Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-25 / 145. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 25. KOMMENTÁR Sajnos, várni kellett PÉTERFI SZONYA Pénteken, 13-án jelentette ki az egészségügyi miniszter, hogy a két legnagyobb egészségbiztosító, az Apollo és az Általános Életbiztosító kalapács alá kerül, mivel ez a két intézmény fele­lős az egészségügy általános elszegényedéséért. Mint ahogy az már lenni szokott, a miniszter ismét megalapozatlan vádaskodásba fogott ahelyett, hogy elemezte(tte) volna a tárca valódi anyagi helyzetét. Szembesült volna a tényekkel: az egészségügy/inanszírozásának, illetve az egészségbiztosí­tásnak az összeomlása miatt nagy mértékben őt terheli a fele­lősség. Mert noha tengernyi alapanyag áll rendelkezésére, mégsem kezdeményezett változtatásokat, nem stabilizálta az egészségügy finanszírozását. A fejlesztést már ne is említsük. Az Egészségbiztosítók Társulása visszautasítja a vádakat, mivel már több mint két éve követeli a gyógyászati rendtartás, a gyógyszerpolitika megváltoztatását, szorgalmazza az új beru­házási stratégia kidolgozását, illetve azt is, hogy az állam az ál­tala biztosítottakért többet fizessen. Mert azzal, hogy a régi, 2450 koronás minimálbér (jelenleg 2700 korona) 80 százalé­kából fizeti a biztosítási díjat, évente 4 milliárd koronával káro­sítja meg az egészségügyet. Ki tudja, hányadszor hangzott el az is, hogy a most készülő új gyógyászati rendtartásban foglaltak 1,7 milliárd koronás többletkiadást jelentenek, s erre nincs meg a fedezet. Tény, hogy a biztosítási díjként befizetett pénz nem elég a kiadások fedezésére, de ezért nem a biztosítókat kell fe­lelősségre vonni. A jelenlegi gondok az egészségügy finanszíro­zásának a megváltoztatásával oldhatók meg csupán. Ám ehhez politikai akaratra volna szükség. Mert választások előtt alig akad kormány, amely népszerűtlen intézkedéseket hozna. Hét­főn sor került a miniszter és az egészségbiztosítók vezetőinek tanácskozására, s láss csodát, sok tekintetben szót értettek. Lé­nyeges eredmény: a miniszter belátta, hogy hiányosságok van­nak az újraelosztási rendszerben, hogy késlekedés nélkül hozzá kell látni az egészségügy eddigi finanszírozásának megváltoz­tatásához. A betegek számára megnyugtató lehet a miniszter kijelentése: tartozzanak akármelyik biztosítóhoz is, az orvosok­nak el kell látniuk őket! Kár, hogy a rémhír elhangzása utáni ti­zedik napon nyugtatta csak meg a kedélyeket, hiszen az eltelt időben akadtak, akik ijedtükben biztosítót cseréltek. Most a hangsúly azon van, hogy van-e akarat a változtatások véghezvi­JEGYZET Gesztus ­Slotával TÓTH MIHÁLY Szlovákiában ismét szenzáci­óként vagyunk kénytelenek elkönyvelni, ami a földkerekség minden orszá­gában természetes: egy kor­mánykoalíciós politikus haj­landó volt kezet fogni az ál­lamfővel. Mindenképpen üzenetértékű, hogy Mečiar nem személyesen fáradt el a Michal Kováč által szervezett kerekasztalhoz, és még csak nem is pártbeli helyettesét delegálta, hanem koalíciós partnerét, Ján Slotát kérte fel. Azt a politikust, akinek a pártja NATO-csatlakozásunk meghiúsulását saját győzel­mének tekinti. A gesztustevő Slotának az elnöki palotában való megjelenése azt sugall­ja, hogy Mečiar szorgalmaz­za az általa szervezett kerek­asztal sikerre vitelét, belföldi használatra pedig azt tükrö­zi, hogy a DSZM elnöke nem szándékozik engedni a - no­vember 4-ből. A meggyengü­lés legkisebb jelének kinyil­vánítását sem hajlandó meg­engedni. A