Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-25 / 145. szám, szerda

8 HirdeTés - gAzdaság és fogyasztók ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 28. A Böngésző nyertese A Vasárnap 25. számában feltett kérdésre a héten 1221 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kövesdi Károly, a Vasárnap vezető szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát özv. Kovács'Erzsébet szádalmási olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1913 óta. (ú) Nyitrai Magyar Akadémiai Esték Nyitra. Dr. Popély Gyula kandidátus, történész Magyar felső­oktatás a Felvidéken című előadásával zárul ma délután 16.00 órakor, a Hungarisztikai Tanszék H-8-as előadótermében (Hodžova u.) a Nyitrai Magyar Akadémiai Esték rendezvény­sorozata. Ezt követően az egyetem hat hallgatójának adja át ünnepélyes keretek között a Besey díjat a névadó alapító, 17.15 órakor. Ugyanitt, 18.30 órakor kezdődik a Csehszlová­kiai Magyar Kultúráért Alapítvány - Helyi Célalapok Munka­bizottságainak ülése, amelyen az alapítvány kuratóriumának elnöke és titkára is részt vesz. A rendezők minden érdeklődőt szeretettel várnak, (aye) A Vasárnap tartalmából: Falusi turizmus - tanyasi szinten... - S. Forgon Szilvia írása; „Jogsérelem ért" - Polák László interjúja Csáky Pállal; „Tud­tam, feladat vár rám" - Vojtek Katalin portrévázlata Frideczky Jánosról, aki a peremvidék magyarságát segíti; Az én házam az én váram - Gaál László írása a dunaszerdahelyi községi la­kásokról; Összeköttetés, avagy a művészek megoldanák... ­Zalaba Zsuzsa riportja az „átHIDalás" című közép-európai képzőművészeti szimpóziumról; Egyelőre nincs üzenet - Sza­bó G. László írása a Bohumil Hrabal hagyatéka körüli huzavo­náról; Évek óta az élvonalban - J. Mészáros Károly interjúja Volner Éva nyárasdi kézilabdázónővel; Az a bajnok, aki a vé­gén az első - Gazdag József írása, (v) Megjelent az új Géniusz A Géniusz rejtvénymagazin 12. számában a tizennyolc ke­resztrejtvény és egyéb fejtörő mellett olvashatnak Klausz­mann Viktornak, a Szerencse­kerék rokonszenves műsorve­zetőjének privát szféráiról, a nagy botrányt kavaró, Marilyn Monroe-val készült pornófilm hátteréről. Ezen kívül szóra­kozhatnak Trunkó Barnabás humoreszkjén a pesti utcane­vekről, és tippelhetnek a Major Tímeával készült totó-interjú válaszaira, (i) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Carlos (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Hanta boy (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA ­KERTMOZI: Két túsz között (am.) 21 OBZOR: Csodás évek (cseh) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: Mit csináljunk Denverben, ha nem élünk (am.) 15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 Kettős csapás (am.) 17.30, 19 Az an­gol beteg (am.) 20.30 Madarak, árvák, bolondok (szlov.) 20.15 KASSA DRUŽBA: Elfelejtett fény (cseh) 15.30,17.45, 20 TATRA: Szere­lem és háború (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Mikrokozmosz (fr.) 15.45 Relic (am.) 18,20.15 USMEV: Turbulencia (am.) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A hattyúk tava (am.) 16 Michael (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Larry Flynt, a provoká­tor (am.) 18 , 20.30 PANORÁMA: Zűr az űrben (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Ha végre megpihenek (am.) 21.45 LÉVA-JUNIOR: Sekély sírhant (ang.) 16.30, 18.30 AMFITE­ÁTRUM: Sekély sírhant (ang.