleti" lakószobát emeltek, modern nagy ablakkal. Az útvonalról ezt látja Peti, s a külső falon díszelgő házszámot is: 406. A faluból kiérve ezt is feljegyzi. A három kilométernyire levő szomszédos falu vendéglőjénél megáll, hogy mielőtt visszatérne a fővárosba, megihasson egy dupla feketét... Csak háromnegyed kettőkor ért a főváros határába, s negyed három lett, amikor felsóhajtva megállhatott a rózsavölgyi toronyház előtt. Zsuzsit már nem találhatja a hatodik emeleti kis lakásában. A lábtörlő alól felkapja a kulcsot, s ajtót nyitva belép az előszobába. A tükör előtti kis asztalkán, a telefon mellett hever a betétkönyve, a Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 10. rész pénze, a három számlablokk (élelmiszerüzlet, hentes, cipőüzlet). A cipődobozban üzenet: Vártalak, de nem jöttél! Neked a miniszter úr kedvesebb, mint én? Prézlis húst sütöttem! Jó étvágyat! Jó volt veled, Nagy Péterkém! Ha este nem várnál rám, akkor is becsengetek hozzád! A cipőt csak akkor veszem a lábamra, ha neked is tetszeni fog! A te hófehér Liliomod! A felkiáltójelekkel teletűzdelt üzenetet leteszi, a dobozból kiemeli a cipőt. A drágábbak közül való. Valóban tetszetős, s igen magas sarkú. Amikor mellette fog lépkedni, ne érjen csak a válláig. Hat prézlis húst sütött, hogy vacsorára is maradjon. Krumplit is pirított. Egy fiaskó konyakot, két üveg bort és hat sört is vásárolt. A hűtőszekrényben még egy kiló hús, fél rúd szalámi, vagy fél kiló disznósajt, egy csomag vaj, tucatnyi tojás. Lesz mit ennünk! Kenyeret is vett. De hozott-e kávét? Peti számára ez a legfontosabb. Kinyitja a kávésdobozt. Azt is megtöltötte. Három évig férjes asszony volt, tud gondoskodni a háztartásról. És rend, tisztaság van a konyhában és a szobában is. A fürdőkád is csillog. Rövid három óra alatt nem unatkozhatott. Képzeletben maga elé varázsolja a vágytól megtüzesedett liliomfehér testét. Már nagyon hiányzott neki, amiben hosszú ideje nem lelhette örömét. És tizenöt évvel fiatalabb! Újra elolvassa az üzenetét. „Ha este nem várnál rám, akkor is becsengetek hozzád!" Bár ebben a minutumban itt lennél! Szokatlan kívánság ez nála, mert az útjába akadó nők csak azért jöttek fel hozzá, hogy megkapják azt, amit a jól megtermett férfitól elvártak, s aztán agyővel búcsúzott tőlük... Boldogítsatok másokat is!... - Szabadúszó vagyok - mondta tegnap este Zsuzsinak is. - Nem szeretem, ha kordában tartanak, csináld ezt, csináld azt... Csak nevetett rajta. - Feküdj a hátadra, te harcsabajszos huligánom! - vezényelte Zsuzsi, és föléje kuporodott. - Na, ez mi volt? Szót fogadtál? Azt csináltad, amit akartam? - Ez egészen más. - Dehogy más! - Minden férfit kordában lehet tartani, csak tudni kell, hogyan. - A férjeddel valahogy nem sikerült... - Ne is emlegesd! Talán benne volt a hiba, de nem mert az orvoshoz menni. Elhagyott, elváltunk, és visszaírattam a lánykori nevemet. Volt, nincs férjem, újra lány vagyok! - Ha nem benned volt a hiba... - De savanyú képet vágsz! - Egyszer sem vigyáztam... - Épp a legjobbkor hagynád abba? (Folytatjuk)