szlovákiai magya­rokat is fölöttébb érdekli, va­jon az EU-képviselők által három pontba sűrített, Mečiar által ultimátumnak minősített teendőkből mi va­lósul meg novemberig. A tit­kosszolgálat ellenőrzésének alkotmányossá tétele, a kide­rítetlen (politikai színezetű) bűntettek hátterének feltárá­sa, a Gaulieder-ügy tisztázá­sa mind olyan teendő, amely­nek végrehajtása után jobban éreznénk magunkat. Csak­hogy ezek a feladatok, hajói belegondolunk, teljesíthe­tetlenek. Pontosabban: telje­síthetők lennének, de a kor­mánykoalíciónak ezért olyan árat kellene fizetnie, amelyet nem vállalhat. Ha vállalná, számos politikai ügy bűnügy­gyé minősülne át. Viszont van egy, az EU-képviselők ál­tal megfogalmazott teendő, amelynek végrehajtása egy (politikai) krajcárjába sem kerülne a kormánykoalíció­nak. Sót azt eredményezné, hogy Szlovákia a szó legjobb értelmében a világlapok első oldalára kerülne. Egy kis jó­akarattal nem novemberig, hanem már a nyári parla­menti vakációig el lehetne fogadni a kisebbségi nyelv­használati törvényt. Hogy Slota ült tegnapelőtt az ál­lamfő kerekasztalánál, sokat elárul arról (is), hogy milyen értékű a koalíció ez irányú készsége. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače. Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem ór/ünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo - Azt ígérik, hogy javulni fog a közbiztonság. Időm van, hát megvárom! (Csehi János karikatúrája) Egyre nyilvánvalóbbak a különbségek az egyenlőek és az egyenlőbbek között Ostorral és mézzel Nem feladvány akar lenni a fenti cím, hanem a dikta­túrák ismert befolyásolási kettőse: aki jól viseli ma­gát, mézet, aki kevésbé, ostort kap. CSÁKY PÁL A hatalom előnyben részesíti szervilis kiszolgálóit, s közben úgy viselkedik, mintha soha nem kellene elszámolnia tettei­vel. Az utóbbi időben sokan ösz­szehasonlítják Szlovákiát és Ro­mániát mint aszimmetrikus ket­tőst. Az elmúlt években ugyanis mindkét országban paradigma­váltás következett be: Romániá­ban az addigi hatalom úgy gon­dolta, soha nem kell elszámol­nia tetteivel, viszont Szlovákiá­ban az 1994 utáni hatalom rin­gatja magát ugyanilyen hazug ábrándban. Hogy tévedése mennyire nyilvánvaló, elég megnézni a legdinamikusabban fejlődő ázsiai országokban leját­szódó történéseket: Szingapúr lassan a demokrácia terén is mintaállammá válik, Dél-Koreá­ban pedig sorra mennek a rács mögé a volt diktátorok. Szlová­kiát sokan megpróbálják gazda­sági csodaországnak beállítani: nem az. Azok a sokat emlegetett makrogazdasági mutatók a je­lek szerint kikenceficézett mű­számok: kemény megszorítások ... sokan megpróbál­ják gazdasági csoda­országnak beállítani... árán mutathatta ki őket az or­szág, s kérdés, ilyen módszerek­kel meddig tarthatók fenn. A szlovák korona árfolyama ha nem is egy, de csak három haj­szálon függ: ha a pénzpiac befa­gyasztását feloldják, újabb meg­ingások várhatók. A kormány mindemellett nem tanul saját és szomszédai hibáiból: deficites költségvetése ellenére szórja a OLVASÓI LEVELEK Néhány mondat az Új Szóról Őszintén meg kell mondani, hogy az Új Szó tartalmi és grafi­kai arculatának megváltoztatá­sa nem hozta meg azt az ered­ményt, amelyet elvártunk volna tőle. Sajnos, a laptervező nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az Új Szó a Szlovákiában élő magyarság egyetlen napi­pénzt presztízsberuházásokra ­1996-ban 3 milliárd koronát au­tósztrádákra, 2 milliárdot Bős fi­nanszírozására, csekély 800 milliót Mohi további