Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-25 / 145. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 25. KOMMENTÁR Sajnos, várni kellett PÉTERFI SZONYA Pénteken, 13-án jelentette ki az egészségügyi miniszter, hogy a két legnagyobb egészségbiztosító, az Apollo és az Általános Életbiztosító kalapács alá kerül, mivel ez a két intézmény felelős az egészségügy általános elszegényedéséért. Mint ahogy az már lenni szokott, a miniszter ismét megalapozatlan vádaskodásba fogott ahelyett, hogy elemezte(tte) volna a tárca valódi anyagi helyzetét. Szembesült volna a tényekkel: az egészségügy/inanszírozásának, illetve az egészségbiztosításnak az összeomlása miatt nagy mértékben őt terheli a felelősség. Mert noha tengernyi alapanyag áll rendelkezésére, mégsem kezdeményezett változtatásokat, nem stabilizálta az egészségügy finanszírozását. A fejlesztést már ne is említsük. Az Egészségbiztosítók Társulása visszautasítja a vádakat, mivel már több mint két éve követeli a gyógyászati rendtartás, a gyógyszerpolitika megváltoztatását, szorgalmazza az új beruházási stratégia kidolgozását, illetve azt is, hogy az állam az általa biztosítottakért többet fizessen. Mert azzal, hogy a régi, 2450 koronás minimálbér (jelenleg 2700 korona) 80 százalékából fizeti a biztosítási díjat, évente 4 milliárd koronával károsítja meg az egészségügyet. Ki tudja, hányadszor hangzott el az is, hogy a most készülő új gyógyászati rendtartásban foglaltak 1,7 milliárd koronás többletkiadást jelentenek, s erre nincs meg a fedezet. Tény, hogy a biztosítási díjként befizetett pénz nem elég a kiadások fedezésére, de ezért nem a biztosítókat kell felelősségre vonni. A jelenlegi gondok az egészségügy finanszírozásának a megváltoztatásával oldhatók meg csupán. Ám ehhez politikai akaratra volna szükség. Mert választások előtt alig akad kormány, amely népszerűtlen intézkedéseket hozna. Hétfőn sor került a miniszter és az egészségbiztosítók vezetőinek tanácskozására, s láss csodát, sok tekintetben szót értettek. Lényeges eredmény: a miniszter belátta, hogy hiányosságok vannak az újraelosztási rendszerben, hogy késlekedés nélkül hozzá kell látni az egészségügy eddigi finanszírozásának megváltoztatásához. A betegek számára megnyugtató lehet a miniszter kijelentése: tartozzanak akármelyik biztosítóhoz is, az orvosoknak el kell látniuk őket! Kár, hogy a rémhír elhangzása utáni tizedik napon nyugtatta csak meg a kedélyeket, hiszen az eltelt időben akadtak, akik ijedtükben biztosítót cseréltek. Most a hangsúly azon van, hogy van-e akarat a változtatások véghezviJEGYZET Gesztus Slotával TÓTH MIHÁLY Szlovákiában ismét szenzációként vagyunk kénytelenek elkönyvelni, ami a földkerekség minden országában természetes: egy kormánykoalíciós politikus hajlandó volt kezet fogni az államfővel. Mindenképpen üzenetértékű, hogy Mečiar nem személyesen fáradt el a Michal Kováč által szervezett kerekasztalhoz, és még csak nem is pártbeli helyettesét delegálta, hanem koalíciós partnerét, Ján Slotát kérte fel. Azt a politikust, akinek a pártja NATO-csatlakozásunk meghiúsulását saját győzelmének tekinti. A gesztustevő Slotának az elnöki palotában való megjelenése azt sugallja, hogy Mečiar szorgalmazza az általa szervezett kerekasztal sikerre vitelét, belföldi használatra pedig azt tükrözi, hogy a DSZM elnöke nem szándékozik engedni a - november 4-ből. A meggyengülés legkisebb jelének kinyilvánítását sem hajlandó