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁ­MA: Michael (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS-ZEMPLÉN: Dan­te pokla (am.) 19 Nyitrán és Somorján tartják Németh Imre Útravaló című kazettájának bemutatóját A reneszánsz utórezgése Németh Imre: A zenélésben érzelmi és intellektuális kötődésnek is lennie kell . (Fotó: Somogyi Tibor) Megjelent a somorjai ProtoComp kiadásában Németh Imre Útravaló cí­mű kazettája, amelyen köz­reműködik a kecskeméti Renaissance Consort, Al­bert Pálinkás, Juraj Struhárik, valamint Anna Tomkovičová. TALLÓSI BÉLA A kazetta előbemutatóját holnap tartják Nyitrán egy nemzetközi muzikológiai konferencia alkal­mából, majd pénteken este fél nyolckor Somotján az evangéli­kus templomban. Németh Imrét az Útravalóról kérdeztük. Öntől megszoktuk, hogy álta­lában régi korok zenéjéhez nyúl. Az Útravalóval milyen tá­volra? Régi álmom, hogy a felvidéki, a Vietoris és a Lőcsei kéziratokban megmaradt XVII. századi anyag­ból, amely latin, német, magyar, és szláv zeneműveket tartalmaz, olyan élő anyagot tudjak csinál­ni, mint az Útravaló, amelyre vi­lági, tehát diák- és szerelmi dalo­kat válogattam. Huszonöt éve énekelek az Iljú Szivekben, és annak idején virágénekekkel kezdtem a pályámat. Azóta is kö­zel állnak hozzám ezek a rövid, szürrealista, de fokozottan exp­resszív dalocskák, amelyek vala­hol a népdal és a műdal között helyezkednek el. Olyan zenei műfajt képviselnek, amely híven tükrözi a XVII. századot. Amikor megalakult a Gaudium, ennek a kornak a hangszeres zenéjét is játszottuk. Az Útravaló dalai kor­ban a barokkhoz tartoznak. Tar­talmilag, zeneileg és hangulati­lag azonban a reneszánsz életér­zést fejezik ki. Tehát a mi vidékünk rene­szánsz zenéje csendül fel az Út­ravaló dalaiban. Igen, a mi reneszánszunk, amely megkésett reneszánsz. Ez a zene voltaképpen a kamarazenélés kezdete. Igaz, hogy abban az idő­ben, amikor ezek a dalok szület­tek, Mozart, Bach, később Haydn már komoly műveket kompo­nált, de a mi területünkön akkor tulajdonképpen ez volt a ko­molyzene, vagy a komolyzené­nek egy műfaja. Az Útravaló ál­tal, úgy vélem, a hallgatóban át­fogó kép alakulhat ki Közép-Eu­rópa és a Felvidék XVII. századi zenei múltjáról. Ez a kazetta majdnem élő, minimális vágá­sokkal készült. Megpróbáltunk hitelesek lenni, megőrizni, visz­szaadni az élő zenélés hangula­tát, amely nagyon fontos ténye­ző. Olyan tájra vezeti a zenei képzeletet, amelyről nagyon ke­vés mű maradt fenn nálunk. Nyugat-Európában e kor zenéjé­nek óriási irodalma van, nem be­szélve a hangfelvételek mennyi­ségéről és minőségéről. Hollan­diában már a XIV-XV. századból vannak nyomtatásban megje­lent művek. A Lőcsei és Vietoris kéziratokban találhatók viszont tulajdonképpen az első világi művek, amelyek ezen a területen megjelentek, tehát a kezdetet je­lentik. Természetesen előbb is élt a zene, de ezek az első rögzített, kodifikált emlékek, amelyek megmaradtak. Mit illik tudnunk a Lőcsei és a Vietoris kéziratokról? 1660 és 1670 körül íródtak. Tabulatúrás, tehát nem a mai kottaképpel írt művek. Egy-két daltól eltekintve ismeretien szer­zők művei. Területünkön az egyetlen forrás, amelyre támasz­kodni tudunk, amelyet később természetesen átírtak modern notációra. Ön hogy nyúlt ehhez az anyag­hoz? Mi, akik szerepelünk a kazettán, a nyugat-európai reneszánsszal ugyanúgy foglalkozunk, tehát annak a tükrében is. Ezenkívül népzeneismeretünk is hasznunk­ra vált, mert a népzenei analógia is nagyon fontos az előadásmód­ban, mi több a régi korok táncai­nak az ismerete is. Ezeket a dalo­kat megfojtaná az akadémikus előadás. A