építésére fordított. A sikerpropaganda akár fájdalmas viccelődésnek is tűnhet a lakosság közel 50 szá­zaléka előtt, amely a létmini­mum környékén kénytelen élni. S hogy ugyanakkor néhány ki­emelt vállalatot tejben-vajban füröszt a kormány? Á kassai vas­mű, a Slovnaft, a gbelyi Nafta esete mindenki előtt ismert; ám az is kérdéses, hogy éppen an­nak a Calex részvénytársaság­nak kellett-e négy esetben is tá­mogatást adni tavaly, amely A püspökségek meg is támogatták a fasisz­toid Durica-kiadványt. csupán vámilletékben 427 mil­lió koronával tartozik az állam­nak. A számvevőszék joggal ki­fogásolja, hogy ez a vállalat ki­elégítő szerződés nélkül kapott több mint 1 milliárd 400 milliós támogatást. Az is mellbevágó, hogy 1996-ban 3063 olyan adós volt az országban, amelynek egyenkénti adóhátraléka meg­haladta az 1 millió koronát. S hogy mire képes a politika és a gazdaság összefonódása, mu­tatja az ún. revitalizációs tör­vény, amelyet a parlament újra­tárgyalásra kapott vissza a köz­társasági elnöktől. Ez a törvény lehetővé teszi, hogy a rosszul gazdálkodó privatizátorok vál­lalatait az állam „megsegítse", magyarán: az állampolgárok adóiból gavallérosan megtámo­gassa újgazdagékat. Hogy tönk­re ne menjen a szlovák milliomosréteg! S ha a kormány és a miniszterelnök által meg­ítélt külön támogatásokat néz­zük, akkor is tanulságos képet kapunk: „csekély", 296 millió támogatást kapott az orosz tőke szlovákiai hídfőjének tartott lapja, ezért nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Ennek biztosan tudatában van a szerkesztőség is. Összehasonlítva az Új Szót más, hasonló formátumú napi­lapokkal, kiderül, hogy az Új Szó oldalai nagyon szellősek, „széthúzottak". Bár ez nagyobb áttekinthetőséget biztosít az ol­vasó számára, mégsem teszi le­hetővé az oldalak ésszerűbb, gazdaságosabb feltöltését. Első­sorban a tévéműsor és a naptár „széthúzására" gondolok. Áz ol­dalak optimálisabb feltöltésével Devín Bank. A társadalom fejlő­désének stratégiáját kidolgozó új hivatal (érezni a munkáját?) 49 milliót emésztett fel, ám mindez eltörpül a kulturális miniszérium „nagy ívű" projekt­je mellett: a tárca Szlovákia jó hírének javítására 60 milliót volt képes elkölteni. Kidobott pénz volt, mert Hudec miniszter leváltásával ingyen százszoros hatást érhettünk volna el. Leg­alább négymilliárdot sikerült el­költenünk tavaly az új kerületi és járási hivatalok kialakítására (idén vélhetőleg ugyanennyit szórunk el erre), s bizonyára az sem véletlen, hogy a kormány nem a besztercebányai, hanem a nyitrai és a nagyszombati püspöki hivatal felújítását támo­gatta. Az előbbire 2 millió 600 ezer, az utóbbira 2 millió korona találtatott a „fair play" szabályai szerint. A püspökségek meg is támogatták a fasisztoid Durica­kiadványt. Egy-egy milliócska csöppent a nacionalista szlovák újságírók társulásának, a szlovák szuvere­nitást erősítő Korene társulás­nak, a Ľudovít Štúr Alapítvány­nak és a Nemzetközi Megértés Szlovák Társulásának(?) is, a hithű szlovák művészek és kul­turális dolgozók támogatása pe­dig 5 millió 475 ezer koronát emésztett fel. Hadd jegyezzem még meg, hogy a népszavazás­nak nevezett világszégyen 147 millió koronájába került a sza­vazás helyett a hatalom által megfricskázott állampolgárok­nak. Mindezek az adatok, ame­lyek a kormány és a számvevő­szék jelentéseiből származnak, - azt hiszem - a napnál világo­sabban bizonyítják: annak elle­nére, hogy „csodaorszá­gunkban" egyre nyilvánvalób­bak a különbségek az egyenlőek és az egyenlőbbek között, az egyszerű állampolgárok számá­ra egyre közelebb kerül a kom­munizmus. Hogyan? Már min­denkinek mindenből kezd elege lenni. nyert helyeket pedig fel lehetne használni a politikai, gazdasági és egyéb napi történések bő­vebb és mélyebb elemzésére. Tudom, hogy az Új Szó szer­kesztése nem könnyű feladat elé állítja a lap munkatársait. Ezzel kapcsolatosan volna egy észrevételem. Tudom, olyan vi­lágot élünk, hogy „a pénz min­denek felett". De talán ne min­den áron a pénzt hajszoljuk. A Fischer Air légitársaság szlovák nyelvű hirdetésének az Új Szó április 18-i számában való meg­TALLÓZÓ DENNÍ TELEGRAF Michal Kováč szlovák államfő szerint az országban jelenleg belpolitikai patthelyzet alakult ki, s az nem teszi lehetővé az életbevágóan fontos problémák megoldását. Ezért meggyőző­dése, hogy idő előtti választáso­kat kellene tartani. „A népsza­vazás idején megmutatkozott, hogy minden lehetséges. Példá­ul el lehet fogadni olyan kor­mányhatározatot, amely ellen­tétes a törvénnyel. A miniszter úgy dönthet, hogy nem tartja tiszteletben a törvényt. Nagyon veszélyes, ami történt, mert megingatta az állampolgárok bizalmát" - jelentette ki. PRAVDA A mezőgazdasági szövetkeze­tek vagyonának 46 százalékát jelzálog terheli. Az agrárszférá­ban 500-600 üzem szorulna revitalizációra. Az elavult gép­park felújítása szempontjából az állami támogatási alapnak ígért újabb 2 milliárd korona je­lenthet reményt. A gond csak az, hogy manapság egy átlagos mezőgazdasági cég nem na­gyon tud bankhitelhez jutni. így aztán a létfontosságú források inkább csak papíron léteznek, mint a valóságban. SME A Szlovák Vasutak új vezérigaz­gatója Michal Lazar, a Columbex International cég ve­zetője lett. A számítástechnikai vállalat a vasúttól több százmil­lió korona értékű rendelést ka­pott. Ján Halaj, a vasút felügye­lőtanácsának elnöke a múlt hé­ten kijelentette, hogy az anyagi gondokkal küszködő vállalat­nak nem kellett volna aláírnia a szerződést a Columbexszel. A tavalyi félmilliárd koronás vesz­tesége miatt ugyanis az állami vállalat kritikus helyzetbe ke­rült, s csak a legszükségesebb kiadásokat tudja fedezni. NÁRODNÁ OBRODA A jegybank hétfőn a diszkont kamatlábnak megfelelő érték­ben, vagyis 8,8 százalékban szabta meg a reprotenderek mi­nimális kamatát. Ez azt jelenti, hogy a bankok a letétbe helye­zett állami pénztárjegyeikért minimálisan ennyiért kapnak készpénzt. Peter Andrešič osz­tályvezető szerint furcsa ugyan, hogy a bankközi kereskedelem­re jellemző pénzhiány ellenére minimális kamatokat szabtak meg, de ennek is megvan az oka. Több bank ugyanis már nem rendelkezik készpénzért letétbe helyezhető állampapír­ral, így ezt a többi bank kihasz­nálta arra, hogy a jegybanktól akár 3,5 százalékért szerzett pénzt a 20 százalék körüli bank­közi kamaton adja tovább. PRÁCA Az első félévben a lakásalaphoz 4400 kérvény érkezett. Ján Mráz építésügyi miniszter szerint számuk az év végére el­éri a 8000-et. 2,4 milliárd koro­nára volna szükség, de egyelőre csak 1,910 milliárddal rendel­keznek. jelentetésére gondolok. Sajnos, ez a légitársaság nem tartja ér­demesnek, hogy a magyar napi­lap olvasóit magyarul tájékoz­tassa ajánlatairól. Egyébként a Szerkesszük együtt az Új Szót! című ankétot nagyon jó ötlet­nek tartom. Talán a felmérés eredményeinek értékelése után tartalmasabb és érdekesebb lesz az Új Szó. Ez közös érdeke a szerkesztőségnek is és az olva­sóknak is. Németh Géza Alistál

Next

/
Thumbnails
Contents