megengedni. A szlovákiai magyarokat is fölöttébb érdekli, vajon az EU-képviselők által három pontba sűrített, Mečiar által ultimátumnak minősített teendőkből mi valósul meg novemberig. A titkosszolgálat ellenőrzésének alkotmányossá tétele, a kiderítetlen (politikai színezetű) bűntettek hátterének feltárása, a Gaulieder-ügy tisztázása mind olyan teendő, amelynek végrehajtása után jobban éreznénk magunkat. Csakhogy ezek a feladatok, hajói belegondolunk, teljesíthetetlenek. Pontosabban: teljesíthetők lennének, de a kormánykoalíciónak ezért olyan árat kellene fizetnie, amelyet nem vállalhat. Ha vállalná, számos politikai ügy bűnügygyé minősülne át. Viszont van egy, az EU-képviselők által megfogalmazott teendő, amelynek végrehajtása egy (politikai) krajcárjába sem kerülne a kormánykoalíciónak. Sót azt eredményezné, hogy Szlovákia a szó legjobb értelmében a világlapok első oldalára kerülne. Egy kis jóakarattal nem novemberig, hanem már a nyári parlamenti vakációig el lehetne fogadni a kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Hogy Slota ült tegnapelőtt az államfő kerekasztalánál, sokat elárul arról (is), hogy milyen értékű a koalíció ez irányú készsége. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače. Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem ór/ünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo - Azt ígérik, hogy javulni fog a közbiztonság. Időm van, hát megvárom! (Csehi János karikatúrája) Egyre nyilvánvalóbbak a különbségek az egyenlőek és az egyenlőbbek között Ostorral és mézzel Nem feladvány akar lenni a fenti cím, hanem a diktatúrák ismert befolyásolási kettőse: aki jól viseli magát, mézet, aki kevésbé, ostort kap. CSÁKY PÁL A hatalom előnyben részesíti szervilis kiszolgálóit, s közben úgy viselkedik, mintha soha nem kellene elszámolnia tetteivel. Az utóbbi időben sokan öszszehasonlítják Szlovákiát és Romániát mint aszimmetrikus kettőst. Az elmúlt években ugyanis mindkét országban paradigmaváltás következett be: Romániában az addigi hatalom úgy gondolta, soha nem kell elszámolnia tetteivel, viszont Szlovákiában az 1994 utáni hatalom ringatja magát ugyanilyen hazug ábrándban. Hogy tévedése mennyire nyilvánvaló, elég megnézni a legdinamikusabban fejlődő ázsiai országokban lejátszódó történéseket: Szingapúr lassan a demokrácia terén is mintaállammá válik, Dél-Koreában pedig sorra mennek a rács mögé a volt diktátorok. Szlovákiát sokan megpróbálják gazdasági csodaországnak beállítani: nem az. Azok a sokat emlegetett makrogazdasági mutatók a jelek szerint kikenceficézett műszámok: kemény megszorítások ... sokan megpróbálják gazdasági csodaországnak beállítani... árán mutathatta ki őket az ország, s kérdés, ilyen módszerekkel meddig tarthatók fenn. A szlovák korona árfolyama ha nem is egy, de csak három hajszálon függ: ha a pénzpiac befagyasztását feloldják, újabb megingások várhatók. A kormány mindemellett nem tanul saját és szomszédai hibáiból: deficites költségvetése ellenére szórja a OLVASÓI LEVELEK Néhány mondat az Új Szóról Őszintén meg kell mondani, hogy az Új Szó tartalmi és grafikai arculatának megváltoztatása nem hozta meg azt az eredményt, amelyet elvártunk volna tőle. Sajnos, a laptervező nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az Új Szó a Szlovákiában élő magyarság egyetlen napipénzt presztízsberuházásokra 1996-ban 3 milliárd koronát autósztrádákra, 2 milliárdot Bős finanszírozására, csekély 800 milliót Mohi további építésére fordított. A sikerpropaganda akár fájdalmas viccelődésnek is tűnhet a lakosság közel 50 százaléka előtt, amely a létminimum környékén kénytelen élni. S hogy ugyanakkor néhány kiemelt vállalatot tejben-vajban füröszt a kormány? Á kassai vasmű, a Slovnaft, a gbelyi Nafta esete mindenki előtt ismert; ám az is kérdéses, hogy éppen annak a Calex részvénytársaságnak kellett-e négy esetben is támogatást adni tavaly, amely A püspökségek meg is támogatták a fasisztoid Durica-kiadványt. csupán vámilletékben 427 millió koronával tartozik az államnak. A számvevőszék joggal kifogásolja, hogy ez a vállalat kielégítő szerződés nélkül kapott több mint 1 milliárd 400 milliós támogatást. Az is mellbevágó, hogy 1996-ban 3063 olyan adós volt az országban, amelynek egyenkénti adóhátraléka meghaladta az 1 millió koronát. S hogy mire képes a politika és a gazdaság összefonódása, mutatja az ún. revitalizációs törvény, amelyet a parlament újratárgyalásra kapott vissza a köztársasági elnöktől. Ez a törvény lehetővé teszi, hogy a rosszul gazdálkodó privatizátorok vállalatait az állam „megsegítse", magyarán: az állampolgárok adóiból gavallérosan megtámogassa újgazdagékat. Hogy tönkre ne menjen a szlovák milliomosréteg! S ha a kormány és a miniszterelnök által megítélt külön támogatásokat nézzük, akkor is tanulságos képet kapunk: „csekély", 296 millió támogatást kapott az orosz tőke szlovákiai hídfőjének tartott lapja, ezért nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Ennek biztosan tudatában van a szerkesztőség is. Összehasonlítva az Új Szót más, hasonló formátumú napilapokkal, kiderül, hogy az Új Szó oldalai nagyon szellősek, „széthúzottak". Bár ez nagyobb áttekinthetőséget biztosít az olvasó számára, mégsem teszi lehetővé az oldalak ésszerűbb, gazdaságosabb feltöltését. Elsősorban a tévéműsor és a naptár „széthúzására" gondolok. Áz oldalak optimálisabb feltöltésével Devín Bank. A társadalom fejlődésének stratégiáját kidolgozó új hivatal (érezni a munkáját?) 49 milliót emésztett fel, ám mindez eltörpül a kulturális miniszérium „nagy ívű" projektje mellett: a tárca Szlovákia jó hírének javítására 60 milliót volt képes elkölteni. Kidobott pénz volt, mert Hudec miniszter leváltásával ingyen százszoros hatást érhettünk volna el. Legalább négymilliárdot sikerült elköltenünk tavaly az új kerületi és járási hivatalok kialakítására (idén vélhetőleg ugyanennyit szórunk el erre), s bizonyára az sem véletlen, hogy a kormány nem a besztercebányai, hanem a nyitrai és a nagyszombati püspöki hivatal felújítását támogatta. Az előbbire 2 millió 600 ezer, az utóbbira 2 millió korona találtatott a „fair play" szabályai szerint. A püspökségek meg is támogatták a fasisztoid Duricakiadványt. Egy-egy milliócska csöppent a nacionalista szlovák újságírók társulásának, a szlovák szuverenitást erősítő Korene társulásnak, a Ľudovít Štúr Alapítványnak és a Nemzetközi Megértés Szlovák Társulásának(?) is, a hithű szlovák művészek és kulturális dolgozók támogatása pedig 5 millió 475 ezer koronát emésztett fel. Hadd jegyezzem még meg, hogy a népszavazásnak nevezett világszégyen 147 millió koronájába került a szavazás helyett a hatalom által megfricskázott állampolgároknak. Mindezek az adatok, amelyek a kormány és a számvevőszék jelentéseiből származnak, - azt hiszem - a napnál világosabban bizonyítják: annak ellenére, hogy „csodaországunkban" egyre nyilvánvalóbbak a különbségek az egyenlőek és az egyenlőbbek között, az egyszerű állampolgárok számára egyre közelebb kerül a kommunizmus. Hogyan? Már mindenkinek mindenből kezd elege lenni. nyert helyeket pedig fel lehetne használni a politikai, gazdasági és egyéb napi történések bővebb és mélyebb elemzésére. Tudom, hogy az Új Szó szerkesztése nem könnyű feladat elé állítja a lap munkatársait. Ezzel kapcsolatosan volna egy észrevételem. Tudom, olyan világot élünk, hogy „a pénz mindenek felett". De talán ne minden áron a pénzt hajszoljuk. A Fischer Air légitársaság szlovák nyelvű hirdetésének az Új Szó április 18-i számában való megTALLÓZÓ DENNÍ TELEGRAF Michal Kováč szlovák államfő szerint az országban jelenleg belpolitikai patthelyzet alakult ki, s az nem teszi lehetővé az életbevágóan fontos problémák megoldását. Ezért meggyőződése, hogy idő előtti választásokat kellene tartani. „A népszavazás idején megmutatkozott, hogy minden lehetséges. Például el lehet fogadni olyan kormányhatározatot, amely ellentétes a törvénnyel. A miniszter úgy dönthet, hogy nem tartja tiszteletben a törvényt. Nagyon veszélyes, ami történt, mert megingatta az állampolgárok bizalmát" - jelentette ki. PRAVDA A mezőgazdasági szövetkezetek vagyonának 46 százalékát jelzálog terheli. Az agrárszférában 500-600 üzem szorulna revitalizációra. Az elavult géppark felújítása szempontjából az állami támogatási alapnak ígért újabb 2 milliárd korona jelenthet reményt. A gond csak az, hogy manapság egy átlagos mezőgazdasági cég nem nagyon tud bankhitelhez jutni. így aztán a létfontosságú források inkább csak papíron léteznek, mint a valóságban. SME A Szlovák Vasutak új vezérigazgatója Michal Lazar, a Columbex International cég vezetője lett. A számítástechnikai vállalat a vasúttól több százmillió korona értékű rendelést kapott. Ján Halaj, a vasút felügyelőtanácsának elnöke a múlt héten kijelentette, hogy az anyagi gondokkal küszködő vállalatnak nem kellett volna aláírnia a szerződést a Columbexszel. A tavalyi félmilliárd koronás vesztesége miatt ugyanis az állami vállalat kritikus helyzetbe került, s csak a legszükségesebb kiadásokat tudja fedezni. NÁRODNÁ OBRODA A jegybank hétfőn a diszkont kamatlábnak megfelelő értékben, vagyis 8,8 százalékban szabta meg a reprotenderek minimális kamatát. Ez azt jelenti, hogy a bankok a letétbe helyezett állami pénztárjegyeikért minimálisan ennyiért kapnak készpénzt. Peter Andrešič osztályvezető szerint furcsa ugyan, hogy a bankközi kereskedelemre jellemző pénzhiány ellenére minimális kamatokat szabtak meg, de ennek is megvan az oka. Több bank ugyanis már nem rendelkezik készpénzért letétbe helyezhető állampapírral, így ezt a többi bank kihasználta arra, hogy a jegybanktól akár 3,5 százalékért szerzett pénzt a 20 százalék körüli bankközi kamaton adja tovább. PRÁCA Az első félévben a lakásalaphoz 4400 kérvény érkezett. Ján Mráz építésügyi miniszter szerint számuk az év végére eléri a 8000-et. 2,4 milliárd koronára volna szükség, de egyelőre csak 1,910 milliárddal rendelkeznek. jelentetésére gondolok. Sajnos, ez a légitársaság nem tartja érdemesnek, hogy a magyar napilap olvasóit magyarul tájékoztassa ajánlatairól. Egyébként a Szerkesszük együtt az Új Szót! című ankétot nagyon jó ötletnek tartom. Talán a felmérés eredményeinek értékelése után tartalmasabb és érdekesebb lesz az Új Szó. Ez közös érdeke a szerkesztőségnek is és az olvasóknak is. Németh Géza Alistál