reneszánszra nem a túlfűtött, hanem a visszafogott, expresszív előadásmód a jellem­ző. Ez az, ami ezt a zenét élővé és hitelessé teszi. A zenélésben ér­zelmi, de azon túli, intellektuális kötődésnek is lennie kell ahhoz, hogy valami jó legyen. Miért az Útravaló cím? A reneszánsz művekre az elvá­gyódás a jellemző, s ez az életér­zés a mi dalainkban is jelen van. Útravaló azért is, mert szeret­nénk, ha a hallgató szép élmény­ként vinné magával ezt a zenét. Mennyire ismerik Nyugaton a mi területeink régi zenéjét? Nagyon keveset tudnak róla. A Kárpát-medence reneszánsz ze­néje a Camerata Hungarica, az­az Czidra Lászlóék révén jutott el Nyugatra. Nem nagyon isme­rik, de biztos vagyok benne, hogy ezek a kis dalocskák meg­állják a helyüket a nagy kultú­rákban. Csak úgy kell rájuk néz­ni, hogy ez a zene a reneszánsz fénykorának az utórezgése. Ezek a dalok az utolsó rezdülései. E „kis szálkák" is a zeneirodalom részei, és fontos, hogy tudjanak róluk. Lehet, hogy valakinek szomorkásnak tűnnek, de a ma­ga korában ez a zene progresz­szívnek számított. Az ember úgy van vele, mint a kagylóval. Ha odateszi a füléhez, hihetetlenül fel tud erősödni. Érték és mérték a szlovákiai magyar irodalomban - vita Grendel Lajos esszéje kapcsán Az Irodalmi Szemle 5. számáról ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A szlovákiai magyar irodalom helyzete a század-, illetve ezred végén véleménykülönbségekre, fenntartásokra adhat okot. Vál­tozott az író megítélése s ez az a szerep, melyet az irodalom a tár­sadalomban betölt. Az a tény, hogy „az irodalomnak elsősor­ban a nyelvhez van köze, és nem valami földrajzi entitáshoz" (Grendel) eddig sem volt kétsé­ges. A „nyelvi fenomén" minden­hatósága mellett azonban más szempontok, így a valósághoz való viszony, társadalmi elköte­lezettség, küldetéses szerep stb. egyaránt hagsúlyt kaptak. Gren­del Lajos esszéje, mely Helyzet­kép a szlovákiai magyar iroda­lomról a század végén címmel jó két évvel ezelőtt jelent meg a ma­gyarországi Forrás (1995.2. sz.), illetve a Prágai Tükör (1995.1-2. sz.) című folyóiratokban, jókora késéssel „honoskodik" a kisebb­ségi irodalmi sajtóban. Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy az érintettek, mindenekelőtt a szlo­vákiai magyar irodalom művelői és olvasói véleményt mondjanak azokban a kérdésekben, amelye­ket az említett írás sokszor rend­kívül „kihegyezetten" vet fel, az esetek többségében azonban in­kább a kinyilatkoztatás, és nem az érvelés szintjén. A kérdéssel való szembesülés, tehát, hogy milyen a szlovákiai magyar iro­dalom, van-e értékrendje, van­nak-e maradandó alkotásai min­denképpen válaszra vár, hisz a rendszerváltás ténye ezeket (és hasonló) kérdéseket óhatatlanul feltesz. A folyóirat Grendel Lajos esszéjéről mindjárt vitát is indít. Duba Gyula, Gál Sándor és Tőzsér Árpád fejti ki véleményét arról a szerepváltásról, melyet az irodalom megélt. A tisztázás szándéka, a más véleménnyel va­ló szembesülés szenvedélye hat­ja át ezeket az írásokat, s feltehe­tően majd azokat is, melyeket ez a VITA gerjeszteni kíván. A szépirodalmi anyag Csehy Zol­tán, Z. Németh István és Feliin­ger Károly verseit és Aich Péter elbeszélését közli. Érdeklődésre tarthat számot az a nyelvi vizsgá­lat is, melyet Mojzes Tímea vég­zett egy „vérbeli" alternatív isko­lában. A Könyvről könyvre-ro­vatban a Bajor Nemzeti Múzeum egy néprajzi kiállításáról (Liszka József), illetve Laczkóné Erdélyi Margit: Örkény-drámák elemzé­se (Žilka Tibor), és Hajdú István: Földi beszéd című kötetéről ol­vashatunk kritikát. Az Irodalmi Szemle következő ­összevont - száma júliusban jele­nik meg. A Fórum-rovat közli azokat az előadásokat, melyek a szlovákiai magyar sorstragédia, a kitelepítés és a deportálások 50. évfordulója alkalmából ren­dezett udvardi tanácskozáson hangzottak el. -dz­REGÉNY B iztosan ott a garázs, a fáskamra, a szénhal­maz, s föléje „emeleti" lakószobát emeltek, modern nagy ablakkal. Az útvo­nalról ezt látja Peti, s a külső fa­lon díszelgő házszámot is: 406. A faluból kiérve ezt is feljegyzi. A három kilométernyire levő szomszédos falu vendéglőjénél megáll, hogy mielőtt visszatér­ne a fővárosba, megihasson egy dupla feketét... Csak háromnegyed kettőkor ért a főváros határába, s negyed három lett, amikor felsóhajtva megállhatott a rózsavölgyi to­ronyház előtt. Zsuzsit már nem találhatja a hatodik emeleti kis lakásában. A lábtörlő alól fel­kapja a kulcsot, s ajtót nyitva belép az előszobába. A tükör előtti kis asztalkán, a telefon mellett hever a betétkönyve, a Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 10. rész pénze, a három számlablokk (élelmiszerüzlet, hentes, cipő­üzlet). A cipődobozban üzenet: Vártalak, de nem jöttél! Neked a miniszter úr kedvesebb, mint én? Prézlis húst sütöttem! Jó ét­vágyat! Jó volt veled, Nagy Pé­terkém! Ha este nem várnál rám, akkor is becsengetek hoz­zád! A cipőt csak akkor veszem a lábamra, ha neked is tetszeni fog! A te hófehér Liliomod! A felkiáltójelekkel teletűzdelt üzenetet leteszi, a dobozból ki­emeli a cipőt. A drágábbak kö­zül való. Valóban tetszetős, s igen magas sarkú. Amikor mel­lette fog lépkedni, ne érjen csak a válláig. Hat prézlis húst sü­tött, hogy vacsorára is marad­jon. Krumplit is pirított. Egy fiaskó konyakot, két üveg bort és hat sört is vásárolt. A hűtő­szekrényben még egy kiló hús, fél rúd szalámi, vagy fél kiló disznósajt, egy csomag vaj, tu­catnyi tojás. Lesz mit ennünk! Kenyeret is vett. De hozott-e ká­vét? Peti számára ez a legfonto­sabb. Kinyitja a kávésdobozt. Azt is megtöltötte. Három évig férjes asszony volt, tud gondos­kodni a háztartásról. És rend, tisztaság van a konyhában és a szobában is. A fürdőkád is csil­log. Rövid három óra alatt nem unatkozhatott. Képzeletben maga elé varázsolja a vágytól megtüzesedett liliomfehér tes­tét. Már nagyon hiányzott neki, amiben hosszú ideje nem lel­hette örömét. És tizenöt évvel fiatalabb! Újra elolvassa az üze­netét. „Ha este nem várnál rám, akkor is becsengetek hozzád!" Bár ebben a minutumban itt lennél! Szokatlan kívánság ez nála, mert az útjába akadó nők csak azért jöttek fel hozzá, hogy megkapják azt, amit a jól meg­termett férfitól elvártak, s aztán agyővel búcsúzott tőlük... Bol­dogítsatok másokat is!... - Szabadúszó vagyok - mondta tegnap este Zsuzsinak is. - Nem szeretem, ha kordában tarta­nak, csináld ezt, csináld azt... Csak nevetett rajta. - Feküdj a hátadra, te harcsa­bajszos huligánom! - vezényel­te Zsuzsi, és föléje kuporodott. - Na, ez mi volt? Szót fogadtál? Azt csináltad, amit akartam? - Ez egészen más. - Dehogy más! - Minden férfit kordában lehet tartani, csak tudni kell, hogyan. - A férjeddel valahogy nem si­került... - Ne is emlegesd! Talán benne volt a hiba, de nem mert az or­voshoz menni. Elhagyott, elvál­tunk, és visszaírattam a lányko­ri nevemet. Volt, nincs férjem, újra lány vagyok! - Ha nem benned volt a hiba... - De savanyú képet vágsz! - Egyszer sem vigyáztam... - Épp a legjobbkor hagynád abba? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents